Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-17 / 39. szám
sokat, valamint az 1901. évi költségvetést a közgyűlés észrevétel nélkül elfogadta s szabályszerű közhírré tétel után a belügyminisztériumhoz íelterjesztetni rend.lte Dr. Korbai Károly főkapitánynak a közgyűlés hat heti szabadságidőt engedélyezett. A szatmárhegyi gazdasági egylet és S. Vaszil János és társainak a Csonka-, illetőleg a Csererdőn legeltetett marhák legelőbérét a közgyűlés 6 koronáról 5 koronára leszállította. Azon tűrhetetlen állapot, mely a szatmárhegyi országút rosszasága miatt általános panasz tárgyát képezi, végre arra indította a hatóságot, hogy az ut kijavítását, bár nagy áldozattal, de gyökeresen eszközöltesse. Azonban ezen munkálat 34468 kor. költségbe kerül, mely fedezettel nem bir. A közgyűlés a költséget az erdővétel árából segélyként megszavazza s miután abban ez idő szerint pénz nincsen, az a közoktatási és az árva tartalékalapból vétetik kölcsön. Továbbá a férfi dalegyesület által rendezendő jubileum költségeire a közgyűlés 1200 kor. szavazott meg. Az avasi erdőségek kataszteri felmérési költségéire szükséges 1360 koronát pedig az erdőbevételi többletből utalványozta Eddig nyugodtan folyt a tárgyalás és még akkor is, a inig a vigadó és szálloda építési ügye az építkezési bizottság és a tanács javaslata alapján előterjesztetett De a mint az ügy vita alá került, a megindult beszédek nélkülözték azon tárgyilagosságot és higgadltságot, amely az ily fontos ügyeknél felette kívánatos. Nem is óhajtunk azokkal foglalkozni, mert végeredményükben mégis oda vezettek, hogy az ügy szavazással dőlt el. A szálloda és a vigadó építési ügye, a melyet a belügyminiszter a tervezetre tett észrevételek értelmében leendő átdolgozás végett leküldött, e tekintetben teljesen előkészítve került a közgyűlés elé. A módosítások akként eszközöltettek, hogy azok költségtöbbletet nem okoztak és sem az épület jellegén, beosztásán és sem külső, belső formájában változtatást nem vonnak maguk után és mégis hogy lehetett ezzel szemben azt vitatni, hogy ez nem az az épület, a mely az eredeti terv szerint elhatároztatott. Azonban e kifogás ürügynek jó volt, mert az építést ellenzőknek úgy is csak az volt a czéljuk, hogy a vigadó építését még egyszer szavazás alá bocsássák. Ez sikerült is s az eredménynyel meg lehetnek elégedve, mert azon kérdés felett, hogy az építkezési szakbizottság és tanács javaslata dapján az átdolgozott tervet és költségvetést elfogadják-e s jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz felterjesztik e ? a közgyűlés 25 i g e r.-nel szemben, 26 szavazattal n e turnéi döntött és igy ezen régen húzódó ügy ismét a kezdet stádiumába jutott, ha ugyan előkerül valaha ilyen alakban Végül a közgyűlés Debreczen város azon átiratát, hogy az állami lunktiók teljesítésére fordított költségek megtérítése iránt a miniszterelnökhöz intézett felirata pártol- tassék, a közgyűlés hasonszellemü felirattal rendelte támogatatni. Ezzel a közgyűlés véget ért. Katonai lóvásárok. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapja folyó évi 29-ik számában a „katonai lóvásárok“ czimu czikke*) nagyon érdekli a gazdálkodó embert, főkép napjainkban, midőn az általa termelt gabona neműek ára nagyon csekély s a vész által tönkre tett sertéstenyésztés oda van, mint a gazdálkodók egyik pénzforrása, a lótenyésztés volua hivatva e veszteségeket pótolni, miről a papiroson intézkedve is van, amennyiben ki van mondva, hogy a hadsereg részére szükséges lovakat egyenesen a tenyésztőktől kell beszerezni. De mikép hajtatik ez végre, előttem is talány. A múlt évben be esés lapjában is megjelent ama hirdetés, mely szerint a „Miskolczi cs. és k. lóvásárló bizottság“ felszóllitja p lótenyésztő gazda közönséget, hogy jelentenék be nála múlt év deczember 30-ikáig, kiknek van arra való lovuk eladó, hogy azt a bizottság megnézze és ha alkalmas megvegye. Minthogy nekem is van ilyen lovam eladó, tollat fogtam s azonnal Írtam az illető hadbizottsághoz, bejelentvén azt is, hogy ha a pad- bizottság kívánja, Nagy-Károly vidékén levő nehány faluban, melyekben megfelelő lovak találhatók, hirül adom, hogy a meghatározott napon jelennének meg Nagy-Károlyban a gazdák arra való lovaikkal. Vidékünkön — írván — a lótenyésztés virágzik s én hiszem, hogy a bizottság több megvételre alkalmas lovat fog találni itten. Erre aztán a kővetkező értesítést kaptam : K. u. K. Remonten-Assent-Comission Nro. 7. in Miskolcz, 1899. decemb. 31. Becses levelére van szerencsém értesíteni, hogy több kisebb tenyésztő csikó anyagának megtekintése iránt nyomtatott körözvényem 3-ik pontja szolgál felvilágosítással. Igen tisztelt lelkész ur szives *) A szóban forgó czikket Poszvék Nándor ur irta. ajánlatát köszönöm és igen örvendek a lótenyésztés iránt tanúsított buzgósága felett, de a ló- tenyész-elnök urat, mint hivatalos egyént mellőznöm nem lehet, azért e tárgyban eíőbb hozzá fogok fordulni és az ő határozatát fogom közleni. Kitűnő tisztelettel. Az elnök megbízásából Olvaskatlan névaláírás. Azóta bizony ón nem kaptam semmi értesítést. A múlt hónap végén, midőn Szatmáira volt hirdetve a katonai lóvásár, vártam, talán jön valami felszólítás, hogy hova küldjem a lovamat megtekint -s végett, de ismét semmi sem jött. Még január hóban láttam egy lóvásárlót városunkban, ki a falukról behozott több lovat megvett, de csak úgy félvállról beszélt a gazdákkal s a szép lovakat potom áron szedte. Különben máskor, midőn ily katonalóvásár volt hirdetve városunkban, hallottam saját fülemmel a gazdák panaszát, mondván: Különös, mikor én állítom oda a lovamat, akkor nem alkalmas, a bizottság nem veszi meg; de ha a lókupecz- nek eladom s az állítja a bizottság elé, annál már alkalmas, attól megveszik. Ilyen felfogás mellett ne csodálkozzunk, ha elveszti kedvét a gazda a hadbizottság elé a lovat behozni. Ezek után vagyok teljes tisztelettel Nagy-Károly 1900. évi április 14-én. Boross János. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor, egyl. titkár. Országos gazda-értekezletet tart S.epsi- Szent - Györgyön június hó 4., 5., 6-ik napjain az Erdélyi Gazdasági Egyesület, melyre minden érdeklődő gazdát meghív. Az értekezlet tárgyai: 1. Az adó reformról. 2. A Székely kérdésről, Székely kisgazdák gazdasági viszonyairól. 3. Az erdélyi magyarfajta szarvasmarha és tejtermelésünk. 4, Háromszékmegye hitel viszonyai, különös tekintettel a földhitelre. „ Gazdasági Egyesületek Fogyasztási Szövetkezetednek árjegyzéke czim alatt Maday M. László igazgató aláírásával szót küldött kö- rözvónynyel szemben az Orsz. Gazd. Egyesület május hó 9 iki tanácsa szükségesnek tartotta felhívni a gazdaközönsóg figyelmét arra a körülményre, hogy a gazdasági egyesületeknek ily czimü szövetkezete nincsen, minél fogva a szóban forgó árjegyzék jogosulatlanul jelenik meg a fenti czim alatt. Zöld oltási tanfolyarnot vett Egyesületünk tervbe május 14—16 án a város szatmárhegyi szőlőjében, 17 19 ón Egyesületünk Szatmári oltván}' telepén. Az idén elkésett tenyészet arra kényszeritett, hogy a tanfolyamot el- halaszszuk, a f. hó 12-iki fagy okozta károk pedig a tanfolyam későbbi megtartathatásár is kétségessé tették. Katonai gyakorlatra hehivandó mezei munkásokra vonatkozólag a földmivelésügyi miniszter ur átiratára a honvédelmi valamint az ő Egy pillanatig ugyan olyan idegenszerüen nézett reám, mintha el akarna utasítani, aztán beszélt, lassan, vontatottan; hangjában volt valami, kedvesebb a zenénél, a mi lebilincsel s ez meghódított. Értettem, miért szaladgálnak utána. Többször találkoztam azután is vele. Megtudtam, hogy romlott, elrontották az a már olyan jól ismert alakok, a kikkel annyit láttam őt s akik úgy körül fogták, mint a fát a napfény. Sajnáltam, nagyon sajnáltam. Kár is volt érte. Mert a lelke szép volt, mint a téli idő — 1 fagyos, de szép. Abból a városból aztán eljöttem. Sok ideig voltam egy más világban a hol ón is átváltoztam talán egy kissé. Megtudtam, hogy a romlás 1 a lélek tisztátalansága csak olyan természetes valami, mint akármi más. Benne van a rósz a levegőben s ragad magával bennünket az élet. És elfeledtem azt a romlott teremtést, azt a kedves virágárus leányt, a kivel évek múlva találkoztam. Egy szűk utcza kövén ült. Rongyosan, fázva, talán éhezett is. Nem ismert már. Hogy' is ismert volna; hiszen olyan kevés volt az az idő, a mit vele töltöttem el, ott a holdfényes utczában, régen, régen, hogy rá sem emlókezhe-! tett. De én megismertem. Rongyos ruhája, be- j esett szeme, fáradt, száraz fojtó köhögése fel- [ zavarta a lelkemet. Eszembe jutott a mult, a mikor ott a sok szép urfi. között kötötte ez a leány azokat az apró csokrokat, nefelejtsböl, meg szegfűből, a mik virágossá tették az életét. Mi történt azóta ? ime itt ül, dideregve : kenyeret kór. Némán néztem a sáppadt arezot. Nem az a régi az, a virágárus leányé. A hang sem az a csengő dallamu hang már. Megviselte inin- deniket az idő, a nyomor. Beesett szemében mintha az éhessóget láttam volna. Az volt, az volt! Olyan szomorú volt szegény, olyan szomorú. Megszóllitottam. Nem ismert. Régen volt már fiatal, kedves, szép. Régen volt már az, mikor a kenyérért bokrétát kötött, meg — csókot adott. Most? Csak fázik csak éhezik addig, mig egy-egy darab kenyeret kap alamizsnaképen. Pénzt adtam neki. Azért, a miért régen, még ifjúsága idejében, olyan szívesen beszólt velem. Nézte hosszan, némán és zokogása elfojtotta a köszönetét. Én pedig futottam messze. Elfutottam onnan, a hol a múlt, az ifjúságom egyik emléke rongyokba burkoltan áll, mint egy útmutató a sötét éjszakában. Kergetett valami. Az ő képe talán. Úgy égette a lelkemet az a régen elmúlt idő, mintha ón lettem volna annak a szegény koldus asszonynak a nyomorba taszi- tója. Visszanéztem. Még ott állt. Kezében a pénz. Nézte merően, mintha nem akarná hinni, hogy segítettem rajta. Aztán megindult nehézkesen, lemhán, nem úgy miut régen s eltűnt a sötét utcza magas palotái között. Nem láttam többé soha. Még nem is hallottam felőle. Mintha meghalt volna. Talán más városba, szebb vidékre költözött. — Mit ér az neki? Kenyér kell annak a szegén}' koldusasz- szonynak, nem szép vidék. Vagy talán még az sem.'Elrágódik ifjúkori emlékein. Mint a hogy 1 annyi sokan teszik. Meleg szobát, sok kenyeret 1 álmodik magának. Lelke megtelik a múlt édes ! gyönyöreivel s ekkor egy pillanatra nem éhes, [ nem fázik, nem, mert neki az is jó, ami másnak fáj, ami másnak a lelkét megzavarja. El- í képzeli azt a virággal telt szobát, a hol egykor, régen szép és gazdag urfiaknak kötötte a bokrétákat, kaméliából, meg nefelejtsböl s úgy örül úgy zokog a boldog idők tudatán, mint a ki mást se tudott egész életében csak sírni és zokogni fájdalmasan. Neki pedig ez a mult, a mely tele van szenyuyel, tele van édes emlékekkel, olyan drága. Mert ifjúkora álmait, lelke keserűségét találja meg benne. Mert az a múlt olyannak tűnik fel, mint egy szép tavaszi nap s a jelen, mint pokol sötétsége, a pokol ezerféle szenvedésével. És ez az élet nem egyéb, mint egy végtelen bánat, egy végtelen keserűség neki. Mennyire más, mint az ifjúkora volt. Mennyire más . . . Károlyi Lajos.
