Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-10 / 37. szám
A városi telepítés kérdéséhez A részben már kiirtott Csonkás erdő területének hasznosítása, illetve felhasználásának kérdése ipari hitelszövetkezetünk által benyújtott telepitési tervezete nyomán rövid idő alatt immár bizottság elé kerül s alkalmunk lesz végre e tagadhatatlanul fontos közérdekű kérdésben a különféle szempontokat megismerhetni. Az eddigi tervek minden esetre annyira érdekesek, hogy ezek segítettek a közfigyelmet a kérdés felé konczentrálui. Nem végzünk talán hiábavaló munkát, ha e kérdéshez elölegesen hozzászólunk, s szemügyre vesszük azokat az indokokat, melyek e tervet irányítják. A városnak czélja természetesen mindenekelőtt a felszabaduló területet lehető legjobban hasznosítani. S ha a hasznosítással együtt kombinátióba lehet venni olyan módozatot, a mely a város fejlődését előnyösen segíti elő, természetes, hogy ez a város érdekeinek csak annál inkább megfelel. A város érdeke lakosságának számát növelni, hisz adófizető polgárai szaporodnak ezzel. E körülményt a városnak még esetleg áldozat árán is elő kell segíteni, annál inkább, ha ez áldozat nélkül lehetséges. Ezt pedig elérjük, ha a felszabaduló területek nem nagyobb tömegben adatnak bérbe, vagy adatnak el, hanem parczellázva, telepitve. A fő kérdés azonban itt az, hogy e művelet bérlet avagy eladás utján volnaé helyesebben eszközölhető ? Tagadhatatlan, hogy a városnak érdeke, hogy vagyonát megtartsa, illetve biztosítva lássa. Ha az erdőterület eladása által a város vagyona kevesbbedne, bizonyára az eladás ellen erős érv volna ez. De ez az érv meg nem áll, mert a városnak épp olyan vagyona az, amit e földekért kapna, mint az a nehezen kezelhető, nehezen mozgatható tőke, ha azt úgy helyezi el, hogy tökeje több koczkázatnak kitéve ne legyen, mint előbbi vagyona, a terület. Ez az egyetlen csekély érv támogatná azt az irányzatot, hogy ha a telepítés kérdése egyáltalán komolyan szóba jön, ezt bér-, ne pedig eladási rendszerre alapítsa. Már pedig a bérrendszer alapján keresztülviendő telepítés mellett sok oly fontos körülmény szól, hogy ezek mérlegelése mellett a bérrendszer alapján keresztül viendő telepítés határozottan előnyösebbnek kínálkozik. Megkiséreljük ez indokokra röviden rámutatni. Ha a város e területeket hosszú lejáratú bérletek utján akarná betelepíteni, az épületeket vagy maga volna kénytelen emelni, ami egyrészt a várostól rendkívül nagy befektetést kívánna meg, annál is inkább, mert a város kénytelen volna gondosabban s mindenesetre jóval drágábban építeni, mint az a telepes, másrészt az épületek állományának és karban tartásának intézik — ily csekély okok nem vezethetnek. Hát nem volna mód arra, hogy ezt a lassanként amortizátió utján befolyt tőkét épp oly biztosan elhelyezni lehessen? vagy ha már épen fekvőséghez ragaszkodunk, nem lehet azon vásárolni a várostól távolabb fekvő területeket? Gazdasági viszonyaink és társadalmunk nyugalma megkívánják, hogy munkásainknak munkát biztosítsunk, másrészt a város fejlődése, hogy annak népességét számra is emeljük ; e kettős czélt pedig megoldani az uj területek betelepítése igen alkalmas. Hogy az ipari hitelszövetkezet tervezete sok módosítást igényel, az a fentebbiekből is kitűnik s különösen módosítást kíván abban az irányban, hogy a telepesek terhét a fenti elvek alapján lehetőleg apasztani igyekezzünk azért, kogy annál magasabb értékesítéssel adhassa el a város a területeket Épp e czél indokolja a nem egyszerre való telepítés szükségét is, mert, ha a felszabaduló területek lassaD, fokozatosan lesznek kultur állapotba helyezve s fokozatosan kiosztva telepeseknek, bizonyára ez is könnyebben s kevesebb költséggel vihető keresztül, mint az egész, egyelőre még jórészben úgy is lekötött terület egyszerre nagy apparátussal való betelepítése. Poszvék. ellenőrzését nem tudná keresztül vinni oly tökéletesen, mint a befektetett érték nagysága azt megkívánná, vagy pedig, ha a telepesre hárítaná az építkezés terhét, úgy annál az igyekezet nem lehetne oly erős - jót és csínnal építeni akkor, amidőn ki van téve annak, hogy nehány rósz esztendő a bérlet felhagyására kónyszerithetné, amikor aztán az épületek reá nézve kárba vesznének s bizonyára e koczkázta tott építkezéssel oly magas terhet róna a telepesekre, hogy azok vállalkozását megnehezitné, holott az érdek éppen az, hog}7 előnyös vállalatot tudjanak kapni, hisz annál nagyobb bért bírnak azok fizetni a területért. Az ellenőrzés és felügyelet, a folytonos változások folytáni zavarok, üresen maradt tanyák kezelése, elveszett bérösszegek, mind olyan terhet rónának a város nyakába a bérrendszer melletti telepítéssel, hogy a kezelés a telepesektől elérhető bérösszegből jelentékeny összeget felemésztene, ha pedig, amint ratiouális volna, e terheket is a telepesek viselnék, ismét csak az ő, más iránj-ban helyesebben kihasználható teher bírásukat csökkentenénk. Vegyük már most számba azt a bérrendszer mellett földjeik javítására irányuló kevesebb igyekezetét, ezzel arányban a föld kevesebb termőképességet, az ambitió különbséget, az ösztönt rósz évek után is ragaszkodni már részben kifizetőt sajátjukhoz, belátjuk, hogy7 bér ' rendszer mellett a telepesek helyzete aránytala- ! nul súlyosabb volna, mint abban az esetben, ha sajátjuknak tekinthetnék kis tanyáikat s igy i kevesebbet viselhetnének abból a teherből, ami ! a város tulajdonképeni haszna — a területek bérösszege. Milyen egész más képet nyújtana az egész terv oly alapon kidolgozva, hogy a telepesek a területek értékének s a költségek összegének 1 pl. 50 évi amortizatiós kamata fejében, mint saját tulajdonukat kezdenék építeni, javítgatni, minden igyekezetükkel azon iparkodva, hogy az 50 év terhét becsülettel kibírják, jobb és szebb idők, könnyebb megélhetés reményében. Ily viszonyok mellett a fokozott törekvéssel teherbírásuk is jelentékenyen nagyobb lenne s a város drágábban értékesíthetné a ma cse kelj7 értékű területeket. Az a telepes, amelyik I egyszer elfoglalta kis tanyáját s annak első évi I bórrószletét kifizette, ez összeggel már a tőkéből is törlesztett s igy a város, mint tulajdonos biztosítva lenne minden eshetőséggel szemben, mert veszítenie teljes lehetetlen, sőt ha könnyelműbb vagy szerencsétlenebb vállalkozó — ami annyi ember között mindig akad — tanyáját | odahagyni volna kénytelen, a város minden ily esetben a már letörlesztett összegekig ny'ereség- í ben maradna az eredeti számításán felül. Ennyi előny mellett valóban nehéz meg- | érteni, hogy mi áll az eladás útjában. Hisz egy ! könnyelmű gyermekkel, egy kis korúval szem- . ben lehet a fekvő birtokhoz ragaszkodni, mert azt megmozdítani nehezebb, de egy várost — melynek ügyeit komoly, meggondolt emberek alapító Előre korona Múlt szám összege 66 86 304 456 99 Antal Dániel Szatmár 6 6 12 100 Antal Alajos V 6 6 101 Bakó Lajos r) 2 2 102 Böszörményi Kár. Y 6 6 103 dr. Fekete Sámuel 6 6 104 Halmi János n 2 2 105 Haraszthy Tamás n 6 6 106 id. Homonuay Pál Y 2 2 107 Habrovszk József 6 6 108 Józustársaság n 6 6 109 Kerekes Zsigmond 2 2 110 Korányi János 6 6 111 Klein Vilmos 6 6 112 Losonczy József rí 6 6 113 Markovics Mór 6 6 114 Molnár Mihály Y 2 2 115 Páskuj Imre r> 6 6 116 Sz. Török János 2 2 117 dr. Tanódy Márton n 6 6 12 118 Unger István 6 6 12 119 Uray Géza n 6 6 120 Zeke Vincze 2 2 121 Hermán Mihály n 6 6 222 Boross János N.-Károly 2 2 Összeg 66 104 416 586 Kozma Zsigmoml. e. pénztárnok. zonyult s csakis azon szent ígérettel „máskor [ majd együtt választjuk meg kedves Rózsám“,1 lehetett a házi béke megzavart egyensúlyát ismét helyre állitani. Rózsa özvegy volt. Milyen vala házasságuk, ha vájjon ő verte-e meg szegény boldogult Jámbort avagy ez őt? e felől nem világosított föl soha senki; épen csak annyit tudtunk meg egy vasárnap káposzta töltés közben, mely foglalkozásnál szoktak a szakácsnői szivek bizalmasan nyilatkozni, mint ifjú leánykák szive a hold fény melletti sétáknál, mondom a fentem- litett ábrándos ténykedés közepette, erről s amarról beszélgetvén Rózsánk egyszerre ily meglepő nyilatkozattal rukkolt elő : „Én voltam, biz Isten a legszebb menyasszony, kit idáig! láttam, tessenek elhinni!“, mely állítást ellen-5 bizonyítékok fogyatékossága következtében vakon elfogadtunk. Mindenesetre boldogult Jámbornak koszt dolgában nem lehetett panasza, — ez pedig a boldog házasság első föltétele — s igy könnyen elhitettük, hogy Jámborék minta házasságban éltek, annál is inkább, mert Rózsa minden tekintetben talpig becsületes teremtés volt. Legszebb ei-ényei közzé tartozott, hogy a család gyermekeit gyöngéden szerette. „Az ifjú úrtól“ kezdve, — második gimnázista — kinek gavallérosan szétválasztott frizurákat csinált, a legkisebbikig, kinek kukoriczát sütött, hűségesen dédelgette az egész gyermekséget s ezen vonzalma, mint gondolható, szenvedélyesen viszonoztatok. Ha a szülők társaságba mentek, úgy öröm várt a gyermekekre; „Rózsikával“ bu- jócskát játszhattak. Hát még ha tánczolt velük ! Hatalmas termeténél fogva zenekar, tánezren- dezö és működő tag volt egy személyben, hangos ordítással, minden fáradság nélkül órákig járta s fújta a czeppel polka német tánezot. Ezen élvezetek aztán felejthetetlenek voltak a gyermekekre s egy különös pompásan eltöltött | este után szülőikhez simulva e nem nagyon hi- ! zelgö kérdést tették : „Ugy-e nemsokára megint elfogtok hazulról menni ? !! “ Rózsának eleinte csakis a gyermeksereg képezte összes szellemi társaságát. Soh’sem ment sehova, bár minden vasárnap gyönyörűen felöltözött, de csak ünnepeken a templomba s vissza volt összes útja; vasárnap délután leginkább szótrongyollott egyptomi álmos könyvét vette elő, böngészgetett benne, vagy egy bizonytalan szinü — mondjuk — drapp csipkét, melynek végczéljával úgy látszott maga sem volt tisztában, de melyet üres idejében kötögetett ; kötögetett nagy buzgalommal, ha nem is nagy eredménynyel. ’ Ezek után el lehet képzelni csodálkozásunkat, midőn Rózsa egy , szombaton este pincze- konyhájából feljővén engedélyért esengett, hogy vasárnap délután nemcsak kimehessen, de a kapukulcsot is magával vigye, mert a mósónőék — kikkel különben nem a legjobb lábon állott, körülbelül, mint a kutya a macskával — bizonyos emlék-ünnepélyre meghívták. Természetes kérelme ellenvetés nélkül teljesittetett. Rózsa a következő délután buzavirágkék ruhában csípte ki magát, piros habos kendővel fején s fehér kesztyűvel kezén — a házi úrtól levetett Nr. 7 és ya, — melyet csakis kimondhatatlan fájdalmas sóhajok s ember fölötti erőlködések után húzhatott föl „jól ápolt kezére“. A gyermekek e királyi megjelenést szájtátva bámulták s a husvéttól fenmaradt „fehér“ rózsa vízzel jól meg spriczelvén, valódi szalonképes hölgygyé tevék. Illatosán és szimpompában vonult ki Rózsa a kis ajtón s mint később látni fogjuk megmu- tatá, — majd azt mondtam: fájdalmunkra, —- hogy nem hiába nézett ki, oly ellenállhatlanul. Három hétre ez örök emlékezetű vasárnap után, egy napon szoktalan időben lépett a házi asszony szobájába, lesütő szemeit, úgy nézett ki, mint valami szégyenlős őskori barlangi medve s kötője szélét húzogatva bevallá, hogy egy titok nyomja szivét. Felbátorítva a szólásra, akadozva, halk hangon, mint illik, mondta el, hogy a mosónőók házi bálján egy ifjú emberrel ismerkedett meg, ki komoly szándékkal érez iránta. Minthogy7 a keresztkérdések alkalmával az is kisült, hogy „az ifjú“ 18 tavaszt látott s állása is van, a dolog tisztességesnek látszott s a komoly szándékú látogatások ellen nem lehetett kifogást emelni. Folyt. köv. Á Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Tagdíj nyugtázás. Előbbi 699 900 ü-at
