Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)

1900-05-03 / 35. szám

ködés, a szeretet elveit hangsúlyozta; s az a közvetlen melegség, mely beszédéből ez oldalról is kisugárzott, mindenkit meggyőz­hetett arról, hogy e tekintetben is egyénisé­gében rejlik a legnagyobb garanczia. Mert úgy tetszik, mintha egyénisége, mint a béke és szeretet kapcsa egyháztársadalmi életünk­ben némi uj irányzatot is jelölne meg, mely a jogok és működési hatáskörök teljes ép­ségben tartásával a párhuz '.mos haladás ut­ján biztosíthatja leginkább a fejlődés békés és erős alapjait. A hitélet közössége, az együvétartozás erős érzete az autonómia legnagyobb ereje és védelme s ezek ápolása foglalja magában a íejlesztés legtermészete­sebb és legczélravezetobb eszközeit. Ez oldalról is üdvözöljük őt e tekinté­lyes egyház szószékén s ős intén kívánjuk, hogy adja meg Isten elhivatása teljesítésére a mi egyházunk kötelékében is azt az erőt s ennek nyomában azt a szép sikert, melyet eddigi működése terén is elért s le­gyen a hívek részéről leghívebb támogatója a minden nemesért buzgolkodó munkás szeretet. Isten hozta körünkbe! Ä Szatraármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közleményei. Rovatvezető: Poszvék Nándor, egyl. titkár. * Az ombodi legelőre a jószág felvétele múlt hó 29 ón vasárnap megkezdődött. A még utólagosan beadandó szarvasmarha és csikók be vezetése f. hó 6-án vasárnap lesz, amikor is a bevezető bizottság a helyszinen fogja az állato­kat átvenni, a legelő bér a szokott rendes keze­lés, gondozás, állandó állatorvosi felügyelet, gyógyszer és rendes sózás mellett a beváltás napjától, amennyiben az időjárás lehetővé teszi, csikókra nézve október 15-ig szarvasmarhára, október végéig terjedő időre a múlt évihez hasonlóan a következő: csikók után tekintet nélkül a korra, rendes bér 24 korona, egyleti tagoknak 20 korona. — 2 évet be nem töltött borjuk után rendes bér 12 korona, egyleti ta­goknak 10 korona. — 2 évet betöltött szarvas- marhák után rendes bér 20 korona, egyleti ta­goknak 16 korona. Felvétetnek kauczák és heréit csikók, üsző és tinó borjuk. — Beváltás előtt az állatok ál­latorvosiig meglesznek vizsgálva. — A tulaj­donosok kényelmére és biztonságára illető díj­tételek mellett az állatok a legeltetési időre el­hullás ellen be is biztosíthatók. Biztosítás a be­jelentett érték arányában a következő összes dijak mellet eszközölhrtö : Csikók után 2 éven alul az érték 2%-a, 2 éves koron felül az érték 1'6%-a, szarvasmarhák után tekintet nélkül a korra a bejelentett érték l°/o'a- E dijakban a biztosítás összes költsége bent foglaltatik. A legeltetési bér fele a beváltáskor, másik fele a legeltetés végén fizetendő be. A biztosítás a beváltáskor a jószág érté kével együtt bejelentendő s a biztosítási dij nyugta ellenében előre íivetendő A biztosítás nem kötelező. Dijosztás az oltási tanfolyamon Egye sületünk szatmári amerikai szőlőtelepón a szőlő- fásoltási tanfolyam ápril hó 23 , 24., 25-ik nap­jain lett megtartva a tanfolyamon 22. munkás vett részt, ebből a 3 napos tanfolyamot 21. munkás fejezte be, kik közül kettő minősítés nélkül, 16 megfelelő minősi’éssel kapott bizo­nyítványt, 3. pedig jutalommal is ki lett tün­tetve. Az első jutalmat egy drb. 10 frankos aranyat Tóth Kálmán Szatmárnémeti, — a második 5 korona dijat Kupán Gyula Száraz- berki, — a harmadik 2 korona dijat Telegdi Lajos szatmári lakos érdemelte ki. Tagdíj nyugtázás. Előbbi 899 900 össz évre. alapító Elöre korona Múlt szám összege 66 80 278 424 92. id. Kádár Gergely Egri, 2 2 93. Német Ignácz Csenger, 6 6 94. Réthi Adolf Cs.-Bagos, 6 6 95. Madarassy Sándor Gacsály, 6 6 12 96. Nagy Géza Vetés, • 2 2 97. Szabó Antal M.-Sziget, 2 2 98. Idb. Boros József Óvári 2 2 Összeg 66 86 304 456 Kozma Zsigmoml, e. pénztárnok. HÍRROVAT. * Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla fő­ispán tegnap az esti vonattal N.-Károlyba ér­kezett. * Kinevezés. A kereskedelemügyi minisz- : tér Söpkóz Sándor áflamvasuti főmérnököt, dr. Chorin Ferencz országgyűlési képviselőnk vejét vasúti és hajózási főfelügyelővé nevezte ki. * Meszíényi Gyula püspök hétfőn Ér- Körtvélyesre utazott, hogy az Irinyi család mély gyászában részt vegyen. A temetési szer­j tartást is a püspök végezte. * Katonai kinevezések. Dr. Sebeők Antal, i houvégségi ezredorvos, aki pár év előtt körünk- ! böl Nyitrára lett áthelyezve, törzsorvossá, — László Imre cs. és kir. közöshadseregbeli had­nagy, a helybeli zászlóaljnál, főhadnagygyá let­tek kinevezve. *Biki Károly esperest, szatmári ev. ref. lelkész beköszöntője ápril hó 29-én a szatmári ref. templomban igen szép ünnepélyességei folyt le. A közönség a templomot zsúfolásig megtöl­tötte s számosán jelentek meg az esperest szat- mái vidéki lelkésztársai és az egyház világi tisztviselői. Ott láttuk Szegedy Antal egyház- megyei főgondnokot, Bencsik István n.-bányai esperest. Szabó Dénes, Varga Lijos, Kiss Al­bert, Lengyel Sándor és több más egyház megyei I lelkészt. Biki Károly buzgó könyörgése után ! az ünnepély áhitatos hangulatát nagybau emelte az a gyönyörű ének, melyet Vajay Imre, Márton Lázár, Markos Imre, Hajdú Károly és Hodossy L. kiváló precizitással Veress L. orgonakisérete mellett énekeltek. Biki Károly beszédét, melynek j textusát a Zsoltárokból választotta s melyet vezér- | czikkünkben méltatunk, a közönség mindvégig I lekötött figyelemmel hallgatta. Az eszmékben [gazdag és stíljében nemesen egyszerű, de épen 1 ezeii kiválóságánál fogva megragadó beköszöntő | beszéd erős és mély benyomást tett a hallga­tóságra. Az istenitisztelet után, mely mintegy mástól óráig tartott, az egyháztauácsban jelent meg Biki Károly, hol Rácz István ref. lelkész szép beszédben üdvözölte, mire Biki Károly a lelkes fogadtatást megköszönvén, lelkészi prog- rammjáról rövid tömör és határozott körvona­lakban adott számot. Ezután F. Varga Lajos üdvözölte az érzés közvetleu melegségétől átha­tott szavakban Biki Károlyt, mint esperestel, a megyei papság részéről uj állásában, melyre is­mét Biki Károly válaszolt. A presbitérium lelkes éljenzéssel üdvözölvén még egyszer uj lelkészét, Rácz István elnök az üléJt bezár a. * A róni. katli. polgárok értekezlete. A múlt pénteken Antal Dániel elnöklete alatt egy szükebbkörü értekezlet tartatott, mely alkalom­mal dr. Lengyel Géza ny. törzsorvos a r. kath. plébánosi állás betöltése tárgyábau tett tanul­mányozására vonatkozó részletes és alapos fej­teget !seit terjesztette elő, melyet röviden a kö­vetkezőkben adunk. A római szentszék a szat­mári püspökségnek 1801 ben tett alapítása al­kalmával kiadott bullájában beszüntette a rom. kath. plébániát és templomot, n. templomot örök időkre, megmásithatlanul püspöki székes- egyháznak deklarálja s kimondja I. Ferencz apostoli király hozzájárulásával, hogy r. k. plé­bánosul mindig a káptalan egyik tagja alkal­mazandó. A város, mint patrouus, ez ellen több­ször tiltakozott s végre 1859-ben mikor Páskuj Lajost s később mikor Jandrisics Jánost válasz- tóttá a város törvényhatósága, látszólag jogai­nak gyakorlásába vissza helyeztetett. Most a püspök a régi jogalapra helyezkedve, a várost ismét arra akarja bírni, hogy a plébánost ismét a kanonokok közül válassza. Csakhogy a káp­talannak a plébánosi teher nem kell. Most te- ! hát oly megoldását kereste a püspök a kényes j kérdésnek, hogy az egyházmegye egyik legnóp- [ szerübb papját Hehelein Károlyt neveztette ,ki tőle a legkedvesebb játékszerét, hanem nyugod­tan, okosan viselkedik mindenkinek gyönyö­rűségére. Úgy elgondolta, olyan világosan látta a sorsát. Tegnap még menyaszony voltam, ma már újra csak leány. Semmi egyéb csak X. Y. eszkimó kisasszony a nagy fókahajszában. Hát szabad ezen tönkre menni, hát kell ebbe bele­halni? Az ilyen csapást is csak a gondviselés oszthatja, mint a halált, ami ellen nincs felleb­bezés, nincs lázongás. És az emberek mind, ha átviharzik rajtuk az első szivet csavaró nagy fájdalom, amikor elvesztik örökre legkedvesebb­jeiket, hatnorosan kiheverik a legerősebb bána­tukat is. Néha egy-egy sajgás a szívben, aztán mindig több mosoly, végre egészen győz a vi-1 dámság, a jókedv a gyászon, a halott már csak I emlék. Milyen jól van az igy, milyen bölcsen i van megalkotva az ember természete. Beteges kivétel az olyan lélek, a mely egész életen át nem tud megbékülni a halállal. Nekem pedig nincs is halottam, akiből j idővel kedves emlékem maradjon, csak van va-1 laki a földön, akit magaménak tartottam s most j abból már is emlék lett, csúf, förtelmes emlék, amit megkell semmisíteni minél előbb, hogy [ valahogy ne győzedelmeskedhessék rajtam. Istenem, hát megtörtént, mint annyi más­sal ! Azért élni csak kell. A nagy szerelmemet lejátszottam, most következik az élet. Lepör­getni a napokat egymásután és megbékülni mindjobban a sorssal. Majd elmúlik néhány esz­tendő, hozzám vetődhetik talán egyszer megint egy férfi, akivel jobban járok, aki komolyabban veszi a „nagy szerelmét, amiben ón legyek az „ideál.“ En meg bizonyára hozzá fogok menni — a leánynak végre is férjhez kell mennie — meg fogom becsülni, minden esetre meg fogom becsülni. Tudja Isten, hogy lesz, milyen is az a fórjhezmenés kárpótlásul, szokásból, a „nagy“ szerelem után. Azt is meg tudom majd, de két-j ségbeesni nem szabad, elvérezni nagy gyönge- sóg volna egy ember miatt éppen akkor, mikor megtudtam, hogj- milyen nagyon megcsalódtam benne . . . Újra meg újra átgondolta mindezt szokszor egész délután, mialatt egyedül volt odahaza. [ Az apja, ahogy délelőtt elrontott, még ebédre sem jött vissza s az anyjának végső kétségbe- j esésében nem volt maradása, elment, hogy va-1 lahol fölkeresse. Már beesteledett, amikor haza­jött kimerültén, reményét vesztve. — Nem találtam, mindenütt voltam — ful­dokolta - a hivatalban . . . ott nem járt egész ötig . . . végig vártam, nagyon csudálták, hogy bejelentés nélkül elmaradt. Voltam a kávóház- ban . . . ott látták egy pár perezre. Futottam egyik ismerőstől a másikhoz . . . Hát a Takács tanárnál csakugyan volt és vele együtt mentek valahová. Tovább nem bírtam ... Ki tudja, mit | csinált ! . . A lánya csitította, nyugtatta : — Mit csinált volna, semmit sem csinált. Azóta bizonyosan megnyugodott már s haza fog jönni mindjárt. Mondta ezt, de maga is nyugtalankodott s hogy múlt az idő és az apa még sem jött, már alig volt vigasztaló szava. Végre kilencz óra tájban megszólalt a csengő . . . Az öreg jött meg csakugyan. Nagyon meg volt viselve, fakó volt az arcza, de csupa izgalom még s miközben a két nö féltő szere­tettel vallatgatia, egyre fokozódó élénkséggel ontotta a szót: — Megkapta. Most már leszámoltam vele ! üzért mert öreg ember vagyok, kiállók ón az ilyen hitványnyal , . . Hasítottam egyet az ar- czán, hogy el nem felejti ! Kiegyenesedett valami felszeg küzdéssel, belepirult a visszaemlékezésbe, de az asszonyt ugyancsak megrémítette. — Az Istenért micsoda bajt vettél a fejedre ? — Bajt!? . . . Nem tudja senki. Megve­rekedtem vele. Felkutattam, két embert küldtem hozzá. Hogy rögtön, ma akarok végezni. Meg- izentem, hogy nem várhatok s ha nem jön, olyan botrányt csinálok, hogy meg nem kö­szöni . . . Eljött az egynapos felesége mellől. Mert félt az a gyáva. És most egy félórával ezelőtt szembe kerültünk. Nem hagytam neki időt . . . rárohantam. Olyat kapott . . . Azért mert öreg vagyok. Az egész napi izgalom most már megtörte. Egyszerre elfogyott az ereje, úgy kellett oda támogatni a díványhoz. Ölelgették, locsolgatták, de nem tért magához. Félrebeszélt. Mindegyre visszatért az ö nagy cselekedetéhez, első pár­bajához. Fölemelkedett lázban égő szemmel, előrehajolt és kinyújtva a jobb kezét hörögve kiáltozta : — Megölöm! .. . Gazember! . . . Rajta !. . . Rajta! . . .

Next

/
Thumbnails
Contents