Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)

1900-05-10 / 37. szám

XXXII. évfolyam.

Szatmár, 1900. csütörtök, május hó 10.

37-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés, mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.

Nemzeti chauvinizmus.

Nem kell éppen a mértékletesség barátjának lenni, hogy minden túlzást elitéljünk. Még az is, ki a mértékletességet gyakorlatban nem követi, elismeri annak üdvös voltát.

Ámde mégsem mindenütt helyén való a mértékletesség. Vannak egyes olyan dolgok és tulajdonságok, melyek sohasem lehetnek tökéletesek, ha bizonyos mértékhez kötjük, — amelyek a középszerűséget nem tűrik.

Ilyen tulajdonság: a hazaszeretet, melynek ha czél előtti határt szabunk, csak léi hazaszeretet marad, ami pedig egyazonos a hazafiatlansággal; mert az immel-ámmal gyakorolt hazaszeretetnek sem ideális, sem gyakorlati értéke nincsen és többet árt, mint használ.

Túlzott hazaszeretet nem létezik. Mert a hazát igazán szeretni minden hazafinak kötelessége. E kötelesség teljesítésében soha-’ sem tehetünk túlsókat.

A hazaszeretet szent érzését szivünkbe oltották szüléink, tanítóink s ott oltárt emeltünk neki. Nem is ezt a .hazaszeretetei nevezik chauvinizmusnak, bármilyen forrón fakadjon is, hanem a hazának minden alkalommal való feltétlen előtérbe tolását, minden dolgon való felülhelyezését, tekintet nélkül a czélszerüségre.

S ezt bajnak tartják. Mert a czélszerüségre tekintettel nem lenni, ártalmas lehet.

Egyelőre azonban úgy vagyunk, hogy

a hazaszeretet túlkapásaitól nem keli tartanunk. A józanság mértékét nemzeti chauvi- nizmusunk nem igen haladja túl. Sőt a józanság jó tulajdonságát egészen a materializmusig bit jük, sajnos anélkül, hogy ez által hazaszeretetünket szertelenül fokoznók.

így aztán kötelességévé válik a sajtónak a meglevő, de szunnyadó hazaszeretet érzését folytonosan felébreszteni, sőt, ha kell (s gyakran kell) a chauvinizmus szószólójává válni.

Rá kell utalni azokra a nagy erkölcsi előnyökre, amelyekkel a nemzeti chauvinizmus jár A világtörténelem minden lapja, kezdve a legrégibb kortól, egészen a mai napig, arról tanúskodik, hogy a nemzeti chauvinizmus az államok erősségére, gyarapodására, integritására vezetett Hogy a hős- : tettek, úgy mint a nemzetek művelődése a nemzeti chauvinizmusban találták kutforrá- ,-S.ukat.

De hagyjuk a történelmet s nézzük csak a most készülődő párisi kiállítást. A franczia kormány féltékeny szemmel őrködött, hogy a kiállításból származó erkölcsi és anyagi haszon kizárólag honfiaira szálljon. Egyetlen egy idegen munkásnak nem adtak munkát, egyetlen egy idegennek se adtak engedélyt arra, hogy a kiállítás általános, íranczia területén üzletet folytathasson, vagy szórakozó, illetve mulatóhelyeket tarthasson ; sőt arra is szigorúan ügyeltek, hogy nemzeti dicsőségökben semmi más nemzet fiainak része ne lehessen. Építkezéseikben,

művészi alkotásaikban csak francziák vehettek részt. A többi nemzet fiai hadd mutassák be előrehaladottságukat különleges kiál- | litásaikban, ám a. íranczia nemzet csodás alkotásáról ne mondhassa senki, hogy az ' nem tiszta franczia, a tervtől kezdve egé- I szén a kivitel utolsó porczikájáig.

Sokan ezt chauvinizmusnak nevezik; de bizonyos, ha az is, hogy i franczia nemzet fiainak hasznára válik.

Jó lesz, ezt a példát — mint követendőt — emlékezetünkbe vésni. Látjuk belőle, hogy sohasem lehet a haza érdekében túlsókat tenni és hogy gyakran egy kis chauvinizmus többet használhat a hazának és polgárainak, mint a legokszerübb józanság.

Magyarország fiainak csak egy része magyar ajkú. Ennek a tiszta magyar lakosságnak kötelessége az idegen ajkúak hazaszeretetét is ébren tartani, folytonosan gondoskodni arról, hogy azt a földet, mely kenyeret ad minden rajta szülöttnek, minden magyar honpolgár szeresse. S ha minden gyűlölködés nélkül hazaszeretetre tanítjuk idegen ajkú honfitársainkat, ha buzdítjuk őket a közös munkára, ha alkalmat adunk nekik is arra, hogy hazaszeretetöket dokumentálhassák: nagy nemzeti feladatot teljesítettünk.

E feladat teljesitésere pedig a sokat gáncsolt, de hírénél jobb nemzeti chauvinizmus nagy mértékben elősegít.

„Nem is másért . .

Rónán ringó délibábnak Szárnyán jött a nóta.

Tarka virág ajkára szállt,

S ott pihen azóta.

Innen száll a dal tovább :

„Nem is másért,

Homlokára göndörödő hajáért . . .“

Jertek akik dalra keltek,

Gyönyörű szép lányok!

Ajkairól jó lesz e dalt,

Ha le csókoljátok.

Édes a csók, szép e dal:

„Nem is másért,

Homlokára göndörödő bajáért . . .“

Hogy ha ón e dalt nem tudnám,

S volnátok virágok,

Tudom, hej de sokat járnék Tanulni hozzátok.

Mórt is tudom ón e dalt:

„Nem is másért,

Homlokára göndörödö hajáért . . . ?

Lénárd Ede.

Emlékezés a mi Rózsánkról.

— Karczolat a családi életből. —

A mi Rózsánk bizony csak már „őszi Rózsa,“ jelenté ki a házi ur, midőn uj szakácsnőnket és cselédkönyvót jól szemügyre vette. S mi, többiek, a családfejével megegyeztünk abban, hogy szép virágszálunk még az őszi rózsáknak sem lehetne királynője s igy hál’ Istennek nem sokaknak fog szemet szúrni.

Először is: termete az emberi magasság legvégső fokát annyira túlhaladta, hogy mindnyájan abban a nézetben voltunk, hogy jobban tenné, ha a szobákban csak rószletenkiut jelennék meg, ha t. i. tehetné, másodszor arcz- vonásai, alakjához mérten oly nagyok s kuszál- tak voltak, hogy az ember önkénytelenül arra a gondolatra jött, ez tán valami tréfás farsangi álarezot visel s valódi komolyabbik portréját majd illő alkalommal fogja bemutatni.

Mint föntebb emlitóm sem fiatal, sem I szép nem vala a mi Rózsánk és nemsokára j azon fölfedezésre jutottunk, hogy Sárkány Róza ! szúrós tövisekkel is bir vala, sőt vezeték nevét sem tagadhatja meg. De csodák csodája! „erős“ természete hatást tett a háziakra, mert igen tisztelt elődje épen ellenkező tulajdonságokban leiedzett; s oly gyenge „idegzettel“ birt, hogy állandóan könny és sóhajok közt olvadozott. j Ezen lelki gyengeség leginkább a szennyes fehérnemű megpillantásakor vette elő : ah ismét

nagy mosás!!“ kiáltá mindannyiszor elkeseredetten. Természetes, hogy a szomorúság e múzsája után a jó kedvű, vállalkozó szellemű Rózsával mindenki meg volt elégedve.

A beszegödósnél programm beszédét körül- belől igy tarta meg: „Jó húsban vagyok, de dolgozom is mint egy málhás ló.“ Ezen nyilatkozat legszebb reményekre jogosíthatott.

Mellékesen megjegyzem, vagyis nem mellékesen, hogy konyhánk tündére kitünően főzött s igy a családnak boldogan teltek napjai. Ez a boldogság — be kell vallanunk az igazat — csak úgy éretett el, bogy a háziasszony önállóságát szegre akasztotta. Mert bár Rózsa betartá programmját s úgy dolgozott, mint a ló, de makacs is volt, mint a ló, s a házi uralmat — amennyiben konyhája hatáskörébe tartozott, egészen magához ragadta. Ő vásárolt be mindent, ö határozá meg az étrendet; s ha valaki csak gyöngéd körültekintéssel is „bele akart beszélni“, nem jól járt, mert Rózsa, mint borzasztó vihar zúgott a konyhában le és fel.

Egyszer a házi asszony egy utolso kísérletet akart tenni tekintélye föntartása érdekében s egy kövér tyúkot saját belátása szerint vásárolt; de Rózsa lázongása bizonyara nem ismert határt, s minthogy képtelen volt egyéb- kint ócsárolni, a szegény tyúkot púposnak jelenté ki. A házi asszony ellenvetése, bogy a tyuklevesn :’>! inkább az állat fiatal, húsa, mint hibátlan növése jön számba, hiába valónak bi-