Szamos, 1900. november (32. évfolyam, 88-96. szám)

1900-11-29 / 96. szám

tézkedésekkel és erődítésekkel. A polgárokat nem vas-mellvórttel látjuk el, hanem az erköl- csiség fegyverzetével, hogy ez által a nemzeti egység kiválólag nyerjen. — Én olyannak ismerem fel e várost, a mely helyzeténél, fekvésénél, polgárainak törekvésénél szerencsés közlekedési összeköttetéseinél fogva hivatva van az ország északkeleti részén ezt a feladatot a maga legnemesebb és legszebb értelmében meg is Valósítani. Ha eddig azt lehetne mondani, hálás érzelemmel viseltettem e város iránt, ime most el vagyok jegyezve; (éljenzés) és ennek következtében polgártársaimmal együtt kell éreznem mindenkor, meg kell osztanom velők egyúttal minden kötelességet és feladatot is. (Élénk éljenzés !) Most már mint polgártársnak, igen természetesen együtt kell önökkel dolgoznom ennek a városnak fölvirágoztatásán és most már nemcsak mint politikus, nemcsak mint miniszter, hanem egyszerűen, mint polgárnak kell, hogy teljesítsem kötelességemet. (Éljenzés.) Már pedig a jó polgár kötelessége nemcsak abban rejlik, a mit a törvény előir, mert avval a haladást nem igen biztosítjuk, hanem abban áll a mit az erkölcsi lelkiismeret és a fölvilágosított agy ir az ember elé.

Én iparkodtam magamnak világos értelmet, világos tájékozást szerezni, mik képeznek nemzeti feladatokat és ennek következtében iparkodtam egyúttal kötelességeink iránt és azok teljesítése körül nemcsak a törvény által előirt, hanem az erkölcsi lelkiismeret által is előirt azt a finom mértéket megszerezni, amely mint élénk érzék, nem nyugszik meg soha, a mely mozog nyugtalanul és a legkisebb hiányt mindjárt észreveszi és ennek következtében sokkal korábban figyelmeztet a kötelességre, mint a törvény. Én a polgári kötelességet a lelkiismeret ezen finom mérlege szerint szoktam mérlegelni és meglehet győződve e város, hogy mint most már polgára is abban az értelemben fogom kötelességeimet teljesíteni. (Éljenzés.)

Fogadják őszinte köszönetemet a megtiszteltetésért. Elfogadom azt, mint utravalót, mint előleget; iparkodni fogok kamatostul megfizetni. Isten mindnyájokat éltesse ! (Élénk éljenzés.)

Domahidy Ferencz beszéde.

Nagymóltóságu Miniszter ur!

Kegyelmes uram!

Szatmár sz. kir. város szabadelvű pártja megadta az alkalmat Nagyméltóságodat közöttünk való idözése alkalmával küldöttsége által üdvözölni, tiszteletét bemutatni; a mi ennél több, az csszkormány, ennek nagymóltóságu elnöke iránti bizalmának, Nagyméltóságod személye iránti szeretetének és rokonszenvének élőszóval is tanujelót adni. Mert tisztelettel, hódolattal viseltethetünk minden magas egyen és földi nagyság iránt, de a bizalmat, szeretetet és rokonszenvet, melynek rejteke minden honf keble, sem pénzen megvásárolni, sem erőszakka

meghóditni nem lehet, (ügy van!) Ezt egyedül^ csak a szív mélyében önkéntelenül keletkezett, onnan előtört érzelem képes csak kifejezni. És ezen érzelmi ajándékokat hoztuk mi Nagyméltóságodnak, kérvén egyszersmind, hogy a magas kormány iránt kifejezett bizalmunkat szíveskedjék a miniszter elnök ur tudomására hozni, annyival is inkább, mert mi ezen bizalmunknak nemcsak szóval kívántunk kifejezést adni, hanem tettel is akartuk kifejezni, hogy a kormány iránti bizalmunkat Chorin Ferencz képviselőnkbe helyeztük, (Éljenzés) és megerősödött pártunk [ azon férfiú zászlaja köré csoportosulva, a ki a város javait szivén hordozza, igyekszik a jövő választások alkalmával őt diadalra juttatni és reményünk van, hogy azt nagy többséggel fogjuk előidézhetni. (Éljenzés.)

Adjon erőt Isten Nagyméltóságodnak magas czóljának keresztülvitelére. Éltesse az Isten Nagymóltóságodat hazánk jobblétének előmozdítására és felvirágoztatására és városunk jogos és méltányos érdekeinek istápolására, jóegészség- nek örvendve az aggkorban, akkor is, midőn az életörömök helyett fájdalmakat nyújt! Isten sokáig éltesse ! (Hosszan tartó éljenzés.)

Hegedűs Sándor miniszter válasza.

Méltóságos uram !

Tisztelt uraim !

Végtelenül jól esik szives és meleg üdvözletük, annyival is inkább, mert olyan férfiú aj- ; kairól hangzott el, aki a maga önzetleu életé- \ nek hosszú pályáján mindig bebizonyította, a haza, a vármegye és város iránti önzetlenségét,

1 (Éljenzés )«

Jól esik annyival is inkább, mert hallót tam azt az elismerést, a melyet nemcsak az én igénytelen személyem iránt külön, hanem a kormány egésze és annak elnöke iránt kifejezni méltóztattak. Jól esik azért is, mert ez üdvözlet motivátiója bensőségében és jelentőségében csak nyer. A jelenlegi kormánynak törekvése teljes odaadással és önzetlenül, minden erőszakos fegyvernek félretételével, tökéletesen az igazság utján létesíteni mindazt, a mi az ország felvirágoztatását biztosítsa. (Éljenzés.) Törekvése, hogy főleg a vidéki góczpontoknak, a városok I konczentrált kiemelésével elérje a biztosítékot, a melyre a nemzetnek ;®iiksége van, hogy egészséges forgalmi és kulturális fejlődés utján a nemzeti szellemet, a nemzetgazdaságot, mit elhanyagolni nem szabad, erősítse.

Végül nem tagadom, jól esett az is, hogy ezen város szorgalmas, nagytehetségü képvise- J lőjéről melegen emlékeztek meg, (Éljenzés.) a I kihez engem régi baráti viszony köt; a kinek j láttam meggyőződését és függetlenségét, melyet | ő soha föl nem áldozott, aki ott állott az ország azon kerületének az ólén, melyet képviselt, az igazság zászlaja alatt. Jól esik e kijelentés, hogy Szatmár az elismerés koszorúját ismét neki szándékozik uyujtani. Mondhatom, hogy a pártunk ezen nem konventionális, hanem őszinte üdvözletét melegen fogadom és tolmácsa leszek annak

a kormánynál és annak elnökénél; jelentősége tulajdonítok ez üdvözlésnek, mert egy olyan gárda tagjai által lett az nekem kifejezve, aki nem egyszer erős küzdelmeket és erős megpróbáltatásokat állott ki és ha annak a gárdának erkölcsi szellemét önzés vezette volna, úgy nem állana akként előttünk, mint a hogy most áll. (Éljenzés.) Ha ő azt mondta, hogy addig éljek egészségben, ha már az a kor nehezedik válla- imra, midőn az örömök kevesebbek, mint a test fájdalmai és szenvedései, én benne úgy nem az agg kort, hanem a tetterős férfit látom és kívánom, hogy soha sem érje meg, hogy az örömöt a fájdalom meghaladja.

A jártnak azt kívánom, hogy önzetlenül ragaszkodván álláspontjához, azon maradjon meg mindig, nem önző czélból mondom, hanem az ország jólétének szempontjából, a melynek ily kulturális biztosítékra szüksége van. Ezt csak úgy tehetjük, ha önzetlenül kezet fogva, minden viskáljT kizárva folytatjuk működésűnket. Isten önöket sokáig tartsa meg ! (Hosszas éljenzés.)

Ezután Antal Dánéi kereskedelmi tanácsos vezetése alatt fogadta a miniszter a kereskedők és iparosok társulatát. Ennek végeztével a miniszter az ev ref. főgimu. feutartó testületi gyűlésén elnökölt.

Jegyzőkönyv

felvétetett Szatmáron, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület VIII. ig. vál. üléséről.

Jelenvoltak: Domahidv Sándor aleltiök, ifj. Böszörményi Sándor, Domahidy Ferencz, Farkas Antal', Jákó Sándor, Kölcsey Antal, bér. (Kovács Jenő, Luby Béla, Szeöke Barna ig. j vál. tagok és Poszvék Nándor titkár.

Domahidy Sándor alelnök elfoglalja az elnöki széket, üdvözli a megjelent tagokat és megnyitja az ülést.

148. Olvastatott a földm. m. kir. miniszter ur leirata, melyben utasítja az egyesületet, hogy a vásárügy rendezése érdekében begyűjtött adatokat felül vizsgáló bizottságban 2 —2 taggal képviseltesse magát.

A Szatmármegyei törvényhatóság részéről i míikődő bizottságba felkéretnek Domahidy István és Nemestóthy Szabó Antal, a Szatmár- Németi törvényhatóság részéről működő bizottságba Domahidy István és dr. Keresztszeghy j Lajos urak.

149. Olvastatott a földm. m. kir. miniszter j ur leirata, melyben az Egyesület előző felter- 1 jesztésére egy Szatmárnémetiben létesítendő | kender feldolgozó telep támogatását a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur, a saját részéről kilátásba helyezi.

Ugyanez ügygyei kapcsolatban olvastatott Heiter Jakab és Jakab Mihály szatmári lakosok kérvénye, kik egy ilyen telep felállításához i az egyesület erkölcsi támogatását kérik.

Ülés abban a tudatban, hogy a kender j termelés felkarolása mezőgazdasági viszonyainkelleu használni szokott alakú kalap — és annak hátulján a nyakra lecsüngő s azt védő fátyoltól kezdve fehér volt mindene ; kabátja, mellénye, nadrágja, czipő betétje, napernyője ; — ha jól emlékszem, még az óraláucza is fehér volt. Szóval úgy nézett ki, mint egy tejbe esett fekete futoncz néven ismeretes bogárka.

Ha már akkor festettek volna Nagybányán a pestiek, bizoiyyára azt hittem volna, hogy valami szecessziós piktor, vagy vidéki szinüázi Maecénás, mert ugyancsak vígan és szecessziósán vagdalkozott vissza nők és férfiak megjegyzéseire egyiránt.

Egyszerre rám néz és látva desperátus arezomat, igy szólt hozzám: „Hát uraságodat mi a fényé leli, hogy olyan fancsali feszület pofát vág?“ — Soha, még hírből se ismertük egymást.

Felé indultam, hogy megadjam az épen nem udvarias kérdésre az érdemleges udvariatlan választ, amikor Kovács Móricz direktorom ismerve könnyen hevülö temperamentumomat, közénk ugrik és kölcsönösen bemutat egymásnak, Gödé Gyurkát mint színházi orvosunkat.**)

így kerültem aztán Gyurka doktor keze*’) Szegény Móricz volt az aki egyszer a többek között túlságosan élvezte a nagybányai papok vendégszeretetét s mikor másnap felesége szemére vetette, hogy neked ugyan megártott a szamárlé, ő azt felelte rá: meg ám de nem a szamárlé. hanem a barátié. (A szamárlé ott használni szokott savanyu viz)

lése alá. Előszörre is irt gyógyszerül egy nagyon drága és oly nagy mennj'iségü folyadékot, hogy ón, sem azelőtt, sem azóta nem láttam olyan nagy medicinás üveget. Mikorra az elfogyott, kisebbedett is a fájdalom a gyomorszájnál, de csak rövid időre s amikor elmondva neki az eredményt, kérdeztem, hogy ismételjem-e a gyógyszert, ő igy válaszolt szóról-szóra, csak is az ékesebbnél ékesebb jelzőket hagyom el.

— Ne repetáid ; én azt marha dózisként rendeltem, mert tudom, hogy ti komédiások minduntalan ki vagytok téve a változásoknak úgy éghajlat, mint életrendszert, étkezést, vizet stb. tekintve s ha az első adag nem használt a második se használna.

— Hát mit csináljak ?

— Igyál bikszádi vizet a mennyi beléd fér, akár a pukkadásig. Ezzel ott hagyott.

Én szót fogadtam neki s eleintén egy kis üveg bikszádi vizet fogyasztottam el minden reggel öltözés közben, később felvittem nagy üvegig és jól is esett, olcsó is volt és ami fő : használt is.

Alig két hónapig használtam (persze napközben is, borhoz is azt ittam), amikor egy kaszinói mulatság után — amelyen hangverseny féle volt s a melyben ón is közreműködtem, éjfél után kegyetlenül nekidőltünk az erkölcsi ivásnak s folytattuk reggelig oly szorgalmasan, hogy onnan mentem a színházba próbára.

No lesz most jaj — meg jaj ily nagy kihágás után ! De a fájdalom nem jelentkezett: gondoltam magamban, hogy ma még a gyomor nagyon fel van izgulva, azért nem jelentkezik a gyomorszájnál a rendes görcsszerü érzékeny fájdalom — no de majd holnap annál vehemensebbül tör ki rajtam.

így vigasztaltam magamat erős erkölcsi kacznijammerem közepette, mert az is volt a reggelig fennmaradásért. — Eljött a másnap is, fájdalom nélkül és elmúlt azóta pár évtized és hála Istennek azóta nem érzek semmi fájdalmat. A nagy bajt a bikszádi viz megszüntette — „jó órában legyen mondva“, ezt hozzá kell tenni mindig az embernek ha elmúlt bajról beszél; ugyanattól az alföldi atyámfiától tanultam ezt, ki azt is gyakorta szokta mondogatni, hogy „a napot és az asszonyt csak lehunyta után le:,et dicsérni“.

Ugyanazzal a színtársulattal (csakhogy az igazgatós: száma kettőre olvadt már le. Gerő Jakab Kovács Móricz.) 1878-ik óv elején felépülten, ép egészséggel vonultam be Nagy- Bányára, ahol a kedves jó közönség feledhetetlenné tette az ott eltöltött időt. Ki emlékeznél már rám ?

Azon idő óta biz ón nem kíméltem, de nem is kímélhettem volna magamat; ki voltam téve a tulon-tuli vendégszeretet és barátkozás- nak épen úgy, mint a meghűlésnek és izgal maknak; életmódom és életrendszeremben ser