Szamos, 1901. március (33. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-10 / 20. szám
nyugszik. Az ipar az ilyen alap Az mindig biztosítja a munkát, kenyeret, megélhetést Ep ezért a nyomasztó idők súlyos terhét az a remény teszi elviselhetőbbé előttünk, hogy Magyarország, mielőbb felküzdi magát az ipari államok közzé, a mi által nemcsak hogy erősebb alapokra helyezi léteiét, hanem még azáltal, hogy pénzével nem adóz a külföldnek, a nemzeti vagyonosodás első alapfeltételének tesz eleget. A tisztviselők önsegélyző egyesülete. Fenti czim alatt több nagyobb városainkban áldásos egyesületek virágoznak. A hozzánk legközelebb eső Debreczenben a tisztviselők számos előkelő czégeknél kedvezményben részesülnek, az összes gyógyszertárakban 10 száza lék, a színháznál 22 százalék engedményt nyernek, — fürdőjegyeket fél áron kapnak, egy előkelő fűszeráru czég 30 százalék engedményt ad nekiek, divat, porczelán és könyvkereskedő czógek, sőt még a fénjkópószek is 5—25 százalék kedvezményt biztosítottak — s mindezt egy 60 koronás alaprész befizetése után, mely alaprészt akár egyszerre, akár havi 2 koronás részletekben lehet befizetni 30 hó alatt. Ezenkívül az egyesület nyújt a tagoknak előleget, ad 1200 koronáig terjedő kölcsönt, a tagok özvegyeit és árváit segélyezi s minden megszorult tagot védelmébe vesz. Egy előkelő tisztviselő mondá, hogy az ő háztartásában havonkint nagyon könnyedén számítva, a 60 koronás tagság 200 korona hasznot biztosit. Nem nagy összeg, de 100 tisztviselő háztartásában már 20000 korona, a mi megérdemli a figyelmet. Sokat panaszkodunk a tisztviselő anyagi helyzete miatt, talán nem is ok nélkül, mert a fix fizetésű tisztviselő háztartása, mint a hőmérő higanya száll alá s fel a piacz drágaságához képest és ha nincs neki félretett tőkéje, vagy magán vagyona, akárhányszor kínos zavarba jut a családfő, s e miatt ernyed a munkakedve, nő a restáncziája, vész a hitele. íme egyik segítő eszközül kínálkozik az egyesülés. Egy ilyen városban, mint Szatmár, a hol állami, egyházi, közigazgatási, közlekedési, közoktatási, magánvállalati tisztviselő, orvos, ügyvéd, mérnök, gyógyszerész legalább is van 2—300, kik állandó évi illetménynyel vagy oklevéllel bírnak, egy ilyen városban már régen meg kellett volna alapítani a tisztviselők önsegélyző egyesületét. Száz taggal 300 alaprészszel, azaz 6000 koronával már megalakulhat az egyesület. Csak legyen egy pár lelkes férfiú, aki kezébe vegye a kezdeményezést. Egyelőre csak ennyit. Várjuk a visszhangot. —ySzínház. A görög rabszolgában lépett föl szombaton utoljára Halmai Margit kis közönség előtt, még kisebb szerencsével. A közönség — mintha előre érezte volna a föllépés balsikerét, — nem érdeklődött úgy, amiként az első két vendég- szereplés alkalmával és — bár a kisasszony erre az alakításra nem készült sem játék, sem toilett tekintetében — annyit mégis elvártunk, hogy Iris hálás szerepét legalább is tűrhetően játsza el. Sajnálatunkra ennyit sem mondhatunk és ismét csak azt ajánljuk a szép kezdőnek, hogy várjon még, tanuljon ízlést a játék és öltözködés dolgában és egy pár év múlva legyen szerencsénk, akkor bizonynyal meg leszünk egymással elégedve. Toto és Tata került szinre kedden nem nagy közönség előtt és közepes sikert aratva. A népszínházban hónapokig volt repertoiron ez az operette, mely igen jó bohózat, vig, ötletes, mulattató, de operettnek igen gyönge, mert zenéről itt szó sem lehet. Amilyen lehetetlen nevű a zeneszerző, olyan a partitúra. Egyetlen dallam, egyetlen szép melódia, sőt egyetlen egy elfogadható kupié sincs benne a darabban, amely zene nélkül valóban jobb lenne, mint ezzel az unalmas zeuei férczeléssel. A darab pompás tartalmát az előadók dicséretre méltó igyekezettel juttatták érvényre. A Toto és Tata szerepe tu- j iajdonképpen négyes alakítás, mely Szalóczy Irén kezében kitünően érvényesül. Mint Toto a kisasszony sokkal jobb és hasonlithatlanul természetesebb. Sokat használna, ha a 2-ik felv.- ban — mikor Tata megszökik — Totot nem ugyanabban a ruhában játszauá, — mert ez első sorban egyhangú, másrészről nem természetes és valószínű. A többi előadók közül elismerés illeti Csöröghet, kevósbbé Hetényit. A darab egy párszor még szinrekerül HÍRROVAT. * Személyi llir. Dr. Várady L. Árpád miniszteri osztálytanácsos, ma reggel Szatmárra érkezett, hogy a r. k. fiú elemi iskolának az államosítás alól való kivonása ügyében a megyés püspökkel tanácskozzék. * A Szatmárnémeti Dalegyesület választ mánya e hó 7-ikén ülést tartott, melyen Hér-j mán Mihály polgármester, hivatkozással nagymérvű elfoglaltságára, az elnöki tisztről lemondott. Természetes, hogy a választmány még mielőtt e lemondás közgyűlés elé kerülne, a dalegyesület buzgó elnökét szándéka megváltoztatására akarta bírni, d§ az elnök lemondásához j visszavonhatlanul ragaszkodott. * A hétfőn tartandó rendes havi közgyűlés tárgysorozata a következő : Hitelesítő | küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és j idejének meghatározása. Polgármester havi jelentése, intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. Kovács Leó b. tag iuterpellácziója a Deáktér parkírozása tárgyában. Ugyanaz. Széc- henyi-utczának 2 sor díszfával ellátása iránt. Ugyanaz. Attila-mczának a villamos vasúti vágányok fektetése által megsziikült déli oldalán levő kocsiút kibővítése iránt. Ugyanaz. Egy előfordult eset folytán — rendőrségi túlkapás ellensúlyozása, illetve megakadályozása tárgyában. Folyó évi január havi adó elő és leírás iránt. Esküdtek összeíró bizottságának megalakítása ügyében. Városi árvaszóknól, közgyám mellett, kisegítő dijnok további alkalmaztatására vonatkozólag. Újbánya város tanácsának átirata az állami italmérési jövedékből eredő tiszta jövedelem többletében előálló részesedés ügyében. A méntelephez vezető gyalogjáró kijavítása tárgyában. A mügyalogjárók készítése iránt beérkezett ajánlatokra vonatkozólag. Az erdődi ut környékének rendezése iránt. A folyó évi bel- kövezési előirányzat tárgyában. A folyamatban levő birtokrendezési ügyben. Germarz Tivadar városi állatorvos fizetésének fe'emelése iránti kérelmére. A szatmárnémeti határrészen bizonyos földterületnek valamely alapból megvétele tárgyában. * A szatmárnémeti ev. ref. főgimnázium „Kölcsey önkepző köre“ ez évben is emlékün- nepélylyel üli meg márcz. 15-ét; az ünnepélyt a főgimn. rajztermében tartja d. e. 9 órakor a következő műsorral : 1. „Isten tartid meg országunk királyát“, előadja a főgimn. énekkar. 2. „Márczius Idusán“. Alkalmi óda; irta és szavalja Osváth Gedeon VIII. o. t. 3. „Emlékezés 1848. márcz. 15-re-, Emlékbeszód. tartja Berky Lajos VIII. osztályú tauuló 4. „Márcz, Idusa“. E. Indali Gy.-től, szavalja Kürti József VIII. o. t. 5. „Magyar toborzó“, előadja a főgimn. zenekar. 6. „Petőfi a szabadságharczban“, szabadelőadás, tartja Kálmán Sámuel VIII. o. t. 7. „Előre“, előadja a főgimn. énekkar. * A szatmári r. k. egyházmegyei tanítók segély-egyesületének e hó 6 áu megtartott közgyűlése egyhangú lelkesedéssel választotta meg elnök-igazgatónak Hehelein Károly prépost-kanonokot s intézte el a folyó ügyeket. A segélyegyesület múlt évi bevétele 3543 K. 97 fi. kiadása 2914 K. 64 fi. volt, segélyezésre 2706 K. 64 fit. fordított. Az egyesület vagyona 46.180 K. 37 fi. Közgyűlés miután a szokásos fölmentéseket megadta, elkészité az 1901. évi költségvetést és megalakitá a tisztikart, választmányt és felügyolőbizottságot. A választás eredménye a következő: aligazgató Méder Mihály, pénztáros Erdélyi Imre, jegj^ző Jankovics János ; az igazgató válaszmány tagjai: Erdélyi Imre, Jankovics János, Mondik Endre és Juhász József; póttagok Krupa Mihály és Bodnár Alajos; a felülvizsgáló bizottság tagjai: Jankovics János, Méder Miháty és Mondik Endre. * Gyászhir. A szatmári rk. egjdiázmegyó- nek ismét gyásza van. A felső-ungi róm. kath. kot dehogy is adják ingyen ! Pénzen, csengő érczen kell megvenni ; de úgy aztán keresett és jól kelő portéka . . . Szegény Mátyás király, maga sem sokat értett a tisztességhez. Úgy gondolta, hogy magyar ember mindig szívesen látja királyát . . . Nem indult a szüretre sem társzekerekkel. Ahol megéheztek, megszomjuztak, ahol megfáradtak, pihenőt találtak, enni, inni kaptak s még ára sem volt. Fényes udvarával, nagy kíséretével naponta a rengeteg erdőség erdőit hajszolta; s estére megszállottak a legelső szüretelő gazdánál, a kit találtak. S oda találni nem volt nehéz. Muzsikaszó hirdette, hol nincs bezárva a kapu * ii * A Hernád völgjmre ereszkedett le a Ba- kosdi Péter uram szőlője. Se széle, se hossza nem volt a birtoknak, addig ültették a szőlőt, a meddig nekik tetszett, meg ameddig a tölgyfák engedték. Muzsikaszó, kurjongatás összevegyült estére a tanyán, midőn hirtelen kürt rivalgása jelentette, hogy fényes vendég jön. Szürke mó nen hírnök jelentette : Bakosdi Péter! Uram, a király vendéged lesz, azt üzeni. S az üzenet után nemsokára megjött, a ki üzente: a király. Lovas a nyeregből, nyereg a lóról, tarsoly, fegyver a vadász nyakáról, oldaláról hamar lekerült. S hogy nyugodtan megszállhasanak, számba vette kíséretét a király . . . Egy, kettő . . . tiz . . . húsz ... a huszonhetedik magam vagyok. De hol a huszonnyolczadik ? . Keresik, kutatják : ki híjjá? Nincs sehol a bolond. Nosza, vissza a nyerőbe. Bú valljon a kürt, tajték szakadjon a paripákról. Fel kelt verni újra a rengeteget! Nem úgy, én királyom / - szólalt meg egy Uvag. A Hernád felé, vizet meritni ment a bolond. És arra keresték, fűzfa bokrok alján, kavicson, fövényen . . . Nem látszott a nyoma, port hintett reája az esti szél, s az alkony harmattal sírta, be . . . Kérdezték bokortól, kavicstól, fövenytől: nem látta-é a bolondot ? A bokor csak bólingatott a szellőben ; a kavics lusta volt, nem is felelt ; a föveny boritgatta a lába nyomát. Egy alaktalan szikla tudta volna megmondani, hová lett a bolond ? Attól meg nem kérdezte senki. «■ * * Arra jártam egyszer ón is, amerre valaha a bolondot kerestette Mátyás király. Őszi időben, levél sárgulásakor volt az is, mint valaha a király s kíséretének járása. Múlandóságról gondolkozva dőltem le a szikla nyugati oldalán, hová búcsú sugarát küldó a nap. Álmodoztam, tópelődtem . . . Hirtelen léptek zaja vert fel álmodozásomból . . . Reszkető öreg férfi jött, korsóját megmenteni. Meg is merítette a futóhabokból ; szépen le is tette kavicsra, fövényre, a melyen elveszett egykor a bolond lábainak nyoma. Azután végig feküdt a földön, jobb fülét szorosan hozzá nyomta és hallgatódzott. Hallgatta a habok zokogását, melyben siratják a bolondot, siratnak egy szép halász leányt. Azt adja ugyanis szájról-szájra egymásnak a nép, úgy mondta el nekem is az öreg, hogy a bolond — annak idején, ott merítette volna a vizet ! Csak merítette volna! Az a szép halász leány hálót kötögeíett a parton. Lábát lelógatta a meredek partról a viz fölébe. Úgy találta a bolond. Annak sem volt kiégve a szive, hogy lángja ne lobbant volna, mikor meglátta a természet legszebb őszi virágát, pongyolájában, a halászleányt. Megszomjazta csókját, ölelését megáhította. Mint tolvaj, lábujja hegyén hozzá lopózott. Ajkát csókra illesztette, karja ölelésre nyilott. A leány pedig, mikor meglátta mását a vízben, nagyot sikoltott- s ijedtében alá zuhant. Oda lent nagyot lőcs, csa.ntak a habok, aztán csend lett újra. Csend lett a bolond kebelében is. Utolsó bolondságától a szive megszakadt, s ott a part felett egészében kővé meredt. Ott áll ma is, az az alaktan szikladarab, melynek lábainál zokogva mennek a habok. * * * Szerette Mátyás királyt magyar népe. Kit huszonheted magával hasztalan keresett, kedves bolondját megtalálta s mutogatja még ma is, s mutogatni fogja, inig csak el nem porlik ez a szikladarab. Egyszer majd csak ez is megesik. Hiszen minden test por és hamu.
