Szamos, 1900. április (32. évfolyam, 26-34. szám)
1900-04-22 / 32. szám
van, csakhogy nem tudta, hogy az miképen íunktionál, nem ismerte annak lényegét és azt hitte, hogy a megfeneklett ipart és kereskedelmet íogja kizökkenteni egy ily pénztár felállításával, holott ez e tekintetben, mint mondottam, semmi jelentőséggel nem bírna és ha a város létesítene is egy orgánumot a már most kiadott pénzek kezelésére és ha azt városi takarékpénztárnak nevezné is, még akkor sem volna az takarékpénztár a szónak gazdasági értelmében csupán a város által pupilláris biztosíték mellett kölcsönadott pénzösszegek kezelésére szervezett bizottság, vagy igazgatóság A czim és betű után nem szabad menni, mert a betű megöl s úgy járunk, mint a márarrarosi zsidók. Mikor ugyanis Rosner Ervin bárót főispánná kinevezték, a zsidó küldöttség felhozta azt is, hogy mily kitüntetés érte a zsidókat ezen kinevezéssel. Rosner kérdezte, hogy honnan gondolják azt, hogy zsidó ? Erre a sakter kihúzta a zsebéből a főispán egy régi arczképér, mely alá ez volt írva — „metszette Barabás— Az országos törvén még Wekcrlét is köti, azt tehát ö sem mondta, hogy a regale kártalanítási kötvények oly községi ta- karékkénztárak alapjai gyanánt legyenek leköthetők, melyek az ipart és kereskedelmet boldogíthatnák. Az sem mond semmit sem hogy a- városok kongresszusa a községi takarék-1 pénztárt üdvösnek mondja, mert ha a község által már kiadott kölcsönök külön pénztáriig kezeltetnek, tzzal a hitelélet terén semmi uj nem léte;ül minden marad a régi kerékvágásban. A takarékpénztát fogalma a betétek elfogadását feltétlenül magában foglalja, már pedig egy városi takarékpénztárnak betéteket nem volna szabad elfogadni, vagyis nem volna takarékpénztár, még ha úgy hívnák is (lucus a non lucendo). Épen úgy, mint a akit Erősnek hívnak és gyenge, vagy Gyengének hívnak és erős. Megmondja ugyan az ellenérv nagy bölcsen (lucidum intervallum itt ismét el- j szállott), hogy milyen lenne a városi takarékpénztár hitelüzlete : „emberi számítás j szerint lehetőleg biztos, egyszerű és lényegében eltér a bankszerü üzlet sokféleségétől*4. Erre a csodabogárra már kiváncsi vagyok, hogy milyen lehet! Azokra a félszeg vádakra, amelyek a városi elöljáróság és képviselőtestület nemkülönben a bankos emberek ellen szólnak, nem vagyok illetékes válaszolni, annyit azonban megjegyzck, hogy az ellenérvnek szerzője már nemcsak félszeg okoskodásokkal hanem bicskával is dolgozott; még pedig debreczeni bicskával. Használja pedig ezt a bicskát a 1 )- és 20-ik század nagy eszméinek és a városi takarékpénztárnak, mint a 21-ik század első nagy eszméjének bonczolgatására. Már pedig az rég el van döntve, hogy debreczeni bicska a tudomány bonczolásához nem alkalmas, az csak szalonna vágásra használható Az ellenérv a gazdasági hasznosság bizonyítását a azt hozza fel, hogy az a 7 letező pénzintézet, nem azt bizonyítja, mintha a városi takarékpénztár most már felesleges volna hanem azt, hogy kellett volna már régen városi takarékpénztár és 6 részvénytársasági alapon álló pénzintézet helyett elég- lett volna kettő is Ugyan, ugyan . ., hogy lehet valaki oly korlátolt, hogy maga is beismeri, hogy 2 takarékpénztár is elég volna és van 7, sőt a káptalannal 8. és meg azt meri állítani, hogy a városi takarékpénztár ily körülmények között hasznos és nem tilos ! Ilyen ellenérvekkel dolgozó ellenféllel csak olyan ember állhat szóba, aki a félre- beszélésben élvezetet talál. Budapesten, 1900. ápril hó 15. Dr. Nagy Elek. HÍRROVAT. A negyedév lejártával fölkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, hojy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * Személyi llir. Hehelein Károly, prépost - kanonok pár nap óta városunkban időzik. * Nyugalomba vonult törvényszéki biró. Papp Kálmán, helybeli kir. törvényszéki biró nyugalomba vonult, s birtokán Simán, gazdálkodással fogja a terhes bírói állást felcserélni. * Főginmáziumi ünnepély. A helybeli kir. kath. főgimnázium az április 11-ikének megünneplése czéljából f. hó 20-án d. e. 9 órakor a székesegyházban ünnepélyes szén' misét hallgatott, melyet dr. Féchtel János czelebrált. Utána az intézet tanárikara és ifjúsága a gimn. tornatermébe vonult, hol az ünnepély a Hymnus eléneklósével kezdődött, melyet az összes ifjúság énekelt. Az ünnepi beszédet Nagy József tanár tartotta, behatóan ismertette az ünnepély czélját. A Szózat eléneklése fejezte be az ünnepélyt. * Választás. Horváth Lászlót a n -károlyi közp. takarékpénztár könyvelőjét a szatmári termén}7 és hitelbank igazgatósága másodkönyvelővé választotta. * A Tiszántúli ev. ref. tanáregyesület gyűlése, melven a helybeli ref. főgimnáziumából is 6 tanár vett részt nagy érdeklődés s élénk eszmecserék közt tartatott meg Mezőtúron. Az értekezlet 19-óu fejeztetett be Legbehatóbb vitára a főginmáziumi vallástanároknak a gimnáziumi vallástanitás és eszközlésre vonatkozó tárgya adott alkalmat. * Emlékeztető. A Társaskör ma vasárnap d. e. 11 órakor tartja évi rendes közgj-iilését saját helyiségében. ' Hivatalvesztésre Ítélt főszolgabíró. Nagy Ákos volt erdödi főszolgabíró fegyelmi ügyében hozott közigazgatási bizottsági határozatott, mely hivatalvesztésre Ítélte, a belügyminiszter jóvá hagyta. A megüresedett állás választás utján fog betöltetni. * Gyászhir. F. hó 20-án este egy jóságos úrnő hunyta le örök álomra szemeit : özv. Ker- tészffy Jánosné, néhai Kertészffy János ügyvéd neje és anyja Kertészffy Gábornak törv. hatóságunk érdemes pénztárnokának. Az elszende- riilt úrnő a Szeudrey családból származott és közeli rokoni összeköttetésben állott Szendrey Júliával, halhatatlan költőnk Petőfi Sándor feleségével. A tisztes matróna háta mögött fényes múlt áll. Férje a harminczas években a leleszi apátságnál mint jogi levéltárnok működött és utóbb Budapesten ügyvédi oklevelet nyervén, Tabódy Pál megye főnök és több uradalom jószág igazgató oldala mellett, mint ügyész foglalt állást. Később Hódmezö-Yásárhelyen szolgált az árvaszéknól, mint előadó; .egyszersmind megbízva a börtönök és a szegényügj7 fölötti felügyelettel. A szabadságharcz ideje alatt mindenütt súlyosan nehezedett a nemzetre a sorsnak balkeze, Kertészffy János ügyvédi oklevelének gyakorlatától pár évre visszalépett és daczára annak, hogy őt úgy a császári kincstár, mint egyes főúri és egyházi uradalmak jogtanácsosul meghívták, ő mindezeket visszautasította és egyszerű gyakorló ügyvéd maradt az 1855. évben bekövetkezett haláláig ; azonban hires büntetőjogi tudásával különösen az ország felvidékén egyik kiváló oszlopa volt az igazságegy férfi közeledett lassan, ingó léptekkel egymást átölelve. Szerelmesek voltak. Hogy észre ne vegyenek, a függöny mögé húzódtam Elővigyázatom nem volt fölösleges, mert sejtelmem beteljesült: épen az ablak előtt álló padra ültek. Kíváncsian vártam milyen lesz ez idyluek folytatása ? Nem várakoztam sokáig. A nő megszólalt. — Szeretsz ? . . . Édes . . . — Szeretlek . . . Két hosszú sóhaj. — Ha én király volnék László . . . — Nos? Miért e vágyakozás? — Bolond kérdés. — szólt durczásan a leány. — Nem is tudtam, hogy te olyan bohó és akaratnólküli vagy . . . Hát hatalmat adnék neked, hogy szerethess boldogan, gondnélkül, csupán nekem élve ! . . — Csodálatos kívánság, a mit én megérteni nem tudok! — Te? Te, László? Nem érted? Különben . . . ah, persze, ti férfiak úgy is csak szórakozásból bolonditjátok a nőket. A leány elszontyolodott s csaknem sírásra fakadt. •— De az Istenért, Boris, hát hogy szeresselek, ha király akarsz lenni? Férfi a férfit? A leány meglepetten tekintett az ifjúra. A borút rögtön fölváltotta a derű. S ezen azután kaczagtak mindketten1, hosz- szan jóízűen. Még én is nevettem a bohóságon. — Te Laczi, hátha a király megajándékozna egy szép kelengyével, mit tennél akkor? Láttad a dolmányát, altkor, mikor a török követet fogadta ? Csupa kárbunkulus ! A kis leány tapsolt kezeivel. Oda simult a férfiúhoz s lágyan tréfásan esdekelt : — Megengednéd, hogy egy csókot adjak neki az ajándékért ? — Nem a’ — legföllebb úgy, ha te nekem adnld előbb, hogy neki átadjam! — Két bajusz érne akkor össze ... — válaszolt a leány. — De nini. Hisz a királynak bajusza sincs! Erre aztán újból kaczagtak; és rögtön próbálták is, hogy hát 1 ogy is van az, ha egy nyalka bajusz és egy bársony finomságú női áll összeér. Egy kissé bántott a tréfa, mert hát érez tem, hogy annak a kis leánynak igaza van. Hanem azért hallgattam hűségesen. Egyszerre csak elkezd kaczagni az a bájos kis tündér, csengőn, édesen. Mi juthatott eszébe? — Ah, László, édes, te jámbor ... — és újból előfogta a nevetés — tudom már miért nem akarsz király lenni! Van ám annál nagyobb ur is, ugy-e ? Nem találod ki ? . . Hát a tanácsur ! — Te, — folytatá elkomorodva — a múltkor fönn voltam a teremben; az apámuram végre rászánta magát, hogy fölnézzen a városházára. Bs képzeld csak a terem egészen üres volt! Ej, ej, király uram, látszik, hogy nincs bajusz ! . ... . Erre már becsaptam az ablakot. Eszembe jutott, hogy ha már ennek a kis leánynak is, aki olyan végtelenül boldog s a kinek csak gyermekded ártatlansága nag}7obb szerelménél, csomót képez fejecskéjében a tanácsterem üressége ; milyen lehet akkor a megdöbbenés azok között, a kik várnak titőletek valamit? Hát ha az a gyermekded hajadon vétkesnek talált, miért ne kelljen azt észrevenni uratoknak, királytoknak, aki egyik büszke polgára ös Buda városának? A király arcza fenyegetővő vált. Szemei vésztjóslóan villogtak s hangja, az utolsó szavaknál már olyan volt, mint a haragos menydörgés. Az őszhaju kötelességszegők pedig hallgattak, mereven, rideg tekintettel. Csak Logody uram fészkelődött helyén, kezdte magát nem jól érezni. — Hallják a folytatást kelmetek ! — kiáltá haraggal a király. — Tegnap reggel ott voltam a tanácsteremben, hogy beszéljek a város tanácsuraival. Egy adóst akartam fizetésre kényszeríteni s egy hitelezőt kielégíteni. Nem volt ott egyitek sem, pedig gyűlés napja volt. Meghagytam a hajdúnak, hogj7 ne szóljon senkinek látogatásomról. Ma itt vagytok, mert fejetek szédül. A pallos közelléte rószegitette meg. — Csakhogy tegnap nélkülem, ma pedig velem. Tegnap még a város volt adós, ma itt vagytok nem saját házatokban többé, hanem palotámban s igy ti vagytok az adósok. E teremben Buda magisztrátusa csupán önmagával és saját zsebével rendelkezhet. Vezesd elő a hitelezőt, —
