Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)

1901-02-10 / 12. szám

tartása is, melyet városunk hírnevének rovására tanúsít, midőn egyedül felelőssé ezért a közönséget teszi s midőn híreszteléseivel egy esetleg jobb viszonyok közt prosperálható társulat útját előre is bevágni törekszik.

Látnia kellene, hogy a közönség pártolás hiánya a jelenlegi pénzügyi és gazdasági viszonyok közt országos baj s ugyanez a jelenség tapasztalható majdnem minden vidéki színtársulattal szemben.

Másfelől a mübirá'ó figyelmét a baj felismerésében az sem kerülheti el, hogy a divatos jóizlés elleni darabok, miknek áramlata ellen, — megengedjük, — a színigazgatónak nem lehet küzdeni — a közönségnek csak egy részét érdeklik. Egy ilyen rész Budapest közönségéből elog ahhoz, hogy a a Vígszínházát megtöltse, de a mi közönségünkből, egy-egy ilyen újdonság többszöri sikeréhez még nincs a kellő szám hozzáromolva.

Ily közvetlen és közvetett okok szerepelnek abban, hogy a színház nézőtere legtöbbször üres. A színigazgató helyzete kétségtelenül nehéz, de ezen a reakczió semmiféle módszerével sem lehet változtatni s részben érthető a bizottság neheztelése, melyet a reakcziós igazgatóval szemben hangoztat.

A szinügyi bizottság és igazgató minden esetre nagyobb szolgálatot tesznek a szinügynek, a városnak, ha a jelen specziá- lis pénzügyi viszonyokra való tekintetből egyben-másban közelebb igyekeznek jutni egymáshoz, mintha a közönség számlájára menő éles ellenhatásokkal igyekeznek a maguk igazát demonstrálni.

Mi pedig az idén még indokoltabbnak látjuk, mint eddig azt a tapasztalatunkat, hogy Szatmárnak nem kell 6 hónapig színi szezon. Kell jól szervezett társulat, de csak 3—4 hónapig, mert annál tovább ugyanaz a színházlátogató közönségünk az áldozatot nem bírja meg. S jövőre nagyon jó lesz e kétségtelen tapasztalatok szerint berendezkedni, hogy a szinügyi bizottság és színigazgatók közti éles dissonancziák elkerülhetők legyenek.

Színház.

A teknősbéka. Gaudillot bohózata került | színre szombaton szép számú közönség előtt. Bár a darab sokkal szelidebb formában adatott, mint például a Vígszínházban, — a darabban rejlő sok és túlfeszített pikantéria és frivolitás j inkább visszatetszést semmint tetszést aratott. Az előadók elég ügyesen játszottak.

Kadét kisasszony került színre hétfőn ne- j gyedszer mérsékelt helyárakkal szép számú kö- j zönség előtt. Szalóczy eleven játéka, ügyes jes- jes táncza, valamint Hetényi sikerült játéka j többször tapsokra ragadta a közönséget. Cső-1 regh, Szegedy Zelma és Kemény szintén jók j j voltak.

Ifj. Fromont és id. Risler. Daudet szin- | müvét választotta Szepessy Gusztáv jutalomjá- ! tékául, melyet kedden vett. Elég nagy közönség j j gyűlt össze, hogy részt vegyen Szepessy juta- lomelőadásán, ki már negyedszázadnál több ideje,

| hogy a színészet terén működik. Egy öreg mel-1 j lőzött színészt alakított igyekezettel és elég hatással. Mellette Holécziuak elegáns, könnyed já-j téka, Kemény kitűnő „K.isler“-je, valamint Cathry j és Pálfy Mariska alakítása érdemelnek dicséretet. A jutalmazandót tisztelői ajándékokkal lep- j ték meg.

Az asszonyregiment újból műsorra került ' és a szép látványosság szerdán ismét telt há-1 zat vonzott és megtette hatását a sok uniformis. | Szalóczinak egyik legjobb szerepe ez a sanzo nette, mellette Szalkay és Hetényi ügyes mókáin sokat mulatott a közönség.

A államtitkár ur Bisson kitűnő vígjátékét adták csütörtökön csekély közönség előtt. Az egész előadás különben is színtelen vontatott volt. Egyedül Markovits Margit igyekezett ele-j j ven játékával hangulatot kelteni a közönségben, j

Építkezési szabályrendelet.

(Folytatás.)

Árvíz általjárt külterületen a tanyahely vagy külön körtöltéssel látandó el, vagy legalább is a I lakház a legnagyobb árvizszin fölé 50 cmrrel fel- töltendő és az épület, körül egy méter széles padka készítendő. Ezen feltöltésre emelendő épületek falai vályogból vagy paticsból is készíthetők.

Mellék- és gazdasági épületek, színek, mühe- [ lyek, melyekben tüzelés nem alkalmaztatik, istállók, ólak stb. ha azok a lakóházaktól vagy a mesgyétöl legalább 5 méternyi távolságra és nem szomszéd felől helyeztetnek el, bármely anyagból épülhetnek.

GLz alapozásról és az alapfalak építéséről.

Minden épületnek alapfalai kellő hordképes- | séggel biró talajra és oly mélyen fektetendők, hogy | az épület szilárdsága biztosítva legyen. Az alap- j nak minden esetben mélyebbre kell hatolni a földbe, mint a mennyire a fagy hatása kiterjed, legalább is egy méternyire. Ha talajvíz mutatkozik,

pl. pinczéknél, akkor az beton vagy fordított boltozattal elzárandó. Biztos alapot nyújtó talajban pinczéknél az alapfalazat, ha az épület földszintes, legalább 0'30 méterrel, egy vagy több emeletes épületekben pedig legalább 045 méterrel mélyebbre fektetendő a pinczetalajnál.

Hogy a pincze nélküli épületeknél a föld nedvessége a falba ne szivárogjon, lakó épületeknél, pedig 0 15 méterre a földszinti padozat alatt. Az elszigetelő réteg kemény deszkából, vagy 2 cm. vastag czernent vagy 1 cm. vastag szurok vagy asphalt rétegből állhat.

G falak vastagságáról.

Tégla falaknál egyáltalában csak a tégla méreteknek megfelelő falvastagságok engedélyeztetnek, a falak tehát csak V2, 1. 17»> 2, 27-2-, 3 stb. téglaméreteknek megfelelően épülhetnek.

Tisztán égett téglából épült falak vastagságára következő méretek szolgálnak irányadóul:

a) Földszinti épületeknél, vagy a legfelsőbb emeleten kettős szárnyban az utczai, nemkülönben az udvar felőli főfalak, egyes szárnyban pedig mindkét főfal 6.5 méternél nem több belső mélység mellett legalább 0.45 mtr. vastagságban, —- 8 méterig terjedő ürbeni mélység mellett legalább

0.60 méter vastagságban építendők.

b) Egy vagy több emeletes épületeknél kettős szárnyban az utcza és udvar felőli főfalak, egyes szárnyakban pedig mindkét főfal, ha fölöttük csapos gerenda menyezet alkalmaztatik, emeletenként lefele 7* téglányi (0.15 m.) vastagsággal erősítendők.

c) A k 'ózcp főfal. Földszintes épületeknél, valamint emeletes épületeknél a felső emelet közép fala legalább 045 méter vastagságban építendő’

Ha henger kémények alkalmaztatnak, ennek belvilága a középfal legfelső emeletén 15 cm. legyen, ha ellenben mászható kémények alk ilmaz- tatnak, akkor a közép főfal a legfelső emeleten 2X2 téglányi (0.75 méter) vastagságra építendő.

d) Pincze főfalak, a földszintieknél, az alapzatok pedig a pincze, illetve a földszinti főfalaknál 15 cm rel vastagabbra építendők.

e) Zárfalik az épület szárnyvégén — ha bennök kémények nem épülnek és ha menyezet szerkezetet nem hordanak, 0.30 m,. különben pedig 0.45 méter vastagságban építhetők.

f) Válaszfalak, melyek egyes lakszobák elkülönítésére szolgálnak, 15 cm. vastagságra építhetők, de a boltok, raktárak, vagy egyes lakások elkülönítésére szolgáló válaszfalak legalább 30 czentiméter vastagságban készítendők.

g) Tűzfalak. — Földszintes épületeknél a legfelsőbb emeleti menyezetek felett építendő falak tisztán téglából falazandók. A felfalazás legalább egy tégla vastagsággal építendő. A tűz vagy oromfal pedig 4 méter vastagságig 15 czentiméter ennél magasabb tűzfal 30 cm. vastag legyen és minden 3 méterre gyámoszlopokkal erősítendő és a tetőzetnél 20 czentiméterrel magasabbra vezetendő.

i) Régi épületek átalakítása, vagy magasítása

latban s türelmetlen kíváncsisággal vártam kísérletem eredményét, s egyik napilapunk koz benyújtott első kísérletemre jött bírálat, mely röviden adta tudtomra, hogy „közölhetetlen“, némileg lehűtötte ugyan hangulatomat, de még sem csüggesztett el. Folytattam kísérleteimet, most itt, majd amott kopogtatva dolgozataimmal, mindig, mindig sikertelenül.

— Nincs iró, barátaim, a ki belátná munkájának hibáját; magam sem akartam elhinni, hogy dolgozataim nem emelkednek fel irodalmi színvonalra ; s mégis már azon a ponton voltam, hogy toliam a földhöz vágjam.

Összeszedtem irodalmi kísérleteimet, melyek már csinos kis csomagot képeztek, hogy átadjam az örök feledésnek.

Midőn már kinyitottam kandallóm ajtaját, hogy a tüzbe dobjam szellemi termékeimet, hirtelen egy eszme villan meg fejemben. Nem égettem el, még teszek egy utolsó próbát az irodalom mezején.

Egyik dolgozatomat azonnal elővettem s oda írtam a nevem elé: „Spanyolból fordította“. Természetesen alakjaimat is spanyol kosztümbe bujtattam s újra meg is kereszteltem őket. Midőn mindeniket elvégeztem, azonnal vittem a legközelebbi szerkesztőségbe. És másnap már olvasható volt a lap tárczájában.

így tettem a másodikkal, harmadikkal s igy tovább. Nevem majd mindennap olvasható volt a lapok hasábjain, s gyakran kaptam felszólítást egy-egy tárczaczikk fordítására.

Később lassankint elhagytam a nevem elől

dolgozataim fordításának jelzését, s alakjaimat igazi magyar ruhába öltöztettem, (lévén az időben ez a divat), nevüket is megmaoyarosi- tottam. Ekkor fejtettem ki legnagyobb irodalmi munkásságot s talán értem is el legnagyobb sikert, úgy annyira, hogy pár óv múlva a Kis- faludy-társaság is tagjai sorába emelt.

— Nagyszerű eszme, kiálta fel barátom, ón is megkísérlem!

Magam is ki akartam fejezni ebbeli szándékomat, de láttam, hogy írónk barátom nyilatkozatára tiltakozólag emelte fel kezét. Mire ismét elhallgattunk, ő pedig tovább folytatta I beszédét.

*

•:> *

— Mondom a Kisfaludy-társaság tagjai sorába emelt, s ón igyekeztem, hogy a társaság tagjai sorában méltán foglaljak helyet s e végből gyakran tartottam ülésein komolyabb fel olvasást, melyeknek szorgalmas látogatója is voltam.

Egyszer magán ügyeim miatt nem vettem részt ülésén, midőn épen a kiadandó munkák fölött határoztak S csak hivatalos értesítés folytán tudtam meg, hogy X . . . jeles syanyol iró müvét is kiadni szándékozik s a fordítással engem biz meg.

Mindenesetre megtiszteltetés volt reám nézve a megbízás. De képzelhetitek meglepetésemet s helyzetemet, a ki spanyolul egy szót sem tudtam. Leglehangolóbb eseménye volt ez irodalmi életemnek. Szégyellem bevallani, hogy irodalmi bűnt követtem el. S ezt úgy tekintettem, mint bűnöm megtorlását.

Elhatároztam, hogy vezekiek e bűnért, s megtanulok spauyolul. S elfogadtam a megbízást.

Még ekkor nem tudtam, hogy mily nehéz a spanyol nyelvhez férkőzni annak, a ki csak magyar nyelven tudja kifejezni érzelmeit.

Akkor jöttem erre rá, midőn a könyvkereskedéseket sorra járva, tudtomra adták, hogy spanyol-magyar nyelvkönyv nem létezik, hanem igenis van franczia-spanyol.

Újból kétségbeejtő bonyolult helyzetbe jutottam, melyből más kibontakozás nem volt, mint elsajátítani a franczia nyelvet s ezután a spanyolt.

Soha szorgalmasabb nem voltam, mint ekkor ; éjjel-nappal a nyelvtannal foglalkoztam, úgy annyira, hogy barátaim azt tételezték fel rólam, hogy az irodalomnak hátat fordítottam.

Egy fél év alatt sikerült a franczia nyelvet elsajátítanom; a másik fél óv alatt megbirkóztam a spanyollal is, — természetesen bele is izzadtam.

Két hó múlva ezek után az említett iró müvét lefordítottam s átadtam az illetékes kezekbe, s nemsokára meg is jelent.

Midőn a neves iró beszédét bevégezte, sem barátom sem én nem éreztünk hajlandóságot, hogy az irodalom terén oz utón kísérletet tegyünk, bár mi umg — azt hiszem — többször kopogtattunk be a szerkesztőségek ajtaján sikertelenül, mint az említett jeles iró.

Szabó Gyula.