Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)
1900-12-16 / 101. szám
L XXXII, évfolyam, Szatmár, 1900. vasárnap deczember hó 16. 101-ik szám. A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak f zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Életuntak. A halálozási statisztikának van egy rubrikája, mely évről-évie ijesztő mértékben növekedik. E rubrika az öngyilkossági esetekről összeállított kimutatás. Ha ezt a százaié kos kimutatást egy kissé figyelmesebben szemügyre vesszük, úgy találjuk, hogy az összes haláleseteknek majd 4"/0-a az önkéntes halottaké, azoké a szerencsétlen embereké, akik meg- hasonlottak a világgal és önmagukkal s a kik önakaratukból dobták el maguktól az életet örökre leszámolva azzal s az egész társadalommal. Szomorú tanúsága ez a napról-napra emelkedő sötét szám a magyar társadalmi élet hanyatlásának, a mihez némileg a mostani nehéz megélhetési viszonyok is hozzájárulnak s az öngyilkosok ezen egyre érnél kedő százaléka maholnap utol íogia érni a tüdővészben kimúl akét, a mely puszlitó kór pedig, mint köztudomású, sajnos nagyon is nagy számban szedi hazánkban áldozatait. És ha vizsgáljuk, hogy a társadalom mely osztályából kerül ki a legtöbb öngyilkos még elszomoritóbb eredményre jutunk. Mert a mig a ragadós betegségek a legalsóbb népsztályt tizedelik meg rendesen, és ily- képen a társadalmat mintegy megszabadítják a léhütő dologkerülő söpredéktől, azonképen az öngyilkossági mánia is jórészt egy osztályát pusztítja a magyar társadalomnak és pedig a legszámottevőbb és legszorgalmasabb osztályát, a müveit Középosztályt. A legtöbb öngyilkossági eset a müveit intelligens emberek sorában található. Az öngyilkosság korunk nyavalyája és pedig bátran állíthatjuk, hogy épen olyan ragadói betegség, mint akár a kolera vagy a difteritisz. Esetek igazoljak, hogy a hol öngyilkosság fordult elő, csakhamar az öngyilkosjelöltek egész tömegével gyűl meg a baja a hatóságoknak. Mintha csak a levegőben úszkálna az a milliónyi apró miazma, mely az embereket öngyilkosságra készteti, olyan ijesztő arányban szaporodnak manapság az öngyilkos- 1 sági esetek. A jelenkor jellemző sajátsága az életnek semmibe vevése. Az öngyilkos nem törődik azzal, hogy meggondolatlan tettével egész családok boldogságát dúlja fe&s hozzátartozóit igazságtalanul a legrettenetesebb fájdalomba dönti. Nincs benne szeretet, mely a szív szaván s erős akarat, mely az ész jogán meggyőzné szándéka téves voltáról s visszatartaná sötét terve keresztülvitelétől. De nincs benne hazaszeretet sem. Nincs, mert ha volna, az megtanítaná, hogy életével nem rendelkezik egyedül és függetlenül, hanem tartozik azzal a hazának is, mely fiának fogadta, s a társadalomnak, mely jövendő munkássága reményében fölnevelte. Azonban normális szempontból is nagy visszaesést mutat az öngyilkossági esetek gyakorisága, mert az a gyávaság és az erkölcsi elzüllés terjedésének megczáíolhatatlan bizonyítéka. Elmúlt már az az idő, mikor az öngyilkosokat hősöknek tekintettek, mint a .kiknek oly nagyfokú bátorság lakozott sziveikben, hogy a bizonytalan létből önként omlottak a biztos enyészet karjaiba. A modern psychologia kimutatta, hogy az öngyilkosság a gyávaság legnagyobb íoka, mert az öngyilkos megijedve az élet küzdelmeitől, ez elől menekül a halálba. S valóban mi is azt tartjuk, hogy gyávaság z c tét egyszerűen eldobni akkor, midőn annak terheivel a legférfiasabb kötelesség volna megküzdeni. Tagadhatatlan, hogy vannak esetek, mikor az öngyilkosság indokoltnak, sőt elkerül- hetlennek látszik, voltaké pen azonban ezek az indokolások is csak álokoskodások magyarázatai, mert az ember soha és semmi körülmények közt sincs feljogosbva arra, hogy a legfőbb biró, az örök Isten hatáskörébe beleavatkozzék. Az öngyilkosságok megakadályozása A született gonosztevő. Irta : Dr. Szigethy Henrik, kir. törvényszéki orvos, Temesvárott. (Folytatás és vége.) Felismeri ugyan a rosszat, de csak azért, hogy elkövesse. Jelleme ingatag, magaviseleté excentrikus, felfogása paradox, erkölcsileg érzéstelen, a mellett szerfelett ingerlékeny, botrányra és izgága- ságra ösztönszerüen hajlamasitctt; nyilvános helyeken, színházban közbotrányt okoz feltűnő magaviseleté által, mindenkibe beleköt. Csak a jelennek ól, a jövőre nem gondol Tette előkészítésében és kivitelében kellő elővi- gyázatot nem tanúsít; uem rejtve, hanem majdnem egészen nyilvánosan cselekszik, úgyszólván a piaczra viszi a dolgát és dobszóval keres czin- kostársakat, öt embert is beleavat a bűn mélységes titkába és nem fél, hogy elárulhatják, akadályokat nem ismer, az ismételten meghiúsult kísérlet nem tántorítja vissza a bűncselekmény elkövetésétől, vakon rohan a czél felé, mintha valami belülről öt űzné és mindez azért történik, mert azt hiszi, hogy mivel ő urnák született, embertársai fölé van helyezve, neki minden szabad, őt büntetés nem érheti. S ezen tévhitnek szavakban is kifejezést ad, midőn czinkostársaival azt el is hiteti. Ezen öntulbecsülós és az abból eredő gőg még élte utolsó óráiban sem hagyja el, a midőn azt mondja a lelkésznek, hgy „a káplánjával szóba sem állt volna, mert nem ismeri azt az embert, észre sem veszi az ilyen embert.“ Az öntulbecsülóssel vele jár a hiúság is. Csupa hiúságból pazarolja a pénzt, csakhogy a világ előtt kérkedhessen vagyonával, ha meg nincsen, adósságot csinál e czélból. Innen van, hogy igen nagyra szabja igényeit. Neki élet- szükséglet a sok pénz, ezt megköveteli túlzott hiúsága, hogy játszhassa a nagy urat. Koldusnak érzi magát nagy vagyon nélkül; kevéssel nem éri be. Hogy két keze munkája után megéljen, ahhoz nincsen elég akaratereje és sérti hiúságát. Szintén nagy fokú hiúságra vall, hogy előszeretettel foglalkozik élettörténetének leírásával ; ő maga is készül azt megírni, hogy szomorú hírnévre jutott nevét egy rómregónyben megörökítse az utókor számára. Kár, hogy meg nem engedték neki, ez egy emberi dokumentum lett volna, Az a furcsa kívánsága támad, hogy emléktáblával jelöljék meg a siralomházat, a melyben élte utolsó óráit töltötte; halála előtt magához kéreti a hirlapirókat, tollba mond nekik életrajzi adatokat, sajátkezűén irt emlókso- rokkal ajándékozza meg őket, érdeklődik az iránt, hogy mit Írnak róla az újságok, sajnálja, hogy nincsen köztük rajzoló, a ki őt lerajzolná és avval búcsúzik el örökre tőlük, hogy sajnálja, hogy már nem olvashatja el többé másnapi tudósításaikat, melyek róla szólanak. Ez nem egyszerű akasztófahumor, ebben van jó adag hiúság is. Agnoletti is, a ki fiát megölte, Lombroso kezében látván a Revue des deux mondes egy példányát, azt kérdezte, vájjon neve meg van-e benne említve ? Született gonosztevőknél nem egyszerű unaloműzés, hanem a hiúság ösztönszerü nyil- vánulása a versfaragás is, azért is van annyi fűzfapoéta a született gonosztevők között. A r- bouK „Les prisons de Paris 1881.“ czimü könyvében olvasható egy szédelgőnek ama kijelentése : „Je vous écris cn vers — n’en soyez pás choqué, Én prose je ne sais exprimer mes pensées.“ Men es clou is, a többszörös gyermek- gyilkos, versben vallotta meg bűntettét. „Je l'ai vue, je Tai prise; Je m’en veux maintenant. Mais la fureur vous grise: Et le bonheur n’a cpi’un instant. Dans ma fureur aveugle, Je ne voyais pas ce que je faisais.“ Battanoli embere is versbe foglalta „balsorsát.“Nyilván a költői ihlet elfajulásának szüleménye az a vers is, mely igy szól: Ha még egyszer gyermek lehetnék, Drága jó anyám csak neked élnék, Előtted térdepelnék, Mint haldokló a kereszt előtt. _________________ Ke vés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly közkedveltségnek, mint a már huszonöt óv óta használatban lövő miről a négy világrészben nyert 10 aranyérem tanúskodik. A Ferencz J ózsef kese rüvizből mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elég. Ferencz József keserüviz Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉL
