Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-03 / 35. szám
ködés, a szeretet elveit hangsúlyozta; s az a közvetlen melegség, mely beszédéből ez oldalról is kisugárzott, mindenkit meggyőzhetett arról, hogy e tekintetben is egyéniségében rejlik a legnagyobb garanczia. Mert úgy tetszik, mintha egyénisége, mint a béke és szeretet kapcsa egyháztársadalmi életünkben némi uj irányzatot is jelölne meg, mely a jogok és működési hatáskörök teljes épségben tartásával a párhuz '.mos haladás utján biztosíthatja leginkább a fejlődés békés és erős alapjait. A hitélet közössége, az együvétartozás erős érzete az autonómia legnagyobb ereje és védelme s ezek ápolása foglalja magában a íejlesztés legtermészetesebb és legczélravezetobb eszközeit. Ez oldalról is üdvözöljük őt e tekintélyes egyház szószékén s ős intén kívánjuk, hogy adja meg Isten elhivatása teljesítésére a mi egyházunk kötelékében is azt az erőt s ennek nyomában azt a szép sikert, melyet eddigi működése terén is elért s legyen a hívek részéről leghívebb támogatója a minden nemesért buzgolkodó munkás szeretet. Isten hozta körünkbe! Ä Szatraármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor, egyl. titkár. * Az ombodi legelőre a jószág felvétele múlt hó 29 ón vasárnap megkezdődött. A még utólagosan beadandó szarvasmarha és csikók be vezetése f. hó 6-án vasárnap lesz, amikor is a bevezető bizottság a helyszinen fogja az állatokat átvenni, a legelő bér a szokott rendes kezelés, gondozás, állandó állatorvosi felügyelet, gyógyszer és rendes sózás mellett a beváltás napjától, amennyiben az időjárás lehetővé teszi, csikókra nézve október 15-ig szarvasmarhára, október végéig terjedő időre a múlt évihez hasonlóan a következő: csikók után tekintet nélkül a korra, rendes bér 24 korona, egyleti tagoknak 20 korona. — 2 évet be nem töltött borjuk után rendes bér 12 korona, egyleti tagoknak 10 korona. — 2 évet betöltött szarvas- marhák után rendes bér 20 korona, egyleti tagoknak 16 korona. Felvétetnek kauczák és heréit csikók, üsző és tinó borjuk. — Beváltás előtt az állatok állatorvosiig meglesznek vizsgálva. — A tulajdonosok kényelmére és biztonságára illető díjtételek mellett az állatok a legeltetési időre elhullás ellen be is biztosíthatók. Biztosítás a bejelentett érték arányában a következő összes dijak mellet eszközölhrtö : Csikók után 2 éven alul az érték 2%-a, 2 éves koron felül az érték 1'6%-a, szarvasmarhák után tekintet nélkül a korra a bejelentett érték l°/o'a- E dijakban a biztosítás összes költsége bent foglaltatik. A legeltetési bér fele a beváltáskor, másik fele a legeltetés végén fizetendő be. A biztosítás a beváltáskor a jószág érté kével együtt bejelentendő s a biztosítási dij nyugta ellenében előre íivetendő A biztosítás nem kötelező. Dijosztás az oltási tanfolyamon Egye sületünk szatmári amerikai szőlőtelepón a szőlő- fásoltási tanfolyam ápril hó 23 , 24., 25-ik napjain lett megtartva a tanfolyamon 22. munkás vett részt, ebből a 3 napos tanfolyamot 21. munkás fejezte be, kik közül kettő minősítés nélkül, 16 megfelelő minősi’éssel kapott bizonyítványt, 3. pedig jutalommal is ki lett tüntetve. Az első jutalmat egy drb. 10 frankos aranyat Tóth Kálmán Szatmárnémeti, — a második 5 korona dijat Kupán Gyula Száraz- berki, — a harmadik 2 korona dijat Telegdi Lajos szatmári lakos érdemelte ki. Tagdíj nyugtázás. Előbbi 899 900 össz évre. alapító Elöre korona Múlt szám összege 66 80 278 424 92. id. Kádár Gergely Egri, 2 2 93. Német Ignácz Csenger, 6 6 94. Réthi Adolf Cs.-Bagos, 6 6 95. Madarassy Sándor Gacsály, 6 6 12 96. Nagy Géza Vetés, • 2 2 97. Szabó Antal M.-Sziget, 2 2 98. Idb. Boros József Óvári 2 2 Összeg 66 86 304 456 Kozma Zsigmoml, e. pénztárnok. HÍRROVAT. * Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán tegnap az esti vonattal N.-Károlyba érkezett. * Kinevezés. A kereskedelemügyi minisz- : tér Söpkóz Sándor áflamvasuti főmérnököt, dr. Chorin Ferencz országgyűlési képviselőnk vejét vasúti és hajózási főfelügyelővé nevezte ki. * Meszíényi Gyula püspök hétfőn Ér- Körtvélyesre utazott, hogy az Irinyi család mély gyászában részt vegyen. A temetési szerj tartást is a püspök végezte. * Katonai kinevezések. Dr. Sebeők Antal, i houvégségi ezredorvos, aki pár év előtt körünk- ! böl Nyitrára lett áthelyezve, törzsorvossá, — László Imre cs. és kir. közöshadseregbeli hadnagy, a helybeli zászlóaljnál, főhadnagygyá lettek kinevezve. *Biki Károly esperest, szatmári ev. ref. lelkész beköszöntője ápril hó 29-én a szatmári ref. templomban igen szép ünnepélyességei folyt le. A közönség a templomot zsúfolásig megtöltötte s számosán jelentek meg az esperest szat- mái vidéki lelkésztársai és az egyház világi tisztviselői. Ott láttuk Szegedy Antal egyház- megyei főgondnokot, Bencsik István n.-bányai esperest. Szabó Dénes, Varga Lijos, Kiss Albert, Lengyel Sándor és több más egyház megyei I lelkészt. Biki Károly buzgó könyörgése után ! az ünnepély áhitatos hangulatát nagybau emelte az a gyönyörű ének, melyet Vajay Imre, Márton Lázár, Markos Imre, Hajdú Károly és Hodossy L. kiváló precizitással Veress L. orgonakisérete mellett énekeltek. Biki Károly beszédét, melynek j textusát a Zsoltárokból választotta s melyet vezér- | czikkünkben méltatunk, a közönség mindvégig I lekötött figyelemmel hallgatta. Az eszmékben [gazdag és stíljében nemesen egyszerű, de épen 1 ezeii kiválóságánál fogva megragadó beköszöntő | beszéd erős és mély benyomást tett a hallgatóságra. Az istenitisztelet után, mely mintegy mástól óráig tartott, az egyháztauácsban jelent meg Biki Károly, hol Rácz István ref. lelkész szép beszédben üdvözölte, mire Biki Károly a lelkes fogadtatást megköszönvén, lelkészi prog- rammjáról rövid tömör és határozott körvonalakban adott számot. Ezután F. Varga Lajos üdvözölte az érzés közvetleu melegségétől áthatott szavakban Biki Károlyt, mint esperestel, a megyei papság részéről uj állásában, melyre ismét Biki Károly válaszolt. A presbitérium lelkes éljenzéssel üdvözölvén még egyszer uj lelkészét, Rácz István elnök az üléJt bezár a. * A róni. katli. polgárok értekezlete. A múlt pénteken Antal Dániel elnöklete alatt egy szükebbkörü értekezlet tartatott, mely alkalommal dr. Lengyel Géza ny. törzsorvos a r. kath. plébánosi állás betöltése tárgyábau tett tanulmányozására vonatkozó részletes és alapos fejteget !seit terjesztette elő, melyet röviden a következőkben adunk. A római szentszék a szatmári püspökségnek 1801 ben tett alapítása alkalmával kiadott bullájában beszüntette a rom. kath. plébániát és templomot, n. templomot örök időkre, megmásithatlanul püspöki székes- egyháznak deklarálja s kimondja I. Ferencz apostoli király hozzájárulásával, hogy r. k. plébánosul mindig a káptalan egyik tagja alkalmazandó. A város, mint patrouus, ez ellen többször tiltakozott s végre 1859-ben mikor Páskuj Lajost s később mikor Jandrisics Jánost válasz- tóttá a város törvényhatósága, látszólag jogainak gyakorlásába vissza helyeztetett. Most a püspök a régi jogalapra helyezkedve, a várost ismét arra akarja bírni, hogy a plébánost ismét a kanonokok közül válassza. Csakhogy a káptalannak a plébánosi teher nem kell. Most te- ! hát oly megoldását kereste a püspök a kényes j kérdésnek, hogy az egyházmegye egyik legnóp- [ szerübb papját Hehelein Károlyt neveztette ,ki tőle a legkedvesebb játékszerét, hanem nyugodtan, okosan viselkedik mindenkinek gyönyörűségére. Úgy elgondolta, olyan világosan látta a sorsát. Tegnap még menyaszony voltam, ma már újra csak leány. Semmi egyéb csak X. Y. eszkimó kisasszony a nagy fókahajszában. Hát szabad ezen tönkre menni, hát kell ebbe belehalni? Az ilyen csapást is csak a gondviselés oszthatja, mint a halált, ami ellen nincs fellebbezés, nincs lázongás. És az emberek mind, ha átviharzik rajtuk az első szivet csavaró nagy fájdalom, amikor elvesztik örökre legkedvesebbjeiket, hatnorosan kiheverik a legerősebb bánatukat is. Néha egy-egy sajgás a szívben, aztán mindig több mosoly, végre egészen győz a vi-1 dámság, a jókedv a gyászon, a halott már csak I emlék. Milyen jól van az igy, milyen bölcsen i van megalkotva az ember természete. Beteges kivétel az olyan lélek, a mely egész életen át nem tud megbékülni a halállal. Nekem pedig nincs is halottam, akiből j idővel kedves emlékem maradjon, csak van va-1 laki a földön, akit magaménak tartottam s most j abból már is emlék lett, csúf, förtelmes emlék, amit megkell semmisíteni minél előbb, hogy [ valahogy ne győzedelmeskedhessék rajtam. Istenem, hát megtörtént, mint annyi mással ! Azért élni csak kell. A nagy szerelmemet lejátszottam, most következik az élet. Lepörgetni a napokat egymásután és megbékülni mindjobban a sorssal. Majd elmúlik néhány esztendő, hozzám vetődhetik talán egyszer megint egy férfi, akivel jobban járok, aki komolyabban veszi a „nagy szerelmét, amiben ón legyek az „ideál.“ En meg bizonyára hozzá fogok menni — a leánynak végre is férjhez kell mennie — meg fogom becsülni, minden esetre meg fogom becsülni. Tudja Isten, hogy lesz, milyen is az a fórjhezmenés kárpótlásul, szokásból, a „nagy“ szerelem után. Azt is meg tudom majd, de két-j ségbeesni nem szabad, elvérezni nagy gyönge- sóg volna egy ember miatt éppen akkor, mikor megtudtam, hogj- milyen nagyon megcsalódtam benne . . . Újra meg újra átgondolta mindezt szokszor egész délután, mialatt egyedül volt odahaza. [ Az apja, ahogy délelőtt elrontott, még ebédre sem jött vissza s az anyjának végső kétségbe- j esésében nem volt maradása, elment, hogy va-1 lahol fölkeresse. Már beesteledett, amikor hazajött kimerültén, reményét vesztve. — Nem találtam, mindenütt voltam — fuldokolta - a hivatalban . . . ott nem járt egész ötig . . . végig vártam, nagyon csudálták, hogy bejelentés nélkül elmaradt. Voltam a kávóház- ban . . . ott látták egy pár perezre. Futottam egyik ismerőstől a másikhoz . . . Hát a Takács tanárnál csakugyan volt és vele együtt mentek valahová. Tovább nem bírtam ... Ki tudja, mit | csinált ! . . A lánya csitította, nyugtatta : — Mit csinált volna, semmit sem csinált. Azóta bizonyosan megnyugodott már s haza fog jönni mindjárt. Mondta ezt, de maga is nyugtalankodott s hogy múlt az idő és az apa még sem jött, már alig volt vigasztaló szava. Végre kilencz óra tájban megszólalt a csengő . . . Az öreg jött meg csakugyan. Nagyon meg volt viselve, fakó volt az arcza, de csupa izgalom még s miközben a két nö féltő szeretettel vallatgatia, egyre fokozódó élénkséggel ontotta a szót: — Megkapta. Most már leszámoltam vele ! üzért mert öreg ember vagyok, kiállók ón az ilyen hitványnyal , . . Hasítottam egyet az ar- czán, hogy el nem felejti ! Kiegyenesedett valami felszeg küzdéssel, belepirult a visszaemlékezésbe, de az asszonyt ugyancsak megrémítette. — Az Istenért micsoda bajt vettél a fejedre ? — Bajt!? . . . Nem tudja senki. Megverekedtem vele. Felkutattam, két embert küldtem hozzá. Hogy rögtön, ma akarok végezni. Meg- izentem, hogy nem várhatok s ha nem jön, olyan botrányt csinálok, hogy meg nem köszöni . . . Eljött az egynapos felesége mellől. Mert félt az a gyáva. És most egy félórával ezelőtt szembe kerültünk. Nem hagytam neki időt . . . rárohantam. Olyat kapott . . . Azért mert öreg vagyok. Az egész napi izgalom most már megtörte. Egyszerre elfogyott az ereje, úgy kellett oda támogatni a díványhoz. Ölelgették, locsolgatták, de nem tért magához. Félrebeszélt. Mindegyre visszatért az ö nagy cselekedetéhez, első párbajához. Fölemelkedett lázban égő szemmel, előrehajolt és kinyújtva a jobb kezét hörögve kiáltozta : — Megölöm! .. . Gazember! . . . Rajta !. . . Rajta! . . .