Szamos, 1900. november (32. évfolyam, 88-96. szám)

1900-11-11 / 91. szám

sága miatt meg nem jelenthetvén, képviseltető- sével Mándy Lajos min. tanácsost bízta meg. Ellenben a hivatalos vármegye egészen távol maradt. De így is oly fényes közönség gyűlt egybe, a minőt csak az ily rendkívüli alkal­mak hozhatnak össze A közgyűlést a főispán nyitotta meg. üdvözölvén a díszes közönséget s emelkedett hangú beszédben vázolja e nap jelentőségét, a mely városunk kereskedelmi érdekeire kiváló fontossággal bir. A megnyitás után felolvastatott Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter értesítése és távirata. Ezután Jasko- vics Ferencz bizottsági tag felolvasta a Szat- már h. é. vasút és a város belterületén épített villamos vasút történetét, keletkezésétől a mai napig vagyis a villamos vasút megnyitásáig. A bíráló gonddal és az idő rövidségénél fogva fáradságos tanulmánynyal összeállított memo­randumot tudomásul véve, Jaskovics Ferencz bizottsági tagnak köszönetét fejezvén ki azt egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vezetetni rendelte. Az emlékirat felolvasása után Dr. Farkas Antal nagy hatású beszédben emléke­zett meg Hegedűs Sándor kereskedelmi minisz­ternek az ipar és kereskedelemfejlesztése körül kifejlett munkásságáról és kiváló érdemeiről. Másrészről megemlékezett azon reánk nézve becses érdeklődéséről, a melyet városunk iránt itt léte alkalmával tanúsított. Ugyanazért in­dítványozza, hogy a városi törvényhatóság Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert a vá­ros díszpolgárává válasza meg. A közgyűlés az indítványt nagy lelkesedéssel és kiörő éljenzés­sel fogadta a minisztert egyhangúlag a város díszpolgárának választotta meg és erről őt távirati utón értesittetni rendelte. Végül Ve réczy Antal bizottsági tag nagy elismeréssel emlékezik meg azon kiváló férfiakról, kik e város érdekeiben s különösen ezen vasút léte­sítése körűi oly nagy tevékenységet és lelkes buzgalmat fejtettek ki, hogy a város közönsége csak szoros köteleséget tanúsíthat akkor, a midőn ezen férfiaknak, háláját és elismerését nyilvánítja. Ugyanazért indítványozza, hogy Dr. Schlauch Lőrinc? nagj'váradi bíboros püs­pöknek és e város díszpolgárán ak, gróf Hu gonnai Béla főispánnak, Mándy Lajos miniszt. tanácsosnak és dr. Chorin Ferencz országgyül. képviselőnek elismerését és háláját jegyzőköny­vi eg örökítse meg. A közgyűlés ez indítványt is egyhangú lelkesedéssel fogadta a nevezett férfiak iránt érzett háláját és köszönetét jegy­zőkönyve vezetettni rendelte. Végül elnök főispán a megjelent közönségnek a szives érdeklődésért köszönetét fejezte ki és e köz­gyűlést berekesztefcte. * Diszebéd a villamos vasút megnyitása alkalmából. Csütörtökön d. u, 1 órakor a vá | ros és Gerster Béla által rendezett 140 teritékü diszebóden a megj ei, bpesti, debreczeni és városi notabilitásaink közül számosán jelentek meg. j Jelen voltak : gróf Hugonnai főispán, Mándy Lajos miniszteri tanácsos, dr. Chorin Ferencz, Dobieczky áll. v. üzletvezető, Éricz főfelügyelő, Magerszky Debreczenböl, Schwendt és Fodor őrnagyok, Vukovich, dandárparancsnok, Kotáuyi alezredes, Kölcsey Antal, Szerdahelyi Ágoston, Szuhányi Ödön, Hehelein Káioly, Hámon József, kanonokok, Böszörményi Zsigmond, Szeőke Barna, Péchy István, dr. Farkas Antal, városi közintézeteink fejei stb. stb. Az első felköszön­tőt Hugonnai gróf Őfelségére mondta, melyet a társaság állva hallgatott végig. Her­mán Mihály polgármester, Hegedűs Sándor keresked. miniszterre emelte poharát, mint a ki a mai nehéz pénzügyi viszonyok között is oly nagy mérvii jóakarót tanúsított városunk érdeke iránt. Egyben felolvassa a miniszter sürgönyét, melyet a közgyűlésen történt üdvöz­letre küldött. Hálásan fogadja a közgyűlésnek a diszpolgárságára vonatkozó elismerő határo­zatát, kijelentvén, hogy ez a megtisztelő elismerés még szorosabban fogja városunkhoz fűzni. Isten áldását kéri a hazafias munkára. Dr. Vajay Károly tiszti ügyész Mándy Lajos min. taná­csosra köszönt poharat. Akkor, a mikor meg­emlékezünk azokról, kik e munkában részt vettek, élteti azt a férfiút, ki rokonszenvét, szeretetét, mely őt szülőföldjéhez köti, teljes mértékben belevitte abba a munkába, melynek sikerére ma áldomást tartunk. Mándy miniszt. tanácsos megköszöni e ragaszkodást. A kormány hazafias kötelességét teljesítette, midőn e mun­kát sikerre vezette; őneki csak az a különös véletlen szerencse jutott, hogy e kötelesség teljesítésében épen annak a városnak érdekében dolgozhatott, melyhez igen kedves emlékei fű­ződnek. E törekvést azonban hiában való lett volna, ha a polgárság és törvényhatóság erre eszközt és anyagot nem szolgáltattak volna. Gratulál utóbbiaknak, hogy olyan hivatalos tényezői vannak, kik a czélravezető utat meg­találják. Élteti Hérmán Mihály polgármestert. U r a y Géza a főispánért emelt poharat, Jaskovics Ferencz dr, Chorin Ferenczért, ecsetelvén képviselőnknek azt az ügyszeretetét, munkáját és áldozatát, mely nélkül e vasutuuk létre sem jött volna. Dr. Fechtel János magasan szárnyaló s tapssal kisért beszédben élteti Gerster Bélát. Mátray Lajos, mint törv. hatósági tag szólalt fel azután, kiemelvén, hogy a nyilvánosság kritikájának semmi sem igazolhatja inkább objectivitását, mint az, ha! a valódi érdemek és sikerek előtt meghajol. Élteti azokat, kik városunk e fontos érdekét sikerre vezették. Dr. Chorin Ferencz szólott ezután általános figyelem mellett. Szatmár vá­rosa ritkán lelkesedik, de ha meggyőződik va­laminek helyessége felöl, impozánsul tudja ki­fejezni rokonszenvét. Beszédében útal arra a szükségre, melyet városunk helj'zeténál fogva igényel s melyet nagyrészben sikerűit elérni, az ország figyelmét városunk felé irányítani. De kapcsolatot kell teremtenük e város és l vidéke közt is. A szatmár bikszádi vasút kérdése | is megoldásra vár. Nagy czélok elérésében I munkásságra, szívósságra és egymás megbecsű- ! lésére van szükségünk. Szatmár város polgársá­gára s e város felvirágzására emeli poharát. A hatásos szép beszédet éljenzés és taps kísérte. Poharat emeltek még Dr. Kelemen Samu, I S z u h á n y i Ödön a város és megye közti barátságos viszonyért, Hérmán Mihály a megyei vendegekért. Az egész ebéd kitűnő összhangban folyt le. Menüje pompásan volt összeállítva a következőkben : Ragou és fekete leves. Hal. Nyúl és bélszín, körzettel. Szárnyas és malaczsült. Fagylalt, gyümölcs, sajt és fekete kávé. Borok: Vörös és fehér asztali. Pezsgő. * Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla fő­[ispán ma a Lendvay-ütinepélyre Nagybányára ; utazott. — Dr. Chorin Ferencz képviselőnk, a villamos vasút megnyitása alkalmából tartott rendkívüli városi közgyűlésen, a vasút megnyi­tási ünnepélyén és a banketten részt vett. * Püspöki adomány. Meszlényi Gyula püspök a máramarosi Tajna munkástelepen Erzsébet királyné emlékére emelt kápolna fel­szentelésére 200 koronát adományozott. * Kinevezés. Király őfelsége Kölcsey János helybeli kir. törvényszéki bírót a VII. fizetési osztályba nevezte ki. * Püspöki kinevezés. Meszlényi Gyula püspök dr. Kádár Ambrus prépost kanonokot és püspöki helynököt a zsinati vizsgáló bizott­ság elnökévé s a püspöki lyceum pro-directorává nevezte ki. * Tanító választás. Némethy Sándor balmaz­újvárosi ev. ref. elemi iskolai tanítót, Némethy Miklós szatmári ev. ref tanító fiát, a szatmár- hegyi ref. el. iskolához a leány tanítói állásra válaszották meg. * Adomány a szegény iskolás gyerme­kek részére. Meszlényi Gyula püspök a hely- ' beli róm. kath elemi iskolába járó szegénysorsu tanulók télifelruhásására 200 koronát adomá­nyozott. * Segédlelkészek változása, a. megyés | püspök, Reiter Endre erdődi róm. kath. segéd­lelkészt Akna-Sugatagra helyezte át, s helyébe Soltész Ferencz küldetett Erdődre. * Egyházkerületi közgyűlés. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület őszi közgyűlése f. hó 14-én kezdődik Debreczenben. A tanügyi bi­j zottság. az igazgató tanács már e hó elején ! megtartotta üléseit, 12-én népiskolai tanügyi j bizottság tartotta üléseit, 13-án az espe- reri kar ülésezik s 14-én a közgyűlés kezdődik. ! E gyűlésekre városunkból Biki Károly esperes, id. dr. Farkas Antal kerületi tanácsbiró s Borsos Benő főgimn. igazgató utaznak el, mint 1 a közgyűlés hivatalos tagjai. * Kongnia megállapítás. A hórmánszegi lelkész kongruája 194 kor. 29 fillérben, a köl­esei lelkészé 370 kor. 35 fillérben a szokott záradékkal megállapittatott. A városi közgyűlés 1897 évi márczius hó 8-án tartott ülésében egyhangú elhatározással kijelentette, hogy az engedményesekkel szemben az eddigi felajánlott 95,000 frton túl nem megy ; sem befektetési tőke hozzájárulásával a város terheit szaporítani nem fogja, s egyáltalján semmi féle újabb pénzáldozatot hozni többé nem hajlandó. Ebből az alkalomból felhívta ifj. Böszörményi Sándor engedélyest, hogy a vasút építési munkálatait még ez év május 1-éig visz- szavonhatlanul megkezdeni tartozik, különben az eddig felajánlott 95,000 frtnyi hozájárulási költséget vissza fogja vonni. Egyúttal megbízta a vasúti bizottság utján a tanácsot, hogy a jel­zett határidőig is a Neuschloss nasici tanningyár és gőzfürész részvénytársasággal egyetértőiig a szatmárhegyi vasútra eszközölje ki az előmun­kálati engedélyt. E közgyűlési határozatot, melyet ifj. Bö­szörményi Sándor megfelebbezett, de később visszavont, a m. kir. Belügyminisztérium 1897 évi október 3-án 87368 sz. rendeletével jóvá­hagyta. A példabeszéd azt tartja, hogy minden jó munkának idő kell, nekünk is 4 esztendőre volt szükségünk, hogy az eszme kiforrjon s hogy 4 évi sikertelen fáradozás után végre a kellő me­derbe térítsük a már vissza nem tartható áram­latot. De e négy esztendei hiába való küzde­lemnek kiváltképen az volt a nem szerencsés következménye, hogy a közönség nagy rétegé­ben némi bizalmatlanság kezdett elterjedni, ki­csinylése a nagy fontosságú ügynek s az intéző körök buzgalmának, a mely bizalmatlanság a vasút építésének következő időszakában is sok | bajnak volt forrása. A vasút építésének reális alapon nyugvó ! kezdeményezését, dr. Chorin Ferencz országgyü j lesi képviselőnknek köszönhetjük, ki a fenforgó kö­rülmények között azt az egyedüli biztos utat j tartotta elfogadhatónak, hogy az előmunkálati | engedélyt maga a város kérje és eszközölje ki. S minthogy pedig az erdőeladás kérdését a tör­vényhatóság már eldöntötte, a Neuschloss nasici tanningyárral kötött szerződésben a ezég javára I a vasúti összeköttetést kilátásba helyezte s a | í ezég a vasút építéséhez 35,000 frtnyi törzsrész- j vénynyel hozzájárulni kötelezte magát, — a vasúti bizottság ajánlatára a tanács 1897 márcz. ) 19-én a közgyűlés megbízása fvlytán Szatmár- | Németi szab. kir. város nevében a Neuschloss- czéggel közösen aláirt kérvényben fordultak a keresk. ministeriumkoz a Szatmár vasúti állo­mástól kiinduló a város belterületén a közu i vashídon át Szatmár-Gőzfürész állomásig és in­nen a Szatmárhegyi piaczig haladó s ez utóbbi vonalból kiágazólag a Nagj'károly somkuti h. é. vasút Érded állomásig vezetendő keskenyvágányu és gőzerejü közúti vasútra szóló előmunkálati engedély megadásáért. Miután a kereskedelem­ügyi ministerium az engedélyt rövid időn meg­adta, majd jóváhagyta a Neuschloss Emil enged­ményes társsal megkötött szerződést, továbbá a területek és a küzuti vashid átengedésére vonat kozó szerződéseket, 1897 októker 19-én — tehát 6 hónap lefolyása alatt — 63009 sz. rendeleté­vel elrendelte a közigazgatási bejárást, melynek megtörténte után 1898 évi február hó 16-án a vasúti feltételeknek tárgyalására határidőt tűzött ki, melyen a város közönségét Hérmán Mihály polgármester és Pap Géza főjegyző képviselték. Rohamosan haladt a munkálat minden irányban s pihenés nélkül dolgoztak az intéző körök, úgy a városház falai között, mint váro­sunk érdekeit szivén viselő s irántunk legjobb akarattal viselkedő felsőbb hatóságok kebelében. S a ki a halmaz iratcsomóba csak futólagos pillantást is akar vetni, lehetetlen, hogy meg ne akadjon szeme azoknak nevén, kik fáradhatat­lan kitartással, buzgalommal, energiával eszmét adtak, híveket szereztek, bátorítottak, lelkesí­tettek, munkálkodtak önzetlenül s szünet nélkül az ügy érdekében harczolva és küzdve a bizal­matlansággal, félreértéssel, sőt olykor a rossza­karattal is. — E két férfiú Hérmán Mihály pol­gármester és Pap Géza főjegyző. Az első, mint e város élén álló első tisztviselő, ismeretes buz- góságával s hatalmas munkaerejével, a másik a vasúti bizottságban viselt állásánál fogva is, mint kezdeményezője és legközvetlenebb mun­kása a szóban forgó vasút létesítésének, minden tekintetben megérdemelik, hogy irántuk e he­lyen is teljes elismerésünknek adjunk kifejezést. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents