Szamos, 1901. április (33. évfolyam, 27-34. szám)
1901-04-28 / 34. szám
közönségünkre várakozik az a nemes feladat, hogy a megkezdett mozgalmat meleg érdeklődésével és támogatásával tovább segítse azon az utón, mely népünk anyagi és erkölcsi gyarapodására vezet. A kiállítás megnyitásában részt vesz gróf Hugonnai Béla főispánunk is s a szép eredményből kiindulva bizonyára meg fogja találni az utját-módját annak, hogy a figyelmet és érdeklődést felsőbb helyen is az ügyre irányozz . Azokról a kiállított tárgyakról sok szegény család gondját, reménykedését olvassuk. Simítsunk el a gond redőiből valamit s erősítsük a hasznos munka sikerében vetett reménységüket azzal, hogy esetleges szükségleteinket a készítőknél rendeljük s ezzel megyei házi iparunk jövő megerősödésének is tegyünk hasznos szolgálatot! Titkári jelentés. A szatmár-nómeti kerékpár-egyesület 1900. évi működéséről. Tartotta: 1901. április hó 14-iki közgyűlésen Spitzer József egyesületi titkár. Igen tisztelt közgyűlés ! Midőn ez alkalommal hivatalos minőségemben szerencsém van egyesületünk múlt évi működéséről beszámolhatni, engedjék meg, hogy előzőleg szives figyelmüket és tárgyilagos meg- birálását kikérhessem annak, a mit e jelentésem kapcsán elmondani föltétlenül szükségesnek vélek. Szives figyelmüket azzal igyekszem honorálni, hogy türelmüket nem veszem hosszasan igénybe. Kiindulva hivatalos elődöm múlt évi kőz- gyülósünkün elhangzott szavaiból, őszinte sajnálattal vagyok kénytelen ismételni azon többször hallott panaszt, hogy működésűnk szélesebb mederben való kiterjesztésére irányuló törekvésünk, még mindig igen hatalmas akadályba ütközik; oly hatalmas nehézség s akadály ez, mely egy kis pesszimisztikus hajlandósággal olyannak is volna nevezhető, mely ösz- szedőléssel fenyegeti néhányunk lelkében fényesen kiszínezett reményeinket. S ez uraim: az egyesületi tagok nagy részéről állandóan tanúsított mélységes közöny, egyesületünk lét- fentartó intentiójával szemben. Évről-évre azon biztató reménynyel bo- csájtkozunk ujabbi küzdelmekbe, hogy a társadalmi életünk minden terén észlelhető haladás, a mi egyesületünk tagjait is áthatva lehetővé teszi, hogy egyesült erővel vállvetve reményehajlékony hátukon, gömbölyű karjukon a kosa rakat czipeltók. Homlokunkon kivert az izadtság, mire kiértünk. Egyik orgonával kéri tett présház mellett bötermésü fára akadtunk. Örömünkre Ferkó ezzel a kijelentéssel lepett meg bennünket: — Ez itt a mi szőlőnk. Nosza jrajta, mint a sáskahad úgy elleptük a fát. Volt, aki földönülve lakmározott, nehá nyan felkusztunk a fatetejére. Ferkó lenn maradt s alig csemegézett. — Miért nem eszel Ferkó ? — Jól laktam én már ebből pajtás. — Meddig a tiétek? — A meddig csak látsz ! — No akkor megdózsmáljuk ezt, aztán másikra mászunk. Ferkó óvatosan körülnézett. — Mit kémlelsz hé? — Nem-e jön a szülém. — Majd ellepünk akkor. Egyszerre Ferkó felkiált: — Szaladjatok fiuk ! Mint a mókus úgy kúsztam le. De már későn. A többiek elillantak Alig léptem a földre kegyetlen futásnak eredtem. De nem voltam elég fürge. A csősz vastag, görcsös suhángját utánam vágta. Eltalálta ballábamat. Két hétig sántitottam bele. És ha a nyájas olvasó azt kérdi hogyan került oda a csősz ? hát csak úgy, hogy a gonosz Ferkó — a más szőlőjébe vezetett bennünket. inket megvalósíthassuk, sportéletünket fejleszthessük. Képzelhetö-e uraim szebb, szivet, lelket gyönyörködtetőbb tudat, az erő hatalmánál? . . „Ép testben, ép lélek.“ Hogy tehát lelkünket minden nemes, szép és jó iránt fogékonynyá tekessük, nem-e szükségképpen először is testünk épségéről, rugalmasságáról kell gondoskodnunk? — Hisz ha ily nemes hivatása nem volna a sport életnek, láthatnánk-e lópten-nyo- mon annyi példát nyilvánulni az e téren való rohamos emelkedésnek ? „Elég volt uraim, az alvásból, tétlenségből!“ kezdjünk eszmélni, kezdjünk tudatára ébredni annak a magasztos, szép missziónak, hogy a kulturális tekintetekben napról-napra szebben emelkedő Szatmár városának mi vagyunk hivatva sport-körökben fényt és tekintélyt biztosítani. — Ne legyen köztünk egy sem, kinek lelkiismeretét teljesen meg ne nj'ugtatná az a tudat, hogy e czél eléréséhez, erejéhez és tehetségéhez mérten, minden eszközzel hozzájárult. Azt hiszem, mindnyájunk előtt teljesen beigazoltnak látszik azon kijelentésem, hogy egyesületünknek nemcsak szilárd alapon nyugvó létjogosultsága van, hanem ez szép és nemes misz- szió teljesítésére is van hivatva. Engedjék meg tehát remélnem, hogy csxk ez évfordulóra volt szükségünk, hogy ennek tudatára ébredjünk: most már uj erővel, nemes ambitioval leszünk azon, hogy városunk ez egyetlen sportkörének emelésével, a szárnypró bálgatások kicsinyes teréről, az aetiv működés útjára lépjünk, s öntudatos, együttes közreműködésünkkel a czél felé közeledhessünk. Hogy azonban a múltnak e borultabb hangú ecsetelósóbe, derültebb accordot is bele- vegyitsek, örömmel kell kijelentenem, hogy eddigi tétlenségünk s közönyünk szomorú sötétségében is volt egyesületünknek néhány lel kés és kitartó tagja, kik azt az erkölcsi nívón fentartották és továbbra is pártolni fogják. Sőt az utóbbi időben, már-már beszivárogni látszik a derengő naofény, azon — egy6' sületünk iránti — érdeklődés folytán, melyet egy kerókpárpálya kiépítésének reménye városszerte keltett. Ezen derengő napfény feljogosít bennünket azon reményre, hogy egyletünk szerényen pislogó mécse, lobogó fáklyává növi ki magát, mely széles körben szórja maga köré hatalmas fényét. Adja Isten, hogy úgy legyen! Ezek előre bocsájtásával engedjék meg uraim, hogy egyesületünk múlt évi működéséről a tárgyilagos száraz tényekkel beszámolhassak. Kezdem évek óta hangoztatott törekvésünk góczpontjával, egy kerekpár versenypálya kiépítésére irányuló tevékenységünkkel, melytől mint már említem, egyleti életünk újabb életerejét, a sportkedv minél szélesebb körben való fejlesztését reméljük. E tervünk végrehajtása a megfelelő terület hiányában meglehetős nehézségekbe ütközött, mig végre sikerült, egy e czélra alkalmas nyilt teret találnunk a Kossuth kerti kioszk mögött levő városi területen. Ezen helyen a megfelelő méretek fölvétele mellett már az építkezést megelőző előkészületi munkálatokat megejtettük, sőt már költségvetésünk is készülőben volt, midőn a városi hatóság azon elhatározásáról értesültünk, hogy a mi modern vasparipáink száguldozásainak szánt helyen, káromkodó őrmesterek vannak hivatva az élő, hús és vérből való lovakon az újabb generatióból származó huszárokat a lovaglás misztériumába bevezetni. Már, már lemondtunk annak reményéről is, hogy ez óhajunkat megvalósíthassuk, midőn végre egy a czélra megfelelő terrénumot sikerült felfedeznünk a göztéglagyár területén, s melyre vonatkozólag épp jelen közgyűlésünk volna hivatva végleg határozni. A pályaépítési munkálatok költségének fedezését oly módon kontempláltuk, hogy 100 drb 10 koronás részvényt bocsátunk ki oly módon, hogy azok évenként egyleti jövedelmünkből sorsolás utján törlesztessenek. E részvényekből eddig 54 drb. jegyeztett s hogy e törekvésünket a kellő sikeres eredmény koronázhassa, bátor vagyok az azok iránt való érdeklődést a t. tagtárs urak szives figyelmébe ajánlani azon kellemes reményem kifejezése mellett, hogy szives közreműködésükkel módunkban lesz e versenypályánkat még ez idény folyamán megnyithatni. Egyletünk további miaködósét illetőleg sajnos nem sok jelenteni valló maradt fenn, minthogy a lefolyt éwben egyesületi életünk meglehetősen hiányos mozgalinasságu és zajtalan volt. Nem hagyhatom azonban* említés nélkül, habár igen gyér kirándulásainkat, melyek egyrészt a tisztelt tagtárs urak részéről tanúsított részvétlenség, másrészt pedig a kedvezőtlen időjárás folytán, nem bistak azzal az impozáns és kedélyes jelleggel, a melyet reméltünk és vártunk. Ki kell emelnem szinér-váraljai kirándulásunkat, mely teljesen sikerültutek volt mondható, s a melynek folyamán tapasztalt igaz magyaros vendégszeretet, szívélyes fogadtatás, azon meggyőződésteljes feltevésre jogosít, hogy együttes összetartás esetén igen gyakori és valóban élvezetes kirándulásokra nyílnék alkalmunk. Ezen kijelentésem biztosítékát azon általánosan megnyilatkozó közszeretetben látom, a melylyel igen tisztelt és nagyrabecsült elnökünk Tankóczy Gyula ur személye mindenütt találkozik és a ki iránt nyilvánuló* őszinte szeretet melegségének egy-egy sugar-a az egyesület minden egyes résztvevő tagjára is kihat. Az említett kiránduláson kívül volt még nehány kisebbszerü egyleti kirándulásunk, melyeket egyenként felsorolni nem tartom szükségesnek ; az összbeuyomásra azonban nem fölösleges fölemlíteni, hogy kirándulásunkon a legjobb kedv és testvéries összetartás uralkodó. Egyletünknek jelenleg 86 tagja van s ha számra nézve csekély is csapatunk, iparkodjunk a számarányt lelkes ambitioval pótolni. Midőn tehát ez elmondottak szűk keretében jelentésemet befejezem, engedjék meg azon forró óhajom kifejezését, hogy szerény alapokon megkezdett sportéletünk fölvirágzásában a mai nap legyen a döntő fordulat napja, mely a zimankós, fagyos telet, a szivet, lelket gyönyörködtető rügyfakasztó és éietet gerjesztő tavasztól elválasztja. Felhívás Szatmárnémeti sz. kir. város nemesen érző közönségéhez. 18-ik éve, hogy városunkban az első ifjúsági egylet, a ..Kereskedő-ifjak Köre“ megalakult s ez idő óta a kereskedelmünk fejlődésével évről-évre nagyobbodó számú kereskedő ifjúságnak nemcsak tisztes szórakozást nyújtó találkozási helyül szolgál, hanem a hazafias szellemet ápolva, az önművelésre és szakismeretek elsajátítására is alkalmat nyújt s mint ilyen, fontos közművelődési hivatást teljesít.' Hogy ezen czéljának mindenkor hiven igyekezett megfelelni, az eddigi eredmények eléggé bizonyítják. Rendeztünk nemcsak mulatságokat, hanem tanulságos és szórakoztató felolvasásokat, hazafias ünnepélyeket, esti szak-tanfolyamot, stb; szereztünk egy 1000 kötetből álló értékes könyvtárt s ami fő: tisztességes pozitiót városunk társadalmi egyesületeinek sorában. Azonban bármely czélnak elérése csak megfelelő eszközökkel vivható ki. Ha az eszközök nem megfelelők, hiányosak, úgy nemcsak a jövő sikere van koczkáztatva, de az eddig elért munka eredménye is. Évek óta sajnálattal tapasztaljuk, hogy tevékenységünket mennyire megbénítja azon körülmény, hogy bérelt helyiségünk — bár a kereskedelmi piacz központján van is — czélszerütlen szűk volta miatt a szerényebb igényeknek sem felel meg s nagyobb összejövetelek, felolvasások, ünnepélyek, szakelőadások tartására egyáltalában nem alkalmas. Elhatároztuk tehát, hogy czéljainknak megfelelő saját otthonról gondoskodunk. Igaz, hogy eddig gyűjtött vagyonunk e czélra még igen kevés, — de a mit az egyeseknek vagy társulatoknak megfeszített szorgalma, vállat vállnak vetett kitartó munkássága, az anyagiakban éveken át folytatott ész-
