Szamos, 1900. november (32. évfolyam, 88-96. szám)

1900-11-11 / 91. szám

Mélyen érzi e sokszor mellőzött gárda a nagy feladat teljesítésében reá nehezedő felelősséget, azért úgy iskolában, mint a tanitó-egyesületek- ben, úgy szóval, mint tettel szívesen siet kedves kötelességét teljes teni.

Örömmel telik el szivem, midőn csoportosulni látom a magyar kultúra szent oltára körül a szerény apostolokat. Hazám szebb jövőjének hajnala dereng lelki szemeim előtt, midőn hallom a nemes lelkesedésből fakadt ajánlkozást a haza önzetlen szolgálatára és Kossuth Lajos egyik nevezetes mondata kél szárnyra ajkaimról:

„ Annyi kitartást a kivitelben, mint amennyi lelkesedést láttam a megajánlásban: Magyarországon a pokol kapui sem vesznek diadalmat

A nagy czélu munkából, melynek elvégzésére Magyarország tanítói kara hivatva van, a szatmármegyei tanítók kiveszik a maguk részét. Ezt mutatja az eddig elért eredmény, de ezt látam az egyesület szinérváraljai körének e hó 3-án, Szinérváralján tartott ülésében is. Az a lelkesedés, mit a kőzügyek iránt ez a gyűlés mutatott, az a komoly gondoskodás, mely az egyes kérdések tárgyalásánál az arczokról lesugárzott, azt a gondolatot ébreszti bennem, hogy vármegyénk népoktatás ügye biztos kezekben van. Amennyire jólesik ezt csak feltételeznem is, annyira szeretném ott látni minden gyűlésen a tanfelügyelőt. Sokat, nagyon sokat jelent az, ha a taufelügyelöség érdeklődését a személyes megjelenés is dokumentálja.

Délelőtt 9 órakor kezdődött, az említett gyűlés, melynek első tárgya az Ányos Miklós gyakorlati tanítása volt. Erősen megkritizálták Ányost, de az érdem előtt mégis meghajolt a kör és a tanítást sikerültnek mondotta ki.

Marosán Kornél, a kör elnöke bejelentette, hogy a múlt ülés határozatai részben végrehajtattak, részben végrehajtás alatt állanak.

A közgyűléstől áttett öt rendbeli ügyet tárgyalták le ezután, melyek közül megemlítjük a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület azon megkeresését, melyben felkéri az egyesületet, hogy a selyemtenyésztés meghonosítása iránt mindent kövessen el. Beható, élénk és mindvégig tárgyilagos vitatkozás után kimondotta a gyűlés, hogy felhivja tagjait a Gazdasági Egyesület megkeresése értelmében való működésre.

Tárgyalás végett leküldetett a körnek. vAz iskolai lopások“ czimü munka. Megfontolás és véleményes javaslattétel végett Fábián István, szinérváraljai tanítónak kiadatott.

A tanítói nyugdíjtörvény revisiójáról olvasott fel egy terjedelmes munkát Fábián István s ezzel kapcsolatban a következő határozati javaslatot terjesztette elő: Mondja ki a gyűlés, miszerint az 1901-ik évi revisió alkalmával kérni fogja, hogy

1. A szolgálati idő a hivatalba lépés napjától, illetőleg az oklevél keltétől számíttassák, tekintet nélkül az életkorra.

2. Öt évi szolgálat után a tanító évi rendes nyugdíjban, az árvák, illetőleg az özvegy évi rendes segélyben részesüljön, öt éven alul : végkielégítést kapjon.

3 A férj, ha neje tanítónő volt, annak halála esetén épen úgy' részesüljön özvegyi segélyben, mint a nő férje után.

4. Teljes elnyomorodás esetén annyi nyug- dij járjon, mint ha az illető 35 évig szolgált volna.

5. 35 évi szolgálat irtán teljes fizetéssel vonulhason nyugalamba minden tanító.

6. Fizetés emelkedésnél az egyszersmiden- kori járulék 50 százalékról 20 százalékra szállíttassák.

7. A tankötelesek után eddig fizetett 30 fillér járulók fentartandó; de hajtassa azt be a kormány oly módon, hogy az eljárás által a tanító társadalmi állása érintve ne legyen.

8. Az állam hozzájárulási összege emeltessék s az alap kezelése e hozzájárulás terhére történjék.

9. A felekezeti (kántor) tanítók tisztán tanítói fizetését egészítse ki a kormány 800 ko rónáig s ez összeg a törvényben meghatározott egyéb pótlékokkal együtt képezze a nyugdíjazás alapját.

10. A lakbér, illetőleg a lakás évi értéke beszámítandó.

Az eddigi 2 százalék helyett megajánl a gyűlés 3 százalékot.

Ezen határozati javaslatot hosszas vitatko zás után egyhangúlag elfogadta a gyűlés azon változtatással, hogy a szolgálati idő 30 év le gyen, a fizetés emeléseknél fizetendő 50 százalék továbbra is maradjon meg. A felolvasónak jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak s megbízták, hogy ! javaslatai és a kör határozata szellemében egy | memorandumot dolgozon ki, mely a közoktatás- ügyi minisztériumhoz fel lesz terjesztve.

A bírságpénzekből a kör könyvtára részére kiváló becscsel biró paedagogiai műveket fog- ! nak szerezni s azok megválasztásával Ányos Mik- 1 lós, könyvtáros bízatott meg.

A vasmegyei ált. tanítóegyesületnek a 15 j krajczáros járulék eltörlése iránt tett előterjesz- I tése felett Fábián István előadása értelmében | napirendre tért a gyűlés.

Kolumbán Bertalan, Marosán János és Bo- | zsó István indítványának elfogadása után véget . ért a tanácskozás, feloszlott a társaság. A gyűlés lefogására örömmel fogok emlékezni min- j denkor. Hiszem, hogy az előbbiek nem voltak,

:az ezután következők nem lesznek kevesebbet érő tanácskozások a mainál. Szívből kívánom, hogy hitemben ne csalatkozzam!

Fábián István.

HÍRROVAT.

* Hegedűs Sándor kereskedelemügyi m. kir. minister abból az alkalomból, hogy városunk törvényhatósága Szatmárváros diszpolgátrá választotta s a villamos megnyitási ünnepélyére meghívta, a következő táviratokat küldte :

Móltóságos Hugonnay Béla főispán urnák. Hálásan fogadtam Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatóságának megtisztelő s csekély érdemeimet elismerő határozatát, mindenkor együtt éreztem a törvényhatóság hazafias törekvéseivel s rég ápolt kölcsönös rokouszenvün- ket a bizalom e kitüntető megnyilatkozása csak szorosabbra fűzi. Fogadják szívből jővő meleg hálám és őszinte köszönetem kifejesósót Isten áldását kérem minden nemes és hazafias munkájukra. Hegedűs Sándos.

Hér mán Mihály polpármester urnák. Midén a városnak a Szatmár-erdődi helyi érdekű vasút villamos Üzemű vonal részének megnyitása alkalmából hozzám intézeti: szives megüi- vását megköszönném értesitém, hogy más irányú elfoglaltságom miatt nem vehetek részt. Egyutal azonban óhajakhoz képest a képviseletemben való résztvétellel Mándy Lijos minis- téri tanácsos urat megbíztam. Hegedűs Sándor.

Hermán Mihály polgármester urnák. Mint Szatmár-Németi szab. kir. város legifjabb polgára legelső s legkedvesebb kötelességemnek ismerem polgármester urat kérni, hosy polgártársaimnak legőszintébb szívből fakadó köszö- netemat szíveskedjék közölni, azon kitüntető bizalmukért, hogy szerény érdemeimért engem oly dusau jutalmazva sorainkba fogadtak. Hegedűs Sándor.

Mélyen tisztelt városi tanács! A szatmár- erdődi keskenyvágánj'U helyi érdekű vasút villamos üzemű vonal szakaszának f. hó 8-án megtartandó mütanrendőri bejárása — és ezzel kapcsolatos ünnepségre szóló szives meghívásukat hálásan köszönöm. Igen sajnálom, hogy az ünnepségen hivatalos elfoglaltságom miatt részt nem vehetek. Mondhatom igen jól esett, hogy ez alkalommal rólam is szívesek voltak megemlékezni, s nagyra veszem, hogy a vasút létesü- lése körüli tevékenységemről rokonszenvvel vettek tudomást, s ennek, miután immár czélhoz értek, — oly szives szavakban kifejezést adnak. Kívánom, hogy az uj vasút a város-culturális és gazgasági feivirágozását mozdítsa elé! őszinte tisztelettel: Hegedűs.

* Rendkívüli közgyűlés. Szép ünnepély folyt le f. hó 8-án a városház közgyűlési termében. A villamos vasút közigazgatási bejárása és megnyitása alkalmából a törvényhatóság rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek fényét emelendő Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert, Mándy Lajos miniszteri tanácsost, Szat- márvármegyét, a vármegye és a város előkelőségeit, a katonaság és a hivatalok vezetőit is meghívta. A kereskedelmi miniszter elfoglaltmegbizta Pap Géza közig, tanácsost, mint a vasúti bizottság elnökét, hogy a közigazgatási bejárás alhalmával a várost képviselje s a szükséges területek átengedése iránti szerződést az engedményesekkel megkösse.

A vasúti bizottság elnöke beterjesztvén a megkötött szerződéseket, a keresk. minisztérium 1894 évi julius 30-ik napján 52421 sz. a. rendelte el a közigazgatási bejárást, melyen a város képviseletében Pap Géza közig, tanácsos és Hérmán Mihály t. főügyész vett részt. Ugyancsak 72014 sz. alatt 1894 szép 10-én a belügyminisztérium jóváhagyta a város által felajánlott 80000 frtnyi segélyt.

Alapos volt tehát a remény, hogy az engedményesek névszerint ifj. Böszörményi Sándor és Münnich Aurél a várostól kórt mindennemű támogatás készséges felajánlása, a minis- téri jóváhagyás és megerősítés után megkezdi a munkálatokat, melyeknek gyors teljesítése bizonyára sok félreértést és keserűséget eloszlatott volna — mint a hogy azoknak ellenkezőjét a jövő szomorúan igazolta ; — midőn az engedélyesek azzal az újabb kérelemmel álltak elő, hogy a város közönsége a közúti vashid átengedése mellett még 15 000 frtnyi összeggel járuljon a vállalat sikeréhez.

Kétségtelen, hogy a város áldozatkészsége eddig is majdnem tulment azon a határon, a mely any'agi erejével arányban áll, azonban azt el kell itt ismernünk, hogy a tervezett vasút oly fontossággal bir városunkra, mint alig más vállalkozás s a hegyi ut mellett lévő erdőségeknek közeli eladása annak kiépítését ma már annyira sürgőssé tette, hogy a városnak még áldozattal is elő kell mozdítania létesülósót ! Ily tartalmú jelentést tett a vasúti bizottság a tanácsnak, mely azt elfogadás végett a közgyűlésnek ajánlotta.

Az 1894 évi decz. hó 10-én tartott közgyűlés a kővetkezőkben állapodott meg. 1. Elfogadta a szerződésnek azt a részét, mely szerint ezen helyi érdekű vasút a város belterületén és mint olyan vétetik üzembe. 2. Átengedte a városi közúti vashidat a vállalat részére azon kikötéssel, hogy a vállalat azt megerősíteni tartozik s évenként használatáért 1000 frt. bért fizet. 3. Kötelezte a vállalatot, hogy a tervezett vasutat első sorban a belváros területón-Szatmár hegyig építtesse ki. 4. Ezen feltételek mellett megszavazta a 15,000 frtot 10 évi kamatnólküli egyenlő részletben.

E határozatot Tereh József és társai feleb- bezései daczára a belügyminister 1895 április 16-án 32650 sz. a. pontról-pontra a megkötött szerződésekkel együtt jóváhagyta s a 15,000 frtnyi segélynek kiutalását a városi pénztárból engedélyezte. (Ugyancsak elrendelte az engedélyezési tárgyalást, melyre a város képviseletében Pap Géza közig, tanácsos küldetett ki.)

Világosan s fényesen bizonyítják ez adatok a törvényhatóság gondosságát a polgárok anyagi érdekeinek fejlesztése érdekében, s a városi tanács nyílt és őszinte szándékból eredő teljesítését a közönség ama óhajának, hogy a hegyi vasút kiópitésónól, támogassa tőle telhetnleg a vállalatot, illetve az engedélyeseket. Azonban újból megakadt a haladás kereke, mert az engedményesek alig egy év elteltével (1895 aug. 29) a városi tanácshoz intézett kérelmükben ama meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy „a vasút iétesitóséhez szükséges anyagi áldozatokkal, melyek eddig felajáltattak, a vasút kiépítése lehetetlen, hanem ahhoz a magas kormány legnagyobb támogatása szükségeltetik.“

És a tanács újból kezébe vette az ügyet, a m. kir. belügyministeriumhoz felterjesztést intézett, s annak személyesen leendő átnyujtására Hermán Mihály' tiszti főügyész és Pap Géza közig, tanácsost kiküldötte. (1895 ápril 30.)

Időközben lejárt az engedményesek előmunkálati engedélye is, úgy hogy a kereskedelemügyi minister 1895 julius 20-án 40661 sz. a. kelt rendeletével az 1893 évi julius 2-án megadott s egy ízben már meghosszabbított előmunkálati engedély érvóny'ót meghosszabbitotta, majd ismét 1896 junius 7-én újabb egy évre.

Ennyi sok halasztás és halogatás, — áldatlan gyülésezések és tárgyalások után, be kellett látnia az intéző köröknek, hogy az engedményesnek nyújtott mindennemű támogatás és segély felajánlása nem vezethet czélra, már azon okból sem, mert a most már egyedül álló engedményes, névszerint ifj. Böszörményi Sándor a tervbe vett vasútnak financzirozása iránt a pesti kereskedelmi bankkal folytatott tárgyalások után ismét a vasutak befektetése költségeinek kamat biztosítására a befektetési tőke hozzájárulására újabb 30000 frtnyi segélyt kórt.