Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-17 / 22. szám
Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A 8Z ATM A fi M E G Y EI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési á r:| SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre£8 kor. —^Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. » ■■■>■■■ IJ.J 1 —.................. Ulli HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Egyes szám ára 20 fillér. „Lorántffy Zsuzsánna-egylet.“ A magyar történelem sok kiváló nőnek őrzi hálás kegyelettel emlékét, közöttük a Lorántffy Zsuzsánnáét is. Egyike volt ő azoknak az igazi magyar asszonyoknak, kiknek nevéhez a hála és kegyelet köt mindenkit vallás és nemzetiségi különbség nélkül, kinek élete a maga idejében áldás volt, ma pedig eszménykép lehet. Fejedelemnő a szó legnemesebb értelmében, annyi szivjósággal, akkora lelki nagysággal, oly nemes áldozatkészséggel és szeretettel megáldva, hogy mai — humanismus által alkotott s egybetartott — ! társadalmunk reá mint eszményre, mint követendő példányképre tekinthet. Gondolataiban, érzelmeiben mindig távol állott a mindennapiasságtól, szivjósága, lelkének tisztasága titokteljes, mondhitnánk delejes erővel vonzotta magához az igazat, a nemest, a jót, s taszította el a hazugot, a nemtelent, a roszat; tetteiben pedig az önzetlen hazafiság és tiszta vallásosságnak olyan alakja, kinek emlékéhez hálával s át- nemesült érzésekkel járulhat az utókor. Tudták, érezték ezt elődeink, tudjuk, érezzük ezt mi is, s ez nemcsak kötelességünk, de di- csekedésünk, erényünk is. A magyar kultúrának számos nemzetnevelő intézete, a keresztyén humanismusnak számos áldásos intézménye az ő nevével zászlóján, az ő eszméivel irányában, hirdeti nagyságát s őrzi hálás kegyelettel emlékét. Ezt tűzte ki czélul maga elibe egy — váMindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. rosunkban —- megalakulandó jótékony egylet is, nevével czimében, eszméivel irányában, s áldásaival következményeiben kíván hozzájárulni ahoz a nemzeti közkincshez, melyet Lorántffy Zsuzsánna emlékezetében bírunk. A közeli napokban társadalmi életünk legelőkelőbb nőiből összejött értekezlet mondotta ki egy ilyen egylet megalakításának szükségét, s e czélból elhatározta, hogy felhívást intéz nemcsak városunk, hanem az egész vármegye közönségéhez. Felületes gondolkodás mellett — első tekintetre — e terv — egészében — nágyon közönségesnek, hogy ne mondjuk — mindennapinak — látszik, s talán hidegen hagy, nem érdekel, hiszen társadalmunk telítve van annyira — különféle — egyletekkel, hogy az ember valósággal naiv gondolatnak és vállalkozásnak tartja minden újabbnak a megalaki tását. Ámde ennél az egyletnél egészen másképen áll a dolog. Czéljában eltér az ify'cti közönséges egyletek sablonszerüségétől, — iránya tiszteletreméltó s méltánylásra is jogosan igényt formáló, eszközei pedig, melyekkel nemes hivatásának betöltésére indul, önmagukban hordják a messzire kiható áldásos munkának s a hálára kötelező sikernek legbiztosabb garancziáit. Avagy — kit ne érdekelne városunk egyik — a magyar kultúrát régi idő óta szolgáló jóhirü intézetének sorsa, jövő fejlődése, a magyar nő nevelésnek intenzivebbé Nyilttér sora 20 fillér. tétele, a vallásosságnak, a hazafias érzelmeknek olyan istápolása, mely a serdülő leánysziv minden nemes szép és igaz iránti fogékonyságára építve — vallásos, hazafias nőt akar nevelni az egyháznak, a társadalomnak, igazi édes anyát, éltető lelket a családnak? Kit ne érdekelne a női szívnek és jellemnek vallásos és hazafias ápolása a társadalom kevésbé tehei ős részében, a szegény sorsuaknál, alkalomnyujtás és szerzés az ő részükre is, hogy ne legyenek mintegy determinálva hozzátartozóik szegénysége miatt — tehetségeiket parlagon hevertetni, hanem képezni ? S mindez nők által történik; ők lesznek hivatva saját nemük jövő sorsára, fejlődésére közvetlenül befolyni, meleg sze- retetök, önzetlen áldozatkészségük, tiszta vallásosságuk s odaadó munkásságuk árán olyan ügyet szolgálni, melynek nemzetnevelő hatása kétségtelen bizonyosságu s önmagában úgy, mint következményében tiszteletre méltó és hálára kötelező. El kell némulnia itt — e nemes czélnál a kicsinyeskedés és szükkeb- lüség szavának, nines helye a felekezeti féltékenykedésnek, hiszen a protestantizmus egész története azt bizonyítja, hogy egyháza érdekében mindig nemzete érdekét szolgálta s az ilyen czélu és irányú egyletek létesités- sével, a mikor egyháza javát, jövőjét törekszik biztosítani, a magyar kultúrának s a keresztyén humanizmusnak tett örökbecsű szolgálatot. Jól választották a vezetők az egylet nevéül s e névben mintegy vezéreszméül — Lorántffy Zsuzsánnát, — az ő Ocskay brigadéros Herczeg Ferencz történelmi drámája. Premiére a színházban 1901. márcz. 12. Ifj. Seneca: Res severa est verum gaudium. A Herczeg Ferencz nagy sikerét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy szenzációs darabjából immár operát Írnak, sőt a nyári szezonra paródiát is csinálnak Ocskay brigadérosból a városligeti múzsa számára. Ami a Trilby óta nem történt, most megtörténik egy magyar szerző darabjával, egy történ éti drámával. Nem csekélység ám ez. Igazi öröm azok számára, a kik a jelenlegi magjmr drámairodalom szégénységét hántorgatják és azon siránkoznak, hogy nincs tehetség, nincsenek többé magyar drámaírók, legfőlebb jó hirlapirók. Lám, Herczeg Ferencz kitűnő regényíró, novellista, hírlapíró és most már irodalmilag igen jelentős drámairó. Ha eddigi darabjai is a magyar szin- müirodalom kiváló termékei voltak, úgy a mostaninak az utóbbi időkben alig akad párja. Ki hitte volna, hogy a Dolovai nábob leányának és a Gyurkovics lányoknak ilyen hatalmas fiu-testvérök szülessen ? Az Ocskay brigadéros hóditó utjának felén sem tart még a Vígszínház deszkáin és már több vidéki színpad előadta. Az érdeklődés mindenütt óriási és alig hiszem, hogy Herczeg Ferencz a maga részéről most már bánná azt az attakot, a melylyel e darabját a hazafias kegyelet szempontjából megrohanták. Mert ez több volt, mint reklám. A Herczeg Ferencz ellen emelt vádak czáfolata — maga volt a siker. És a közönség mindenütt szörnyen kiváncsi, mit is csinált hát Herczeg Rákóczy Ferenczczel ? Szegeden úgy vélekednek, (a lapokból olvassuk) hogy Herczeg Ferenczben nincs kegye let és hazafias érzés. Szegény szegedi diákokban, a kiket a tanári kar eltiltott az előadástól, ugyancsak éghet a honszerelem és a — kíváncsiság. Reméljük, hogy a szegedi tanári kar megengedte, hogy a budapesti újságokat Szegedre is elküldjék és igy nem tilthatta el a diákokat a hírlapok olvasásától, a melyek az Ocskay brigadérosról a bemutató után annyi szépet és jót írtak. Annyi szépet és jót Írtak a fővárosi lapok, hogy nekünk — a dicséret és elismerés szavain kívül — semmi sem maradt. Hogy a kedd esti bemutató előadásról mégis e helyen szólunk, ennek legfőbb indoka ismét csak a sensibilitas, melyet az Ocskay brigadéros B-ik felvonása provokál némelyekben, a kik Rákóczy Ferencz szent emlékének és dicső hazafiságának elho- mályositását látják. Nem arról van szó a vádlók szerint is, hogy Herczeg Ferencz a Rákóczy emlékét megbántotta (a hazafiatlanságnak vádja egyszeiüen nevetséges volna), hanem arról, hogy a drámairó magáért a drámáért, a drámai cselekmény kedvéért, művészi szempontokból akként alkotta meg müvét, hogy Rákóczy magasztos, ideális nimbusát áldozta föl. Egy áruló kalandort avatott a dráma főhősévé, rokonszenvessé tette és fölemelte előttünk a Rákóczy korabeli hősök közé. És akkor, amikor ez a hős, „Rákóczy villáma“, a „tűz fejedelme* a labanczczal, r némettel harczol hazájáért, fejedelméért, megjelenik a színen Rákóczynak etikett szerű udvara a kedvencz agár kutyát vezető apróddal, a mulató mágnásokkal és a fejedelem belső termeiből kihatoló vidám zenével. Nem tartom kizártnak, hogy e városban, a hol Rákóczy Ferencz emléke a történelmi múltnál fogva még szentebb, mint másutt, szintén vannak olyan érzékeny jó hazafiak, a kiket a fenti jelenet megdöbbent és nem tudnak többé szabadulni a hatástól. De ez a megdöbbentő hatás csak egy pillantra intenzív, mert a következő kép elfeledteti ezt a külöm- ben is számos történeti adattal magyarázható jelenetet és a darab tiszta, hazafias szelleme, mely Rákóczy egyéniségéhez tapad, mint ragyogó nap a felleget, úgy oszlat el minden kétséget. Amidőn
