Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-14 / 21. szám
nács tagjainak fölháborodása, melynek a főjegyző kifejezést adott: teljesen érthető. Példa nélkül áll az és óhajtjuk is, hogy a mostani példa követők nélkül maradjon, hogy a városnak egyik tisztviselője, mikor a maga védelmére fölszólal: támadásokat és oldalvágásokat intézzen a városi tanács ellen. Ez megfeled- kezés a köteles tiszteletről, melylyel minden hivatalnok saját hatóságának tartozik. Az pedig, hogy a főkapitány ur, aki kihágási ügyekben elsőfokú ítélő hatóság, nyilvános ülésen glosszák és kritika tárgyává teszi fölöttes hatóságának a tanácsnak másodfokú ítéleteit: nem egyéb, mint a teljes hivatali anarkhia. Kiváncsiak vagyunk, mi történnék azzal a törvény- széki bíróval, aki nyílt ülésben kritizálgatná a kir. táblának azokat a határozatait, amelyek az ő ítéleteit megváltoztatják. Jogos tehát a kérdés, amely úgyszólván mindenkinek az ajkán lebegett, hogyan történhetik meg ilyesmi akkor, ha az elnöklő főispán feladatának magaslatán áll. Sajnos, a íőispán urra is ráillik az az élc-zlapi mondás, hogy az ő jó gondolatai — ha ugyan megjönnek — rendszerint olyan időben érkeznek meg, mint a tűzoltóság fecskendői : későn. Ha a főispán ur az első kitérő alkalmával íigyelmezteti a főkapitányt, hogy neki nem áll jogában a városi tanácsnak intézkedéseit és határozatait kritizálni, az egész kellemetlen inczidensnek elejét vehette volna. Reméljük azonban, hogy az eset tanulságát le fogja vonni — a főispán ur is. + + Yárosi közgyűlés. A folyó hó 11-én tartott rendes havi közgyűlés elég népes és változatos tárgysorozatával élénk érdeklődés mellett folyt le. A közgyűlésen bizonyos feszült várakozás vonult végig s kíváncsian várta a Kovács Leó négyrendbeli interpelláczióját, a melynek csat- ■fanós voltára eleve elvoltak készülve. Azonban a kik valami rendkívülit vártak, alaposan csalódtak, mert az interpellácziók nagy részéről kiderült, hogy még időelőttiek, mert módja lesz a közgyűlésnek azokban később is intézkedni. Csupán a „rendőrségi túlkapásról“ szóló inter- pellácziónái történt egy szokatlan eset, midőn a főkapitány a felhozott esetek elleni védelmé ben a tanács ellen fordult s olyan nyilatkozatot tett, hogy a főkapitány működését a tanács intézkedései megbénítják, mire a főjegyző a felhozott adatok czáfolatába bocsátkozott. Az eset azért rendkívüli, mert a főkapitány nemcsak a saját hatáskörét állította ellentétbe egy testület szervezetével és működésével, hanem az által, hogy egyéni kritikát gyakorolt, magát bizonyos tekintetben annak fölé is helyezte. A közgymlés sajnosán konstatálta, hogy a „A toronyból sárga-fekete rongy lóg, Alatta meg sok bámész nép ácsorog, Kérdem tőlük, mondják meg : „itt miujság ?“ „Meghalt Kossuth, oda a szent szabadság !“ — Te, Évi, hívd be őket lelkem. Szegény öreg anyó szinte megütközött rajta. — Hidd be, no, ha mondom. Bejöttek. Körülálltuk az öreget. A czígány rázendítette : „Fel, fel vitézek . . .“ Mi pedig énekeltük az öreggel. Egészen átszellemült. Már félni kezdtünk, hogy valami baja lesz, de ő nem engedett a nótákból, maradnunk kellett, a czi- gány pedig húzta egyfolytában. — Fiuk! Igyatok ! Iszom ón is! Mintha fürgébbé vált volna, majd ismét elkomorult. — Hogy csak még egyszer láthatnálak benneteket negyvennyolcz ifjúsága ! Felkarjára támaszkodott és gyöngén szólt : — Énekeljetek! „Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni, jidjen a magyar szabadság ! Éljen a haza!“ Egyszerre csak visszahanyatlott vánkosára, halotthalvány lett és elnémultak ajkai. Kossuth Lajos üzent neki. Elment oda, a hol várták már a — többiek. Tóth Kálmán. tanácsban nincs meg a kellő egyetértés s a főispán figymlme e jelenségre felhivatván, megígérte, hogy ez ügyben a maga hatáskörében a kellő intézkedést meg fogja tenni. Épen ezért nem kívánunk ez ügyben bár mely érdekből is nyilatkozni, mert reméljük, hogy a főispán ur a legszigorúbb tárgyilagossággal vizsgálja meg az ügyet és akkor lesz alkalmunk a vizsgálat eredményét konstatálni. Áttérve a közgyűlés tárgyaira, elsőnek a polgármester havi jelentése olvastatott fel. Ebbben bejelenti, hogy a szálloda és vigadó terveit a belügyminiszter jóváhagyta s a tett változtatások költségtöbbletet nem okoznak. A huszárkaszárnya terveit a vegyes bizottság elkészítette s az építkezésre alkalmas területet kiszemelte, a mennek megvásárlása iránt az intézkedés megtótetett. Továbbá bejelenti, hogy a VI-ik hadtest parancsnokságtól felszólítás érkezett a városhoz, hogy hajlandó-e egy lovagló tüzérüteg részére szükséges lakta nya építéséről és gyakorlótérről gondoskodni. Ez ügy ben az előkészítő munkálatok folyamatba tétettek s április hó végéig döntés alá kerül. Végül megemlíti az árvíz ellen védekezés körül kifejtett tevékenységet s megnyugtatóul jelenti, hogy a veszély városunkról elvonult. A közgyűlés a polgármester jelentését tudomásul vette s úgy a polgármesternek, mint az árvíz bizottság tagjainak az árvíz védelemnél kifejtett tevékenységéért elismerését nyilvánítja. A napirendé térve, Kovács Leó bizottsági tag egyenként terjesztette elő a polgármesterhez beadott interpallácziója indokait. A Deák tér parkírozása, illetőleg léglatörmelékkel való beboritása ellen felhozott érvekre a polgármester megnyugtatóig kijelentette, hogy e részben semmi rendelkezés nem történt, azonban intézkedett, hogy a Deáktór rendezése, feltolté <e iránt terv készíttessék s az intézkedés végett a közgyűlés elé fog terjesztetni. Hasonló módon nyilatkozott a Széchenyi-utcza befásitásáról, a mely a vásártér terveinek elkészítésével nyer megoldást. Attila-utczán a kocsiút kibővítése iránt a mérnök terv beadására fog felhivatni s a közgyűlésnek mód fog nymjtatni az ut kiszélesítése iránt intézkedni. Végül a negyedik interpelláczióban Kovács Leó bizottsági tag a rendőrség eljárását birálgatja s több példa felsorolása után a bajok orvoslását kéri. A polgár- mester általánosságában felel az előadottakra s a felhozott esetekből nem látja a kapitányi hiva tál eljárását helytelennek. Utánna a főkapitány szólalt fel, aki a maga szempontjából minden egyes esetet megczáfolni igyekszik, s a következményeket a tanácsra hárítja. Nagyon természetes, hogy ezzel az ügy7 befejezést nem nyTert s még fogunk találkozni közgyűlésünkön. Különben a közgyűlés az interpellácziókra adott válaszokat, az utolsó kivételével tudomásul vette. Ezek után az esküdtek névjegyzékének összeállítására az összeíró bizottság megalakit- tatott s a közgyám mellé felvett dijnok alkalmaztatását hat hóra engedélyezte. A szakosztályi tárgyak között első volt a méntelep megkeresése, a melyben a mónte- lephez vezető gyalogjárót kijavíttatni kérte. A közgyűlés a gyalogjáró helyrehozatalát elrendelte és pedig, miután a temető előtt levő pallót az erdődi vasút építésekor rongálták el, a társulatot megkeresi, hogy a gyalogjáró elkészítéséhez bizonyos pénzösszeggel járuljon hozzá. Az aszfalt gyalogjáró készítése iránt kötött szerződés lejárván, a közgyűlésen újabb pályázat utján a magyar aszfalt részvénytársaság ajánlatát fogadta el s vele a szerződést ujabbi tiz évre megkötötte. Az erdődi ut rendezése iránt készített tervet a közgyűlés elfogadta s elrendelte, hogy a vasúti töltéstől a pálfalvai útig terjedő útból a jobb oldalon eső majorokhoz a terv szerint kitüntetett terület méltányos árban adassák hozzá. A kir. róm. kath. tanítóképző intézet tanári karát, tekintettel arra, hogy a többi intézet tanárai már régibb idő óta a községi adó alól fel vannak mentve, a községi adó alól szintén felmentette azon kikötéssel, hogy a város ezen kedvezményi bármikor kárpótlás nélkül visszavonhatja. Germarz Tivadar fizetésfelemelési ügye, bár a közgyűlés a fizetésfelemelósnek nem barátja, könnyen ment keresztül s a gazdasági szakbizottság véleményét elfogadva, a közgyűlés az állatorvos 500 K. évi rendes fizetéséhez 400 K. felügyelői dijat, mint rendes fizetést hozzácsatolni rendelte s ez összeget 100 koronával felemelve, rendes évi fizetését 1000 K.- ban állapította meg s ez összeg után nyugdíjintézetbe felvétetni rendelte. A szatmári határ tagosítása, illetőleg birtokrendezése vitássá tette azon kérdést, hogy a rendezés folytán előállítandó utak kinek a nevére jöjjenek, mert egyes birtokosok a területükön elvonuló utakat, árkokat stb. magukénak tartják, holott ezek, mint köztulajdonok a kataszterben a város nevén vannak felvéve, ü. közgyűlés tehát kijelentette, hogy a most meglevő köz- és dűlő utak, árkok és terek a meglevő mennyiségben a várost illetik s nevére jöjjenek és a mennyiben a rendezés folytán szaporittatuának a többlet területet a birtokosok birtokarányban viselik. A folyó évi belkövezési előirányzatból sajnosán tapasztaljuk, hogy uj kövezésre a kövezet javításra vajmi csekély ősszeg jut, mert a múlt évben eszközölt keramit és bazaltköut költségével az útalapot jóidőre lekötöttük. És igy a belkövezésre és kövezetjavitásra alig 3800 K., országutjavitásra alig 2800 K. jut. Azonbau remélhető, hogy a vasúti kövezetvám módosítással e jövedelem jelentékenyen fog emelkedni. Gyakran tapasztaljuk középitkezéseinknél, hogy ha a városnak alkalmas telekre van szüksége, azt háromszoros árban kénytelen megvásárolni. E bajon kíván eegitoni azon előterjesztés, hogy bizonyos földterület megvásárlására a tanács nymrjen felhatalmazást. A közgy’ülós belátva az indok helyességét, a tanácsost felhatalmazta, hogy ha alkalmas területet megvételre talál, annak megvétele iránt tegyen előterjesztést. Kellemetlen meglepetést keltett Árpád-köz elzárása ügyében hozott bírói Ítélet, a mely Unger Gusztáv, Jókei Károly7 és Koos József részére az utcza bezáráséért 15400 K. kártalanítási összeget állapított meg. A közgyűlés a per megújítását czólravezetőnek nem találván azért á kártérítési összeget kifizetni rendelte. Végül Ujbánym város tanácsának az 1898. évi állami italmérési részesedés elmaradt részének megadása iránt tett felterjesztését pártoló felirattal rendelte támogattatni s ezzel a közgyűlés véget ért. Méhészeti szakelőadások. Hasznos intézményt honosított meg hazánkban a m. kir. földmivelésügyi miniszter ur néhány éve, midőn a különböző gazdasági ágak felvirágoztatása s okszerű művelésének terjesztése végett a törvényhozás által tárczája részére megszavazott évi átalányból az egyes gazdasági egysületeknek bizonyos kisebb-nagyobb összegeket bocsát rendelkezésökre, hogy egyes gazdasági ágak művelői által szakmájok körébe vágó népszerű gazdászati előadásokat tartván, az illető gazdászati ágat megkedveltessók vagy azoknak a modern gazdászati elvek alapján való okszerű művelését kedvezőleg irányítsák. Ezen nemes hivatásnak a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület elismerésre méltó buzgalommal felel meg, midőn — mint e lapok tisztelt olvasóközönségének arról tudomása van — egyes vállalkozó szakférfiakat évenkint több különböző fontos gazdászati kérdésben — főtekintettel a közrendü gazdaközönségre —• oktató és buzditó népies előadások és felolvasások tartására kér fel s egyes kiválóbb dolgozatokat ily irányú gyűjteményiében nyilvánosság elé is bocsát. Készséggel fogadtam én is a megyei gazdasági egyesület felszólítását, mint aki a méhészettel — e rendkívül fontos és kiválólag hasznos volta mellett végtelenül kellemes szórakozást nyújtó gazdasági ággal — majdnem egy negyedszázad óta — bár csak kicsinyben, de szenvedéllyel foglalkozom, mely felszólításra eddig két helyen: Sáros-Magyar-Berkeszen és Giród-Tótfaluban tartottam népszerű gazdasági előadást a méhészetből. Mindkét község — úgy, mint Szatmárme- gye keleti hegyvidéke általában — kiválólag kedvező éghajlati, területi és virányzati viszonyokat nyújt a méhészkedésre, mely kedvező viszonyokat betetőzi azon figyelemreméltó körülmény, hogy mig vármegyénk legnagyobb része nagy mértékben ki van téve a zordon éjszaki szelek romboló hatásának: addig a N.- Bánya és Somkut vidékét koszorú gyanánt körülölelő hegylánczolatok azt az ójszaki széltől annyira megvédik, hogy7 e vidéken az éjszaki
