Szamos, 1901. április (33. évfolyam, 27-34. szám)

1901-04-28 / 34. szám

XXXIII. évfolyam.

Szatmár, 1901. vasárnap április hó 28.

if t-... C'

SS

SZAMOS.

Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMaRMEGYEI gazdasági egyesület hivatalos közlönye.

Előfizetési ár:

SZERKESZTŐSÉG is KIADÓHIVATAL:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor

Rákóczy-utcza 9. sz.

Egyes szám ára 20 fillér.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér.

A háziipar-kiállitás megnyitása.

A Kossuth-kertbe kitűzött nemzeti zászlók ma egy igen érdekes és jótékonyan hasznos czélra hívják lel a járó-kelők figyelmét. A zászlók ezúttal nem valami tánczvi- galom vagy bankett megtartását jelzik s mi azért mégis olyan örömmel megyünk oda szétnézni, mintha valami vigalom kilátásai vonzanának.

Ma van a háziipar-kiállítás megnyitása. Megvalósulva látjuk, legalább a kezdet kezdetén, azt a nemreg megindított mozgalmat, melyet nehány városunk példájára Gazdasági Egyesületünk tervezett s ime a háziipari termékek feldolgozásából ma egy egész szép kis gyűjtemény tárul fel szemünk elölt. S mindezek városunk vagy megyénk népiparának termékei! Méltán gyönyörködhetik szeretettel minden magyar ember ezeken a néha meglepő kivitelű tárgyakon, eszközökön ; de méltán szemléljük, jóakaratu meleg érdeklődéssel a primitivebb kivitelű dolgokat is; hisz ezeknek is minden darabján népünknek a hasznos iparra formálódó kezének, csinosodására irányuló ízlésének nyomait láthatjuk. Csak buzditólag s támogató- lag erősen kell hatni a jóakaratra, a nemes törekvésekre s nem kell nagy látnoki képesség annak a megjövendölésére, hogy

ebből és csakis ebből a forrásból fejlődhetik ki nálunk is általánossá olyan háziipar, amilyen a külföldön már ;égóta számtalan községben nyújt a népnek anyagi megélhetést és a legmegbízhatóbb erkölcsi alapot.

E kiállítás, kivált ha bizonyos időközökben megismételtetik, ösztönt és egyre több tanulságot log nyújtani a községeknek, melyek eddigelé jobbára izoláltan, hathatósabb irányítás nélkül törekedtek valamely háziipar meghonosítására. Ha pedig az ilyen kiállításokon, mint most is, tanujelét adjuk az életreválóságnak, s az összehasonlítás utján nyert ambiczió szélesebb körben is érezteti üdvös hatását; ha az előállítás módszerének fokozódó javításával tömegesebb feldolgozásra számíthatunk: erős reményűnk lehet, hogy aránylag rövid idő alatt olyan eredményeket fogunk elérni, a milyenekkel hazánknak már nem egy vidéke dicsekedhetik

Hogy csak nagyjában soroljunk fel egy nehányat: ott van a szövőipar terén a kalotaszegi varrottas, melynek .méltán fog nyomába lépni a dobrácsapáti szövőipar, a n.- selyki arany-ezüst szőttes, a toroczkói, békés-csabai varrottasok, a felvidéki hímző háziipar, a pöstyéni tarka hímzések; a fonó és szövő-háziipar terén a bars- és zólyom- megyei csipkeverés, a tororontáli, csíki és máramarosi szőnyeg-szövés. A szalma , nád-,

gyékény és kosárfonás terén szintén virágzó telepekről hozhatnánk fel példákat. Hajdume- gyében p. o. mintegy 6000 ember keresi szalmakalapíonássai a kenyerét A íazekas- háziipar terén ma már igen sok vidéken dísztárgyak készítésével szintén igen szép eredményeket tudtak elérni.

A kiállított tárgyak közül igen sok tesz tanúságot arról, hogy megyei népünkből a háziiparra való készség épenugy nem hiányzik, mint az emlitett területeken, csak fel kell karolni, hogy egyszer egy kis lendületet vegyen. A háziipar támogatására kereskedelmi miniszterünk nagy gondot fordít s a hol életképességet lát, annak a területnek szívesen megy segítségére. így már több helyen rendszeres tanműhelyek állittattnak fel, hol a népnek valamely háziiparra való hajlamát szakértő oktatással fejlesztik.

őszinte örömünket fejezzük ki a lelett, hogy nálunk, a hol a praktikus életre irányzott köztörekvés olyan nehezen szokott megmozdulni, a mai napon a siker első stádiumát e kiállítás megnyitásában üdvözölhetjük.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkára nagyon hasznos és üdvös dolgot cselekedett, mikor a háziipar föllenditése érdekében buzgó tevékenységével a kiállítás tervét ilyen szép sikerrel megvalósította. Most már az ő állandó agitácziója mellett nagyÄ cseresznye.

— Humoreszk. —

— Irta : Potom Áron. —

Az ötödik gimnáziumot másodszor jártam akkor. A két óv alatt összesen annyit voltam iskolában, mint más jóravaló diák fél óv alatt. Ha el is látogattam olykor, ngy a pedellus fülkéjében foglaltam helyet. A főfájás és különféle ürügyek alatt hazajáró ifjak itt figyelmeztettek, hogy igazolatlan óráim miatt osztálykönyvi megrovásban részesültem, a latin nyelvtanárom — mogorva öreg ur — nem teketóriázott sokat, hanem szekundát potyogtatott ártatlan fejemre. Mikor ott sem voltam. Kissé különös, mondhatnám érthetetlen. De vigasztal a tudat, hogy ő maga sem értette. Mert akkor erélyesebben bánt volna el velem. Én ugyan a kiálltó igazságtalanság miatt gyakran kifakadtam. De a pedellus ilyenkor mindég megvigasztalt. És bánatomban ón még több zsömlét fogyasztottam, a mi gyarapitotta annak jövedelmét. Különösen akkor voltam mohó étvágyú, sőt falánk, ha nem ő, hanem leánya a kicsi Böske vesztegette a süteményt. Olyik esetben ugyan szájamat zsömle helyett a Böske vérpiros ajkára tapasztottam, ki akkor hitelezett is. Már nem a csókjaiért, hanem a zsömléért. Külömben akkor Böskénél erősen adtam a házibarátot. Komoly udvarlója Vigályos Ferkó volt, kesely orrú kun fiú, a

I

legtökéletesebb kamasz kölyök, kire emlékezem. Gyönyörű fiú volt, sugártermetü, kissé hosszúkás arczából két sastekintetü szeme ragyogott, élezett vonásai kemény kifejezést kölcsönöztek neki, csöpp szájában vakitóan fehér fogsor villogott.

A csinytevésben, pajkosságban árnyéka voltam csak. Túl a Dunán telente regéltek a sok komiszságról mit otthon szünidőben elkövettem, de valamennyi sem ért fel a Vigályos Ferkó egyik ötletével. Tanulásban előmenetelben nem múltúk egymást felül és ha véletlenül bebotlot- tam az osztályba és a tanárok örültek, hogy üdvözölhetnek, rögtön kihivtak felelni s ilyenkor magától értetődik, szekundát fogtam, három pity- kóbe fogadtak a fiuk egymás között, hogy Ferkó is beszekundázik.

Ez a Ferkó szerette a Böskót. A Böske szerette is a Ferkót, meg nem is. Hűséget esküdött ugyan neki és kipirult hamvas orczája, ha derékon kapta a fiú és forró csókot nyomott ajakára, de háta mögött édesen reám mosolygott. Szóval a kicsi Böske már akkor, tizennégy éves korában megható példáját adta a leányhü- ségnek. De azért ón kitartóan udvaroltam neki addig mig — másodszor raktam érettségit. Akkor valami durva, kérges marku gyári legény belé- avatkozott a viszonyunkba, mely ártatlan volt mindvégig. De a vége az lett, hogy Böske nem maradt ártatlan. Legalább a leánya, ki felmo- solyg olykor rideg, agglegényi lakásomban, határozottan igy vallja. Az anyját azóta sem láttam. Nem is érdekel. Vigályos eleinte meg akart őrülni fájdalmában és lelövéssel fenyegetödzött. De megvigasztalódott és ma hatszoros családapa.

A napokban nála jártam és szőke felesége megilletődve hallgatta férje egyik pajkos tréfáját. Az olvasó sajnálatára Böskéről nem esik szó e rövidke történet folyamán. Csak arról, hogy Farkénak egy napon kiürült a zsebe. Kelleténél több kiflit fogyasztott a kapusnál. És édesanyja czipőt akart neki adni pénz helyett. De Ferkónak pénz kelletett. Böskónek akart kalárist venni a nyakába, meg piros keszkenőt. A gyomrával nem is törődött akkor.

Egyik júniusi reggel mikor a többiek már nagyban készültek vizsgára, Vigályos e szavakkal lépett közibénk.

— Fiuk akartok-e cseresznyézni ?

Újság volt még akkor a piros, húsos cseresznye.

— Akarunk-e ? Akár rogyásig.

— Jó, de adjon mindegyik egy hatost. Akkor kiviszlek benneteket a szőlőnkbe.

Fogytán volt a pénze valamennyiünknek, de ráálltunk a tervre.

Úgy tizenegyóra felé mikor kiszabadultunk a latin óráról és a többiek szerteszéledtek délutánra tanulni, elindultunk Vigályos vezérlete alatt a szőlőhegy felé. Útközben kaczérul mosolyogtak ránk varázsszemü menyecskék, kik majd leroskadtak a cseresznye édes terhe alatt, a mint

A modern therapiában az orvosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között különösen a maga nemében páratlan

F erencz József keserű viz-et ajánlják. üFerencz József keserüviz már 25 év óta van használatban s egy családban sem szabadna annak hiányozni.

Kapható Lővinger Józsefnél.