Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)

1900-12-24 / 103. szám

I lelkész ; uj óv reggelén nt. Biki Károly esperes, \ d. u. Hajdú Miklós s. lelkész. * Isteni tiszteletek sorrendje. Karácsony éjjelén 11 órától 12-ig a papság az ünnepi zsolozsmát végzi a székesegyházban ; az éjféli misét a püspök végzi. Ünnep reggelén 6 órakor a plébánia csöndes (úgynevezett pásztor-) miséi. 7 órakor ünnepélyes nagy misét tart és szent beszédet. 9 órakor a püspök misézik és predi­j kál. 11 órakor ismét a plébánia olvas csöndes misét. Délután 3 órakor a káptalan mondja az ünnepi vecsernyét. Ünnep másodnapján 7 óra­kor sz. misét és prédikációt a plébánia, 9 óra­kor a káptalan végez; 11 órakor ismét a plé­bánia misézik ; délután 3 órakor vecsernye. * Püspöki kinevezés. Meszlényi Gyula püspök Lessenyej- Ferencz drt. a házasság és szerzetesi fogadalom védőjének, dr. Lang Antalt szentszéki ügyésznek, dr. Irinyi Tamást a sze­gények üdvédjének nevezte ki. * Felmentett főesperes. Az egyházmegyei hatóság Forgách János prépost főesperest saját kérelmére az egyházi ügyek vezetésének kerü­leti esperesi teendői alul felmentette, s az összes teendők végzésével Szalay Sándor beregszászi plébánost, esperest bízta meg. * Püspöki leirat a tárgysorsjáték ügyé­ben. Örvendetes tudomásul vette ezeu egyház- megyei hatóság, a szatmári gkath. egyházköz­ség azon dicséretes buzgalmát, melyet a hit­élet és egyházi érdekek előmozdításában kifejt, mely buzgalmától vezéreltetve, a meglevő és a hívek számának megnein felelő temploma helyett uj templomot szándékozván felépíteni, ezen czólra a nm. m. kir. pénzügyminisztérium enge­délyével egy tárgysorsjátékot rendez. Midőn ezen nemes czél, sikeres befejezhetésére Isten áldását kérem, azt egyszersmind egyházmegyém lelkészeinek, híveinek és mindenkinek pártolá­sába a legmelegebben ajánlóm. Szamos Ujvártt, 1900. évi decz. 11-én tartott szentszéki ülésből Szabó János sk. püspök. íme tehát az egyház részéről is megvan a kellő támogatás. Mi a ma­gunk részéről csak kitartást kívánunk Papp La­jos lelkész fáradozásaihoz, hogy ezen nehéz és reudkiv ir fáradságos ügyet szerencsésen bonyo­líthassa le. De ismerve tevékenységét hisszük, hogy terve sikerülni fog. * Szomorú karácsony. Majthényi András ref. főgimn. tanárt és nejét Gombos Margitot sú­lyos csapás érte ; forrón szeretet kis fiók B a n di k a, e hó 22-én, 4-ik évébon agyhártyalob következ­tében elhunyt. Mindig fájdalmas szeretteinknet temetése, de mily megdöbbentő a szerető szü­lőkre, ha épen akkor kell e szomorú kötelességet teljesiteniök, mikor az egész keresztyén világ gyermekei együtt örvendeznek a szülőkkel.... Adjon az Ég a lesújtott szülőknek erőt és enyhü- letet az őket ért csapás elvsielésére ! * Vizsgáló bizottság. Meszlényi Gyula püspök a lelkészeké:, vizsgáló bizottság elnöké­nek Kádár Ambrus dr. prépost kanonokot, tag- ■ jainak az ágazatos hittanból és a szentirás ma­égnek meredt. Legalább ón úgy éreztem. Kiáltani akartam, de nyelvem nem forgott, ajkaim szá- razak lettek, torkom összeszorult. Spiritiszta sohasem voltam, csupáu a Vol- kenberg könyvét olvastam a spiritizmusról s ismertetést írtam róla Igaz, hogy leszóltam a j szellemeket s lehet, hogy most bosszút akarnak rajtani állani. Úgy van. Lehetetlenség, hogy máskép legyen, mert az ón asztalomnál írnak. J Hogy ki ir s mit ir, azt nem tudom, de hogy írnak, az bizonyos. Megembereltem magamat s újra gyufát j gyújtottam. A mit most láttam, az valóban baj- | meresztő volt. Szerencsére a gyufa a körmömre égett s az ujjamat kellett a számba bekapnom, ! külömben sikoltottam volna. Régen használat­lanul heverő toliam rozsdás hegyéből friss, ned­ves tintacsepp csillámlott felém s az öreg toll­szár az előbbivel fordított pozicziót foglalt el a tinta tartón. Mcczczanni sem mertem. Végre reszkető kézzel gyufát s végső erőfeszitóssel gyertyát gyújtottam. Mindegy, a rejtélynek nyomára kell jönnöm. A mint az efféle kísérteties történe­teknél szokás, megtapogattam magamat, hogy ébren vagyok-e. Szemeimet megdörzsöltem s kezdtem tanulmányozni a helyzetet. Minden úgy van íróasztalomon, a hogy volt. Ott hevert a ma estére szóló meghívó. Megnéztem, ép oly csúnya, mint azelőtt. Tehát nem álmodom. Nevem ett parádézik a műsoron és pedig urasan. A másik két fórfi- szereplö nem „uru, csak muzsikus. Értem, tehát ébren vagyok. Ez visszaadta önérzetemet, s egyúttal bátorságomat is. Nagy bátran köhögtem egyet s ráismertem saját tulajdon náthámra ±zztán elkezdtem gon­dolkozni, hogy mi a csoda történhetett Íróasz­talomnál, miféle természetfölötti mesterkedés űzi velem játékát. Annyit tudok, hogy az este Írtam, de egy fehér csontnyelü tollal, a melybe tiszta uj hegyet tettem. S az most ott feküdt a tiutatartó agancsai közt nyugodtan, a toll­hegy pedig benne száraz. Ellenben a régi elnyűtt- veres tollszár két­szer is helyet cserélt, s az a rozsdás, tintával beragadt, úgyszólván nyakig mocskos toll­hegy, a mely azt sem tudom, mikópen került hozzám s a melylyel tudtommal sohasem Írtam, most fris tintacsepptől nedves. Töprengésemben elkezdtem nézegetni az asztal közepén fekvő irományokat s levettem a felül levő papirost, a melyre valamiféle névsor volt Írva. S ime alatta — csodák-csodája — egy iskolai füzet lapjait találom, melyeket — biztosan emlékszem - két nappal azelőtt tisztán készítettem ki fel­olvasásom számára s ime most az egészen tele van írva. Ideges és remegő kíváncsisággal ra­gadom meg a furcsa írást s mohón olvasni kezdem. Felül a czim : „Életemből. Elbeszéli egy egy nyugalmazott tollhegy.“ S én a dolog ör­döngösségét feledve, örömömben felkaczagtam. „Értelek vén kópé! Hála Istennek ! van már mit felolvasnom !“ Mig az öreg kiérdemült toll­hegy megelégedetten látszék reám mosolyogni, mintha mondaná: „Csak olvasd fel bátran, úgy mint a magadét.u lm az öreg tollhegy életrajza : „Születtem Bécs városának egy előkelő | gyárában. Számtalan ikertestvérem közül, akik­kel egy napon születtünk, száznegyvennel egy katulyába szuszakoltak s Magyarországba zónáz- tattak, s én azóta ezt a földet nevezem hazám­nak. Kókvérem s aczélizmaim szép karriert biztosítottak számomra. Fájdalom, mégis egy esztendeig kellett társaim hátán feküdnöm egy ! poros polezon, a hol sem napvilágot nem láttam, | sem levegőt nem szíttam. Szerencse, hogy fizi­kumom az ilyesminek oda se néz. Végre ütött a szabadulás órája. Haliám, a midőn alkudtak felettem s szivem összeszorult. Katulyástul egy kabátzsebbe sülyesztettek, a hol egy csomó dohánypor tüsszentésre kénysze- ritett. Egy öreg hivatalszolga vett meg, a ki | otthon kivett zsebéből s levette az egyesztendő óta reám boruló fedelet. Nagyot ugrottam örö­mömben és perfekt stréber módjára előre kilej- tettem a skatulyából s hetykén farkasszemet néztem az öreggel, aki ugv látszik megértette- kizárólagos érdeket vagy irányt sem felekezeti, j- sem társadalmi téren nem képviselünk. Társa !- dalmi és napi kérdéseinket függetlenül bíráljuk 1 i el; sőt sziveden engedünk tért eltérő vólemé­. nyéknek is, ha a forrás jóhiszeműségéről meg- L győződünk. Eme felfogásunk következménye r az az álláspontunk is, hogv tisztán személyi tá- i madásók terére sem a látványosság, sem az- ephemer népszerűség érdekében magunkat nem | csábbit táljuk; ha pedig bizonyos irányban egyéni j . szempontok is érintetnek, az egyenlő igazság | r érdekében a védelem jogát senkitől meg nem t tagadjak. Lapunk hetenként kétszer jelenvén meg, . alkalmunk nyílik arra, hogy ne csupán a helyi . kérdések tárgyalására szorítkozzunk, hanem részt . vegyünk az országos társadalmi, ipari és köz i gazdasági élet hullámzásában is, mert tudjuk, , hogy a vidéki sajtóra a közérdek ápolását sah . nemzeti szellem fejlesztését tekintve e részben is fontos feladat háramlik. 1 Szépirodalmi rovatunkat illetőleg árrá tö­rekszünk, hogy lapunk vidéki Íróinknak ezután ! is mintegy találkozó helye legyen ; hírrovatunk ' teljessége is fokozott gondunk tárgyát képezi. Ezenkívül lapunk, mint a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye az egye- 1 sületi élet mozzanatairól állandó rovatban nyújt kimerítő tájékozást. I Lapunk hirdetési rovatát a nagy közönség 1 a lap széleskörű elterjedtségeért és a hirdetési 5 dijak olcsóságáért karolja fel s reméljük, hogy ! ‘ a Közönség érdeklődése ez irányiban is csak fo- 1 kozódni fog. \ 1 Lapunk előfizetésére, melynek ára : 1 Egész évre 8 korona Félévre 4 „ ( Negyedévre 2 i* , . ’ í a t. közönséget tisztelettel kérjük : Dr. Hantz Jenő szerkesztő £ Litteczky Endre kiadó. ] hírrovat. ; Az 1901. év közeledtével fölkérjük a mélyen 1 tisztelt vidéki előfizetőinket, hogy hátralékaikat [ beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíves­kedjenek. i1 T. olvasóinknak és munkatársaink- r nak boldog- karácsonyi ünneplést kivá- \ mink ! Lapunk 27-iki (csütörtöki) száma \ e helyett t. előfizetőinknek, a közbeeső 1 ünnepek miatt a gazdasági köziemé-jJ* nyekkel együtt a 30-iki (vasárnapi) szár'^ mot fogjuk megküldeni. g * Ünnepi Isteni tiszteletek sorrendje a 1 szatmári ev. ref. templomban: karácsony első li nap reggel Biki Károly esperes, d. u. Hajdú j Miklós segéd lelkész ; második nap reggel p Rácz István lelkész, d. u. Hajdú Miklós s. lel-! u kész. 0 év utolsó délutánján: Rácz István ji . . I lök is igyekeztek, de a súgó túlságos igénybevé telével játszottak. Szepessy azzal a már megszo kott szaggatott beszédével, minden szavának indo kolatlan nyomatékával, Molnár Gyula szintelei pathoszával, mérsékelt hatást tudtak csak kelteni Decz. 22-én Ganghoffer és Brocinér „j5 valeni nász“ czimü drámájában lépett föl utolszoi Fáy Szeréna Szanda szerepében, valódi művész tehetségét újból ragvoglalva. Minden egyes jele­netében alkalmunk volt kitűnő alakításában gyö­nyörködnünk. Legnagyobb hatással játszott a má­sodik felvonás végjelenetében, hol az Öngyilkossáp eszméjével vívódva s a leghevesebb indulatokal bámulatra méltó naturalismussal juttatta kifejezésre Nem kevésbbé megkapó volt alakítása a törvény- széki jelenetben, hol a bűn tudata és a szabadu­lás reménye közt hánykódó lélek minden emotio- ját érvényesítette szemünk előtt. Maga a darab is, mely már jó ideje nem volt nálunk műsoron, teljesen alkalmas volt a művésznő ragyogó tehet­ségének illusztrálására s a sűrűn felhangzó tapsok őszinte jelei voltak a közönség osztatlan tetszé­sének és bámulatának, melylyel a nagynevű ven­dég játékának adózott. A többi szereplők közül kimagasló alakként Keményt említjük fel, ki az államügyész nehéz, de hálás szerepében újabb oldalról is bebizonyí­totta, hogy hasznavehető, ügyés, törekvő tagja a társulatnak, kinek alakításában akárki is gyönyör­ködhetik. Molnár, Markovics, Krémer, Szepessy is jól megfeleltek feladatuknak. A rendezés kissé lassú volt, minek oka a folytonos, komplikált diszletváltozásban s átöltözködésbén találja ma­gyarázatát. Egyátalában elmondhatjuk, hogy a közönség jó darabot élvezett egy kiváló művésznő vezetésével s a mellék szereplők, tisztességes igyekezetével. Rétliy Lina jutalómjátéka. Csütörtökön ke­rül színre a Kukta-kisasszony czimü énekes bohózat RéthyLina a társulat első énekmü- vésznöjének jutalmául. Még visszaemlékezünk ezelőtt pár évvel, milyen ováczíóban részesítette közönsé­günk Réthy Linát akkori jutalomjátékán, — pedig abban az időben a kisasszony úgy hangban, mint játékban igen-igén kezdő volt ; most egyike a vi­dék legszebb hangú coloratur-énekesnőjének, aki ez idén annyi sok szép operettében és egy operá­ban a Troubaodurban oly őszinte és nagy sikert aratott és annyira kivívta a közönség rokonszevét, hogy csütörtöki jutalomjátékának sikeréhez előre is gratulálhatunk. Előfizetési felhívás. Lapunkat Szatmár és vidéke t. közönsége 32 év óta tartja fenn s jóllehet városunkban ez idő alatt több lap is keletkezett, a t. közönség j becses támogitását mindig fokozottabb mérték­ben van szerencsénk megnyerni. Ha nem csalódunk, ez annak a jele, hogy az irány, melyet követünk, általában a közönség elismerésével találkozik. Természetes, hogy e I következtetésünk csak általában értendő, mert .

Next

/
Thumbnails
Contents