Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)

1900-12-09 / 99. szám

Vegyes tartaimu lep. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.- /V A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak t zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Kartelek. A legaktuálisabb téma, a miről hasábo­kat lehetne írni, de csak elégikus hangon. Kartel itt, kartel ott, kartel mindenütt. Ez az uralkodó planéta. Ez a képe a mai kereskedelmi és ipari életünknek. Sovány vigasz, hogy a vas-kartel meg­szűnt ; jön helyébe tömegesen. A vas-kartelt a szegény ember nem nagyon érezte, de nyomasztólag hat rá, sújtja erősen a petro­leum-, szén-, czukor . stb. kartel, amit a mindennapi életben nem nélkülözhet. Azok a gyárak és vállalatok, melyek­nek pénzforrása a íogyasztó-közönsegben van: kartelt kötnek, hogy tőlük telhetőleg megsarczolják ezt az engedelmes, szóíogadó közörséget. Mit bánják azt az egyesülők, a kartelisták, ha a szegény népet a tönk szélére juttatják. Ők egyesülnek és rövidesen kimondják, hogy ennek vagy annak az árunak az árát 10., 20., 30., stb. százalékkal emelik. Nem gátolja őket e nemes cselekedet- oen senki, semmi, dolguk könnyű, hasznuk nagy. A szegény ember nem védekezik, a törvény sem védi. így aztán csak megél­hetnek oh a szánandó gyárosok és vállal­kozók # Megegyeznek egymás között, hogy egyik se legyen kéméletesebb a másiknál. Ezt a kedélyes egyezkedést aztán kartellnek ne­vezik. Hiszen az nem bűn, nem vétek, ha 30—40 ember kizsebel ugyanannyi milliót ! A törvényhozás meg tétlenül nézi ezt a fosz­togatást, ezt a garázdálkodást. Franczia- és Németországban a büntető | kódex hatalmával üldözik a mindenféle és fajta kát telt, csak nálunk, hol annyi a gaz dag ember, szabad a vásár, kényök kedvök szerint egyesülnek, szövetkeznek a gyáro­sok, vállalkozók és drágítják, ami már amúgy is elég drága Nem szégyen, hanem tényleg szeren csétlenség szegény embernek lenni. Adózik az államnak, megyének, községnek, egyház­nak — és még egy csomó kariel-lovagnak. Elvégre a türelemből is kilóg' a~ em­ber. Nem lehet fásult egykedvűséggel nézni a nap-nap utáni ár emelkedéseket. Hova ju­tunk. mire megyünk, ha azt a keveset is j elveszik tőlünk, ami v'rn ? ! Szövetkezzünk a kizsákmányolás ellen, szövetkezzünk a kartelek ellen, szövetkéz-! zünk a gazdasági érdekeink megvédéséért. A magyar társadalom csak lassan las­san kezd megbarátkozni a szövetkezeti esz­mével. A szövetkezeti ügynek hatalmas nem­zetgazdaságiam fontossága van. Egybekap­Hasztalan . . . Hasztalan volt siránkozásod, Kit sem hatottál meg vele. Gondolod-e, hogy érdemes volt Két zsebkendőt sírnod tele? . . . Hamis a köny, azt mondogatták, Amint láttak az emberek ; Csupán én hittem könnyeidnek S helyetted most én könyezek . . . M Finita. Haragszol rám — azt mondtad Édes ; Miért ? — azt nem kérdeztem én, Hisz’ már régóta felhők jártak Szerelmünk tiszta kék egén. Oda-hagytam mindjárt lakástok ; Nem is búcsúztam el talán . . . Isten veled, hát édes álom, Isten veled szép kis leány ! . . . Lehet, hogy engem is szerettél, ügy, mint a többi lovagot; Mert hisz szivedben mindig számos, Sőt számtalan lovag lakott . , . Nem siratom hát boldogságom, Mért futnék bolygó fény után ? Isten veled hát édes álom, Isten veled szép kis leány ! S. Kiss István. Lecouvreur Adrienne A „színésznő“ szón általában többet érte- ; nek, mint a mennyit a fogalom tulajdouképeni 1 tartalma jelez. A sorsváltozásokban gazdag pálya s az ezzel járó szabadabb ólet, részint , tényleges, részint sejtett és képzelt kalandok : közvetítésével, oly előítéletek keletkezésének j lett forrásává, melyek hosszú időn át kizárták e kasztot a míveltnek nevezett társaság körei- | bői s feldíszítették nevét a szánakozó kicsiny- lést oly éles gúnynyal kifejező „csak“ jelzővel, i „Csak színésznő“, mondák s ebben tudatták mindazt, a mit emberi hivatásban és erkölcsi felfogásban megvetendőnek tartottak. Lecouvreur Adrienne, e — minden korok és nemzetek egyik j legnagyobb színésznője volt az első, kit teremtő szelleme és ragyogó művészete a tehetségét megillető társadalmi állásra emelt, s kinek elő­kelő ismeretsége megnyitotta a haute-volée szalonjainak ajtait az eladdig lenézett színészet fölkent papnője előtt. A XVII. század vége felé született, mint egyszerű kalaposmester leánya. Hajlamai korán jelentkeztek s városkájának polgárai szívesen hallgatták a 8—10 éves gyermek kellemes sza­valatát. Gyors fejlődésére kedvező befolyással volt a családnak Párisba való költözése, hol tizenöt éves korában, mint műkedvelő, első diadalát aratja. Követve szive vágyait és eszé­nek szózatai, komoly tanuláshoz fog s elméje könnyedségével rövidesen átesvén a kezdet ne­HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. csolja a szétszóródó társadalmat; azt emeli erkölcsileg és anyagilag. Az életszükségle- ! teket olcsóbbá teszí, azoknak beszerzését megkönnyíti, a drágaságot: erős mértékben ! csökkenti, ellensúlyozza. Ezek azok a hatalmas tényezők, melyek nemcsak rokonszenvessé, de kívánatossá te­szik a szövetkezeti ügyet s annak felvirágo- zását széles-e hazában. így lehet csak útját vágni ama félelme­tes szörnynek, melynek kartel a neve Ify- kép lehet meggátolni az ország jólétét ve­szélyeztető basáskodást. Együtt működéssel, közös törekvéssel kell védekeznünk e vesze­delmes áramlattal szemben. Talán végre megelégelik az arra hiva­tott tényezők is a kartel-játékosdit és komo­lyan, erélyesen lépnek íöl e kevésbé tisztes- ; séges eljárás ellen Itt az ideje, hogy törvényileg korlátoz­zuk a nagyarányú kartelek kötését. Hisz láthatjuk a nyomort, azt a nagy szegény­séget, mely kivált télen sújt; a nép elkese­redett, jórésze itt hagyja az anyaországot, más része meg éhen pusztul. A leghumánusabb feladat a nép vállairól a súlyos terheket levenni. A kartelek a leg­nagyobb mértékben nehezülnek a szegény emberekre és ha ettől megszabadítjuk őket, valamivel szabadabban lógnak lélekzeni. hézségein, bejárja a vidék több kisebb-nagyobb színpadát, mig végre 1717-ben visszatér kedvelt fővárosába, melyet első fellépésével meghó­dítva, élete utolsó pillanatáig a nagy művészi lelkekre jellemző megtörhetetlen varázszsal fűzött magához. Uj, eladdig ismeretlen hatások­kal dolgozott, melyeknek ereje a szemlélőt ellenállhatatlanul vonta bűvkörébe. Valódibb világot, az élet tökéletesebb kópét mutatta be ; az embert, a nőt hivebben ábrázolta, mint elődei. Lerúgva lábairól az akadémia kothur- nusát, megszabadítva magát az iskola merevítő bilincseitől, igazibb, egyszerűségében nemesebb hangot visz a színpadra, s az elhatalmasodott szavalás ellen küzdve a beszédet diadalra juttatja. Ez irányú haladásának útját említésre méltólag egyengette barátja és tanácsadója, Du Marsais, a bölcsész nyelvtudós, ki nem szűnt meg őt figyelmeztetni a szavaknak adott helyeken és kapcsolatokban nyert sajátos érté­kére és súlyára. Fejlett képzelete és órzelemvilágának bensősége pedig képessé tévék őt a legkülön­bözőbb szerepek tartalmának átórtósére és átélésére, a miből folyt modorának és egész magatartásának természetessége. 0 használt először kor- és rangszerü jelmezeket, hogy ezekkel is emelje a valószerüség illúzióját. „Úgy látszott a nézőknek, — jegyzi meg egyik sze­repéről Sainte-Beuve, — mintha egy herczeg- nőt látna, ki kedvtelésből szinielőadást tart.“ Az elismerés nem is hiányzott: dicsőségének napja változatlanul ragyogott huszonhárom éven

Next

/
Thumbnails
Contents