Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-07 / 19. szám
kell. Névszerint pedig egy férfinek, sapka, ujjas, nadrág, mellény, bakkancs, ing és lábra való. Nőnek, ujjas, felső és alsó szoknya, harisnya, topánka, kötény, ing és nyakkendő. A bútorzat: egyenes vaságy, téli és nyári pokrócz, szalmazsák, vánkos és héj, két lepedő, egy faliszekrény. Mosdó edények, ivó bádogok, törülközők, kannák. Beszerzési forrás : Szeged, Hava és Szamosujvár. A költségelőirányzat. A ruházat ..................... 9000 K. Fe lszererelés .... 13200K. Főzőeszközök: üstök, csajkák, kanalak, kések, villák, nyuj- tótáblák, tésztagyurók, iu- dak, habszürők. leves és főzelékmerő kanalak, osztókések és villák egységárban 700 K. Egyéb berendezés . . • 1000K. Együtt: 23900 K. Ezt az összeget viselhetné a szegényalap, mint első berendezést. Veszteség számla. A régi honvéd lakótanya évi bére ................................ 1200K. Épület fenntartás .... 300 K. Összesen: 1500 K. A fedezet. A szegényeknek a múlt évi segélyezése..................... 26905 K. 94 fi A hasonszenvi kórház évi segélye .......................... 4786 K. 73 fi Az u tczaseprők évi fizetése és dologi kiadások . 12716 K. Együtt: 44408K.67Í1 A hasonszenvi korházat megszüntetendőnek Véleményezem, mert ez az intézmény nem felel meg eredeti rendeltetésének, ameny- nyiben a Majláth gról által tett alapítványnak sorsa kormányi intézkedés által eldöntve van és az a részesedés, amelyet számunkra kilátásba helyeztek, mint bizonyos eredmény, itt alig jöhet számításba. Az utczaseprők munkáját egyenes arányban nem lehet felróni a szegényház lakóinak : talán csak 50°/0-al kell azt ide beilleszteni, azonban a munkának minőségében segélyre jöhet a nagyobb szám. Nem czólom itt az utczaseprőket fizetett foglalkozásuktól megfosztani, mert jól tudom, hogy az élet mindenkire nehoz, azonban mikor a városról, tehát a közérdekről van szó, igyekezni kell a keretbe őket is beilleszteni. A szegényház állhatna egy nyugalmazott városi tisztviselő gondozása alatt, akinek ottani szolgálata ellenértékéül lakást és némi tiszteletdijat lehetne adni. Kellene továbbá egy munkavezető, a cinek fizetése itt az állami szabályok szerint lesz felvéve. Ami a iérőhelyeket illeti, egyelőre elégségesnek látszik az elhagyott honvéd lakótanya, esetleg kisegítésül a hasoiszenvi kórház. Különösen a lakótanyában lehet munkatermet is berendezni és nyári foglalkozásra kiválóan alkalmasa mostani kocsiszín. Ugyanott igen jó ivóvíz van amelyet sok uíczáról keresnek. A szegények munkájának pénzbeli értékére egyelőre semmit sem számitok; de nem lehet megtagadni, hogy idővel és értékesítés folytán abból is lesz valami. Élelmezés. Ennél a czimnél több összeget veszek föl, mint amennyibe a helybeli kir. fogház és a városi tolonczok élelmezése kerül. Számitok ugyanis naponkint és személyenkint 35 czentiliter levest és ugyanannyi lőzeléket, hetenkint kétszer 10 */2 deka húst és sátoros ünnepek alatt ugyanannyit; végül naponkint 56 deka rozskenyeret, melyből a reggelinek és vacsorának ki kell állania. Ez a költség személyenkint és naponkint a rendes 25‘98 fillér helyett egészben 30 fillér. fő összegezés. Szegényházgondnok 600 K. Munkavezető 940 K. Orvos tisztelctdija 400 K. Bérveszteség 1200 K. Épületfenntartás 300 K. 300 szegény élelmezése 51865 K. Együtt: 56305 K. Többlet kiadás tehát 11896 K. 33 fillér. Az itten mostan a nagy kérdés, vájjon a város közönsége meg akar-e szabadulni a szegényektől és koldusoktól, akik őt naponkint és unosuntalanul megrohanják és úgyszólván folyton ostrom alatt tartják ? Ha ez a szegényház valaha létrejönne, úgy házi kertül tel tehetne használni ai lakótanya elemi lövőterét, mintából a katonaság hivatásszerű foglalkozásában ennek a müve lését nem akadályozza Eperiákat lehetne ültetni a czéldombok közé és magára az udvarra, miáltal a köz- egészségügy követelményeinek is minden tekintetben fényesen elég lenne téve. Még egyszer hangsúlyozom, hogy e tervezetnél a szegényház lakóinak munkajövedelmére semmi sincs tölvéve, ami pedig évenkint képviselhet valamit, legalább any- nyit, hogy ezek a segélyezettek a ruházat és személyi fölszerelés költségeit egészben, vagy részben visszaadják s kikeresik ! Ferency János. * 1 2 3 4 Jegyzőkönyv felvétetett Szatmáron, 1901. február 27-én, a Szatmármegyei Gazd. Egyesület ig. választmányi üléséről. Jelenvoltak: Domahidy Sándor alelnök, Domahidy István, dr. Farkas Antal, Hermán Mihály, dr. Keresztszeghy Lajos, Kölcsey Antal, bér. Kováts Béla, bér. Kováts Jenő, Nagy László, Szeőke Barna, Szeöke Ödön, Szuhányi Lajos igazg. választmányi tagok és Poszvék Nándor titkár. Alelnök üdvözölvén a szép számban megjelent urakat, megnyitja az ülést 1. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, megjegyzés nélkül hitelesíttetik. Olvastattak a következő miniszteri leiratok : 2. A földmivelésügyi m. kir. miniszter ur Gréresen minta gazdaság berendezését engedélyezi, a tervezetnek elkészítésére Raáb Kálmán debreczeni gazdasági intéző urat küldve ki. Titkár jelenti, hogy a miniszteri megbízáshoz képest a debreczeni intéző úrral múlt év decz. 16-án a helyszínére kiutazván, a berendezés iránti tervezetek elkészíttettek, s azok a minisztériumhoz beadattak, az elintézés azonban eddig nem érkezett le. Ülés a leiratot valamint a jelentést tudomásul veszi. 3. Olvastatott a földm, m. k. miniszter ur leirata, melyben a gazdasági munkás és segélypénztár részére alapitó tagok gyűjtésére hívja fel az egyesületet. Ülés elhatározza, hogy a belépést úgy a személyes érintkezés, valamint gazdasági előadások alkalmával ajánlja, sőt 50 korona befizetéssel maga az egyesület is alapitó tagul j belép. 4. Olvastatott a főldmiv. m. kir. miniszter ur felhívása, mely szerint Kassán 1901. február 1 - töl ápril 15-ig szeszfőző tanfolyam rendez- tetik. Tekintve, hogy a tanfolyam programmja magukat megadok, s a csalódottak s végzetük ellen felberzenkedök faja. Szóljunk azokról, kik „érdekesek“, kikkel a gonosz világ legszívesebben szeret foglalkozni. Ismerjük tapasztalásból, ismerjük regényekből, drámákból ez érdekes nőalakot, ki túl van már az élet első illusióin, hiányzik belőle a naivság, de meg van benne a tapasztaltság, a minden akadálylyal szembeszálló akaraterő s a szerelemvágy, mint öntudatos szenvedély. Ez öntudatos, hogy úgy mondjam, okoskodó szerelemnek előzményei rendesen komolyak, sötétek, fájók. Csalódott első szerelmében, hite, bizalma megrendült, a hűség neki már csak puszta szó. De nem oly gyenge lelkű, hogy magát megadja, hisz oly fiatal még ! Görcsösen kapaszkodik az életbe, rohan a mindenható hit után, mely az örök szerelemhez fűzi s az érett, tapasztalt nő talál végre egy szivet, mely csak homályosan sejti mindazt, a mit ő már régen tud, melyben első akkordjai játszódnak le ama viharrá növekvő hatalmas szenvedélynek, mely a saját szivében immár eljutott a tomboló finale ultimóig. A nő vonzódik hozzá, mert csalódott, kétségbeesett s szeretni vágyik, a férfi rajong a nőért, mert tapasztalatlan, reményeket tápláló, fiatal. Az ellentétes tulajdonságok egymásba olvadnak s viharos lelkesedésbe törnek ki. S mi lesz a vége ? A term 'szetellenesség soká nem tarthat, előbb utóbb vége szakad a bizarr viszonynak, s a harri.incz éves nő csalódásai töviskoronáját újból tört szivére helyezi. S a világ ? Pálczát tör az ilyen nő felett. Hibáztatja a beléje oltott vágyat, melyről szegény maga sem tehet, hibáztatja az erős akaratot, melyet szeretue lelki gyöugeséggel palástolni, hibáztat szóval mindent, a mi esetleges és nem hibáztatja az indító okot, melynek elnyomása minden bajnak elejét vette volna. A férfiaknak minden szabad. Függetlenek mindenkitől, kényük-kedvük szerint hódolhatnak szeszélyeiknek, szenvedélyeiknek. De jaj a nőnek, kiben, még annyira mellőztetve, még annyira számba sem véve, feltámad egyszer a függetlenségi vágy s szabad folyást enged érzelmeinek. Pedig a nő mindig csak nő marad. Változnak a szokások, az erkölcsök, a társadalmi külsőségek, de a nő soha. Az ő élete szerelem. A szerelmet el tudja képzelni házasság nélkül, de nem a házasságot szerelem nélkül. Egy czél vezérli házasságra., egy czól ballépésre is, egy ideális ösztön, a mindenható szerelem. Férjétől nem kiván egyebet, csak ezt s ha megtagadják tőle, kétségbe esik s vagy megtört szívvel nyugszik bele az elkerülhetetlenbe, vagy tápot keres olthatatlan lángjának. A Francillon- typus mindig megvolt és mindig meglesz. Szenvedélyesen szereti, imádja férjét, tisztességes és az is akar maradni, de egyúttal kölcsönös szerződésnek tekinti a házasságot, melyet a tisztelet és hűség pecsétjével szentesítve, ketten Írnak alá: férj és feleség. Mig ö a szerződést betartja, férjétől is ugyanazt követeli s a szerződésszegést szerződésszegéssel torolja meg a maga részéről, nem gondolva a következményekkel, nem törődve a világ ítéletével. Mikor fog kihalni a harmincz éves nő érdekes typusa ? Mikor örökre bezárulnak a kaszinók, a klubbok, mikor a férj egyébre is kezd gondolni, mint kártyára, sportokra, lóversenyekre, mikor részt juttat szivéből am ak is, ki költészetével bearanyozza az élet prózáját, mikor fel tudja lelni a boldog házasság egyetlen alapkövét, a szerelmet. A kölcsönös bizalmatlanság, véleményeltérés, közönyösség lassan- lassan válaszfalat von a szivek közé; a szerelem, e hatalmas, örök, újrakezdő, sóvárogva tör bálványa felé. Világ kezdetétől fogva igy volt ez, s igy lesz világ végeztéig. A „Keresd az asszouyt“-féle elv chimaerává lesz, ha odafor- ditjuk tekintetünket, hol néha kicsinyes, néha nagy okok kényszerítik sorompóba lépni a nőt szokással, erkölcsösei, társadalommal, i'Ogy kívánja azt, a mihez joga volt, van és lesz: az öuzetlen, tántoríthatatlan igaz szerelmet.
