Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-24 / 7. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök január iio 24 SZAMOS Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KJADÓHIVATAL : HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor ' Egyes szám ára 20 fillér. Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak i*zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Kritikai megjegyzések a szatmári tago- sitási perhez.*) Aki e lap i 8!í6, és 97. évfolyamait figyelemmel kisérte, emlékezni fog azokra az okokra, melyekkel gazdasági szempontból a szatmári határ tagosításának abszurditását igyekeztem kimutatni. Azóta ez ügyben a tagosítás már birói- lag, jogérvényesen is elrendeltetett s mindig vártam, vájjon szól-e valaki e kérdéshez. Hiába várakoztam. Modern kor jele, hogy egy-egy undok bünügygyel per longum et latum foglalkozunk, de ha pénzügyi és gazdasági kérdésről van szó, akkor megelégszünk az események egyszerű regisztrálásával. így a szatmári tagositási ügyben is kaptunk 5—6 soros entrefiléket az ügy miben állásáról; megtudtuk még azt is, hogy a megengedhetőség kérdésében a tagosítást kívánók részére döntött a legfelső bíróság, de e hir épen úgy volt előadva, mintha nem lenne nagyobb jelentőségű dologról szó, mint mikor \ szüz- gulyát a körtvélyesről behajtják. I A tagosítás végrehahhatlansága ellen legfőbb érvünk a határ rendkívül különböző minősége volt. Ezen érvünk a per folyamán nem érvényesíttetett, gazdasági szempontból a kereset nem kifogásoltatott és ennek következtében a bíróság által hallgatag elismerteknek és bizonyítottaknak tekintettek a keresetben előadott mindama tényekkel ellenkező gazdasági érvek, melyek könnyen megczáfolhatók lettek volna. Igazolják a határ nagymérvű különbőzőségét a múlt év őszén, kiküldött osztályozó bizottság által össze# hitott osztályozási tervben felvett becsholdme-gállapitáSok, melyek szerint az egész határ 12 osztályba soroztatott. 11 osztály 140 kor. értékű 10285 □-öl 12 „ 100 , „ 14400 O-öI Ami azt teszi, hogy azl-ső osztálybeli 1 hold földért, vagyis 1200 □-ölért a 12-ik osztályú földből 14400 □-ölet kapnak a íöldtulajdonosok ! Ily értékkülönbözet mellett lehetetlen a tagosításnak mindenki megnyugvására való végrehajtása még akkor is, ha az elrendelés gondolatával a határbeli birtokosok mindnyájan meg is barátkoztak volna. II. A kereset azon jogalapra volt fektetve, hogy a szatmári határbeli birtokosok birtokarány szerinti többsége a tagosítást óhajtja. A per folyat” ^zen jogalapot felperesek nemcsak meg. altoztatták, hanem kifejezetten és határozottan visz- szavonták ebbeli kérelmüket és arra az alapra helyezkedtek, hogy gróf Károlyi Alajosnak volt Szatmár város határában nehány vékás földje az X számú tjkvben felvéve, amely után állítólag italsnérési jogot is gyakorolt, sőt állítólag még az országos kárpótlásban is részesült volna, és miután gróf Károlyi *) A szatmári tagosítást az okszerű gazdálkodás emelése szempontjából kezdettől fogva fontosnak és szükségesnek tartottuk. A kérdésben már döntött a kir. Curia s a fenti kritikát csupán mint az ellenvéleményt megillető zárszót adtuk közre.' Szerk. 1 osztály 1200 kor. értékű 1200 □ •öl Alajos a periratoknál elfekvő kérelme szerint 2 V 800 Yí 99 1800 □ -öl a tagosítást óhajtja, ennélfogva az ő kérel3 99 600 99 rí 2400 □ -öl mére egyedül is elrendelendő. 4 n 500 99 n 2880 □ -öl A kir. Curia azt mondta, hogy nincs 5 n 400 r> » 3600 □ -öl ugyan igazatok abban, hogy gróf Károlyi 6 n 300 n 4800 □ •öl jogán kérhettek tagosítást, de én azért el7 » 260 99 n 5540 □ -öl rendelem azon az alapon, amely alapon ti 8 79 240 r> 6000 □-öl már nem is akarjátok, tudniillik elrendelem 9 99 200 n n 7200 □ -öl a birtokarány szerinti többség akaratától 10 r> 160 99 n 9000 □ -öl lüggő joghatállyal, s a törvényszéket a szaA színész a színpadon. Vájjon érez-e a szinész a színpadon? Átéli-e valóban ama nagy szenvedélyeket, bánatot és örömöt, melyekkel bennünket megri- kat és megnevettet? Vagy mind e jelenségek csak külsejének változásaiban bírják alapjukat; csak színlelések, melyek lelkét nem érintik? — Már a XVIII. század elején felmerül e kérdés, melynek nyomában azonnal két irodalmi párt keletkezik. A szenzibilisták azt vitatják, hogy az alakítás csak akkor lehet hű, igaz és természetes, ha a szinész nemcsak beleképzeli, hanem beleéli magát szerepébe, ha saját ón-jéböl mintegy kilépve azzá a személvlyó lesz, a melyet ábrázol. — Az ellenkező nézet szerint a szinész tettetett indulatokkal hat s a kiváló színjátszónak főerejét épen az képezi, hogy feltétlen ura érzelmeinek; teljesen háttérbe tudja szorítani alanyiságát. Két jeles iró véleménye fekszik előttem. Az egyik, Diderot*), a jó szinész tulajdonságaként azt kívánja, hogy legyen kellő megfigyelő tehetsége, ítélő- és képzelő-ereje, gazdag tapasztalata és finom Ízlése, de hiányozzék belőle az érzés. Mert minden művész, úgy a szinész is ideálizál, minthogy az érzelmek színpadi ki*) L. Diderot válogatott filozófiai müvei. (Paradoxon a színészről. 3—52. 1.) fejezése nem egészen azonos a gerjedelmeknek a valóságban észlelhető nyíl vaníliásával. Hogy a színész a különböző kifejezésmódok közül a legjellemzőbbet és leghatásosabbat kiválassza és utánozza, elfogulatlan és éles elmével, hideg megfontolással kell szemlélnie a világot és saját magát, mert ha indulata elragadja, akkor nem ura többé megfigyelésének, sem arozkifejezósé- nek és mozgásának, szóval játékának. Az érzékenység hiánya és biztos ítélet készítik tehát elő a nagy színészeket s a legnagyobb az, a melyik legjobban ismeri s legtökéletesebben el- játszsza az ember lelki folyamatainak külső jeleit. Ha a színész erezné a játszott indulatot, akkor nem volna képes ugyanazon szerepet kétszer egymásután egyenlő sikerrel adni, mert az érzelmek ereje és minősége állandó ingadozásnak van alávetve s ehhez képest változnék az alakítás is; jól játszani pedig csak egyetlen szerepet tudna, azt, a mely egyéniségéhez, kedélyvilágának általános jelleméhez illik. E vázolt nézetekkel szemben áll a szen- zibilistáknak már érintett felfogása, s a két véglet öszzekapcsolását, illetőleg azok kiegyez tetésót kisérli meg egyik legképzettebb szin- mübirálónak, Alexander (Alfa), Diderot elméletéről szóló fejtegetésében.*) Vizsgálódásában hires színészek vallomásaiból indul ki, de mint*) Alexander Bernát: Diderot-tanulmányok. Diderot ?aradaxon-ja. 178—210. 1.) hogy ezek ellentétességük folytán következtetésre alapot nem nyújtanak, a lélektani elemzéshez fordul. Lássunk néhányat a nyilatkozatok közöl. Jászai Mari a következihot Írja:**) „Semmire sem volnék képes, ha igazán erezném azt, a mit mutatok. Egyszer, tanuláskor, kell érezni a dolog igazságát, azután, fixirozni, hogy az mindig ugyanaz maradjon, mintha akkor legelőször erezném azt az érzést. Ez a színészet . .. Minél nagyobb elragadtatást produkál az ember, annál nagyobb szüksége van hideg kritikusára, eszére.“ Coquelin, a hires franczia szinész, igy szól : „A szinész ne ragadtassa el magát soha. Hamis és nevetséges azt gondolni, hogy az a művészet betetőzése, ha a szinész elfelejti, hogy a közönség előtt van.“ Ezekkel szemben pl. Bartet k. a. azt vallja, hogy a fizikai felindulás, melybe némely szerepe hozza, még a szerep eljátszása után is folytatódik. Ugyanily értelemben nyilatkozik Zacconi is. Salvini ingadozó. Egyszer azt mondja Lindau német Írónak, hogy ha éjjel fölkeltik álmából, akkor is épugy eljátszsza betanult szerepeit, mint a színpadon s ugyanazt érzi, tudniillik semmit. Máskor pedig igy ir: „Ha ön nem sir a fájdalom vonag- lásában, ha ön nem pirul el szégyenében, ha nem lángol szerelmében, ha nem remeg félelmében, szóval, ha belsőleg nem tapasztalja, a mi azokat a különböző jellemeket és szenve- **) Budapesti Napló, 1897. aug. 26. I Gazdasági előadások. Szatmárou január 26-án d. u. 5 órakor Poszvék Nándor gazd. egyl. titkár a „kendertel melésről,“ N.-Károlyban január 27 én d. u. fél 4 órakor Jablonszky György kér. szőllészeti és bo i rászati felügyelő a „borkezelésről.“ S. Magyar-Berkeszen január 27-én d. e. 11 órakor Kovács Bálint m. kir. állatorvos „állat- j tenyésztésünk hibáiról. Patóházán január 27-én d. e. 11 órakor j Poszvék Nándor gazd. egyesületi titkár a „ken- dertermelésről“ tart előadást.
