Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-23 / 41. szám, Rendkívüli kiadás
» /j^/iOdUU(tA Papp. B. Lehet, hogy beszéltünk. E. Mikor mondta meg azt, Zsoldicsnak, hogy melyik utón fog jönni ? Papp B. Még kedden megmondta, hogy mi- rel Zsoldics a kettős kutnál fog várni. Elemért oda vezesse s Zsoldics csakugyan ki is ment. E. De hát Elemérnek,hogy nem történt baja? Papp B. Zsoldics azt mondta, hogy részeg volt s nem volt képes a dolgot végrehajtani. E. Zsoldics azt állitja, hogy aznap este maga, mikor beszélt vele, azt mondta, hogy nagy baj lesz, mert nem történt meg; már most a szobában ölje meg, beretvával vágja el a nyakát s párnákkal fojtsa le, s hogy ezt végrehajthassa, maga az ablakot nyitva fogja hagyni. Papp B. Ez mese, először, mert részeg volt, másodszor, mert két vendégháló szobánk van, az egyik búzával volt tele, a másikban voltak ennek a szobának a bútorai is és Elemér aztán a mellettünk levő szobában hált ; oda pedig bejutni nem lehetett. Egyébként Zsoldics a kutyáktól sem közelíthetett a házhoz. Elnök: Folytassa! Papp B.: Szept- 30-án bejöttem Szatmárra, hogy a lóversenyre jegyet váltsak s este a színházba menjek. Zoltán egy levélben 50 frtot kért tőlem s egyszersmind értesített arról, hogy 28-án miért nem végezhetett. E levelet titokban az ember a szakácsnénak adta át, azzal a megjegyzéssel, hogy azt csakis nekem lehet átadni. A szakácsnő sietségében feleségemnek a levelet átadta, ki annak tartalmáról tőlem magyarázatot kért, mert a mint mondá abban rettenetes dolgokat olvasott. Semmi magyarázatot nem adtam, — motyogtam valamit. E percztől elhatároztam, hogy Zoltánnal ez ügyben többé nem érintkezem. Zoltán kijött; ekkor a feleségem Károlyban volt az atyjánál s ekkor montam neki: Ember figyelmeztetlek, ne firkálj, mert a feleségem a levelet elolvasta. Ez a lóverseny után történt. Elnök : Hát a lóverseny előtt, nem történt megálladodás Zsoldics és maga közt? Papp B.: Nem történt. Elnök : Zsoldics azt mondta, hogy maga Elemért el akarta vinni a vasúti hídhoz s ott együtt belelökik a vízbe. Papp B.: Ha mondtam volna, bizonyosan ott lett volna; egyébbként a dolgok ilyen fordulata miatt magamat október elején meg is akartam mérgezni, mit meg is tettem s e miatt beteg is voltam. 2-kán Zoltán kijött hozzám s mondtam hagyjunk fel a dologgal, mert a feleségem lesz az első, ki nyakunkat szegi. Elnök: Szeptemberben nem történt-e maguk közt valami megegyezés, hog\? a gyereket behozzák ide s hogy a borbély fog végezni vele ? Papp B. : Szeptember 10. vagy 11-ikén le hetett; lehet, hogy tévesztettem, mert. akkor még a dijnokról volt szó. Zoltán bejött, hogy Elemért a gőzmalommal szemben levő korcsmába viszi, mire én azt mondtam neki, ha akarod tegyed, de vigyázz azt mondom ; azt felelte, de ő biz megpróbálja és ki is viszi. Bejöttünk hát Szatmárra, kutyákat is hoztam. Majd elmentem a Domahidyh ázba; ott egy cseléd kérdésemre azt mondta, hogy Zoltán elment hazuról Elemérrel. De nem mehettem a korcsmába, mert a kutyákkal feltűnést keltettem volna s haza mentem. Elnök: A szept. 28-iki eset a dijnok közreműködésével történt e ez, a mint a vizsgálóbíró előtt először vallotta, vagy a borbélylyal ? Papp B. : Ez esetben Zoltánnak s a borbélynak kellett volna szerepelnie, mert a dij nokot szept. 24-én a borbély állítólag megölte. De az eset nem sikerült Zoltán állítása szerint, azért, mert a borbély részeg volt. Elnök. Mielőtt tovább mennénk, beszélje el a sárerdei dolgot. Papp B. Ennek az esetét Lázár Móricz is tudja. Mikor kijött hozzám Zoltán szekérrel, bogy menjek én vele, elmentem kíváncsiságból, hogy mit akar csinálni Elemérrel. Elnök: Keresték-e akor Elemért? Papp B.: Igen, de nem találtuk. Elnök: Azzal az elhatározással jöttek, hogy Elemért kiviszik mégis a Sárerdőre ? — meri a mint maga mondja, fogatján harmadnap bejött. Papp B.: Igenis, mert azért jöttem, hogy lássam, Zoltán mint svindlizik. Elnök : A 29-iki esetre vonatkozólag még van itt valami. Maga azt mondta, hogy volt szó akkor Zoltánnal a borbélyról is ; a vizsgáló biró előtt azt mondta maga, hogy erre a tervre Zoltánt maga biztatá s maga ajánlotta neki e tanácsot. Papp B.: Hogyne, mikor ő mindig szólított és hivott, hogy segítsek neki. Okt. 2-án kijött Zoltán hozzám s ekkor azt mondtam, hogy a dologba már nem lehet tovább tennünk, mert a feleségem már tud róla s nyakunkat szegi. Papp B. : 5—10 írtjával adtam; mikor mennyit és körülbelöl 150 frtot adtam. Elnök: S a Sárerdőről nem volt oda kint szó ? — mert Zoltán azt mondja, hogy maga említette fel ezt. Papp B. : Zoltán kezdte ezt, ö ajánlotta s ki is jött a szekerével. Zoltán hajtott, kocsisa nem volt. Másnap kérdezte tőlem Lázár Móricz, ki a faluban volt valami ügye miatt, hogy miért történt ez? Mondtam, hogy Zoltánnal volt egy kis dolgunk: Erre Lázár azt mondta, hogy ne kezdjen ezzel az emberrel, mert én jobban ismerem Én Zoltánnak mondtam még október 2-án, hogy jó lesz abba hagyni a dolgot, ami pénzt adtam, nem számítom. Ott van a ló, régia, add el, adok egy zsák búzát ennivalónak s télire valami hivatalba is besegitlek ; de a házamhoz ne jöjj. Okt. legutolsó napjáig nem is jött. Akkor előadta, hogy hogy járt az öcscsével, jött a feleségemet kérni, hogy írjon az apjának, hogy protezsálja a polgármesternél. A feleségem irt is az apjának. Másnap eljött s elmondta, hogy Ö milyen szerencsétlen, orvosnak fizetget, a lovát mikor eladta, meg is csalták, kehes volt a ló s aztán elmondta, hogy nov. elején 60 frt házbért kell fizetnie. Én nov. 2-án elmentem Udvariba s felkértem Horváth Jánost és apámat hogy anyagi viszonyaim rendezésében segítsenek, mit meg is kíséreltek. Ekkor Zoltán kijött s kért, hogy pénze elfogyott és segítsek rajta, de én kifejeztem, hogy én ezt nem tehetem, mert 5 forinttal is be kell számolnom. Ekkor azt mondta, hogy legalább annyit tegyek meg, hogy háziasszonyánál álljak jót, mire azt mondtam, hogy meg is teszem. Egy darabig nem szólt Elemérről csak pénzt kért. Azt is mondta, hogy neki muszáj a borbélylyal elintézni a dolgot, mert ö mindenkor készen van, kulcsot is csináltatott az Elemérék kapujába. Jön a tél is, szüksége van pénzre. Hívtam magamhoz. Yan egy cselódhá- zam, abba beleteszem, mindent adok, azután majd csak bcteszük valami hivatalba. Erre azt mondta, hogy felesége uriasszony, nem lakhatik cselódházban. Akkor hát menjetek koldulni — mondtam. Most már tőlem semmit se kivánj, nem akarom magam tönkre tenni. A borbély- dolgot ő megint forszírozta. Te gyáva vagy hozzá. Pénzt nem adhatok, eredj be Udvariba s adtam számlát neki, a heti számlámat, mit majd apám kifizet s ebből meggyőződik zavart anyagi viszonyaimról. Zoltán körülbelöl ! 10-ikén ismét kijött s elkeseredett, mert látta hogy anyagi viszonyaim csakugyan oly zavartak hogy őt nem segíthetem. Ugyanakkor rendezett előttem valami ajulási scénát is, hogy nemsokára kilökik a | házból, felesége köménymagos levessel élt mire j ismét küldtem neki búzát s valami főzeléket. Okt. végétöl sokszor kijött s nap-nap után for szirozta hogy adjak neki pénzt s azzal fenye- ! getett, ha nem adok a borbély dologba írott , ieveleket anyámnak megmutatja. Még egyszer mondtam, hogy a feleségem | a levelet elolvasta s igy a fenyegetésének sem- 1 mi hatása sincs. Papp Zoltán, ekkor ismét szóba hozta a dolgot s mondta, ha a borbély elutazott, vegyük igénybe a Zsoldics szolgálatát. Elemérrel csak szombaton vagy vasárnap végezhet, mert máskor nincs ideje. Én nem akartam, hogy e szerencsétlen embert tönkre tegyük s bár hiszem, képes vagy anyámnak bemutatni a levelet, de figyelmeztetlek, hogy a feleségem is ismeri a tartalmát s nagy baj lesz. Zoltán azt mondta neki mindegy. En teljesen meg lettem volna ölve. Tehát beszélnem kellett Zsoldicscsal, ki is küldtem nov. 17-én délben utána, hogy mielőbb jöjjön haza. Zsoldics előjött s kérdeztem: emlékszik-e maga, mit mondtam magának az őszszel? Elemér ya6 órakor a Dezsö-réten lesz. Kérdésemre, hogy van e pat ronja, azt mondta csak egy van s nem is vásárolhat. Ez a patron épen az én revolverembe illett, mikből volt nekem, hogy hányat adtam, arra nem emlékszem. Mondtam neki : vigyázzon, mert nem tréfa dolog. Mondtam, menjen a két tős kutig, mert oda fog jönni Ellemérrel Zoltán s mondtam Zoltánnak is, ha nem találja Zsol- dicsot, menjenek vissza Szatmárra. Zoltán erre azt mondta, hogy ő akkor feltétlenül meg fogja ölni. Erre azt mondtam, gyáva ember vagy te arra. S mondám, ha csak lehet Zsoldicsot ráveszem, habár biztosat nem Ígérhetek, mert Zsoldics igen változékony ember. Azt is mondtam, én az alatt Batizon leszek. Mi el is mentünk délután Batizra. Hazajövet este láttuk, hogy Elemér ott fekszik, tisztában voltam, hogy Zsoldics végezhette ki. Elnök; Az nap, vagyis november 18-án . ----------- IX UOIUOU mo st kövesse el ? Papp B.: Felszólítottam Zsoldicsot, hogy ölje meg. Elnök : Adott-e maga a revolverbe golyót ? Papp B : Igen. Elnök: Volt-e szó ismét a pénzről? Papp B. : Nem emlékszem ; de különben is úgy szeretett Zsoldics, hogy anélkül is megtette volna. — Másnap a botját is ott találtam Zoltánnak, beküldtem utánna, hogy tudjam mit csinált. Ő kijött. Elmondta, hogy rávette ozsonna alkalmával a kimenetelre és a botját is oda adta neki. Elnök: Irt maga levelet Elemérnek, a melyet Zoltán adott volna át. Papp B.: Felesleges is lett volna, mert az a nélkül is kijött volna egyszerű hívásra én hozzám. A levelet tudatta volna tanárával, Zoltán volt ott, de nem beszélt a hozzám jövetelről Elemérre1, csak magához hívta el öt. Zoltán nekem igy beszélte el az esetet. Magánál tartotta fél 5-ig Elemért s akkor elindultak lakásárról, előbb Elemér, nemsokára utána Zoltán a Promonád felé; útközben találkoztak egy kocsival, majd egy szekér jött. Ezt meglátva visszarohant egyenesen a vasúthoz és még útközben hallotta a Zsoldics lövéseit. Elnök : Magának azt mondta Zoltán, hogy egészen a Deső rétig elkísérte E'emért, Papp B.: Azt mondta, hogy mikor a székér jött visszafordult s jött és szaladt Szatmár felé. Elnök : Az utáa a gyilkosság után mennyi pénzt adott maga Zoltánnak? Papp Béla: A gyilkosság után következő vasárnap kihivattam, ekkor mondta el a dolgot és azt is, hogy a gyilkosság estéjén Szatmáron alibijét igazolta. Rendkívül kétségbe volt esve és azt mondta neki, „hogy lehet valaki olyan őrült, hogy a botját is oda adja ?.“ Az volt a meggyőződésem, hogy ő is ott volt. Zoltán kért tőlem revolvert vagy mérget, mérgem nem volt, azt mondtam, inkább adok pénzt, hogy Amerikába menj, mert sokkal gyávább vagy, mintsem magad kivágd, ha itt maradsz a családot, mivel a gyanú az orvos urak szerint is rád háramlott, csak blamirozod. (Zugás. Elnök csenget.) Papp Béla többet nem mond. Elnök : Figyelmeztetem vádlottat, hogy állításai és a Zsoldics vallomása között ellenmondás van. A vádlott Zsoldicsnak bizonyos elpusztítandó egyénről és egv okiratról szólott J és hogy a sors reá esett és ha a vádlott nem végez azzal az egyénnel, akkor a többiek őt teszik el láb alól. A vádlott Ígért pár ezer irtot Zsoldicsnak és az akkor ajánlkozott a tett elkövetésére, de mikor megtudta, hogy Elemér az illető, akkor nem akart a tettre vállalkozni. Ekkor azt válaszolta maga neki, hogy ha el nem végzi: „az egyik golyó az enyém, a másik a magáé.“ Erre Zsoldics hajlandónak mutatkozott a tett elkövetésére, de nem komoly szándékból. Az elnök törvény szerint Papp Bélának előadja a Zsoldics vallomását. Papp B. Észrevételem az, hogy feltétlenül kellett valami szint adnom a dolognak, de hogy a sorshúzás és okirat dolgát említettem, arra nem emlékszem. ígértem 1000 irtot, a magam szakállára, többet nem. Kifogásolom azt is, hogy Zsoldics a kantárszárat meg ne fogta volna, s hogy komoly szándéka ne lett volna, mert őr ara kiment és a fegyveren kívül éles borotva is volt a kezében. Papp B. és Zsoldics Mihály szembesítése. Elnök : Forduljanak egymással szembe! (Zsol- dicshoz :) Mondta-e magának Papp Béla, hogy valakit el kell puzstitni, s hogy Elemérről van szó s ha meg nem történik a dolog „az egyik golyó magáé, a másik az enyém?“ Zsoldics. Mondotta. Papp B. Nem mondtam. Zsoldics. Én hazudni itt instálom, nem akarok. Ő fegyveresen jött ki hozzám s bizony mondotta. Papp B. Nem mondottam. Zsoldics. Hogy ne mondta volna! Elnök. Papp Béla azt mondja, hogy egyáltalán nem igaz a vasuti-hid históriája. Papp B. Igenis, nem igaz. Zsoldics. (hevesen) Szégyelje meg magát, tekintetes ur; törvény előtt mondom, g. kath. ember vagyok, hazudni nem tudok. E. (Zsoldicshoz) Fenn tartja ezen állítását? Zsoldics. Mindig, mig élek. Papp Béla nem ismeri el, hogy a revolvert Zoltánnak adta volna; | a méregtégelyről elismeri, hogy az övé, de méreg ' nem volt benne, ha volt benne nem tőle eredt. Papp Béla: ezután az elnök beleegyezésével '• előadja, hogy Papp Árpád Amerikába utazása kö- í rülményeinek nem volt okozója; ellenkezőleg állandóan olyan viszonyban volt, mint atya a fiával. Elnök a tárgyalást berekeszti, s folytatását d. u. 3 órára kitűzi.
