Szamos, 1900. szeptember (32. évfolyam, 71-79. szám)

1900-09-30 / 79. szám

XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap szeptember M 30. 79 ik szám. SZAMOS. S-J ' ■•a: Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Dr. Chorin Ferencz Dohárköszöntője. Dr. Chorin Ferencz, Szatmár várus kép­viselője azon az estebéden, melyet folyó hó 27-én a városi kioszkban rendezett s me­lyen a szabadelvű párt végrehajtó bízottsá- gán kívül számos meghívott vendég volt jelen, — mint házigazda, pohárköszöntőt mondott. E pohárköszöntő a benne foglalt hatá­rozottan kidomborított eszmék alapján mesz- sze túlhaladta az egyszerű pohár cöszöntők jellegét s alkalmas volt arra, hogy azon főbb kéidésekre nézve, melyek t közvéleményt most országszerte foglalkoztatják és a sza­badelvű párt mai helyzetére nézve nyilatko zatokat tegyen. E nyilatkozatok súlyát emeli, hogy azok nem a chablonos óvatosság taktikájá­hoz alkalmazkodnak, hanem a viszonyok nyílt bírálatába bocsátkoznak. Az előző kormány magatartásával is foglalkozik, hogy azzal a mai kormány működését szembe­állíthassa s rámutat azon intézményekre és törekvésekre, melyek — meggyőződése sze­rint — a szabadelvű eszmék haladását je­lentik. Nyilatkozik ^azon módokról és eszkö­zökről, melyek külömböző téren a kormány munkaprogrammjában vannak s a jelenvoltak különösen megéljenezték ama kijelentését, melyben az önálló vámterület hívének val­lotta magát. A nagy tetszéssel fogadott beszéd szó- ról-szóra a következő : Tisztelt Uraim ! Szívből örülök, hogy végre alkalmam nyílt Szatmáron a házigazda jogainak élvezetébe lépni. Eddig önök páratlan vendégszeretete meg akadályozott abban, hogy kerületemben egészen j otthon érezhessem magamat, amennyiben nem csak vendégjogot élvezzek, de „házi ura is le­hessek. Engedjék meg tehát, hogy ezen engem ért tisztességnek örvendhessek és tiszta magyar I szívből mondhassam önöknek • Isten hozott ba rátáim! A mai összejövetel egészen baráti jellegű de nem volnánk magyar emberek, ha kis politika nem vegyülne a fesztelen eszmecserébe, i Szívesen ragadom meg tehát az alkalmat, né­mely kérdésről nyilatkozni, mely országszerte a politikai discussió előterében áll s bizonyára Szatmáron, hol annyi a gondolkozó elme. köz­érdeklődést, némely helyen talán aggodalmat is keltett fel. A szabadelvű párt mai helyzetéről akarok néhány szót szólam, vájjon jelen összetételében képes-e azon feladatot teljesíteni, mely reá tör­téneti hivatásként várakozik: fentartani a ma­gyar állam önállóságát és függetlenséget, úgy mint azt a 48-iki és uf-iki törvények biztosít­ják, másrészről szabadelvű intézmények alapján kiépíteni az egységes magyar nemzeti államot azon szellemben, melyben meglettek alkotva a 48 iki törvények, a politikai jogok fejlesztése és a teljes jogegyenlőség alapján. Meggyőződé­sem szerint a szabadelvű párt a fúzió után és a Széli kormány vezetése a'att ezen kettős fel­adatra teljesen rátermett és semmi jelenség nem merült fel, a mely okul szolgálhatna azon fel­tevésre, hogy a párt mai összeállításában akár közjogi, akár belügyi kérdésekben az ország ügyeinek előmozdítására a jövőben kevósbbé lesz alkalmas, mint arra a múltban bármikor volt. Kettős feladatról beszéltem, mely a szabad­elvű pártra várakozik közjogunk épségben tar­tása és a beírtformok fejlesztése terén. Ami az első feladatot illeti, talán még roszakarat sem vonhatja kétségbe, hogy Széli miniszterelnök­sége alatt az alkotmányjogi kérdések kezelése még a legszigorúbb követel nényeknek is meg­felel, hogy a múlt kormány által e téren elkö­vetett hibák orvosolva lettek és el lettek hárítva azon veszélyek, melyek a közelmúltban alkot­mányunk épségét fenyegették volt (ügy van.) Minő volt a helyzet Széli kormányra jutása előtt? A képviselőházban a pártok között fel­merült ellentétek kiegyeulithetlennek látszottak és a háznak alkotmányos működése egészen fennakadt. Az adók törvénytelenül lettek be­szedve, a képviselőhöz feloszlatása a kellő pilla­nat elmulasztása folytán lehetetlenné vált és midőn ezen ádáz állapolok elhárítására a pártok közötti tárgyalások megindultak, kipatiant az ischli klausulának gondosan rejtett titka, mint az Ausztriával kötött kiegyezés oly kiegészítő része, melyet minden következő kormánynak is elfogadnia kell. A mostani kormányelnök nevéhez fűződik a kópviselőház zavartalan működésének helyre­állítása, az ischli klausula mellőzése, mely a 67-iki törvények egyik legbecsesebb intézkedé­sét tördelte volna ki alkotmányunkból, azt tudniillik, hogy vám és kereskedelmi ügyekben a nemzet önredelkezési joga, az Ausztriával kő. tött szerződés lejártával teljes hatályába lép. E téren tehát határozott haladást észlelünk- valamint nem lehet kétségbe vonni, hogy a kor­mány az Ausztriával való sokszoros igen ké­nyes természetű közjogi viszonyainkban nagy előrelátást tanusit és mindig őrködik a felett, hogy állami önállóságunk legkisebb részlete el- homályositást ne szenvedjen. Nagy biztosíték ez a jövőre nézve, ha az osztrák válság folytán a 67 ik 12-ik törvényczikk azon intézkedései kerülnének módosítások alá, melyek a pragma­tika sanetióból folyó közös ügyek kezelésére Az „Ezres“ nagyaszta’a. Folyó hó 22-ón este az „Ezres“-ben nagy asztal volt, melyen társadalmunk minden osztá­lyának képviselői nagy számban jelentek meg. Es ez örvendetes esemény, mert nálunk, a hol minden intézmény, legyen az művelődési, sociá- lis vagy humánus czélokat szolgáló aránylag rövid existeucia után pártolás hiányában ha­nyatlásnak indul s legtöbbször menthetetlenül és kérlelhetetlenül el is pusztul, ilynemű társa­ságnak kitartó munkálkodása, pezsgő életben lankadatlan sikerekben gazdag pályafutása igazán ritkaság számba megy. Az utóbbi időkben a viszou3’ok és kedve­zőtlen körülmények bénító befolyása az „Ezresé­ben is érezhető volt, mert a nagyasztalok né­pessége, sőt a finom estély látogatottsága — a mellett is, hogy szellemi, zenei és egyóbb társas szórakozás kitűnő élvezni valói hatalmas vonz- ®r 4 gyakorolhattak volna a város és vidék nagyközönségére, mert p. o. csak az élő újság olyas valamit nyújtott, aminek párját itt még senki sem hallotta, — bizony nem elégíthető ki azoknak várakozását, akik az előbbi évek tapasz­talatainak alapján jobb napokhoz, fényes ered­ményhez, nagy érdeklődéshez voltak szokva. Sokan inár-már jósolgatták, hogy az Ezres napjai is megvannak számlálva, mert sorsát ná­lunk senki sem kerülheti el. Pedig azt hiszem, az egész város társadalmának nevében beszélek akkor, mikor azt mondom, hogy az Ezresért iga zán kár lett volna. Olyan hézagpótló egyesület ez itt Szatmáron, annyira szükséges a megterem­tése másutt is, hogy a társadalom egymástól tá­vol álló elemeinek egy vidám körben való összeforrasztására, a napi gondok, súlyos elfog­laltság terheinek könnyítésére egyenesen nélkü- lözhetetetlen erkölcsi tényező, melynek nem gyöngitésére, hanem erősítésére kell mindenki­nek minden erővel törekednie. Örvendetes dolog és egy szebb jövőre biz­tos reményeket nyújtó biztatás a legutóbbi nagy asztal számbeli és morális sikere, mert úgy lát­szik, hogy az egyes tagok részéről, részint tré­fásan, részint komolyabb hangon felvetett, lel panaszolt kifogások, antipáthiák, előítéletek, kicsinyeskedések csak elszigetelt és alapnólküli egyéni improssiók voltak, melyeknek komoly fontosságot tulajdonítani annál elhibázottabb volna, mivel a valóságban támaszpontjaikat se­hol sem fedezhetjük fel. — A demokratizmust uton-utfólen fennen hangoztatjuk, hát ez a de­mokratizmus se legyen elmélet, hanem legyen végre az életbe átültetett realitás. Elitéljük a szeparatisztikus irányzatokat a jól körülfalazott egymásnak élő családi grup­pokat társadalmi életünkben, hát pártolják jó­kedvvel, jó szivvel az egyesítésre törekvő asz­taltársaságot, mely az egyedüli territórium arra, hogy ott a hivatali, a zöldasztali, politikai és testületi ellentétek megnyugtató, kibékítő ki­egyenlítést nyerjenek. Keressük a nehéz jövedelmi és megélhetési viszonyok között az olcsó és kielégítő szolid el- mulatást, szellemes, kedves eszmecserét, ember- szerető czéloknak csekély áron való szolgá­latát? az „Ezres“ ben mindezekre ezer alkalmat találunk. Éppen ezért meg kell becsülnünk azt az institúciót, — mely mindnyájunk lelkesedé­sére és leiekből való pártolására méltó. Lélekvidámitó, kedvderitő és gyermekvédő, felruházó, humánus egyesület. Ez csak elfogad­ható programm?! Ha mégis valaki hátat fordít neki, indoko­latlan jelszavakkal, fájdalmas dolog, melyen, hogy nem segíthetünk, az ügy érdekében nagyon saj­nálatos. A szombati nagy asztal egyike volt a leg­sikerültebbeknek. Lassan verődött össze, de az­tán annál impozánsabb, annál kitünőbb hangu­latú volt. Dr. Fechtel János elnök a következő meg­nyitó beszédet tartotta : Tisztelt Nagynsztal ! Minden intézménynek, mely elvitazhatat- lauul létjoggal bír, életfeltételei vannak sezen életfeltételek állandó yelenlétótőlfúgg azinstitu- tum erejének, termő képességének, vérkeringésé­nek egészsége, szerencsés kiíejlödese és a czél- nak megfelelő munkássága

Next

/
Thumbnails
Contents