Szamos, 1901. április (33. évfolyam, 27-34. szám)
1901-04-14 / 30. szám
XXXiii. évfolyam. Szatmar, 1901. vasárnap április hó 14. 30-ik szám, SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmabmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. — d un V? Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész~évrejj[8 kor. —'-Félévire 4 kor. -— Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A mérleg szerepe hajdan és most. A jó gazdaság egyik alapföltétele a mérleg helyes egyensúlyozása, mert megdönthetien gazdasági elv, hogy még a kiskereskedő is csak úgy állhatja meg helyét, ha bevételeit és kiadásait pontosan feljegyzi, ha nem tapogat a sötétben, hanem minden percz- ben tudja, miféle eredménynyel jár a gazdálkodása. Csak akkor fog a takaró szerint nyújtózkodhatni, ha tudja, meddig szabad nyújtózkodnia. mert ha elkésve csak akkor veszi észre hibáját, mikor már kelleténél tovább nyújtózkodott s a szúnyogok a takarón kívül maradt lábait megcsípték, — alig törődik már akkor vele valaki, végzete utolérte s megszólal a dob: „Ki ad többet érte?“ Elődeink nem igen csináltak adósságokat. Úgy osztották be jövedelmeiket, hogy tellett mindenre, a mire szükségük volt, a nélkül, hogy hitelezőkhöz kellett volna lolya- modniok. Ezért vágyódunk úgy vissza „a régi jó idők “-be, mikor a „tartozik“ és „követel“ mérlegének két karja oly szép egyensúlyban tartották egymást. De ha ma már nem nélkülözhetjük a hitelt, ha a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem hitel nélkül alig képzelhetők, ha a ma divó felfogás szerint, nem férfi, kinek adóssága nincsen, ugyannál szükségesebb, hogy üzleti sáíárkodásunk minden mozzanatáról pontos könyvet vezessünk, nehogy az év végén az a meglepetés érjen, hogy a gondok súlya úgy szakadt reánk, hogy immár nincsen menekvés. A verseny ma minden téren óriási. Az árakat a legvégső határig szorítják le. Kis haszonnal kell beérni s a bevételeket nagy forgalom révén szaporítani. Mikép^n tarsa tehát emlékezetében a mat kereskedő az üzleti eszményeket, ha ponlos számadást nem vezet ? Az az idő, mikor a kiskereskedő még nagyobb haszonnal dolgozott rég elmúlt, a minthogy azok az iparos mesterek is már a földben pihennek, kiknél minden czikknek szabott ára volt, melyből alkudni nem engedtek ; ma lejebb kell szállni az árakkal, a kereskedőnek épugy, mint az iparosnak, egészen az élettenger színéig. A felszínen való maradás vagy az alámerülés attól függ: ért-e pontosan számon tartani minden üzleti eseményt; ha megingott a hitele, nincsen részére segítség, a hullámok elsöprik s ott marad, mint hajótörött. Jobb talán a kis mezőgazda sorsa ? Nem kell-e ezermesternek lennie, hogy kereshessen és beoszthassa keresetét úgy, hogy a legszükségesebbekre jusson és összes ingóingatlanát el ne veszítse? S teheti-e ezt, ha pontos számadást nem vezet? A ki a nép közt él s vele érintkezik, sokszor hallhat ilyen kifakadásokat: „Nem tudom, hová fognak vezetni ezc-k a rósz idők. Ha édesapámnak ősszel 30—40 írtja volt a láda fiókjában, megélt abból a jövő őszig, mikor uj pénzt kapott. Nálam annyi pénz meg se kottyan; alig hogy megfordulok, se hire se hamva.“ S igy is van. A mai embernek tízszer annyi kell, mint elődjeinek. Minden szükségletet emlékezetben tartani — lehetetlenség, azért kell a könyvvezetést segítségül hívni, mert csak igy tájékozódhatunk gazdálkodásunk helyessége felől. Fájdalom, a kis üzletemberek nem igen akarnak tudni a könyvvezetésről. „A mi enyém, az az enyém, akár fel van jegyezve, akár nincs,“ — igy vélekednek többnyire. De vájjon igazuk van-e ? Bizonyára nincs. Mindenkin megesett már, hogy valamit elfelejtett. Milyen nehezére esett a visszaemlékezés ! Szabad-e az üzletembernek — s többé- kevésbé mindenkinek üzletembernek kell lennie — valamiről megfeledkezni? Hányán vannak, kik nem emlékeznek november hónapban, hogy mit végeztek márcziusban. Ki mondhatja meg könyvében való megnézés nélkül, hogy mennyi jövedelme volt a múlt Egy hazug história. A „Szamos“ számára irta : Jékei Károly. (1 (Folytatás.) II. Imádom Clariszt ! Imádom azt az édes kis bohó leányt, a ki egyik perczben szivéből sir, mig a másban leikéből nevet. Garzon lakószobám nagy,ASzmyrna takarójába burkolózva álmodozom. Álmodozom arról, a kivel megosztom majdan szivemet. A kivel megosztom borus-derüs életemet. Csodás dolog is ment végbe rajtam, Én, a ki ezelőtt nem szerettem a kis szende leányokat : szerelmes vagyok egy 16 éves bakfis leányba. Én, a ki eddig csak művésznők kegyeit vágytam: rabja vagyok egy természetes kedélyű, üde leányzónak. Mondom : csodás dolog történt velem. Elmondom ennek a szerelmi históriának egész történetét, a melyből egyes kikapott részeket föntebb olvasott a közönség, de a melyet hányt-vetett összefüggéstelenségéből nem sokat érthetett. (Hjah! hiába. Ez a modern nevella Írás Katekiszmusa. Ezt mindenkinek követni kell, ha nem akarja, hogy úgy járjon, mint az a piktor, a ki a „Szalonénak lévén tagja s mint „Szalon de refuse“-beli ember a megátalkodott maradi műcsarnokbeliektől kiüldöztetik a helikon berkeiből.) A műcsarnokban ismerkedtem meg vele. Méltóságos papájával (miniszteri tanácsos, volt főispán) egészen el volt merülve Bihari képének szemléletébe. Nesz nélkül haladtam el mellettük. Ám a mikor a falon függő képet megnéztem s egy félve lopott pillantást vetettem a képet bámuló rövidszoknyás leánykára, mintha valamelyes hasonlatosságot fedeztem volna fel benne. Vagy legalább úgy véltem. Mindkettőnek ott ült a szűzi szemérem az arczán, az édes anya hamva, a melynek mézét még csalfa pille nem élvezte. Első pillanatra megkapott az üde leány szépsége, úgy, hogy merően rajta feledtem tekintetemet. A papája vett észre s a mint feléje fordulva köszöntém őt: láthattam azokat a tiszta nagy szemeket, a melyek ódé-1 sebbek és vakítóbbak voltak Transwaal gyé-! mántjánál. Azóta némán kisértem minden lépó sót az utczán, a színházban, a Gfelner óttermé- j ben, a hol az egész család estelizui szokott. Álmomban szüntelen előttem volt O róla szőttem varázslatos, tündérmesós álomkípzeteket, a melyek elringatták lelkemet egy eleddig nem ismert csodás világba, a hol hófehér liljomok szegik az utszólót, kristály köveken jár az ember s a menny azúrkék tükörén tiszta féuylő nap süt le. Sehol egy szemernyi felhő, sehol egy tisztátalan hang, kaczér virág. Liljomok, vizivirágok, kis ibolyák nyílnak, szerteszét, terjesztik csodás illatukat, a mely elkábit egészen s az ezüst hárfák és madárénekek zajába fulva az ember az égi üdvöt véli elérni. Ő róla álmodám. Húsz éves lelkem egész melegével szerettem meg ismeretlenül is. (Két szív vonzalma nem mindig követel kózszoritást is.) De kerestem még is azt a perczet, a mikor hangját felém hallatja, a mikor tekintete szememnek szól, beszéde az én szavamra felel. Mint valami mágnes eső húzott, vonzott magához s nem voltam képes ellenállani varázsának. Végre megismertem. Ismét a műcsarnokban találkoztam vele a Rákosi Jenő és a Költő Miklós szobra előtt. Megint csak a papája vett észre. — Kedves öcsém uram ! még ily jól eltalálva sem képben sem kőben nem láttam Rákosit Szegény fiú! minő tehetség fejlődött benne s mivé vált volna. — Igen méltóságos uram ! Egyike volt azoknak, a kiknek elvesztése egy-egy éles tőrdöfés a haza szivén. — Maga ismerte őt! Barátja volt. Nemde ? — Különben leányomnak meséljen róla. Ez a kis fruska él, hal a művészetért. Engem is már ötödizben tudott idecsábitani. — Clariss ! ... És megismertem őt. Beszéltem neki a művészetről és a művészekről s ő oly vágy- gyal hallgatta, mintha erős elhatározás érlelődött volna meg benne azzá lenni. — Pedig lássa, nincs tehetségem. Énekelek, mert mások is azt teszik, mert a mama tanitLegjobb, legüditöbb és legolcsóbb ásványvizek t ®i§lpÄ MM is f tliiti |f üfflsiis Feltűnő gyógjhatással alkalmaztatnak: köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható füszerüzletekben és az uradalmi ásványvizbérlöségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.
