Szamos, 1900. június (32. évfolyam, 45-52. szám)
1900-06-28 / 52. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. csütörtök junius tó 28. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. 52-ik szám. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak zatmáron, aílap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Dalegyesületek ünnepsége városunkban Kettős ünnepség kezdődik meg holnap városunkban: „Szatmárnémeti Dalegyesületünk“ 25 éves fennállásának jubileuma s ezzel kapcsolatban a „Tiszavidéki Kerületi Dalosszövetség“ ünnepsége. Mindkét ünnepség nagyjelentőségű s igazán méitó arra, hogy néhány napot a szürke köznapiasságból kiemelve az ideálnak szenteljünk. A „Szatmárnémeti Dalegyesület4' 25-ik éve, hogy kultiválja az eszményt, a dalnak s különösen a magyar dalnak eszményét. Ez idő alatt jó és rósz napok között mindig hü maradt ahhoz a lobogóhoz, melyet dicsőségének annyi koszorúja ékesít. E 25 évhe~ egyszersmind városunk társadalmi életének egy igen jelentékeny darabja is fűződik. Mert e dalegyesület, a mellett, hogy az eszthetikai szépet kultiválta, ennek kapcsán a társadalmi egyesítés munkáját is híven szolgálta. S lehetett-é erre a czélra rokonszenvesebb ezköze, megihletőbb és melegebb gyújtópontja, mint a dal művészet, mely egymagában is megelevenít, összehoz és meghódít? Lehetett volna-e a társadalom egységesítésére nagyobb erőhatást gyakorolni, mint a dalmüvészettel, mely az érzelmek skáláján ragadva mtndannyiunkat az érzelmek egységes régiójába emel ? A kedély élete a dal! Ebben vágyik ellenállhatatlanul kifejeződni a vallásos ihlet, a hazafias lelkesedés; ebben csillan meg a vidámság pajzan humora, ebben könnyebül meg és oszladozik szét a fajdalom borúja is. A „Szatmári Dalégyesület“ soha egyetlen esetben sem zárkózott el e 25 év alatt, mikor társadalmunk kldélyi élete nagyobb hullámverésben akart ‘megnyilatkozni. Mindig megjelent hiven, hogy a megfelelő érzel meknek kifejezője, ünnepélyes megnyilatkoz- tatója legyen. Erről tanúskodik szereplésének az a hosszú, szép sorozata, melyre 25 év alatt dicsőséggel tekinthet; erről tesznek bizonyságot dalestélye| melyekhez társadalmunk nemes szórakozásainak annyi kedves emléke fűződik. A „Szatmárnémeti Dalegyesület“ e 25 év alatt azonban nemcsak városunk falai között teljesítette hivatását, hanem dicsőséget hozott városunkra megyénk határain túl is az országban. S a diadalok egész sorozatában bizony- nyára nagy része van, annak a körülménynek, hogy az egyesülőt “ifién olyan iertiak állottak, kik annak összhangját, fejlesztését mindig szivükön viselték; közönségünk körében annak méltó tekintélyt és népszerűséget biztosítottak Ennek köszönheti, hogy magas színvonalon álló erkölcsi eredményei mellett tekintélyes anyagi alapot is gyűjthetett; idáig mintegy 24 ezer koronát, a mily alappal az ország kevés dalegyesülete dicsekedhetik, s ezt az alapot sem saját czéljaira, hanem a zeneművészet alapjának megvetésére, egy városi zenekonzervatorium leendő létesítésére kamatoztatja. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időkben, amint ezt országosan tapasztalhatjuk, az egyesületi élet egyre növekedő liatalabb hajtásai a dalegyesületek régibb erőforrásait bizonyos tekintetben absorbeálják, azoknak eleven erejét, a közönség lelkes érdeklődését megosztják s ez az áramlat nem hagyta érintetlenül a mi derék dalegyesületünket sem. Ennek okai közt azonban föl kell említenünk azt a nehézkes szervezetet is, mely az országos dalegyesület központiságával a vidéki dalegyesületekre lankasztó hatással nehézkedett. Másfelől nem kisebb mértékben kell okul tekintenünk az országos dalversenyeken tett tapasztalatokat, azt a pártoskodást, melynek heve a juryt Ítéletében nem egyezer subjectiv szempontokra ragadta. A részreh .jlatlan igazság ideálja sehol sem volna inkább megkövetelendő, mint azon az eszményi téren, hol tisztán a nemes ambíció var megieielo, igazságos ítéletet. Nem kicsinyes hiúság, de szemmel látott tapasztalat igazolta, hogy a jury e magas hivatását subjectiv szempontoknak nem egy ízben alárendelte s ezzel az egyesületek közt az el- kedvetlenedésnek, a visszavonásnak magvát hintette el. Ezek a tapasztaltok hivták életre a „Tiszavidéki Kerületi Da fos szövetséget“, melyhez a dalegyesületek már is impozáns számban csatlakoztak s mely abból az alkalomból, hogy dalegyesületünk A „Szatmárnémeti Dalegyesület/‘ történetéből. A „Szatmárnémeti Dalegyesület“ szervezkedése, alapszabályainak megerősitése, első alakuló közgyűlése és tisztikarának szervezése az 1875-ik évre esik. Az eszme két lelkes dalbarátnak, Bartha Endrének és Lipeczky Eleknek óhajtásában fogamzott meg s alig 3 hónapra már, 1875. február 5 ón, nyolczan csatlakozva az eszméhez, egy értekezletet tartottak, s nyilatkozatot Írtak alá, melyben a közös működésre alkotott ideiglenes alapszabályokat a tagok magukra nézve kötelezőknek ismerték. — A társulat ideiglenes elnökéül Barha Endre, jegyzőjéül Szabó Norbert s művezetőjéül Valkó Sámuel választattak meg. Az első aláírók' nevei a kővetkezők : Bartha Endre, Exner Nándor, Batizi Gusztáv, Bókóssy Géza, Viski Károly, Nagy Endre, Szabó Albert, Kolozsvári Károly, Lipeczky Elek, Kovács Lajos, Sáfár János, Valkó Sámuel, karnagy, Kovássy Károly, Szász Géza, Tímár Pál, Walkowszki Elek, dr. Munkácsy G za, Joó Fereucz. A beterjesztett és módosításokkal megküldött alapszabályok' „Szatmárnémeti Férfi Dalár- egylet“ elnevezéssel augusztus hó 31-ón nyertek megerősítést. Szept. 21-én tartották meg az alakuló közgyűlést, melyen Hehelein Károly elnöknek, Bartha Endre alelnöknek, Szabó Albert jegyzőnek s Papp János pénztárosnak választattak meg. Hehelein Károly rendszerető ügybuzgósága volt a dalegyesület jövője iránt a legnagyobb kezesség, ki szept. 28-án foglalta fi szókét. — | Az előleges költségek fedezését Unger Gusztáv ügyvéd ajánlotta fel. Rövid 1 hónap alatt a kö- [ zönség minden rétegéből váratlan nagy számban jelentkeztek pártolók évi 6 frt dij fizetése mel- ; lett. A kibocsátott lelkes felhívásban kifejezett általános czél mellett már itc jelezve van, hogy az előadások jövedelmét az egyesület saját szükségének fedezése után részben jótékony kózczélra, részben egy itt felállítandó zeneiskola, alapjának előkészítésére forditandja. Jelentős és messze kiható jelenség volt még ez évben az a körülmény, hogy a lemondott Valkó Samu helyébe első karmesternek Hofbauer Ignácz, az egylet második alapitója és megszilárditója, második karmesternek pedig rövid időre Méder Mihály választatott meg. A szervezkedés további munkájának eredménye szerint az egyesület 1876. február 17 iki közgyűlésen már 4 alapitó, 68 pártoló és 30 működő tagot foglal magában. Ez alkalommal egészült ki a tisztikar, midőn titkárrá lett Cso- may Imre s választmányi tagokká a pártolók közül: dr. Kiszely Tiborcz, Varjú Mihály, Unger Gusztáv, Jeney György ; a működő tagok közül: Viski Károly, Tar Karoly, Joó Ferencz, Val- kovszky Elek, Zámbory Béla (póttag) Kollonay Soma ^póttag). Az első dalestélyt az egyesület 1876. febr. 20-án a polgári társaskör helyiségében a közönség lelkes tetszésnyilvánítása mellett tartotta. Az egyleti ügyek pontos vezetéséről tanúskodik azon körülmény, hogy a választmány minden hó második hétfőjén gyűlést tartott, melyen az egyesület ügyeit pontosan vezette és számon- tartotta. Csakhamar a város közönsége is segítségére megy az ifjú dalegyesületnek 50 frt alapítványt tevén a zeneiskola czéljaira, a működő és pártoló tagok pedig több becses zenemüvet ajánlottak fel; ekkor szereznek 300 írtért egy zongorát s egyéb szükséges fölszereléseket. Márczius 16-án közreműködik a szatmár - megyei árvízkárosultak javára rendezett hangversenyen, majd a marosvásárhelyi s kolozsvári leégettek számára adott conczerten. 1877. január 8-án dr. Schlauh Lőrincz püspök szivességóből a püspöki palota nagytermében adott dalestólyt, melyet zenemükedvelök közreműködése tett változatosabbá s kellemesebbé. Az 1876-iki működésről szóló beszámoló szerint a működő tagok összesen 44 darabot tanultak már be. Az ifjú egylet első alapitói: a város 50 írttal, dr. Schlauch Lőrincz, Antal Dániel, Novák Antal, Varjú Mihály és Vass János 40—40 írttal. A pártoló tagok száma az óv végén 86-ra emelkedett. Első helyen említendő az ev. ref egyháztanács támogatása, mely átengedte a tanácstermét s átengedi máig is az ónekpróbák tartására, mi által az egyesületet zavartalan békés otthonhoz juttatta ; ezenkívül egy szomszédos szobát is átengedett az egyesület összes irat- és levéltára-
