Szamos, 1900. december (32. évfolyam, 97-104. szám)
1900-12-09 / 99. szám
Művészies munka. Szalonokban, kényes úri dámák ajkán és az ipar a közélet rideg szavaitól irtózó „vá lasztékos“ irók munkáiban egyaránt otthonos a szépség és a művészetben megnyilatkozó erő kifejezésére ez a szó: „remek.“ Tudjátok-e, mi az a remek ? Valamikor még a czéhrendszer megszüntetése előtt, a legénynek, aki mesterré akarta magát felszabadittatni, igazi művészies munka elkészítésével kellett tanúságot tennie arról, hogy alapos, ügyes a maga szakmájában. Ezt úgy hívták, hogy „remekbe dolgozás !“ A munkát meg a melyért a czéh atyamestere felszabadította a| legényt „remekének nevezték. Hogy a „remekbe ' dolgozás“ neve honnan ered? Talán onnan, hogy a készítője remegve dolgozott, azzal az aggodalommal, a melylyel a nehéz életbevágó munkán fáradunk, a melynek a sikerétől tügg a megélhetésünk és a mi még ennél is fontosabb : a becsületünk. Igen, mert a magyar iparos, az igazi, önérzetes iparos nem elégedett meg azzal, hogy a munkája után megélt, hanem a szorgalmáért becsületet, megbecsültetést is kívánt. És az ehhez való jogát elismerte nemcsak a magyar társadalom többi osztálya, de elismerte e külföld is. Avagy azt hiszitek, hogy nem szárnyalta túl messze az ország határait a hire a szegedibicskának, a selmeczi pipának, a szepességi vászonnak, a székely pokrócznak, a kalotaszegi varrottasnak ? És hogy mennyire becsülték odakinn a magyar ipar sajátos, eredeti termékeit, arról mi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy a mikor külföldön már dübör-ögtek a gyárak masinái, élelmes kereskedők eljöttek a külföldről, sorra járták a magyar műhelyeket és vitték ki messze földre a drágább, de kétségtelenül jobb magyar portékát. Hiszen ismeritek az öreg Szirákiról való adomát. Becsületes, szorgalmas iparos volt ez a Sziráki uram Szegeden, aki olyan takaros, jó halnymlü bicskákat küldött szanaszét a műhelyéből az országba, hogy az ő bicskája nélkül még tán a debreczeni szalona meg a soroksári czipó sem esett jól a magyar embernek. Egyszer csak jött valami anglius, aki nagyon belészeretett a Sziráki uram bicskáiba és megrendelt belőlük egyszerre tízezer darabot. Sziráki uram csak a vállát húzogatta egv darabig, hanem egyszer csak mégis megszóllak és olyan formát mondott, hogy : Hallja az ur! Mit gondol az ur, hogy csak át. A mily szerencsés volt művészi pályája, majdnem olyannak mondható magánélete is. Korának legdaliásabb lovagja, legvitézebb katonája szerette, kinek pillantásaiért Páris minden hölgye rajongott; anyagi gondokkal nem kellett küzdenie, sőt vagyonra is tett szert. Fényes szalont tartott, hol Francziország elsőrendű tudósai és művészei adtak egymásnak találkát. „Divat lett velem ebédelni vagy vacsoráim — írja ő maga — mert néhány her- czegnőnek szeszélye támadt engem e megtiszteltetésben részesíteni“. Ez összejövetelek kö zéppontját és éltető szellemét természetesen a mívelt lelkű és rendkívüli . szivjósággal megáldott háziasszony képezte, ki nőnél szokatlan odaadással és tiszta barátsággal ragaszkodik úgy férfi-, mint nőismerőseihez. A halála előtti évet egy kellemetlen ügy zavarta meg, mely Párisban nagy port vert fel s Adriennének sok keserűséget okozott. Az a hir terjedt t. i. el, hogy a művésznőt egy magasrangu hölgy név- szerint Bouillon herczegnő, a lengyel király rokona szerelemfóltésböl meg akarta mérgezhetni. Adrienne ellenségei most már megfordították a dolgot, őt vádolván a történet kigondolásával s azon czélt tulajdonítván neki, hogy ily módon akarta előkelő vetélytársnőjét ártalmatlanná tenni. Mi igaz a dologból, mi nem, ma sincs teljesen eldöntve és tisztázva; az bizonyos, hogy Adrienne a különböző vélemények elhangzása után nemsokára súlyosan megbetegedett s 1730. márczius 15-ón Voltaire karjai között kilehelte lelkét. Nagy színésznő volt, mert nem igyekezett szinészkedni sem a színpadon, sem az életben ; jelaszvai voltak: igazság és őszinteség. Élete utolsó szakának szenvedéseire építették Seribe és Legouvó az ő drámájukat, mely a modern szinmüirodalom egyik legjelearra valók az ón legényeim, hogy az ángliusnak í csinálják a portékát, amivel a száját betömi. Szüretelni is kell azoknak, meg nagy munkaidőben kukoriczát is kapálni. Nem hogy tízezret, hanem még százat sem csinálok az urnák, ha mindjárt ezres bankókkal fizet is Úgy mutatóba, a becsület mián, meghogy éppen üres kézzel ne menjen haza, nem bánom, ha visz is az ur egy párt ajándékba, de hogy tizezeret egyszerre ... oh oh ! Azóta bizony megváltoztak az állapotok. Nemcsak, hogy a külföldi nem jön hozzánk, hanem mi magunk unos-uutalan a külföldre szaladunk és elhanyagoljuk a mi kézmü-iparunkat. És csak most, hogy nagy nehezen és sajnos még nagyon kevés eredménynyel megindul a magyar ipar pártolására való mozgalom, csak most kezd ismét magához térni az évtizedeken át elhanyagolt magyar ipar. És ha valamikor, úgy leginkább most al- Kalomszerü az a kívánság, hogy bár minél nagyobb lenne a dicsősége a magyar munkának a a honi gyártmánynak. Pedig, hogv ez a dicsőség meglegyen, az csak a józrn, az értelmes munkás osztályon áll. Ha ostoba és haszontalan s z o c z i á 1 pr o b- 1 ó m á k helymtt azon töri a fejét, hogy hogyan alkothat szebb és jobb munkát, a szemnek tetszetősebbet és a használatban maradandóbbat, akkor megoldotta ezt a nem is épen nehéz fel adatot. Igen, mert a munkában, az egész közönséges munkában is lehet művészetet, kifejezni. Művészetet, e szónak a legszélsőbb határokig menő értelmében. Ha az iparos, a munkás, a tervező, a készítő egész szaktudását, és a természettől örökül kapott jó Ízlést beleveszi a munkájába, tökéleteset, becseset fog alkotni. Legyen a munkája művészies és magyaros. Külseje fejezzen ki eredetiséget, szépséget, az anyag, a tartalom, legyen a jóságban, minőségben magyaros. Mert ha nincs is már szükség arra, hogy a magyar iparos remekbe dolgozzék, igenis szükség van arra, hogy remekül dolgozzék. HÍRROVAT. * Személyi hix\ Grf. Hugonnai Béla főispán kedden este székhelyére érkezett. e Szemle. Lencz Győző ezredes, a helybeli 12. honv. gyalogezred parancsnoka a múlt napokban Treiszig István százados kezelőtiszttel N.-Károdban volt, hol a gazdászat kezelése felett tartott szemlét. sebb alkotása. Bouillon herczegnónek és Lecouvreur Adriennek, a hatalmi és szellemi erőnek szerelemért való küzdelmeit látjuk, melyek a gyengébb természetszerű megsem • misülésóvel végződnek. Mély lélektani belátással állítják szembe a társszerzők a két különböző állású és gondolkozásu nő törekvéseit és hadi eszközeit ; a herczegnő romboló és bosszúálló szenvedését, mely érzékiségének és hiúságának kielégítésében gyökerezik s Adrienne önfeláldozó szerelmét, mely kész az elnémulásra, hogy kedvesét boldoggá tegye. Szász Maurice gróf, a minden körülmények közt szavának álló nemes lovag és egyedül szivére hallgató becsületes udvarló; az agg Michonnet, az Adrienne minden örömében és bajában résztvevő barát és szerelmes, mesteri kezek alkotásai. A harmadik felvonás néhány valószínűtlen helyzetét leszámítva, meseszövése is ügyesés biztos drámai és technikai tudásra vall. Kifogásolni való inkább csak történeti szempontból található a műben s ez a korrajz kis mértékű alkalmazása. Magának Adriennek alakját a szerzők csak mint a nagy művésznőjét s nem mint speciell a XVII. zzázad első felének nagy színésznőjét fogták fel, a ki forradalmat csinál a régi művészi iskola és a j társadalmi előítéletek ellen, mely utóbbi eszméért I való küzdelmében bukik el. Mint elismert [ csillag, mint kész jellem lép elénk s igy a j jellembeli továbbfejlődés hiányzik, a mi már | a drámai érdek rovására Írandó. A felfedezhető I korfestő vonások is pl. Bouillon herczeg tudományos foglalkozása, az abbé szereplése, inkább a cselekvény7 szinezósóre, mint mozgatására szolgálnak. Mind e hibák azonban oly természetűek, j melyek a nagy közönség élvezetét kevéssé za- j várják, drámai erő és külső disz szempontjából j pedig a mü valóban nag3rhatásunak mondható. Campanella. * Gazdasági szakbizottsági ülés. Folyó évi deez. 6-án a gazdasági szakbizottság ülést tartott. Első tárgya volt a Szamos jobbparti körtöltés mellékén fentmaradt földrészek eladása iránt beadott gazd. tanácsosi jelentés. A szak- bizottság a tárgyalás során arról győződött meg, hogy a maradvány földekért igen csekély árt ígértek, mert alig 2000 koronára menne az ösz- szes vételár, mig bérlet utján az anyaggödrök- kel együtt 800 kor. évi bért hoznak. Azért véleményezi a szakbizottság, hogy a földek bérlet utján hasznositassanak mindaddig, a mig oly7 árt Ígérnek, a mely a tényleges értéknek megfelel. A közjövedelmek fokozására kiküldött bizottságnak két javaslata került ez után tárgyalásra. Az egyik az adómentes házaknak községi adóval leendő megrovását, a másik a köz ■ ségi adó után késedelmi adó szedését javasolja. A szakosztály mindkét javaslatot elfogadásra ajánlotta. Ennek természetes következmóny7e volt, hogy7 miután mindenütt jövedelmet keresünk, a kiadásnál takarékoskodnunk kell és igy a Szatmárhegyre elrendelt két uj kút 4100 kor. költségét meg nem szavazta, hanem javasolta a közgyűlésnek, hogy7 mindenekelőtt a jelenlegi kutak hozassanak vizképes állapotba és egy szakértő kutmester szerződtessék. Sokkal nehezebb kérdés volt az erdésznek az erdei termékek eladásánál javasolt újítása, a mely főleg abban állana, ho7y a fa ára nem a pénztárnál, hanem az erdőn az illető erdőőröknek fizettessék. A szakbizottság a komoly felelősség elvét tekintve csak nagy nehezen fogadta el a javaslatot azon kikötéssel, hogy próbaképen egy évig e rendszer gyakoroltassák, de az erdésznek a legszigorúbb ellenőrzése és felelőssége mellett. Végül a jövő évi népszámlálásnál működő számláló ügynökök javadalmazását 40 -kor. általány7 összegben véleményezte megállapítandónak s a felmerülő 350 kor. többlet költség az előre nem látható kiadásokból fedeztessék. * A városi törvényhatóság holnap közgyűlést tart. Tárgysorozat: Hitelesítő küldöttség kirendelése. Polgármester havi jelentése. Gróf Hugonnai Béla főispán átirata a hegyi vasút létesítése körül tanúsított fáradozást megköszönő közgyűlési határozata. Pét ő György gazd. tanácsosnak városunk területére munkás közvetítővé történt kijelölése ügyében. A zsibó- nagybányai h. ó. vasút r. társaság részére a város által megajánlott hozzájárulás hátralékos részletének a „Pesti hazai első takarékpénztár“-ra leendő átruházása tárgyrában. Az egyesült villamossági r. társaság által szállított dynamó dobján f. é. november 22-én a villamos vasút áramvezető rudjának kiugrása által támadt sérülés helyrehozatala ügyében. Folyó évi szeptember havi adó elő és leírása tárgyában. Egyházi földek után kivetett községi adó leírása iránt. Mónus Lajos városi tüzfelügyelő kérelme 240 kor. fizetés javításának a nyugdíj jogosultság alapjául szolgáló fizetéshez való számitása tárgyában. Távollevő állitáskötelesek kipuhatolása czéljából bizottság megalakítása iránt. Adómentes házak után községi adó kivetésének elrendelése iránt. Községi adó után késedelmi kamat szedésének elrendelésére vonatkozólag. A szatmárhegyen készítendő két kút 4400 kor. fúrási költségének fedezete tárgyában. Az erdei termékek eladási rendszerének megváltoztatása ügy7ében. A népszámlálás alkalmával felmerülő többlet költség fedezete ügyében. A kövezet vámdijtételek módosítása tárgyiban. I Özv Kolozsvári Lajosné telkének ketté osztása I ügyében. Szabolcsvármegye közönségének a I köztisztviselők hivatali fizetésének adómentes- J sége tárgyiban a m. kir. pénzügy'miniszterhez í intézett feliratának pártolása iránt. Háromszék vármegye a nemzetiségi egyenjogúságáról alkotott 1868. évi 44. t.-cz. módosítása iránt. Dudás Ferencz központi erdövéd lakbér felemelése ügyében. * Ismerkedési estély. A Szatmárnémeti Dalegymsület, melyben ujabbi időben eleven vérlüktetést tápasztalhatunk, a szokásos koronás ismerkedő estélyét hétfőn fogja a Kaszinóban megtartani. Az aláirási ivek már szétküldettek s a jelekből ítélve a résztvevőknek igen kellemes szórakozásra lehet kilátásuk. * Egyházmegyei hírek. A Benkő József ungvári plébánossá történt kineveztetése folytán megürült jenkei plébániára Meszlényi Gyrnla püspök, Horatius Pál felsöremetei lelkészt nevezte ki ideiglenes lelkészül, ez utóbbi állomásra pedig Lahosinczky Béla ungvári káplánt küldötte szintén ideiglenes minőségben. Jóna József ungvári segédlelkész, felsődomonyai lelkész’ szé neveztetett ki. Sirola Károly tibai káplán
