Szamos, 1901. április (33. évfolyam, 27-34. szám)

1901-04-14 / 30. szám

augusztus havában ? Ki mondja meg köny­vek vezetése nélkül, szaporodott-e vagy csök­kent vagyona a múlt évben ? A könyvvezetés szükséges és nem ne­héz. A ki irni, olvasni és számolni tud s a kiben megvan a jóakarat, hamar megtanulja a könyvvezetést, a mely kellemetlen meglepe­tésektől megóvja, mert a mérleg egyensúlyo­zása minden gazdasági haladás és fejlődés alapköve. A tekintetes Közgyűlésből. » — Rekettye filep városatya csevegése. — Még ott ragyogott a szivem kellős köze­pében a Husvét, másod napjának aranyos mo­solygása, mikor csonka hétnek a keddjén, vagyis ápril 9-én az előző napi locsolódástól kissé el­ázva, felballagtam a tekintetes Közgyűlésbe. Azt hittem, hogy a vidámság csipkés ru­hájában eltöltött húsvéti fényes ünnepek alatt mindnyájunknak bőven volt része a bor- vagy vizáradatban s elvégre már ezúttal száraz, de biztos talajra találunk . . . Csalódtam . . . Mert az alkonyi ábrándok foszló köde volt mindez, mivel Dar ó c z y Endre bizottsági tag ur, akár kellett, akár nem, a napirend minden tárgyánál rémes szóáradatot támasztott s oly váratlanul öntötte a nyakunkba szónoklatainak a zuhatagát, mint ahogy vékony felhörétegek közöl néha előtör a villám! Elkeseredve gondoltam arra, hogy elmúlt a dies palmarum. (virágvasárnap); a dies adora- tionis, (nagypéntek) ; a dies felicissima, (husvét napja); s most nem is sejtve, fejünkre szakadt a dies nigra Daróczyana, amely bátran felért egy dies cinerum-mal, vagyis hamvazó szerdával. Ez a nap pedig úgy kezdődött, hogy, ámbár Endre jó vezérünk tudomásul vette a polgár- mester urnák szigorúan a törvény keretei k: zt mozogni szokott havi rendes jelentését, mely tömör ecsettel most is saját intézkedéseire és a törvényhatóság állapotának főbb vonásaira ter­jeszkedett ki, amint éppen kell : látni kivánja abban jövőre nézve esetről-esetre a következő csekélységeket: Mit jövedelmeznek a város középitkezései ? Hogy állunk a közvágóhíd forgalmával, bevé­teleivel és kiadásaival? Hát az iskolák állapota milyen ? Meg a kórházaké ? Miféle erkölcsi és anyagi eredménynyel végződött a színi évad ? Miben áll a kőszállitás ? Mily állapotban vannak a közutak ? Mennyit jövedelmeznek a vámso­rompók ? Mikor lesz a két temető közti ut, mely­ről elmondhatja, hogy vele együtt vénült és ócskult meg, kijavítva ? stb., stb., stb. Amint az egyes szakhivatalok, osztályok és tatott reá, mert kedvem is telik benne. Zongo­rázom és festek tájképeket és virágokat, de nagyon kontár vagyok benne. S előhúzta tás­kájából kicsiny jegyzőkönyvét, a melynek se­lyem kötésére, egy liljom kelyhébe a maga szöszke fejét festette. Soha ilyet. Szép, ügyes, rajz volt, de az arczkép olyan volt, mint az életben. Nem is tudta volna más festő, úgy visszaadta azokat a bájos vonásokat, a melye­ket maga rajzolt meg magának. Szőke haja merészen simult hátra fejére, homlokát tisztán hagyva, hogy leolvasni lehessen róla gondola­tait. Alabástrom fehér vonásai s arczának lágy metszése szépen olvadt össze egy tökéletes egészszé. Nagy sötét kék szeme volt. Tüzes, a melynek fényét nem törte még meg a vágyó szerelem. Beszédes, merész vágású szedervörös ajka, mintha nem is természetes volna, egész nap mosolygott s derült, mosolyteli arczára boldogságai látszatot varázsolt. Kecses, fejlődő termete, mint a viz szóién ingó-ringó hajlékony nádszál. Olyan, hogy egy lépése ... s az egész kecses termet formája kialakul s a testéhez si­muló egyszerű sötét kék szövet ruha látszani engedte az elrejtett bájakat. Sokáig néztem a képet, inkább az előtt. Egész rajta feledtem tekintetem, a mikor megszólított. — No, adja ide, ne Ítéljen felette műértő szemekkel. Mondom : kontár munka ez. — Vajha ilyen kontár munkában gyönyör­ködhetnék egész életemen át. Elpirult. Nem szólt reá semmitsem. Csen­desen, mintha félénknek látszana: közelebb bizottságok évi teljes működését, valamint a költségvetés és zárószámadás egész terjedelmét kimerítő ezeket a kis kérdéseit hallgattam a szónok urnák, eszembe jutott, hogy két, fontos dologról kérdezni mégis elfelejtett, tudniillik : Mennyibe kerül egy arany óra Berky Gyulánál s egy láncz ahoz R o ó z-testvéreknél ? A tekintetes Közgyűlés is úgy okoskodott, hogy az, amit a bizottsági tag ur kiván, csak­ugyan sok egy embertől, és a polgármester ur jelentését egyhangúlag tudomásul vette. Szó a jogbiztonságról. Saja Sándor tanító urat betegsége idején helyettesíteni kellett. Az ebből felmerült kérdés a németi ref. egyház és a nemes város közt a helyettesítési dij fizetésére nézve vitássá válván, az ügy felebbezós alakjában a magas belügy­minisztérium elé került, ahol úgy döntöttek abban, hogy, mert az összes tanítókat a tör­vényhatóság fizeti és mivel hasonló alkalmak­ból már ezeregyszer jóváhagyást nyert a köz­gyűlés intézkedése, most a határozathozatal „a kifejlett jogszokások“ szerint nem ezt, hanem a közigazgatási bizottságot illeti ! Én nem szólok a dolog érdeméhez, mert bizonyos, hogy az egyik vagy másik félnek fizetnie kell, csupán e szörnyen kifejlett ujabbi jogszokások korában, midőn az államosítás gon­dolata minden vonalon érvényesülni fog, csak azt kérdem: Nem volna-e jó, czélszerü és hasznos a magas belügyi kormányt községesiteni ? ! Az Ur színe változása. Midőn arról volt szó, hogy a köz- és árva- pénzeket a helybeli összes pénzintézeteknél, alap- és tartaléktőkéjük arányában, a régebben „kifejlett jogszokások“ szerint ez évben is el­helyezzük, ebben a tárgyban a törvény által elrendelt névszerinti szavazáshoz a szeretetre­méltó, tisztes és tudós Vári Antal jegyző öcsóm- uram oly rósz névsort vett elő, hogy abban némely bizottsági tagok kétszer is előfordultak, mások pedig egészen „hibáztak.“ Örök fogyatékossága ennek a névsornak, bogy abban én, Rekettye Eilep, a régi tor­nyos ház lebontása által törmelékessé vált e nemes város fő oszlopa ; a ti vérbeli, egyetlen, igaz és második szülőapátok, aki vas kezekkel oly sokszor emeltem ki a két temető közti ká­tyúkban elsülyedt szekereiteknek a sorompósok segítségével a rudját; nagy fájdalmára minden élőknek, halottaknak, feltámadottaknak és fel­támadóknak, szintén hiányoztam ! Ha nem ismerném a Tóni uramöcsém szelíd életmódját, egy perezre azt kellett volna róla gondolnom, hogy a szent ünnepek alatt ő is úgy járt, mint én : Vagy locsolódott, vagy locsolták ! De hűnek kellvón maradnom a felirt czim- hez, e kis kitérés után előadom, hogy miben változott színében az Ur ? húzódott atyjához s szelíd, édes hangján mon­dotta — Atyám ! talán csak nem valami művész dolgot alkotám ezzel ? Hangja rezgésében volt, a miben szemre­hányást meg vonzalmat is voltam képes felfe­dezni. Az első szerelem félénk megnyilatkozása a mikor még csak sejt, de nem tudja mit. Fél valamitől, de nem tudja mitől. Vár valakit, vagy valami meglepetésre készül, de nem ké­pes magának képzetet alkotni állapotáról. Még nem tudja mi az a szerelem. Még nem tudja, szivének mi az igazi rendeltetése. Hallott már sokat róla. Olvasott szerelmes verseket. Dankó mélabus nótáit maga is dudolássza. A színház­ban, ha előadást lát, ha czigányt hall, kirukkol vele: szerelmes vagyok beléje. Szerelemnek hiszi már idegességét, szűzi vágyát, de nem tudja megmondani miért, honnan ered ez az érzelme, kibe szerelmes : mindenkibe. — Mig végre eljön 0. Bárki is az. Szép, vagy kevésbé szép, a ki megnyerni szivét, a ki lángra tudja szítani a már izzó, de még titkon lappangó parazsát. Nem nézi : ki az. Elébe jő. A húr feszül s megered szivének zenéje, lelkének édes sejtelme űzi, viszi magával, nem ismer határt, nem ismer akadályt, mig ajk-ajkra tapadva kisziván annak mézét megittasnlva a képzelt gyönyörtől átengedi magát eleddig nem ismert, nem tudott érzelemnek, az első édes szűz- szerelemnek. (Vége köv.) Megint D a r ó c z y Endre bizottsági tag úrról szól az ének ! Ezen a névszerinti szavazáson ugyan sze­rencsésen átestünk, mert a tekintetes Közgyűlés tagjainak összes igen-évei mindössze Berg- hofer István urnák az egyetlen nem-je állt szemközt. (Oh, Pista tata, te rejtélyes arczu pénzügyi férfiú, miért nem hívtál ismét e sza­vazás helyett a szent Hegy're, a te megujhodott szőllödbe, a pompás gyümölcsfáid és tüzes bo­raid mellé?) Tehát abban változott sziliében az Ur, hogy a pénzelhelyezós kérdése után még egy másik szavazás is következett, afelett tudniillik, hogy a „Vigadó és szállóház“ alapozásánál a felde­rült laza talajviszonyok miatt, — s a födémépi- tés körül pedig czélszerüségi, hasznossági és közbátorsági szempontból, négy különböző té­nyezőnek megegyező javaslata alapján, a terve­zett csapos gerendamenyezet mellőzésével beál­lítandó tömör menyezetnél előálló pár ezer fo­rint különbözetet megadja-e a Közgyűlés, vagy nem ? Itt ellenpróbával felállás utján került ki a többség. Nosza Daróczy bizottsági tag ur, hir­telen levetve városatyái méltóságos palástját, felcsapott jegyzőnek s nagyr hangon ő számlálta ) össze maga ellen a többséget! Mintha ez által azt akarta volna mondani: Megáldjatok jegyzők, letűnt a ti aranjuezi szép 'napotok; most nem fogtok egyetlen szavazatot sem elcsaklizni, mint a múltkor nassoltatok! És az egész jegyzői kar lovagiasan bele nyugodott a számlálás eredményébe ! Még megérem, hogy egyik szép napon Daróczy ur, letaszítva székeikről az előadó­kat, ő maga javasol, vitatkozik, szavaz, számlál és határoz ! Kelt, mint fent. Ugyanennél a tárgy nál ugyancsak Daró­czy ur tartott szakelőadást az Amerikában most divatozó tűzálló födémszerkezetek építésé­ről s a beton kavicsréteg használatának mód­járól. (Atkozott budapesti lapok, mintha nehány nappal valamelyitek hasábjain ugyanezeket ol­vastam volna.) Jönnek a tüzérek! Van gyalogságunk. Lesz huszárságunk. Leend tüzérségünk. Helyzetünk ez által lényegesen változni fog. Eddig mi, a „kutyafűlü czibilek“ vereked­tünk a gyalogsággal. Most a huszársággal levágatjuk a gyalog­ságot. A tüzérséggel lelövetjük a huszárságot. A tüzérségtől elvesszük az ágyúikat. így aztán egy csapásra könnyedén lesze­reljük a három fegyvernemü egész helyőrséget! Tajló a mészárosoknak. A mészárosokra nem sok vidámság ragyog ki a husvágási szabályrendelet uj kidolgozásából. Ez a szabályzat az árak szempontjából a húst a következőleg osztályozza : I. osztály. Három hétig: borjú. II. „ Egy évig: növendék. III. „ Innen felfele : marhahús. Mennyivel szebb és ildomosabb volt volna ez az osztályozás színpadi nyelven az erősebb nemet illetőleg például a következő módon: 1- ső osztály : Suhancz. 2- od „ Don Juan. 3- ad „ Vén bakkancsos. Vagy a gyöngébb nemet tekintve, például ilyformán: 1- ső osztály : Baba. 2- od „ Félszüzek. 3- ad „ Nagymama. Az elvi főbb határozmányokat illetőleg, az uj átdolgozás a következőket tartalmazza: A mészárosok minden hó elsején a rendőr­ségnél bejelenteni tartoznak, hogy ama hónap folyamán mily árban fogják az egyes husneme- ket árusítani. (Ez időtartam alatt az árakat le- jebbezni szabad, de felebbezni tilos !) Közfogyasztásra idegen húst behozni álta­lában nem szabad; magánfogyasztásra ellenben csak akkor, ha a szállítmány kifogástalan vol­tát szakértői bizonyítvány igazolja. Akik a hús árának mesterséges emelésére egyszerűen összebeszélnek, azokat 4—100 koro­náig terjedhető pénzbüntetéssel sújtják; azokat pedig, akik e czólra egymás közt pénzbírság

Next

/
Thumbnails
Contents