Szamos, 1900. augusztus (32. évfolyam, 62-70. szám)
1900-08-12 / 65. szám
\ XXXIL évfolyam, Szatmár, 1900. vasárnap augusztus bő 12, 65-ik^szám. s z a m o s. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. *• i Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Zsidóüldözés és ennek okai. Miért nincsen úgynevezett zsidóüldözés Európának nyugoti részeiben ? Mert ott a zsidóság mindenütt beolvadt a nemzetekbe és büszkén angolnak, írancziának, németnek, olasznak stb. vallja magát. Európának részeiben azonban, nevezetesen: Orosz-, Lengyel-, Oláh- és fájdalom, Magyarországon is a zsidóság három részre oszlik; ugyanis: haladó, orthodox és ultra orthodox hitíelekezetre. A haladók a nemzetekbe, a hol lakosok, mindenütt beolvadtak. Beszélik az illető nemzet nyelvét, követik annak szokásait és hazafiasság tekintetében nem engednek sefikinek. Ez igy van nálunk is. Különben is, ezek a műveltség magas fokán állanak; tevékenyek, szorgalmasak és áldozatkészségben mindig az első so - ban állanak. Másodsorban jönnek a mérsékelt orthodox felekezetüek. — Ezek ámbár már az ország nyelvét beszélik, kevés kivételé vei az ultrák felé húzódnak; maguk között azonban csak azon ocsmány, csúf német nyelvet használják, a mit ők zsidónyelvnek hívnak, de mely nyelvnek semmi köze nincsen a zsidósághoz. Ezeknél az első az üzlet ; a haza iránt —kevés, kivétellel — érzékük nincsen. Hisz ezt tapasztaltuk itt Szatmáron is a rabbinus választásnál; különben nem választottak volna olyan embert, ki magyarul nem beszél, és nem tűrnének meg oly iskolát, a hol egy szót sem tanítanak magyarul Harmadsorban állanak az ultra ortho- doxok. Ezek nem ismernek sem hazát, sem embert, gyűlölik nemcsak a más val- lásu egyéneket, de elsősorban saját hit felekezeti társaikat is, mert nem követik szokásaikat. Ha ezektől akárhol megkérdezik, hogy milyen nemzetiségűek ? csak egy feleletük van : Jach bin ech a Jüd ! Ezek a haza- fiságról nem akarnak semmit sem tudni; — külsőleg is (eltűnnek a viseletűk által, u. m. az asszonyok parókában járnak, a férfiak bizonyos haj és szakái viseletűkkel elcsúfítják az arczukat kaftános és egyéb czatrangos ruhaviseletök által pedig valóságos nevetséges alakokká válnak. — Főjel- j I lemvonások a tunyaság alázatosság, tisztá-: talanság, önzés, (élénkség és a bosszúvágy. A hol letelepednek, ott az úgy is szegény nép koldusbotra jut. — Galicziában j és Romániában volt alkalmam ezeket az | embereket megfigyelni. — Egy pár forintért vesznek spiritust, ezt keverik vizáéi, marószerrel, belestik sárgára, kékre, pirosra, stb. és üvegekben a házuk eléjébe egy asztalkára teszik; melléje ülnek, szájuk imádkozik, szemük pedig lesi a prédát, a mely egy szegény paraszt alakjában csakhamar megjelenik. — Ezt megkínálja evvel a kitűnő pálinkával, az első poharat ingyen adja, a többiért sem kér pénzt, csak tanuk előtt bevallatja a paraszt által, hogy 4 deczit ) ivott, pedig csak kettőt kapott. A 4 deczí- ből lesz rövid idő múlva egy hordó, és akkor rácsap a parasztra és elveszi tőle minden ingóságát. Évek előtt a muszka kormány rájött erre a manipulációra ; elkobozta ezen ártalmas itókákat, és megtiltotta azon bizonyos 'nevetséges haj- és ruhaviselést. —' Ebből lett európai nagy lárma és úgynevezett zsidóüldözés. Miután ezen kényelmes és jövedelmező életmóddal felhagyni nem akartak, részben Galicziába, részben pedig Oláhországba vándoroltak ki ; itt aztán még bátrabban űzték mesterségüket, mig végre pár év előtt a galicziai parasztság, látván, hogy elszegényedésének főoka a kaítános zsidó, ezt püf- íölni kezdte. Ebből ismét zsidóüldözés lett és vele vége lett a gschäftnek Eljöttek aztán mi- hozzánk. — Szegény felsőmagyarországi tót bárány türelemmel fogta a botiát, de a helyett, hogy evvel kiporolta volna a kaftánt, kivándorolt Amerikába. — Igenis, ezek a kedves uj honpolgárok a főokai a kivándorlásnak A mi Galicziában egy pár év előtt történt, ez most bekövetkezett ezidén Romániáb m. Ezen ultra orthodox zsidók kivándorlásának tulajdonképen nem az üldözés az oka, hanem az, hogy ott már a népet egészen kiszipolyozták, és nincsen többé mit keresniük. Tessék bárkinek Romániába menni és amilyen sértő szavakkal nyilatkozott Géza költészetéről, az igazán égbekiáltó volt! Ó, az a papa roppant prózai ember ! Mindig csak üzleteken jár az esze, semmi nagyért, semmi magasztosért nem lelkesül, egy szóval nagyon messze esett — tőlem. Folyton utazgat, innen Pestre, Pestről vissza. Most is odavan. Ó, ha ón helyén lehetnék! Találkoznám Gézával, elmondanám neki, milyen szomorú ez az élet nélküle s mily boldogok azok, akik hymen rózsa- láncza által egy befűzve örökké, a sírig egymás mellett lehetnek. így fájdalom, csak leveleink nyújtanak vigasztalást bánatunkban. De nini, hogy eltrécselem itt az időt. Talán már meg is van a fél tizenkettő ! (Kiveszi az óráját s megnézi.) Persze, hogy megvan, már el is múlt két perczczel. Bocsáss meg Géza pontatlanságomért! És most . . . (Felbontja a borítékot, egy levelet kivesz belőle, egy másik, anélkül, hogy észrevenné, a földre hull). Lássuk csak, mit ir! „Egyetlen mindenem!“ — Ez aztán megszólítás ! Más ügyetlen szerelmes igy írná vala- hogy: „Édes, drága, aranyos, gyómántos üdvöm, boldogságom, stb.“ De ő? „Egyetlen mindenem!“ — S ebben a két rövid szóban bennfoglaltatik minden, de minden, amit . csak mondhat egy szerető, szív a másiknak. 0, nagyon okos, sőt Eladó birtok. Kölesében 175 kath. hold I. osztályú SZálltŐ föld. egy tagban, dohány engedólylyel, gazdasági épületekkel, a községben úri lak, külön gyógyszertár helyiség, mely bérelletett egy gyógyszerész által. Ára 35 ezer frt. Értekezhetni Kölesében Horváth Elekkel. ■ Még ma is tudom, a czime: Egy földreszállott angjmlhoz ! (ez én vagyok !) és igy szól: „Te benned pontosulnak vágyim, Te földi angyal, szépek szépe te ! Te véled telvék földöntúli álmim, Szivemnek szive, éltem élete. A csalogány elnémul szégyenülten, Mikor hangod hasitja az eget — Én is e hangnak bűvkörébe dűltem, Midőn téged, ó, megszerettelek! Azóta nincsen sehol nyugovásom, Amióta, a szerelmem átka üld’ Mig síromat majd egykoron megásom S enyhet a langyos zefir rája küld ! Jöjj akkoron ki siromhoz leányka, Pergesd reá búsózta könyedet S magamról én a hantokat lehányva, Éretted újra élni elmegyek !“ Tehát, mint mendom, épen ezt a remek költeményt kezdtem el szavalni s éppen e sornál tartottam, hogy „Mikor hangod hasitja az eget,“ midőn egy harsány hang megszólal mö-1 göttem : „Majd széthasítom és darabokra tépem azt a tolakodó fűzfapoétát, aki ilyen őrültségekkel forgatja el a fejedet!“ Rémülten futottunk szét! A papa volt! — No, volt mit hallanom! Magamat nem sajnáltam egy cseppet sem, de- ■ . .. . : ■ ■ • ' Poste restante. Monolog. — Irta: Szabados Ede — (Folytatás és vége.) Nem állhattam meg, hogy egy pár barátnőmnek el ne áruljam titkomat, hadd legyenek ők is tanúi annak a végtelen boldogságnak, melyet az átrepitett levélkék nyújtanak. Tudtam, hogy nem árulnak el. Tudniillik, mindegyiknek volt már akkor egy-egy ideálja. Dobogó kebellel vártuk mind azt a drága kavicsot, mely a kitűzött órában és perczben aranyos szállítmányával mindig pontosan berepült s ugyanaznap délutánján ismét visszarepült éppoly aranyos terhével. — Akkor kezdte hozzám Írni költeményeit is, azokat a szívből fakadó dalokat, melyek kitörölhetetlenül bevésődtek emlékezetembe. Barátnőim egytöl-egyig lemásolták őket és a keblükbe rejtve hordozták. Csaknem féltékeny lettem ! Könyv nélkül tudtuk mindnyájan mindegyiket s boldogan szavalgattuk egymásnak a Géza verseit. Egy alkalommal, midőn éppen egy merész J fordulatu s érzelemdus költeményt kezdtem szavalni — ó, nagyon szép vers, rimes jambus- sorokban van írva s meg is jelent a lapban.
