Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)

1901-03-28 / 25. szám

rögtön meg nem fejtené az 1867-iki kiegyezés szent és sértetlen szelleme.

Pedig ha az a szellem most feltámadva megjelenne és látná, hogy odaát hogy tiporják az ő alkotását porba, bizony más hangon szóllana az ő tanitványaihoz.

Szóval úgy látszik, hogy Nagy László és elvtársai a gazdasági kérdéseket úgy szeretnék megoldani, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon.

Mi agráriusok ellenben nem csinálunk lelkiismeretet belőle, ha most az egyszer a kecske éhen marad, de a káposztához feltétlenül ragaszkodunk; vagy más szóval: mi elérkezettnek látjuk az időt, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem egymásra utalt érdekeit a közös vámterület, a gazdasági, ipari és kereskedelmi szerződések megváltoztatásával feltétlenül a gazdasági fejlődés érdekében érvényesítsük és pedig ha lehet a 67-es törvények keretén belül, ha nem lehet azokon kívül is.

A mi ideálunk a gazdasági önállóság. Ezért küzdünk az Orsz. M. Grazd. Egyesület táborában éveken keresztül. Ettől reméljük, hogy Magyarországban elérhetjük még azon időt, midőn a jóllétnek symbolumai — agyárak füstölgő kéményei körül minden jóravaló magyar munkás búza kenyeret eszik és ekkor nem lesz szükség a búza kivitelre.

Nem félünk mi attól a mumustól, hogy az önálló vámterület mellett megfulladunk a magunk zsírjában. Ennek megczáfolásáramár nagyon sok okos szó elhangzott és sok tinta folyt a tudósok részéről, melyeknek ismétlése ezen rövid felszólalás keretén kívül esnék, miért is csak azon czáfolhatlan érvet említem fel, hogy a statisztika szerint 1893. évtől kezdve több búzát szállítottak be Magyarországba, mint amennyit innen kivittek. Valamint számtóteleken alapul az az állítás is, hogy ha Magyarországban mindatizenkilencz millió ember búza kenyeret enne, akkor a mostani termelés mellett nagy búza behozatalra lenne szükség, inig a tengeri és zab kivitel ugyanolyan arányban emelkednék.

Pedig Ausztriában minden földmives és munkás buzakenyeret eszik, posztó ruhában és csizmában dolgozik.

Ezt a jóllétet irigyeljük mi Ausztriától és a szomszéd cultur államoktól és ennek az alapkövét akarjuk lerakni abban az or1 szágban, melynek talajviszonyai és nyers I termékei nagyban felülmúlják a szomszédokét.

Mi, a kik a gazdasági függetlenség és önállóság megvalósításán működűnk — ellenkezőleg az alispáni programmal — a szat- már vármegyei képviselőktől azt várnánk, hogy ha jön a megváltás órája és dűlőre kerülnek a gazdasági kérdések az ország fórumán, pártkülönbség nélkül sorakozzanak azon urna körül, melyből Magyarország mezőgazdaságának, iparának és kereskedelmének felvirágzása s ezzel együtt népének kenyere és munkája az önrendelkezés alakjában kerül ki.

Ne várjanak erre a jelenleginél jobb ' alkalmat, mert az érett gyümölcs ugvlátszik most önként ölünkbe hull, de ha azt meg nem fogjuk, meglehet, hogy még egy emberöltő munkájába kerül, inig hazánkat a szomszéd cultur- államok sorába felemelhetjük, csakhogy addig sok földmives és munkás kivándorol Amerikába.

Ne vegye rossz néven alispán ur, hogy szép programmbeszédének ezen pontjával ellenvéleménybe jutottam, de mi azt már megszokhattuk, hogy meggyőződésünk nyilvánításának minden utógondolat nélkül szabad folyást engedünk és azt kölcsönösen respec- táljuk.

Végre azon reménynyel zárom soraimat, hogy sok olyan független meggyőződésű gazda van Szatmár vármegyében, a ki viszhangot ad az én szavaimra.

Domahidy Sándor.

Á Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei.

Rovatvezető: I’oszvék Nándor, egyl. titkár.

Egyesületünk 1900-ik évi évkönyve megjelent s azt a „Szamos“ 21. számával az Egyesület minden tagjának megküldtük. Kik tévedésből ez évkönyvet kézhez nem kapták volna, szíveskedjenek az iránt Egyesületünk titkári hivatalánál egyszerű levelező-lapon reklamálni.

Szőlő oltvny és vessző eladás. A szatmármegyei Gazd. Egyesület szatmári szőlőtelepéről a f. évben a következő szokvány minőségű oltányok és vesszők vannak még eladók :

I 2 éves gyökeres zöld oltás: már mind lefoglaltatott.

II. 1 éves gyökeres fás oltás: ára ezerenként 240 kor., Ripária Portalis alanyon: Bakator 220 drb. Járdovány 173 dr ?., Furmint 1264 drb., Olasz Rizling 2700 drb., Madeleine 1307 drb., piros Chasselas 1043 drb., fehér Chasselas 245 drb., Muscat Alexander 97 drb.

Ugyf.nez' oltásokból csekély hiba miatt kiselejtezett minőségben nem mint „szokványt oltás eladásra feoesájtatik ezerenkinti 140 kor. árban 4700 drb.

III. Sima zöldoltás ára ezerenként 140 kor., Riparia Portalis alanyon Járdovány 100., N.-Burgundi 1020, vegyes borfaj 1120.

Solonis alanyon vegyes borfaj 1520.

IV. Gyökeres amerikai vessző: Riparia Portalis 2 éves 50 kor., 1 éves válogatott 50 kor., I. o. 40 kor., II. oszt. 30 korona.

Rupestris Monticola I. o 40 kor., II. oszt. 30 kor. York-Madeira 2 éves 30 kor.

V. Sima amerikai vessző: Riparia Portalis, Solonis és Rupestris Monticola I. oszt. 16 kor, II. o. 8 kor. York-Madeira 6 kor.

A Szatmárm. G. E. tagjai részére 20 százalék árengedmény. Előjegyzések az átvétel idejének megjelölése és az ár 2o° 0-ának előleges beküldése mellett az egyesületi titkárnál (Szatmár, j Rákóczy-utcza 33. sz.) eszközölhetők,

Uj tagul jelentkezett Szováti Bálint gazdálkodó Vetés évdijas tag.

Tagdíj nyugtázás.

Előbbi

900 !

901

Öb&e

évekre.

alapitó

ko

róna

Múlt szám összege 44 110 138 292

78 Bogdán Lőrincz Mikola

2

2

79 Beszedils Vilmos S -Újlak

6

6

80 Jirousek József N. Sikárló

6

6

81 ifj. Homonnay Pál Szatmár

2

2

82 Hérmán Mihály „

6

6

83 Tankóczi Gyula „

6

6

12

84 Jákó Sándor „

6

6

85 Csaba Adóiján „

6

6

86 Ináncsy Károly „

2

2

87 Korányi Jáuos „

6

6

88 dr. Farkas Antal „

6

6

89 Losonczy József „

6

6

90 Haller Ottó „

6

6

91 Kiszely Károly

6

6

92 bér. Kovács Béla

6

6

93 Marko vies Mór „

6

6

94 Páskuj Imre ,,

6

6

95 Klein Vilmos „

6

6

96 Papp Kálmán „

6

6

97 dr. Fekete Sámuel ,

6

6

98 Zeke Vincze „

2

2

99 Radó Bertalan

6

6

100 Rózsa Károly „ 6

6

6

18

101 id. Homonnay Pál „

2

2

102 Lővy Miska „

2

2

103 dr. Tanódy Márton Szatmár

6

6

104 dr. Keresztszeghy Lajos Szatmár

6

6

105 dr. Böszörményi Emil Szatmár

6

6

106 Kárász Jenő Rozsály

2

2

107 Zeller István N.-Peleske

2

2

108 id. Király József Szárazberek

2

2

109 Szováti Bálint Vetés

2

2

Összeg 50 122 290 462

írni, olvasni tudó 24 éves, nőtlen fiaial ember szerény igények mellett gazdaságban felügyelői vagy gazdai állást keres.

bizarrul élnek, leirom. Leonie gyöngéd, közönyös, de szellemdus nő. Furcsa szenvedélyekkel bir, miután megveti a nappalt, s szereti az éjszakát.

— Mi sem rútabb s unalmasabb a világon — mint a nappali világosság, ón gyűlölőm a napsugarait annyira, a mennjdre szeretem az éjt, szép látványt nyújt egy nagy szalon, mely egyenlően sugárzó fényben úszik, ott társalogni zene s néhány jó barát mellett. Ez a boldogság. És ezek bizonyára jó barátok, mert a ki én miattam reggeli 3 órakor tesz látogatást, az csakis gyöngédséggel viseltetik irántam.

De nem mindenki oly szerencsés, hogy a bárónénál látogatásokat tehet. Egy este a Gaitéeben láttam legelőször a bárónét. A földszinten ültem Daumpay festőművész nejével.

— Ki az a nő Madame, — kérdem Daum- paynétől — hófehér vállakkal a 3-ik páholyban?

— Lauberte bárónő — feleié — s ön nem hallott felöle soha ?

— Nem ; tehát van egy Lauberte báró is ?

— Kétségkívül.

— És ö nincs itt?

— 0 a színházban — mondá szomszód- nöm — soha! 0 alszik.

— És a bárónő ?

— Ö hat órakor fekszik le, igen különös és szerfölött kedves asszony, férjem, a ki a

báróóknak udvari festője, egyszer mindenkorra meg van hiva Leonie báróné éjjeli társasága közé, de férjem,: a ki példás családapa és mintaférj, de meg el is lóvén művészetével foglalva egész napon át, I csak ritkán vészén részt a bárónó estélyein!

Pár hót előtt azonban mégis ott volt, s elmondom önnek, hogy mint irta le nékem az ott levő s általa jól ismert társaságot ; megjegyzendő, hogy a bárónó éjfélután kétórától ötig fogadja vendégeit. Tehát férjem ottlétekor 11 látogató volt együtt, kényelmesen elhelyezkedve a gyönyörűen butorzott tágas szalonban, mely üvegház módra volt körüirakva káprázatos szinü orchideákkal és sötócebb szinü tányérnagyságu chrysantémumokkal.

Két gróf piquetezett egy sarokban; egy tengerószkapitány, ki pár heti szabadságon volt itthon, egy rózsás támlányban elnyúlva, hírlapot olvasott, egy főnemes egy kis asztalkánál libamáj pástétomot evett és Muscat d’ Asseli pezsgőt ivott; egy kis báró egy divánon aludt, az egyik vicomte zongorán a „New-York szépének“ egyik dallamos angol keringőjét játszotta, mig bátyja a másik vicomte, a bárónóval paszsziáu- szozott a szoba közepén lévő malachit asztalnál.

Mikor férjem belépett, a bárónó magához intette.

Daumpay —■ szólt hozzá — ha éhes, egyék,

ha szomjas igyák, ha álmos aludjék, ha megunja magát, menjen haza.

S ha mindez tetszik önnek, látogasson meg ezentúl is.

A mi engem illet, érdekel e patience s ön megengedi, hogy folytassam a vicomteval, s ha ö ebbe beleun, t. i. mag3rarázgatásaimba, ön ha kedve van fölválthatja öt. Férjem leült melléjük. A férj, a báró ezúttal sem volt látható, nem is említették. De azért a kegyencz szerepét nem játszhatta senki. Időnként ki-kimaradt néhány jobb ismerős; ezúttal megkérdezte férjem Leonie bárónótól.

Hova lett B. ur, hogy nem mutatja magát ?

— „0 nem volt illendő s ezért félévi szabadságidőt adtam neki, — feleié mosolyogva Leaubertné, — szolgáljon ez önöknek tanulságul kedves barátaim, s legyenek mindig illendők.“

Vagyis illendőnek lenni, itt azt jelenté, hogy a férfiak ne vegyék észre a bárónó 23 éves ifjúságát és bársonyos fényű szemeit, melyek tán legszebbek a st. Germainben, az arisz- tokráczia e város negyedében.

Nem tagadom, a láthatatlan férj kiváncsivá tett engemet. Egy nap aztán megmutatta őt nekem Madame, Daumpay. A báró sétalovaglást tett a boulognei erdőben. Szép ember, kivált lóháton. Magas fekete lován ült aznap, mely