Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-24 / 24. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap márczius hó 24. 24-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. >■ A SZATYMßMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. •— Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyiltt.® sora 20 fillér. A Széchenyi-Társulat működéséről. A nemzeti konszolidáczió elve sohasem domborodott ki oly határozott tormában, mint az államkormányzás mai rendszerében. A magyar állam megszilárdítása érdekében ezt a czélt egyetlen vonalon sem lehet már szem elől téveszteni, de sehol sem nyilik erre alkalmasabb talaj, mint a kulturális tényezők fejlesztésében, a nevelés és tanitás nemzeti irány-zásában. Különösen nagy- fontosságuak e tényezők azokon a területeken, hol államellenes törekvések csirái találnak melegágyakat. E területek felkutatásában, az eszközök tapintatos megválasztásában a hivatalos állam sohasem képes oly eredményt elérni, mint a társadalom, mely a saját megyei területének specziális viszonyait közvetlen megfigyelésből ismeri s a teendőket saját tapasztalásé ból jelölheti meg. Ez volna az egyetlen egészséges módszer, a mi az említett konszolidácziót leg- hathatósabban segítené győzelemre. S mégis, mily elenyésző csekély az állam támogatása s ez is mily alázatos kérelemre és sürgetésre járul a Társulat czéljainak előbbvite- léhez! Az alább közölt jelentés fölöslegessé teszi, hogy a Széchenyi Társulat áldásos működését itt jellemezzük; a tények világosan beszélnek Vajha meggyőzően szólnának egyszersmind megyei társadalmunk minden fiához s karolnák fel mennél szélesebb érdeklődéssel ezt az ügyet, mely mindnyájunk ügye, valamennyiünknek érdeke s melynek anyagi vagy erkölcsi támogatása mindenkinek a haza iránti szent kötelessége. A Társulatnak az elmúlt évi működésére vonatkozó igazgatói jelentés itt következik : Tekintetes Közgyűlés ! Ha az újabb kor historicusainak igazuk van abban, hogy a népek előhaladása történetük azon korára esik, midőn a történész legkevesebb feljegyzésre való eseményre talál: úgy azt mondhatjuk, hogy Társulatunk újjászervezése óta életének azon szakát éli, a midőn feltűnő események, feljegyzésre méltó rázkódások nélkül a csendes haladás útját követve, s czélját egy perezre sem veszítve szem elöl, térben és hatásában évröl-óvre kiterjedtebbé válik. Erős megfontolással állapíthatjuk meg minden évben Társulatunk kör:-. kező évi prog- rammját, a melyet minden pontjában ig37ekszünk betartani. Minden óv az újabb haladás és terjeszkedés egy vonalát jelzi, de természetesen ma már minden elfoglalt tér nagyobb erőfeszítéseket igényel, mert az anyagi erő a már létesített intézmények által a kimerülés felé közeledik. Volt a társulatnak olyan korszaka, midőn gondolkozni kellett a felett, hogy jövedelmeit hasznosan miként költhesse el ? Ma azonban már sok évi munkánk eredményekép ott állunk, hogy az ad legnagyobb gondot, hogyan redukáljuk A rósz gyerek. — Nemzeti ünnep beléptidijjal. — • A „Kölcsey-Kör“, mely Isten és kellő számú tollforgató ember jóvoltából városunknak irodalmi ügyekben egyetlen erkölcsi személye, márczius 15-ón a színházban nemzeti ünnepet rendezett — beléptidijjal. Midőn e sorok megírására elhatároztam magam, eszembe jutott Gyuri fiam, a ki ez idő szerint 5 és fél éves, a ki az auyjával épp a napokban a következő diskurzusba keveredett :-- Anyuska, ha te leesnél a lépcsőn, megütnéd magad és sírnál, tudod mit csinálnék ? — Mit, édes fiam ? — Odaszaladnók hozzád, felemelnélek és én is sírnék. — Miért sírnál fiam ? — Mert szeretlek. — Persze többszörös csók volt a kedves válasz jutalma. De meglátszott a kis nebulón, hogy valami motoszkál még fejecskéjében. Úgy is történt. Anyját tovább faggatta : — Mondd édes anyukám, ha ón is leesnék a lépcsőn, megütném magam és sirnék, te is sirnál ? — Bizony sírnék fiam. — Hát mikor megversz és sírok, miért nem sírsz akkor ? — A kérdés frappáns volt, de a válasz is az. — Mert akkor rósz vagy. * * * Nyolcz hónapja immár, hogy Szatmár város lakosa vagyok. E rövid idő alatt igyekez tem a helyi viszonyokat megismerni és sietek előre bocsájtani, hogy kimondhatatlan örömöm volt, midőn megtudtam, hogy városunknak irodalmi társasága is van. De van egyebe is és nincs sok olyan, a minek lenni kellene. Ezúttal azonban kizárólag ezzel az irodalmi társasággal kívánok foglalkozni, bárha csak röviden. Egy irodalmi társaságnak egy olyan kaliberű városban, mint Szatmár városa, feltétlen létjogosultsága van. Tehát szükséges is. Szükséges, mert hivatása ideális czólok megvalósi- : tása felé utalja. Az ideális czélok sokaságában ott találjuk első sorban az irodalom iránti szeretet fölóbresztósót, annak állandó ébrentartását, fokozatos fejlesztését és ezzel kapcsolatosan az erkölcsi érzés nemesbítését, a humanitás és philantropia állandó gyakorlását és még soksok nemes és magasztos czól között érzi, vallja és hirdeti a hazaszeretetek A hazaszeretet szent érzelem, fölé emelkedik mindennek, az egyetlen érzés, mely magasztosságában megtisztítja az embert minden subjectiv, tehát elfogult, önző érdekű érzelmek tői s fölragad mindnyájunkat a magasba, a sphórák üde légkörébe, az Istenség trónusának közelségébe. A férj megölheti hitveséi, a kit forrón szeretett, az anya elpusztíthatja gyermekét, a kit vérével táplált, a barát elárulhatja a barátját s mind együttvéve és egyenként elkövetheti a bűnök rémes sorozatát, de nem1 intézményeink fentartási költségeit, hogy a további tejlesztés munkája fenn ne akadjon. Emelt fővel tekinthet Társulatunk azon eredményre, melyet eddigi működésével elért. Alig van kultur egylet az országban, a mely bár az ország közönsége által anyagilagi jelentékeny mérvben támogatva oly szép működési körrel birna, mint a miénk. Akár működésének kiterjedtségét, akár az általa fentartott intézmények számát tekintjük, az „Emke.“ és „Fke.“ után a Széchenjd-Társulat első helyen áll. Kisdedóvó intézeteink száma évről-évre emelkedik. Áldásos hivatást teljesítenek ezek a menhelyek különösen földművelő községeinkben, mert egyrészt a nagy munkaidő szakában kora reggeltől úgyszólván kéaő estig gondozzák a kisdedeket, a szülőknek nyugodt alkalmat nyújtva mezei munkáik végzésére, másrészt az alapvető nevelés magvait hintve el, különösen az idegen ajkú kisdedeknél képesek elérni, hogy azok a magyarnyelvet mintegy második anyanyelvűi elsajátítva, anyanyelvűk mellett a haza édes nyelve iránt se maradjanak idegenek. A gyermekhalandóság meggátlása és a magyar nemzeti alapnevelés terjesztése pedig oly fontos czól, hogy Társulatunk kellő .figyelmét ez iránytól jövőben sem vonhatja el. Az elmúlt évben legnagyobb részt vegyes ajkú községekben 12 uj menhelyet szerveztünk s igy a múlt évben 89 gyermekmenhely fent- állását tettük lehetővé segélyezéseinkkel. Az előző években segélyezett, de ma már saját erejükből fennálló 14 gyermekmenhelylyel vármegyénkben összesen 103 gyermekmenhely, társulatunknak köszöni létét. A fentartási költségekre a Társulat részéről 15.733 korona, a községek részéről — ideszámítva a társulat által most már nem segélesz egy sem a sok-sok millió között, a ki elárulná hazáját. És ennek meg vau a lélektani magyarázata. A hazaszeretet belenő az emberbe. Az anyatejjel beszivja azt az ember. Vérévé lesz. A hazaszeretet eszményi cultus, melynek minden nemzet hódol. A hazaszeretet bárányból oroszlánt, a nyulszivü gyávából halált megvető rettenthetlen hőst csinál. Miért ? Mert a föld, melyen élünk szent előttünk, annak minden porszemét őseink kiontott vére áztatta, a védelemben kifolyt vórtenger termékenyítette meg termőföldünket s mi magunkba szívjuk véreinknek illatát a föld kigőzölgésében, a hulló párázanban, a leragyogó napfényben és megmámorosodunk, megrészegszünk tőle. A múlt tesz bennünket azzá, a mik vagyunk. És viszont mi rajtunk épül a jövő A jövő népe mi reánk is hivatkozni fog, hogy mit tettünk. Cselekedetünk tehát a jövő gene- ratió birálata tárgyává tétetik. Úgy kell tehát cselekednünk, hogy eljárásunkat ne lehessen lesújtó kritikával elitélni. Helyes dolog tehát, ha tévedéseinket önmagunk igyekszünk rectifi- kálni. Elég sajnos, hogy tévedésről égyátalában beszélni is lehet. A nemzeti ünnepek szükségesek. A nép, a nemzet lelki ünnepei azok. A hazaszeretet glori- fikálása mindenkor memento a múltra, követendő példa a jövőre. A nemzeti ünnepet tehát a nemzet összesóge előtt kell rendezni, nyíltan, ! künn a szabadban, hogy levett kalappal a múlt
