Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-10 / 20. szám
XXXIII. évfolyam. Szalmár, 1901. vasárnap márczius M 10. 20-ik sz O SZAMOS 8 Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMaRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Ipari fejlődésünk. A sok nagyhangú és elkoptatott jelszók közül talán a legelkoptatoitabb az, mely a honi ipar pártolását tűzte ki feladatául. Mindenütt és mindenhol iparpártolási mozgalmakról hall az ember, úgy hogy szinte azt hallliatnók, hogy iparunk rohamos fejlődésnek indult e nagymérvű pártolás mellett. Pedig hát óriási tévedés lenne azt gondolni. hogy az iparpártolási mozgalom az ipari élet (ellenditésére vezetett volna. Sőt ellenkezőleg, amióta oly erősen harsogtatta úgy az egész sajtó, mint az egyes emberek összesége a jelszót: „pártoljuk a honi ipart“, azóta mintha csak megbabonázták volna, óriási stagnáczió állott elő az ipatmüvelés minden terén. Ám ezt a válságos időknek tudhatjuk be inkább, mert ipari fejlődésünk menetét szemlélve, méltó örömmel tekinthetünk ama eredményekre, melyeket Magyarország már csak a legutolsó harmincz év alatt is ipari lejlődése terén felmutathat. Valóban szinte szédületes látványt nyújt a haladásnak ama rohamossága, melylyel megteremtették Magyarország gyári iparát. Mig azelőtt tisztán termelő állam voltunk, ma napság, már legtöbb iparczikkünket: itthon állítjuk elő saját magunktól termelt nyers anyagokból. Mig harmincz év előtt a magyarországi ipari gyártelepeket két kezünk ujjain megszámlálhattuk volna, ma már több száz füstölgő gyár kéménye tanúskodik hazánk gyáripara mellett. Egy ország életében pedig fontos szerepet játszik az, hogy vagyona bent maradjon és ne kelljen szükségleti czikkeit más országok ipartelepeiről beszerezni. Mert ez előbb utóbb gyarmatállammá, lüggővé teszi az illető országot és Így önállósága, függetlensége van veszélyeztetve. Nem méltányolhatjuk hál eléggé jelenlegi kereskedelmi miniszterünk azon buzgó törekvését, amely lyel a mostani válságos gazdasági időkben is minden igyekezetét arra fordítja, hogy Magyarország iparát, termelési képességét, uj gyárak, uj ipartelepek létesítésével előmozdítsa. A külföldi nagy gyárosok egymásután alapítják meg fióktelepeiket hazánkban. S mig ezáltal egyrészről a magyar munkásoknak uj keresetágakat nyitnak, másrészről az állal, hogy idegen munkások itt költik el kere ,menyüket és hogy honi anyagokat használnak fel gyártási czélokra, a nemzeti vagyon emelkedését mozdítják elő. Fényes perspektívát tár elénk igy a jövő és reményeink nem puszta álomképek ha azt a dicső képet festik elénk, hogy'’ rövid időn belül Magyarország ipara versenyt tart majd a világ összes államéival. De gyökeresen át kell, hogy alakuljon társadalmi életünk is a nemesitő munka hatása alatt. Sajnos, a mostani telfogás a munkás társadalmi helyzetet nagyon alacsonyra HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. szabta, mig külföldön a munkás már rég a jól megérdemelt becsülésben részesül. Ám nem kell ezen csodálkoznunk, hisz iparunk még oly fiatal, hogy szinte gyermekkorát éli és igy nem kívánhatjuk tőle azt, hogy egyszerre érje el még társadalmi tekintetben is azt a magaslatot, melyre a külföldi államok ipara évszázados lassú fejlődés után jutott. A magyar munkás értelmisége sem érte el azt a fokot, a melyet a küllöldi munká- j sok már rég elfoglaltak és igy nem is követelhetik a maguk részére azt a táisadalmi pozicziót, melyet egyébként kiérdemelnének. Az a gyors fejlődés, mely iparunkat oly annyira jellemzi, meg fogja hozni üdvös gyümölcseit minden téren és hatalmas fékezője lesz az olyan csapásoknak, melyeket a természet szeszélye gazdasági államokra oly i sokszor és igazságtalanul mér. Az ipari államok nincsenek kitéve az oly elemi csapásoknak, hogy egész évi munkáját, véres verejtékkel szerzett fáradságának gyümölcsét, egy jégverés, egy éjszaka tönkre tegye. És igy nincs oly gazdasági válságoknak kitéve, mint a milyenek jármát mi is oly nyomasztólag érezhetjük jelenleg. Az ipari állam függetlenítve van a természet szeszélyeitől és ezáltal háztartását is biztosabb alapokra rendezheti be. Szilárd megingathatatlan állam pedig csak az olyan állam, mely biztos alapokon Régi levél. — Irta: Soyal. — Régi levél, tépett levél, Fakó irás rajta, Őszbevegyült öreg asszoiry Titkon olvasgatja. Messze jár a gondolatja, Mosolyogva, fájón, Álomrózsás, szép vidéken, Napsugaras tájon. Aranykapcsos imaköuy ve Nyitva áll előtte. Mindhiába . . . imádkozni Nem tud most belőle. Megbocsátja a jó Isten Nagy bűnét, úgy érzi, Hogy szebb, mi a levélben áll Az imánál néki. Hogy' ha neszt hall, nagy titokkal Rejti kebelébe, Arany'kapcsos imaköny'vét Veszi a kezébe, Belemélyed áhitvttal, Pedig nincs imája, — Onnan is csak az a levél Mosolyog reája. A nesz múltán előveszi És olvassa újra, Tudja tán már könyv nélkül is, Azért még sem unja, Le nem venné tekintetét Egy világért róla: — Szerelemről, ifjúságról, Boldogságról szól a’. A mikor még szép szavakból Tarka reményt fűzött, S hitte való lesz álma, mit Bohó szívvel űzött. A mikor még ... De ki tudná, Hogy is szólt a nóta, A mikor még kis leány volt Az öreg anyóka ? . . . Csendes derű ül arczára, Méla bú szemébe : Ez a jelen valósága, Az a múlt visszféuye S elhelyezi édes titkát Az ima könyvében, Féltő gonddal, szeretettel, Most is úgy, mint régen. Utolsó bolondság. — Irta: Szilva István. — Voltak hajdanában bölcs királyainknak még bölcsebb embereik : az udvari bolondok. Ma már csak krónikákban olvasunk róluk; hirök, nevük elenyészőben van. Ezek közül egynek emlékét őrzi a Hernád folyó balpartján egy alaktalan szikla; a nevét rég lemosta róla zuhogó eső, Hernád rohanó habja. Talán nem is volt rajta voltaképen; csak a nép képzelme irta rája Volt . . . Nem volt ... Ma már nem mondja meg senki, hogyha volt: mi volt ? Porok vagymnk! Tűnő árnyak vagyunk! ! * * * Nagy királyaink között talán a legnagy'obb volt Mátyás, az igazságos. Bizonysága, hogy egyiknek nevéhez sem fűz annyi szép regét a nép képzelme, mint a Mátyáséhoz. Minden ilyen rege egy-egy babérlevél a homlokukra fűzött koszorúban, melyet a királyok legigazibb földi bírája, a nép nyújtott neki . . . Felkelő egyszer ez á Mátyás király udvarának szine-javával . . • Lovat a nyereg alá, lovast a nyeregbe; oldalára, vállára fegyvert: úgy indultak szüretre, Tokaj-hegyaijára. Hegyoldalon vidám nóta zengett ; a présházban édes must csurgott . . A gyümölcsösökben nappal fák árnyában, éjjel csiliagféuynél czigány-mu- zsika, meg telt serleg járta. Ifjú menyecskék s | még ifjabb lányok rúgták a tánczot, árulták ingyen a frissen sültet, nem egyszer puha karijuk ölelését, szűz ajakuk csókját. S nem esett j kár bennük még akkor sem, ha a királyi udvart látták vendégül. Pedig a legtöbb csintalan népség onnan került ki akkoriban. Ma már százannyi az illem formája, többnek látszik a tisztesség ; az ölelést meg a csó-
