Szamos, 1900. november (32. évfolyam, 88-96. szám)
1900-11-29 / 96. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. csütörtök november hó 29. 96-ik szám. SZAMOS Vegyes tartamúi lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félcvre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Hegedűs Sándor miniszter városunkban. Ezelőtt 9 hónappal volt szerencsénk először üdvözölni Hegedűs Sándor minisztert városunkban, midőn a rét. főgimnázium íentartctestületének elnöki székét elfoglalta. Ugyanakkor városunk törvényhatósága és egyes testületéi is megragadták az alkalmat, hogy a minden irányban éles belátásu s kiváló buzgalmu minisztert üdvözöljék. Azok a mély benyomások, miket a miniszter akkori rövid szereplésével is ébresztett polgártársaink lelkében, majdnem egy csapásra fogantották meg kiváló egyénisége iránt a közvetlen bizalomnak és szeretetnek csiráját Ez a nemes csira azóta, a miniszternek városunk iránt tényekben is tanúsított rokonszenve által táplálva folyton növekedett és erősödött s ennek természetes és önmagából fakadt következménye volt, .hogy városunk a miniszter iránti háláját a díszpolgári koszorú átnyujtásával igyekezett kife jezni. F. hó 25-én jelent meg köztünk másodszor a miniszter, hogy fentartó testületi elnöki tisztét betöltse s ugyanezen alkalmat használta fel arra, hogy a polgárok lelkesülő szeretetét, bizalmát megköszönje. Azok a köszönő szavak, miket a miniszter Hérmán Mihály polgármester beszédére a törv. hatósághoz intézett, bensősé- gükben, erőteljes conceptiójukban megmutatták nekünk a miniszterben a polgári erények klasszikus vonását is. Megmutatták azt a szép perspektívát, a mely leié városunknak a modern fejlődés ösvényén haladnia kell. E munkában ezentúl a miniszter, mint városunk polgára fog résztvenni. E polgári kötelességét a lelkiismeret finom mérlege szerint fogja gyakorolni, mely érzékenységénél fogva a kötelességekre előbb fogja figyelmeztetni, mint a törvény. Igen fontos nyilatkozatokat tett a szabadelvű párt tisztelgő bizottsága előtt is. Mindkét irányban a miniszterhez intézett beszédeket s az erre adott válaszokat a következőkben adjuk: Az első üdvözlő beszédet Hegedűs Sándor : miniszterhez Hérmán Mihály polgármes- ' tér intézte. Beszédében kiemelte^ miniszter munkásságának törhetetlen erejét s lelkének a : közögyekói t buzgó jóságát. Ez oknál fogva Szatmár városa is, melynek helyzeténél fog \ as . s nagy szerepet rendelt, — megnyerni óhajtván i őt, örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy díszpolgárává vá!as,v;. Ojyan pontja a mi városunk az országnak, melynek haladáséért a kormánynak sokat kell fáradoznia és áldoznia ma, j hogy a jövendő ennek százszoros nemes gyümölcsét teremhesse meg. Hegedűs Sándor miniszter válasza. T. Polgármester ur! T. Uraim ! Zavarban lettem volna, — hogy mikópen \ köszönjem meg azt az igen nagy megtiszteltetést, a melyben részesültem Szatmár-Németi vá- j ros által, abban hogy díszpolgárává választott. Az igen tisztelt polgármester ur iménti szavai- j val azonban kisegített; mert megmagyarázta, j igen őszintén és egyszerűen, hogy mi a jelentősége tulajdonképen ennek a megtiszteltetésnek. Ez már létező érdemeknek elismerése, mert azok még nincsenek, de erősítő, edző és buzdító abból a őzéiből, hogy a már helyesnek és igaznak tartott irányban gyönge erőm lankadatlanul és tántoríthatatlan munkálkodhassak. Fölötte köszönöm e nagy megtiszteltetést, mert meg van ebben a bizalomnak egy előieges jele, a melyet ezentúl kell megérdemelni ; van egy bizonyos jóakaratu támogatás, buzdítás, a mely bizonyára erőt fog adni arra, hogy annak a föladatnak, melyet magam elé tűztem, mely előttem áll, megfelelni iparkodjam is. De Szatmár- Nómetivel szemben én sajátságos helyzetben vagyok. Az ország sok részében megfordultam, nagyon sokat jártam, nem czéltalanul, hanem számításból és szándékosan, mert mindent akarok látni, érezni akarom a hiányokat, bajokat, mert ezt csak akkor erezi át az ember bensőleg, ihletve és igazán, ha megjelenik ott, ahol az előfordul. De érzi olyankor az ember azt a nyomtatásban és írásban vissza nem adható karakterét egy helyiségnek, egy városnak, amit csak figyelmes szemlélő, aki személyesen jelenik meg, vehet észre, és ón örömmel mondhatom, hogy Szatmdr-Németiben tapasztaltam azt a modern lüktetését az életnek, a mely fájdalom, nem minden magyar városban van meg. És éppen ez biztat engem arra, hogy itt egy olyan gócz- pont van, a melynek fejlesztésére, ha minden tényező, úgy a kormány, mint a törvényhozás is kell, hogy megtegye lépéseit, intézkedéseit. Ezen a nemzetiség féltett vidékén, ezen a fényes ponton egy erőteljes kulturális központ fog kifejlődni, nem a szó régi értelmében bástyákkal körülvéve, lőrésekkel ellátva és hadi- szerekkel fölszerelve, hanem a modern élet azon létfeltételeivel és eszközeivel ellátva, a mikre minden nemzetnek szüksége van, hogy positió- ját megállhassa. Most bástyák helyett vasúthálózatokkal vesszük körül a városokat és lőrések és védtornyok helyett szellemi és kulturális inEgy szőke lánynak... Nem nagy lány még maga édes! Hogy is mondjam, — csak egy ringó ... Harmat mosott, nyiladozó Illatozó rózsa bimbó. Mégis, mégis annyi szépség Van a maga kicsiségén Nagy leány sincs szebb magánál Széles e föld kerekségén. Két csevegő édes ajka — Melyik égtájon kereste ? — Olyan mint a nyár legelső Napsütötte piros epre. Bodros fürtje holdsugárba Csillagfónybe van fürösztve Talán egy-egy napsugár is Játszadozik néha közte?. Szemeiben ezer egy éj Letűnt álmát látom égni. Azt szeretném még csak tudni: Kinek fogja elregélni ? Gaál Endre. Gyurka doktor*), beteg színész és a bikszádi viz. Boldog idő! Szép visszaemlékezés! . . . Talán azért volt boldog idő és azért szép most a visszaemlékezés, mert régen volt. Az ok mellékes, de az bizonyos, hogy jól eső azokra a szép időkre visszagondolnom, pedig nagyon beteg, — mondhatnám, a halál révén voltam. Olyan gyomorbaj emésztett, amelylyel az orvosok és természettudósok előpataki nagygyűlése alkalmakor az ott jelen volt legjelesebb orvosok vizsgálásának eredménye az lett, hogy elküldöttek Karlsbádba, még pedig, mint egy brassói nagy tekintélyű orvos barátom (aki megvizsgáltatásomat is kieszközölte) igen finoman tudtomra adta, hogy nem gyógyulni, (mert az szerintök már lehetetlennek látszott) hanem — elpusztulni. Tehát Karlsbád. A helyet, az útirányt megjelölték a tudós orvos urak, de elfeledték az úti — és egyéb költségek nem létezéséről zsebemmel konzultálni s igy történt, hogy biz’ én otthon maradt? m, lévén, mint színész, mindig útra készen, de soha útra készülten is, — legalább pénz dolgában. — Különben is annyi karlsbádi vizet és sót, czitromsavat, nux vo*) Dr. Gödé György (van-e ki e nevet nem isméri ?) igen sajátos svádáju szatmári orvos volt. mikát stb. elemésztettek már velem nehány év alatt, (mert sokáig tartott ám betegségem,) hogy kitelt volna belőlem egy patika. így maradtam ón itthon elbusultan és igy kerültem Szatmárra gyötrelmes fájdalmaimmal. Gyönyörű napsugaras őszi napokat éltünk 1877-ik év októberében a Gerő-Kovács-Prielle- fóle társulattal Szatmáron, ahol a jó Gyurka doktort beleártotta a sors életembe; legjobb hitem szerint ennek köszönhetem, hogy még élek ; bár szegény Gyurka is élne ! A főpróbának vége volt; a társulat him — és nőnemű tagjai siettek is a régi színház főbejáratához sütkérezni. A színészek már akkor is siettek el a próbákról; a szatmári régi színház meg arról volt nevezetes, hogy mindig volt benne közönség, pedig egyátalán nem volt operettünk és hogy abban nem sarczolták még az igazgatót szinházbér czimen és gyakorta el-elszunynj'adó, befagyni szokott villanyvilágításért naponta egy jókora összeggel. * Miután, mint rendező kiadtam utasításaimat a díszítőknek, én is a pályatársak után mentem s mert akkor is küzködtem az alig elviselhető fájdalommal, láthatólag kifordított pofával támaszkodtam az ajtóhoz, irigyelvén vig csevegésüket. A színészek körbe fogtak egy fehérbe bujt fekete embert, akinek csak arcza, szakála és haja volt fekete, egyébként az ázsiai meleg
