Szamos, 1900. április (32. évfolyam, 26-34. szám)
1900-04-22 / 32. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap, április U 22. 32-lk szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ' ‘ >*-5 > \ : ..&r& Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Városi takarékpénztár feltámadás reménye nélkül. Mikor a városi takarékpénztárról f. hó 12. Szatmáron megjelent czikknek első leiét elolvastam, igen jól mulattam, későbben azonban sajnálkozást éreztem a czikk Írója iránt, kin minden bizonynyal erős lefolyású szellemi kórtünet észlelhető. Miután azonban mindenki elfogult lehet, felolvastam tehát a jelzett czikk első felét egy bizalmas társaságban, melynek egyhangú véleménye szerzőt a Lipótmezőre érettnek nyilvánította s azért garanciát vállalt, hogy ha szerző czikkét a „Borszsem Jankó“-ba beküldi, a fületlen gombák között feltétlenül jönni fog. A czikk másik része már némi lucidum intervallumról tanúskodik s bár az általam kifejtettek czáfolatát sehol sem találom, mégis azok kedvéért, a kiket talán sikerült czikkirónak a városi takarékpénztár létezhe- téséről meggyőzni, előterjesztem a következőket. A hajdúböszörményi városi takarék- pénztárnak czimzett intézményről nekem is tudomásom volt. Azt is tudom, hogy ezen intézet az ipart és kereskedelmet nem segíti, hiszen csakis pupilláris biztosíték mellett való bekebeleztetésre ad kölcsönt. Már pedig az ipar és kereskedelem fogalmával homlok egyenest ellenkezik. A kereskedőnek iparosnak életében legnagyobb szerepet a személy és áruhitel játszsza, ily kölcsönt pedig a községi törvény szerint a városi takarékpénztárnak (helyesebben a városnak, mint pénztárnak) folyósítani nem szabad. Már ebből is látszik, hogy a felállítani szándékolt takarékpénztárral elérni czélzott hatás jogilag lehetetlenséget involvál. Hajdúböszörményben az úgynevezett városi takarékpénztár felett az igazgatóság áll, melynek minden tagja korlátlan, közvetlen és feltétlen felelősséggel tartozik a várossal szemben minden koczkázatért. így történt aztán, hogy néhány évvel ezelőtt | csodálatosképen itt is 55000 írtos sikkasztásnak jöttek a nyomára. A végrehajtási zálogjogot azonnal előjegyezték és később bekebelezték ezen 55000 frt elsikkasztott összeg erejéig az igazgatóság minden egyes togjának ingatlanára, mint lő és mellékjelzálogokra. Így körülbelül 1 millió forint értékű vagyon köttetett le. A löldbirtokosok nem tudtak senkitől hitelt kapni és a vége az lett, hogy az igazgatóság tagjai 100.000 frt. értékű közös legelőben illetőségüket adták kárpótlásul, csakhogy a zálogjog ingatlanaikról töröltessék. Ez csak egy epizód a városi takarék- pénztár életéből, de ez is mutatja, hogy a valóságban az állapotok nem oly rózsásak, mintha kiszakítunk a takarék történetéből egy lapot, melyre az évi osztalék van irva. Az intézményeket mindig gazdasági összhatásuk szerint kell megítélni. Tulajdonképen a hajdúböszörményi, n.-bányai, n.-körösi takarékpénztárak nem takarékpénztárak, hanem csupán a város által már korábban is pupilláris biztosíték mellett nyújtott hitelgazdaság organicus kezelési formái. Hol van azonban az ipar és kereskedelem támogatása, amiért városi takarékpénztárt czikkiró íelállitani akart? Már előbb is ennek jogi lehetetlenségét íejtegettem, mely megczáfolva egyátalában nem lett, de nem lehetett, tehát igaz. A várost nem képzelem oly rövidlátónak, hogy pénzét évi 10000 koronáért másnak gyümölcstöztetés végett átadná. Először is azért nem, mert az illető kezén a város vagyonosságához képest oly összeg fordulhat meg, melynek biztosítására elég vagyonos polgár nincsen, másodszor és főleg azért, mert közpénznek gyümölcsöztetés végett vállalkozó részére való kiadása sehol megengedve nincsen, ezt pedig a törvénybe belemagyarázni nem lehet. Czikkiró egész komikusán ismerteti az általa felállítani szándékolt takarékpénztár jogi szervezetét. Azt mondja, hogy a már létező 3 városi takarékpénztárral egyforma jogalapon állana és évzáró üzleti jelentésében e helyett: Tisztelt közgyűlés ! igy kezdené : Tisztelt képviselő testület! Ha az ellenérvek alfabetikus szerzője alatt egy suszter rejtőzik, akkor kalapot emelek, de ha jogász ember volna, akkor szé- gyelnie kell magát. u ugyanis látta, hogy Hajdúböszörményben városi takarékpénztár nevű intézmény A hozomány. Irta: U por Gejza. Mátyás, Magyarország királya. Jó reggelt urak I Ha valamennyien meg nem jelentek előttem, fejeiteket vesztitek! Budán. á király. E rövid, de velős tartalmú rendeletet kapták egy szép reggelen nemes Buda városa magisztrátusának tagjai. És lön nagy szörnyükö- dós a jámbor városatyák között. Egyikük sem tudta elképzelni, hogy mi okból folyamodott a a szigorú, de máskülönben kegyes király ily rideg felszólításhoz ? Történt pedig ez azon évben a midőn Buda város tanácsterme nap-nap után kongott az ürességtől, oly kevés volt a tárgy, ami fölött vitatkozni lehetett volna. Ennek pedig két nagyon egyszerű oka volt. A király azon emberek közé tartozott, kik eilenmoudást nem tűrnek s igy a tanácskozás teljesen felesleges formalitássá sülyedt alatta; másrészt pedig a tanácsban hajdan ép úgy, mint most, feles számmal találkozának németek, budai svábok, a kik dörirögtek ugyan és izegtek-mozogtak, de hallgattak is, lévén az ellentmondás s igy a kemény vita ősi magyar virtus. Nagyon természetes tehát, hogy a mondott nap reggelén a királyi palota fogadóterme szinültig megtelt aggodalmas arczokkal, a mikről lerítt a félelemmel vegyes kíváncsiság. Mátyás fogadóterme egyike volt a legpompásabb művészi alkotásoknak. Már maga a benyomás, melyet a szemlélőre gyakorolt gothikus üvegfestésü ablakaival, magas, csucsivben végződő boltozatával s remek faragványu falaival, mély és erőteljes volt, mintha a király fejlett érzéke a szép iránt összhangzásba igyekezett volna azt hozni saját hatalmas egyéniségével. A terem végén nehéz, hímzett fali szőnyeg, rajta a Magyar birodalom s a Corvinok egyesitett czi- meróvel, adta meg a háttórt a nemes ornamen- tikáju királyi trónnak. Midőn á tanácsosok száma teljes lett s az izgatott kíváncsiság helyet adott a nyugodt várakozásnak a kedélyekben : kinyílt egy mellék- ajtó s rajta szokatlan díszben s komoly méltósággal belépett a király. Egy halk „éljen“ üdvözölte őt a jelenlevők ajkairól, melyet a fejedelem hirtelen kézintése elhallgattatott. Mátyás helyet foglalt a trónszéken. Ekkor előlépett Logody uram, a város polgármestere s egyet pödörintve bajuszán, ekkép kezdé üdvözletét : — Uram király ! Két dolog közül engedtél választani Buda tanácsurainak: vagy megjelenünk valamennyien kegyes színed előtt ma a meghatározott időpontban, vagy kezeinkbe helyezed a fejeinket. Felség! Mi választottunk, még pedig oly módon, a mely te néked is és nekünk is kedvesebb. Ha levágatod fejeinket, kettőtől fosztod meg önmagadat és bennünket, udvarlásunktól és alattvalóid egyik leghűségesebb részétől; migmi meglettünk fosztva fejünk- kel együtt eszünktől, mely a te parancsaidat lesi és azon szerencsétől, hogy neked kedves reggeli kívánságodért hálás köszönetünket kifejezzük. A király arczán egy röpke mosoly futott végig. Elérté a czélzást. — Helyes a te érvelésed, Logody. S hogy magyarázatát adjam fura levelemnek, nehány perezre türelmedet kérem. Valamit el kell nektek mondanom. Logody uram meghajtá fejét s bizonyos negéddel ráütött kardjánák markolatára, jeléül annak, hogy hallgatja a fejedelmi mesemondást. Azután hátrafordult s végig nézett társain. Azok is ugyanazt cselekedtek. O volt az esze valamennyinek. — Tegnapelőtt este történt, — kezdé a király — a könyvtár egyik ablakánál mélázva hallgattam a pacsirta altató dallamát. Az éj szép volt; a balzsamos lóg, a sötétkék égbolt s a keleten ragyogó hold regényes pompája valami bámulatos, fönsóges egószszé olvadt ossza. Szerelmet lehelt és vágyakat gerjesztett az az emberi szívben ... A függő kert egy rejtett ösvényén két alakot pillantottam meg. Égy nő és
