Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)

1901-02-03 / 10. szám

a legutolsó 10 év szaporulata majd negyedféi milliót tesz ki Legörvendetesebb jelenség pedig az, hogy épen a legtisztább, legtősgyökeresebb magyar városok, községek, falvak, mutatják fel a leg­nagyobb szaporodási százalékot. Tehát szaporodott a magyarság, ismét na gyobb lett annak a maroknyi nemzetnek a száma, a mely beékelve Európa közepébe, minden test­vér, rokon népkörnyezetét nélkülözve, immár ezer esztendeje, bubán, vigasságban egyaránt megtudta őrizni szabadságát és függetlenségét minden külhatalommal szemben. „Magyarország nem volt, hanem lesz“ mondá a nagy látnok Széchenyi és ime jós igéit fényesen igazolják az idei népszámlálás statisz­tikai adatai. A mely nemzet pedig ily gyors népesedést bir felmutatni, annak létjogosultsága, annak fennmaradása, időtlen időkig biztosítva van. A népszámlálással egyidejűleg olyan rubri­kákat is töltettek ki a nemzettel, a melyből kitűnik a népvagyonosodás, népműveltsóg és népjólót mikéntje Ezek a rubrikák már nem mutatnak oly szép eredményt, ezek a statisztikai adatok már nem hangolják örömre szivünket A válságos idők rohanó fergetegje csak az imént zudult fejünkre, pusztító nyomai egész Magyarországon meglátszanak. A jólét alaposan alább szállott és sok helyütt a rideg kérlelhe­tetlen szegénység ütötte fel tanyáját, a máskor megelégedett lakosok lakhelyein. Bizony, bizony, a pénzügyi zavarok, me­lyek egész Európában éreztetik hatásukat, az egymásután következő rósz termések, nem járul­hattak orvosiólag Magyarországnak mái amúgy is szomorú gezdasági viszonyaihoz. A kis ekzisztenciák sorra áldozatul estek a haladó kor vívmányainak, a kisbirtok pedig nem birt versenyt tartani a nagybirtok olcsóbb és jobb gazdálkodásával. Ez maga után vonta azután a kisbirtokoknak a nagybirtokokba való olvadását. A statisztikai adatok szomorúan fogják bizonyítani a kisbirtokosok számának megcsap­panását. Pedig ez nem egészséges állapot; a jólét nek arányosan kell eloszolnia, mert csak az oly állam vérkeringése egészséges, hol a vagyon terén nem képződnek óriási ellentétek. A népszámlálásból tehát levonhatjuk azt a tanulságot, hogy bár számra nézve teteme­sen megnövekedett a magyarság ereje, vagyoni- lag nem szárnyalta túl a legutolsó népszámlá­lás eredményeit. Az pedig elvitázhatatlanul na­gyon fontos egy nép életében, hogy a népes­ség szaporodásával emelkedik-e a vagyonosság is. Mert ahol csak az egyik szaporodik, ott a megélhetési viszonyok oly nehezekké súlyosod­nak, hogy önként maguk után vonják a lako­dat rendelkezésére bocsáthatod, szóval oly tár­sulat, mely a legmesszebb menő igényeket is kielégíti és igy a tiédet is. — De engem még mindig nem érdekel — szólt Lenczi. — Most az jön. Ennek a társulatnak a direktorát jól ismerem és azt hiszem ő is en­gem. Protegálni foglak nála és elfogadtatom vele darabodat előadásra és igy lesz nekünk nemsokára eredeti premierünk. — Barátom — tör ki lelkesen Lenczi — te belőled Isten szól, te—te—-te próféta vagy, te megmentetted életemet, renumémat (a mi nincs). Fogadd azért a legmagasabb régiókig terjedő baráti mosolyomat! Ezek után nemsokára csakugyan bevonult a nagy társulat községünkbe Értésbe. A társu­lat színház hiányában a kisbiró csürjébe épí­tette fel hamarjába lepedőkből, gyékényekből Thália templomát. De a végén arra lyukadtak ki, hogy nincs kortina, mert a társulat az előbbi helyen „megbukott“ és a kortinát elliczitálták ; a kisbiró ponyvája azonban eloszlatott minden aggodalmat és igy a múzsa csarnoka fennállott már készen. Magam meg a direktorral konferáltam Lenczi érdekében, ki azon feltétel alatt, ha nem vasvillázzák ki a faluból, elfogadta elő­adásra Lenczi darabját, miről nekem jót kellett állnom. író barátom pedig rövid 12 óra alatt sok kivándorlását, mi természetesen ismét csakis a népesség rovására történhetik. Reméljük azonban, hogy nemsokára egész­ségesebb állapotok köszöntenek be mihozzánk is, amikor majd a népesség emelkedésével lépést fog tartani a közvagyonosodás is. Színház. A Kadetkisasszonyt Pásztor Árpád és Mader Reul jónevü operettjét mutatták be szom­baton és vasárnap. Angol mintára készült táncz- darab, melynek csak az a nagyhibája van, hogy a zenét nem Sidney komponálta hozzá. Mert ha az angol operettek librettója értéktelen, ba nális munka, bőven kárpótolt bennünket az a bájos, pajkos, karakterisztikus zene, melylyel Sidney, Kerker, Moncktou és Caryll bennünket gyönyörködtetnek. Mader Raul az operaház ki­váló karmestere, aki kitűnő zenész-ember, a hangszerelés mestere, — de invenció és költői talentum nélkül. Balietjei: a Piros czipö és a Sehe nagy sikereket értek el, — de ezt főleg a koreográfia mesés fényének és a Mader csodás hangszerelési képességének és tudásának, és nem kompoziteuri talentumának köszönhették. A Kadetkisasszony szövegét egy igen jól ismert fővárosi iró : Pásztor Árpád irta — kevés sze­rencsével ugyan, de ahhoz éppen elég sikerrel, hogy erre a szövegre kedves zenét lehessen componálni. Hogy tehát ez a darab bár mulat­ságos és tagadhatatlanul ügyes — nem bir je­lentőséggel, annak csak az az oka, hogy az utánzott mintától eltekintve -— semmi fülbemá­szó kedves dallam és egyetlen bájos zenei mo­tívum sincs benne, hanem e helyett mindunta­lan dinamikai hatás — vadászat és ok nélküli zenei effektusok untatják a hallgatót. Az pedig egyenesen a magyar zene-irodalom elkorcsosodá- sát jelenti, hogy magyar csárdás-motívumokat angol modorban és stylben írnak és hangszerel­nek, a mint ezt pl. a tengerész-dal, de különö­sen a Jes . . . jes . . . jes csárdás mutatják. A magyar népdalnak semmi szüksége sincs arra, hogy angol ruhába öltöztessék és nem akarjuk a ropogós csárdást, gyorspolka, vagy gavotte módjára tánczolni. Az előadást illetőleg elismerjük, hogy gon­dosan tanulták be az operettet, azonban a par­titúra egynémely szép és hatásos énekszáma teljesen elmosódott és nem juthatott érvényre, mert az énekesnők nem bírják hanggal a nehéz solokat. Szalóczy Irén ügyes tánczai és eleven játéka sokat lendítettek ugyan az előadáson, ám énekét nem fogadjuk el. Szegedy Zelma (Leila) viszont — az indispoziczió daczára — elég jól énekelt (különösen az első felvonás belépőjét adta elő szépen) de játéka igen-igen gyönge és az alakítás annál kevésbbé sikerült, mert a szerepben sokat kell tánczolni, — ez pedig a kisasszonynak nem a legerősebb oldala. A fér­fiak közül ügyes volt Csöregh, Kemény és mó­káival sokat mulattatta a közönséget Hetényi, átalakította 38 szerepre osztott darabját 3-ra és uj czimet adott neki. Másnap már irónnal irt szinlapok fennen hirdették : Ma adatik, itt először EGY CSÓK EGY ANYÓSÉRT azaz EGY ANYÓS EGY CSÓKÉRT vagyis EGY CSÓK ÉS ANYÓS avagy is MIRE VALÓ AZ ANYÓS? történeti, társadalmi és felekezetnélküli szomorú vigjátékos tragédia, 9 felvonásban, 6 előjátékban és 3 körülményekben. Irta : kislőcsi Lőcsi Lenczi. Estére a „színház“ zsúfolásig megtelt, ott volt a falu szine-java, apraja-nagyja. A művé­szek fenomenálisán játszottak, énekeltek, dek- lomáltak. A darab óriási sikert aratott úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Lenczi arcza csak­úgy sugárzott, szeme majd belefult az öröm könyekbe. A kisbiró anyósa össze-vissza csó­kolta a „Lenczi urfit“, hogy ötét a komédiában mennyire kiszínezte. Szóval barátom szerencsés estét ért és a művész-gárda is. Saját szemeim­mel láttam, hogy a pénstárnál ki volt füg­gesztve: „Minden jegy elkelt“. A bevétel 2 frt. 87 krajezárt is meghaladta. aki különben ismét nem neki való szerepet ka­pott. Dicsérettel emlékezünk meg a zenekarról, mely az operette legkényesebb részeit is precíz adja elő. Úgy a szombati, mint vasárnapi előadást szép ház nézte. HÍRROVAT. Az 1900. év lejártával fölkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíves­kedjenek. * Személyi llir Dr. Chorin Ferencz és Halász Ferencz kir. tanácsos és miniszt. oszt. tanácsos ma érkeznek városunkba, hogy hétfőn az el. iskolák államosítása ügyében Meszlényi Gyula püspökkel döntő elhatározásra jussanak. * A szatmári ev. ref. egyháztanácstagok választása, mely a múlt vasárnap d. e. 10 órá­tól d. u. 4 práig tartott, — az egyháztagok élénk érdeklődése ment, végbe. A teljes kimuta­tás még nem készült el, s azt a jövő számunk­ban fogjuk közölni. Az egyháztanácsba megürese­dett 3 rendes tagul Dénes Lajos kir. ügyész, Mátray Lajos főgimn. tanár és Mikó László, póttagokul dr. Hantz Jenő főgimn. tanár és Lévay József egyháztagok választattak meg. 11 Esküvő. Dr. Heller Gyula, Heller Sá­muel szatmári terménykereskedő fia, ma tartja esküvőjét Kemecsén Kiss Erzsiké kisasszonynyal, dr. Kiss Ferencz kemecsei lakos leáuyával. * Jubiláló piarista tanár. M -Szigeten Kustár Iguácz kormánytanácsos, ny. kegyes­rendi rektor a napokban ünnepelte életének 88-ik és hazafias tanári működésének 70 ik évfordu­lóját. Tisztelőinek nagy száma kereste föl az általános kedvességnek és tiszteletnek örvendő piarista-rektort jó kivánataival. A jubiláns tavaly ünnepelte gyémántmiséjét. * Az Ezres bálra, mely e hó 16 án lesz megtartva, az előkészületek serényen folynak. Ez lesz a farsangot bezáró nagyobb mulatság, úgy jótékony czéljánál, mint az ezen mulatságot jellemző kedélyesség dolgában a farsang méltó zárkövéül Ígérkezik. * Országos tornaversenyt rendez a vallás és közoktatásügyi miniszter Budapesten f. évi május 26. és’ 27-én azaz pünköst napjain. Az előkészületek már kezdetüket vették a minisz­tériumban ; rövid idő múlva a felhívást is közre- bocsájtják. A versenyben a középiskolákon kívül részt vesznek a felsőbb polgári és felsőbb ke­reskedelmi iskolák és a tanítóképző intézetek növendékei is. A diákok már most örvendenek a szép kirándulásnak. * Emlékeztető. Ma vasárnap este lesz a kath. legényegyesület bálja a Vigadóban. Egy kis nézet eltérés. Nem tartjuk érdek­telennek a szinügyi bizottság legutóbbi határo­zatában foglaltakkal szemben idézni a „Borsod- Miskolczi Közlöny“ január 27-én 8—1871, szá­mában megjelent kritikát, mely a Csóka mostani társulatáról és — egy pár miskolezi szinügyi bizottsági tagnak és szerkesztőnek szatmári lá­togatásával kapcsolatban — a Szálkái társulatá­ról szól. Az ottani társulatról igy ir: „A kö­zönség közönyéhez hozzájárul a színház részé­ről a lanyha vezetés, a neinbánomság, az ócska darabokból összeállított műsor. Újdonság alig akad, azok javarésze is olyan, mint amilyen volt a felfordult világ, a Képviselőjelölt, a Bu­rok harcza. Másutt sorban adják a „Bölcsőt“, a „Vicze admirálist“, a „Babát“, a „Napfogyat­kozást“, a „Kadetkisasszonyt“, az „Asszonyre­giment“, stb. Nálunk ezek ismeretlen dolgok, melyeket valószínűleg csak a jövő idényben lesz alkalmunk láthatni.“ A Szálkái társulatáról pe­dig a következőket írja: „Szálkái társulata fe­gyelmezett, az előadások összevágok, a rende­zés és kiállítás miden tekintetben kielégítő. Ru­határa van olyan szép és nagy, mint sok vidéki igazgatónak nincs. Saját díszletei egész vagyont képviselnek és újabban is sok díszletet, készítte­tett Linhard pesti színházi festővel. Ami pedig a műsort illeti, Szalkay Lajos a jelen színi idény­ben a szatmári közönségnek eddig tizennyolez újdonságot mutatott be. Mi láttuk hallottuk és már többször is irtuuk róla . . .“ A t. olvasó közönségre bizzuk annak el­döntését, hogy a miskolezi kritikusok és a szat­mári szinügyi bizottság ellentétes véleményei közül, melyik oldalon van az igazság ? * A szinérváraljai hangversenynyel egybe­kötött tánczestélj', mint egy laupunk számára irt, több oldalra terjedő referádából értesülünk, minden részletében kiválóan sikerült. Sajnos,

Next

/
Thumbnails
Contents