Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)

1901-03-07 / 19. szám

XXXIII, évfolyam,

Szatmár, '901. csütörtök márczius hó 7,

iálf szám. \ SOI

Jfi

1

LO

V

fca:

'$£g'ÁíK4's

WC

$/

Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

i Mindennemű dijak "‘zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér.

Lehet-e városunkban közköltségen szegényházat állítani ?

A haragvó Isten lángostorával csapott végig az emberiség sorsán, mikor a szegénységet megalkotta.

Nem arról a szegénységről van itt szó, amely könnyelműséggel eszik és adósággal.

Hanem arról a szegénységről, amely sorscsapásként nehezedik az emberre.

Állam, község és társadalom, birtokában levő minden eszközzel siet ezeknek a nyílt sebeknek a gyógyítására.

Vagy jó eredményt érnek el, vagy roszat.

Különösebben érdekel minket a saját városunk szegény ügye.

A város segélyez havonkint mintegy 320—30 embert Ez a szám hullámzik s esetenkint majd több, majd kevesebb.

A múlt hónapban a segély a következőleg oszlott meg:

1

segélyezett kapott

. . 3

K

82.

77

77

. . 4

0

24.

7)

77

. . 5

77

133.

77

n

. . 6

J7

30.

n

77

. . 8

77

26.

77

77

. . 10

77

9.

V

77

. . 12

77

2.

n

77 1

. . 14

n

2.

n

77

. . 16

77

10.

n

77 *

. . 18

77

4.

75

77 •

. . 20

77

Azonban ezek

a segélyezettek

nem

állnak egyedül. Mintegy 75 gyermek van

velük; akik közül 7—13 éves 40 és 7 éven aluli körülbelül 35.

Ezekkel a gyermekekkel könnyen el lehet bánni. Az országos betegápolási adónak ugyanis a múlt évben e város közönsége 13 319 K. 35 fi összeget fizetett.

Egészen méltányos tehát, hogy amint küszöbön áll a szegényügy és gyermekvédelem rendezése és ez által íörvényhozásilag a kormány veszi a kezeibe a dolgot: úgy akkor a 7 éven aluli gyermekek sorsától a községet egyszerűen meg lehel szabadítani.

Mi történjék az idősebb gyermekekkel ?

Hét even (elül is szorul a gyermek védelemié és elhagyott helyzetében a. hatóság gondjai alá tai tozik. Ezeket tehát kedvök, vagy hivatásuk szerint el kell helyezni valamely megfelelő életpályára.

Tehát most már magukkal a segélye zésre utalt szegényekkel foglalkozunk.

Meg kell állapítani, hogy ezek kö^ül azok. akik a legmagasabb segélyt kapják, teljesen elaggottak és munkaképtelenek.

Akik pedig a kevesebb segélyt élvezik és ezt úgy tekintik, mint könnyű kisegítését helyzetüknek: nagy kérdés marad, vájjon fogják-e magukat a hatósági rendszabályoknak önként alávetni, vagy lerázva egyszerűen magukról a segélyzést, a szegényház elől megfutamodnak ?

Ezt kell tehát legelső sorban megállapítani.

A szegényházba számításom szerint bekerülne körülbelül háromszáz ember és ezek

; közül házi munkára és könnyebb utczai dolgokra alkalmazható volna 100 ember.

A szegényház berendezésére legjobb gondolatul ajánlkozik a régi, (elhagyott honvéd lakótanya.

Ez az épület ugyanis a városnak nem I sokat jövedelmez és a mit évenkint behoz, az inkább siralom, semmint jövedelem!

Természetes, hogy a szegényház tervéről itt csak n.igy keretekben van szó és , annak részletes és apró kidolgozása számos segédeszközt kiván.

Azokat a szegényeket, akiket a város a szegényházba beutalna, lehetne ioglalkoz- tatni utczasepréssel, korár . Vas- és gyékényfonással, seprükészitéss. , i „.unavágással, rongyszőnyegszövéssel, lenfonással, tollfosz- tással stb.

Nem kell elfelejtenünk, hogy az a terület, amely most a katonaság elemi lövőteréül szolgál, igen hatalmas.

Ezt az egész teret be lehetne rendezni házikert gyanánt, ahol a téli ésjiyári főzelékeket s zöldséget a szegények önmaguknak könnyedén megtermelhetik.

És igen közel fekszik még az a gondolat is, hogy a tervezett szegényház lakói selyemtenyésztéssel is foglalkozzanak, ami a tőke csekély befektetésénél fogva különösebb gondot nem is okozna.

Az első nehéz feladat a szegényháznak berendezése.

Tudni-illik minden egyes beutalt lakónak ruha és bizonyos személyes fölszerelés

A harraincz éves nő.

Irta : Szabados Ede.

(Folytatás és vége.)

Van egy idő életünkben, amidőn öntudatosan kezdünk érdeklődni az iránt, a mi zsenge korunkban homályos sejtelemként szőtte át ábrándos álmainkat. A tudákos Faust, eleinte az együgyü polgárleáuy szerelmére áhítozik. Ördögi praktikával csábítja el a hiszékeny Gretckent, tönkreteszi a szó legteljesebb értelmében s azután, mintegy restelve, hogy oly könnyű szerrel kerítette hatalmába az elérhetetlennek látszó boldogságot, erősebb ellenfélre vágyik, kinek kezében az övével egyenlő fegyver van, ki magát egykönnyen meg nem adja, s feltalaja ellenfelét Helénában, a par excellence nőben, ki fortélyt fortólylyal viszonozva legalább is egyenlő életismerettel s érettséggel játsza a partner szerepét a szerelem régi, de örökké uj játszmájában. És Faust, a gőgös, tapasztalaiban büszkélkedő német tudós, nem esik kétségbe, hanem boldog, hogy emberére akadt egy nőben, kinek egyetlen mosolyában több philosophia rejlik, mint az ő egész tudományos rendszerében.

Ez az annyiszor félreértett, annyiszor gúnyos mosolylyal kisért „Ewig-Weibliche“ hatása, az örök női döntő befolyása a férfi életére, maga a férfivégzet.

Az imént nőtypust említettem, a harmincz éves nő typu3át. Szántszándékkal mellőztem eddigelé azon egyedeket, kik profán felfogás szerint nem „érdekesek“, egyszerűen azért, mert keveset, vagy épen semmit sem szólunk róluk. Van, bizonyára van számtalan harmincz éves nő, — több, mint himlőnk, kevesebb, mint mondják, — ki a családi tűzhet szentségében találja fel boldogsága rég óhajtott betetőzését, ki szereti férjét, gyermekeit, kinek házaséletó ben csorba nem esik. De vajon erény ez ? A milliomos nem lop. a kilenczveu éves aggastyán nem házasságtörö s a nő, ki sohasem csalódott, maga sem csal. Hogy is cserélné fel a bizonyos boldogságot, ha még olyan parányi is, azzal a bizonytalan valamivel, mely számára hozhat ugyan nagyobb boldogságot, de hozhat boldogtalanságot is.

La Rochefoucauld szerint könnyebben találsz nőt, kinek sohasem volt szeretője, mint olyat, kinek csak egy volt. Mindkettő ritkán akad. A leggyakrabban előfordulók a csalódottak, kik épen csalódásuknál fogva keresik foly- ton-folyvást az igazit, de reá aligha bukkannak.

Merész állításnak látszik, pedig úgy van, hogy a harraincz éves nők javarésze nem csekély csalódással érte el azt a határt, mely a folytonos fejlődés, meg a folytonos hanyatlás között képezi a válaszfalat A legtöbb fiatal leány már neveltetésénél fogva hibás felfogást

alkot magának a házasság lényegéről. Nem lát benne egyebet, mint a szerelem betetőzését, a napról-napra növekvő zavartalan boldogságot, minden gond temetőjét. Eljö a várva várt ideál. Versben, prózában adja tudta, a áradozó érzelmeit. A leány szép álmaiban maga előtt látja térdelve az egyetlent, a mint égre, földre esküszik sírig, síron túl tartó hűséget. Oly boldog ! Megvetöleg néz a rövidszoknyás kis leányokra, kiknek még pirulniok kell minden férfíszein tüzében. Mennyivel több ő! Pár nap még s felszabadul a nyomasztó iga alól, asszony lesz ! Asszony ! Minő varázs rejlik e szóban ! Eljő az esküvő napja, eljő az álmok vége, a kiábrándulás. A tudatlan, ideális b ijlamu nővel szemben ott áll a tapasztalt, reális gondolkodású férfiú, ki a szerelem minden fejezetét könyv- nélkül tudja már. A nagy szerelemnek elbide- gülós a vége azon férfi iránt, ki gyengeségét hasznára fordítva, úgyszólván megcsalta őt s a csalódott nő folytatja leánykori ábrándjait ; ideált keres.

Nem mondom, hogy ez mindig és minden esetben igy történik. Akadnak erős lelkű nők, kik szemet hunynak s csendes megadással ballagnak tovább életűk rögös utján, de számuk vajmi ritka.

íme, három alsóbb faj bontakozott ki önként a harmincz éves nő typusából : az álmodott boldogságot fellelők, a csalódottak, de