Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-17 / 22. szám
emléke annyira lényes és áldott a magyar történelemben s a protestáns közvéleményben, hogy a róla nevezett egylet hűtlen lenne hozzá s önmagához, ha czéljában nem a társadalmi és nemzeti élet fejlődésére jótékonyan ható eszméknek lenne a letéteményese és hű megvalósítója. És e nemes czél valósításában, tért nyitni a női lélek igazi megnyilatkozásának, áldozatkészségének s tiszta ideálizmusának, alkalmat adni arra, hogy a jövő női-nemzedék neveltetésére, — szívben, lélekben s jellemben való fejlesztésére közvetlen belolyást gyakorolhasson, hogy akkor, a mi tor a társadalom erkölcsi és anyagi támogatására appellál, e támogatást humanisztikus czélok megvalósítására fordítsa: nem tiszteletre, elismerésre s támogatásra méltó törekvés-e? Örömmel üdvözöljük tehát megalakulása stádiumában is ez egyletet, s szivvel-lélekkel csatlakozunk áldásos missziójához Hálátlan ság, több, vétek lenne közönyösséggel viseltetni a közönség részéről egy ilyen irányú és czélu egylet megalakulása és működése iránt s hisszük, hogy kellő siker koronázza nemeslelkü s lenkölt gondolkozásu nőink fáradságos törekvését, hála és elismerés méltánylás és részvétel városunk és vármegyénk .közönsége s áldás azok részéről, kik a jövőben annak jótéteményeit lógják élvezni. Osváth Elemér. Tavaszodik. Befejezte a tél a rendesnél tovább tartó bosszú álmát. Élet kél a természetben s a száraz gallyak rövid vártatva felveszik zöld ruhájo- kat, a tavaszi szellőben titokzatosan suhogó leveleket. Ugyan miről fognak suttogni? Az elernyedt erek fognak-e ismét élénkebben lüktetni, az elszikkadt gazdasági források megfognak-e eredni megint? Ez az, ami ma legjobban foglalkoztat mindenkit, aki a súlyos viszonyok közt jobb idők után áhítozik. S a tavasz, mely magával viszi az enyhe napsugarakat, a remény sugarait is küldözgeti az emberek szivébe, hogy el ne csüggedjenek. Az emberi fizikum megszabadulván a tél zordságai alól, érzi a nap melegének üditő hatását és ennek a kellemessége áthúzódik a lólekre is. Sejtjük, érezzük, hogy a válságos gazdasági állapotnak vége kell, hogy szakadjon, noha kézzelfogható bizonyságunk nincs, mely e reményre feljogosítana. De mivel szeretjük hinni, hisz- szük is. Igazában alig változott valami a legutóbbi öt év óta. Ha változott is, nem a jóra vezetett, ívmevezes a Kiraiy %jleisege, mint oiztos forrásból értesültünk, dr. Keszler Ferenez, elhunyt nagyprépost helyére dr.. I» essen yey Ferenez t. beli kanonokot, Ofeísége udvari káplánját, theol. tanárt fogja kanonoknak kinevezni, a mennyiben Meszlényi Gyula püspök a felterjesztést ebben az irányban tette meg. * Személyi Mr, Szieber Ede kir. tanácsos, a kassai tankerület középiskoláinak főigazgatója,, csütörtökön este N.-Bányára ment az ottani főgimnázium látogatására. E hét első napjaiban Szatmárra jön s az itteni két f gimnáziumban tartja meg hivatalos látogatását. * A püspök jótékonysága. Meszlényi Gyula megyés püspök a múlt óv folyamán egyházi és jótékony czólokra 111.254 E. 61 fillért adományozott. * A Kölcsey-kör márczius 15-én tartott emlékünnepélye, mely városunk hazafias közönsége részére a színházban volt rendezve úgy egészében, mint részleteiben méltó kifejezése- volt a nemzeti lelkesedésnek. Az ünnepély a helybeli Dalegylet Milleniumi hymouszával kezdődött, melynek precíz éneklése után M á t r a y Lajos, ref. főgimn. tanár tartott eralékbeszédet, melyben a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméit fejtegette lelkes hangom, a maguk nagy jelentőségében s szónoki fordulatokban gazdag vonatkozásokkal fűzte ezen eszmék életreóbre dósét nemzetünk 1848-iki eseményeihez. A közönség tapssal és éljenzéssel! fejezte ki tetszését az ünnepi szónok iránt. V ánad y Antal, színházi tag, kuraez-nótákat énekelt azigányzene kíséretében,, érzéssel, bensőeóggell. Mi a d z sár Bella kisasszony lépett aztán; az emelvényre s Szabadó.» Ede, „Mírczius- 15-ém“' ez. költeményét szavalta honleányi tűzzel s- helyes színezéssel. A rendezőség a kisasszonynak csinos irágcsokrot nyújtott fel a színpadira s a köl- amóny szerzőjével együtt többször a lámpák ló hívta. C sőr eg h Jenő-pompás magyar jel • iezben előadott Kossuth-nótáival; indította meg közönséget» A függöny lebocsátása után a özönség visszhangozta a dalt, mely a nemzet üdvéhez, van forrva. Ahelybeii dalegyesület éne- elte ezután a „Sóhajtását, erőteljes kifejezéssel, inom kidolgozással. Végül dr. Fodor Gyulának „A. magyar nemzeti szellem gondviselése“ czimü, alkalmi darabja került színre, melyben a nemzet Géniuszát M ark ovios Margit, a nemzet rósz szellemét Ke-m é ny Lajos adták a* szépen megirt darab tartalmához simuló felfogással és kifejezéssel, A jellemzetesen összeállított tablók most is nagy hatás-t keltettek s élénken világították meg annak művészi k@n- ozepezióját. Az ifjúság a darab szerzőjének babérkoszorút nyújtott s többször hivta ki zajos iapssal és éljenzéssel. A föllelkesített közönség a Szózat éneklésével távozott a színházból, melyet zsúfolásig megtöltött. * A szatmárnémeti ev ref. főgimnázium „Kölcsey-Önképző-Köre“ márczius 15-ét 0 s- v á t h Elemér elnöktanár vezetésével a hazafias közönség oly széleskörű érdeklődése mellett tartotta meg, hogy az ifjúság jelentékeny része az ünnepély helyiségébe be sem juthatott. Az ünnepély mindvégig azzal a könyekrefakasztó lelkesedéssel folyt le, a minő a nagy nap emlékéhez igazán méltó volt. Az ünnepélyt a főgimnázium énekkara a „Honfi bucsu“-val vezette be. Volt két alkalmi szavalat 0 svá th Gedeon és Kürti József VIII. o. tanulóktól. Mindkettő az ifjúi hév varázsával hatott. B e r k y Lajos VIII. o. t. a nagy napra vonatkozó emlékbeszédet tartott. Az eseményeket és eszméket híven foglalta egybe s hatásos jellemzetességgel világította meg. Kálmán Sámuel Vili. o. tanuló Petőfinek a szabadság- harezban való szereplését domborította ki, koszorús költőnk emlékéhez méltó lelkesedéssel. Az ifjúsági zenekar Markos Imre tanár vezetése mellett a Magyar toborzót játszotta megfelelő magyar zamatu rithmussal, az énekkar pedig Tar Károly énektanár vezetésével az „Előre“ ez. hatásos dalt énekelte. Különösen fölemelő jelenség volt, midőn a kiunrekedt ifjúság a bentlevőkkel együtt énekelte a Hym- nuszt s áhítattal szállt ég felé a hálaadás a Gondviselőhöz, ki e nagy napot nemzetünknek adta volt. " Iskolai ünnepély. A helybeli kir. kath. főgimnázium kebelében fenálló „Kazinczy-ön- képzökör“, az ifjúsághoz méltó kegyelettel és hazafias lelkesedéssel ünnepelte meg ez évben is a Márczius Idusa emlékét. A közönség — a rósz idő daczára — eddig még soha nem tapasztalt érdeklődést tanúsított az ünnepély hanem mind közelebb hozott ahhoz a kérdéshez, hogy ugyan már most mifeló fog a helyzet is met roszabbra fordulni, mi újabb csapás vár ismét reánk, mely akadályt fog gördíteni a gazdasági egészséges fejlés elé. A megélhetési viszonyok mostohaságát soha olyan általánosságban nem éreztlk még, mostanában. Gazdag- és szegénysorsuak egyaránt szevednek súlya alatt. A jómódúak aggódva látják jóllétük apadását, mely ellen hiába küzdenek, a szegények meg éppenséggel e nyomor gyökerén rágódnak, kapkodnak fühöz-fához, keresve a segítő hatalmat, s mind alább merülnek a szükölködés tengerébe. Munkáért, segítségért kiáltanak kétségbeesetten és az állam meg a társadalom csakugyan segitségökre is sietnek, de a nagy zűrzavarban nem találják meg az igazán segítséget nyújtó eszközöket. Bármi nemesek is az intencziók, bármi erős is az akarat, a tehetség nem terjed annyira, hogy a bajt gyökeresen meggyógyíthatná s a rendes viszonyok ismét helyreállittathassanak. Szomori a kép, s nem jól cselekszik, aki szemét behunyva annak az édes álomnak adja oda magát, hogy nincsen baj, rendiben van minden s a jajkiáltások, melyek felénk hangoznak, túlzott képzelődések kifakadásai. Nem — fájdalom, a nyomor megvan, nagyon is megvan. A társadalom jelesei látták és látják ma is és szól szivökhöz. Az emberszere- tetet nem hiába aposztrofálta a nyomor. Segítettek és segítenek, ahol tudnak,, de az igazi segítség csak a viszonyok javulásában rejlik. Tavaszodik ... A napsugarak küldözgetik a reményt mindenfelé. Oh, bárha ne volnának csalfa diélibábképek, melyeket szemeink elé varázsolnak !. Bárha közelednék az idő, mely után valamennyien epedive várunk, s ismét nyugodtan térhetnénk a munka országába, ahol a fáradság dijából nagyobb gondok nélkül élhetnek meg a mostani viszonyok által a kétségbeesésig sanyar-j gatott polgárok. Kell, hogy jö-jjön, mert a betegség nem; életveszélyes, csak lenyűgöz a nyomor fekhelyéhez, és a lábbadozás nem késhet már soká. Nyájasan mosolygó tavaszi napsugár hozd meg nekünk az egészségesen lüktető, élet kelle-; ürességeit I HÍRROVAT. ' Személyi Mr. Dr. C borin Ferenez városunk országgyűlési képviselője és Halász Ferenoz miniszteri osztálytanácsos, ma este, a 9 órai gyorsvonattal városunkba érkeznek, még pedig oly előkészületekkel, hogy az iskolák államosítása a minisztérium és várossal végleges befejezést nyer. Ideje már, hogy ezen rég húzódó ügy végre dűlőre jusson. * Áthelyezett őrnagyok. Király ö felsége Császár Géza szabadkai 6. és sepsi-szent- királyi Szén t-K i r á 1 y i Ferenez szatmári 12. honvéd gyalog ezredbeh őrnagyok kölcsönös áthelyezését elrendelte. Ocskay és Szörényi féktelen haragjukban Rá- kóczyt kisebbítik, Ocskay saját vére, édes testvére kiáltja: „Ne bántsd Rákóczyt, Rákóczy nekünk minden, Rákóczy a haza, a becsület, Rákóczy a nemzet.“ Ez a darab lenne tehát Rákóczy nimbu- sának ártalmára és ez a darab lenne rósz hatással az ifjúság kegyeletes érzelmeire . . ? Én nem hiszem és nem hihetem. Ellenkezőleg, egy kegyelettel és hazafias érzelmekkel ékes drámát látok, melynek minden jelenete káprázatosán szép és tele van írójának gazdag szellemével és költői geniejóvel. A premierről szólva, az idén még nem volt a színházban olyan nagy és előkelő közönség, mint kedden. Csöndben, áhítattal élvezte a darab minden jelenetét és a felvonások után zajos tapsokkal hívta a függöny elé a szereplőket. A darab kiállítására nem nagy gondot fordított a direktor, de az előadás jól betanult, összevágó volt. — A czimszerepet Kemény kreálta, ás ha rekedtsége nem akadályozza, a szerepet szép orgánumával teljes érvényre is juttatta volna, alakja azonban nem felel meg az Ocskay László hatalmas, daliás alakjának. Hol é c z y Ilona Tisza Ilona szerepét játszotta igen szépen, és bár az idillikus jelenetekben hangja nem alkalmas a gyöngé- debb érzelmek pointirozására, az alakítást azért teljes sikerűnek tartjuk. Markovics Margit Tisza Jutka szerepében, Pállfy Mariska Dili czigán yleáuy szerepében igen bájosan, poótiku san játszottak. Dicsérettel állták meg helyüket He tónyi (Jávorka Ádám szatmári diák), a ki a prológust is pompásan szavalta, K r é \n e r, a ki Szörényi szerepét naturaJisztikus hűséggel és temperamentummal adta, továbbá jók voltak : Szepessy (Pyber) ésCsöregh a palócz szerepében. Hópehely. József napra. Ezen a szép napon mibe mártsam toliam, Hogy szivem érzelmét méltán tolmácsoljam ? Bár márthatnám olyan élet-elixirbe, Mely friss erőt öntne, karba, lábba, szívbe, Hogy a ki olvassa ifjú egészségben, Ne bomoljon érte hiába a szép nem. Sajnos, hogy ezúttal nincs ilyen tincturám, De ólmos esőként még se zúdul bú rám, Hisz a kinek Írok oly ifjú a lelke, Hogy fiam — a ki nincs — is megirigyelte, így e uapra egy jó kívánság is jó lesz, Hogy soká éljen a legkedvesebb József ! S ráadásul azt az egyet megírhatnám, Hogy ezen a ma ránk virradt Józsefnapon Senki sem gondolhat a világon Kendre Nagyobb szeretettel, miként: Gaál Endre.
