Szamos, 1900. április (32. évfolyam, 26-34. szám)

1900-04-15 / 30. szám

Ki gyújt vezérlő szövétneket a sötétben ? Ki világosítja meg a sir örök éjszakáját ? lm kelet felől dereng a hajnal. A sötét éjszakát fénylő világosság váltja fel. Ragyogva lép ki a nap, a feltámadás napja Golgotha sírjából. Fénye, melege felszántja a bánat könyeit, az epedő lélek ég felé tekint, a bús sóhaj megnyugvás érzetébe olvad át, vigasz­talás kél a fájó kebelben, a gyászoló lélek az élet viharában, mint erős árboczhoz ra­gaszkodik az égből jött kijelentéshez va Krisztus feltámadott és azoknak a kik meg­meghaltak, lett első zsengéjük !a * Husvét ünnepe! Legdrágább igazság! Örök élet kősziklája, reményeink oszlopa, vigasztalás balzsama, legfelségesebb tudomány s igazság szövétneke ! Egyedüli megteremtője mindennek a mi nemes a mi magasztos: a húsvéti igazság, Krisztus feltámadása, az örök élet hitének biztosítéka. Benne! a múlt meg­bocsátva, a jelen gondosan vezetve, a jövendő örökre biztosítva. Örök élet hirdetője! Zendíil a győzedelmi ének jöttödre minden hívőnek ajkain, lelkesültség az arczokon, öröm tiiz a szemekben, nem kietlen többé a lét: a Krisz­tus lett az élet fejedelme, feltámadott Urunk e napon . . . nincs szenvedés . . . nincs halál . . . élünk mi is örökké \ Papolczy Zoltán. Észrevételek „Szatmár városi erdőirtványok betelepítése“ ez. memorandumhoz. Irta: Szeőke Barna. III. De hiszen kérem, ha ma egy embernek 2000 írt értéke van (ami egy ilyen telepes­től a memorandum 19. lapján megkivántatik) különösen izraelita honfitársaink között, az avval nem húsz, hanem 200 hold földet bé­rel, s ha holdját 6 Irt, sőt mondjuk 8 írtjá­val béreli is ki, a már kész elvetett s Szt. György napkor átvett őszi vetés learatásáig csak 800 irtott kell neki fizetni, s az épít­kezés és felszerelés költségeinek törlesztésé­ről ellenébe még szó sem tétetik Egy ilyen 200 holdas birtokban bizony­nyal van 60 hold őszi vetés, s ebből a te­lepesnél alkalmazott számítás szerint a bérlő 300 mm. búzát adhat el, ami 6 írtjával 1800 frt, igy marad neki a haszonbéren felül 200 írtja és 420 mm. tengerije. így mérve a dolgot, ki lenne bolond 20 hold haszonbérléseért 2000 la értékét reszkirozni? De különben is a mi népünk irtózik a haszonbértől; felibe vagy harmadába meg­munkálja a földet, de hogy határozott össze­get fizessen érte — akár ad az Isten ter­mést, akár nem — azt már nem tűri a ter­mészete. Hiszen köztudomású, hogy a legszegé­nyebb napszámos is azon imádkozik, hogy ötét az Ur csak annyira segítse, hogy agg korára csak egy kis teleknekvalót szerezhes­sen, hogy legyen hová fáradt fejét lehajtani, a melyet kizárólag sajátjának mondhat. Telepítést haszonbérleti rendszerrel esz­közölni, szerény véleményem szerint más lehel; azt hiszem, hogy a mi, haszonbérlő­nek netán alkalmas népünk, magát 50 évre lekötni nem engedi, különösen akkor, ha a messze jövőben még azon kis reménysugár sem csillan íeléjök, hogy annyi évek fárad­ságai után, övék lehetne azon töld, melyet ők annyi verítékkel öntöztek. Telepítést csak állami, vagy az állam által megvásárolt birtokon, maga az állam eszközölhet és pedig nem úgy, hogy a tele­pes örökös bérlő maradjon, hanem hogy a földnek idővel (árának törlesztésével) urává, tulajdonosává váljék. Ha a telepítés által azt a czélt akarjuk elérni, hogy a magyar nemzet szaporodjék, mert hiszen a magyar államnak más czélja jelen körülmények között nem is lehet, ak­kor az államnak, vagyis a magyar nemzet­nek nem is szibad azon csekély áldozatot sajnálni, mely az öröktelepités és a haszon- bérleti rendszerből eredő jövedelem között, mint különbözet mutatkozik. A nemzet szaporodása egyszersmind erősbödése is. És ha ezen utón is szaporítja a kor­mány a mi népünket, még mindig nagyon kicsiny kárpótlás, azon elriasztó vesztesége­kért, mely a magyarságot hazánk keletén és délen érte; s melynek feltartóztathatlan rom­bolását és előhaladását, még ma sem tudjuk Ékkel Lajos barátaimnak, hogy az ügynek ér­demleges megoldásáig annyi viz fog lefolyni a Zavaros folyón, hogy az alatt az igaz vallásra talán engemet is megtéritenek! A Polgármesterhelyettes ur jelentéséből azt is megtudtuk, hogy a nmóltóságu belügyi kormány az uj Vigadó terveit s költségvetését jó­váhagyta ugyan, azonban a kidolgozás fölött némely javításokat rendelt el, a melyeknek esz­közlése végett a helyettes ur Bálint és Jámbor épitó mérnököket már eleve meg is kereste. Csomay Imre bizottsági tag ur, aki el­lensége a népnek mikor vigad, már móst kije­lentette, hogy a Vigadót úgy átalakitatlanul, mint átalakítva ismételten ellenzi és érdemileg annak idején újból fel fogja vetni az építkezés szükségességét; azonban már ezúttal is az eljáró polgármesterhelyettes ur nyakába kívánja sózni a tervek elrendelt átdolgozásának költségeiért a felelősséget. Pap Géza főjegyző ur áll ez elé a felelős­ség elé és ez neki annyival is könnyebb, a mint kijelentette, hogy a vállalkozók e terven a szük­ségeseknek fölismert javításokat dij nélkül tar­toznak végrehajtani. * Kovács Leo móltóságos ur interpellálta napirend következő száma alatt. Előadta, hogy az utóbbi időkben a galicziai zsidók úgyszólván csapatostól özönlik el Sebajdavármegyét és Se- bajdát, a mi féltékenyen őrzött és szeretet vá­rosunkat. Már nem is érdemes régi szép nevére ez a város, mert ez a hazátlan, foglalkozás nél­küli és munkakerülő népfaj azt Uj-Jeruzsálemmé változtatta, a hova rendőri ellenőrzés hiányában bo dog és boldogtalan tetszése szerint betele­pülhet. És ez a nép igen furfangos eljárás utján jut falaink közzé. Hogy a közfigyelmet elhárítsa, már a batizi vasúti állomáson kiszáll a vonatról és az est szürkületében keresztbefout lábaival gyalog imbolyog be pájeszesen, kaftán jával és jármikéjóvel az Ígéret földére. A szó nők ur egy Ízben találkozott ilyen illatos kara­vánnal. Arra a kérdésre : mit akarnak ebben a városban? azt válaszolták, hogy gyermekeik, ro­konaik meglátogatására vagy bevásárlás czéljá- ból jöttek. Ez azonban nem igaz, mert a főczél az, hogy a munkás osztályt kizsákmányolják; a városnak adót ne fizessenek, hanem csupán tér hére és bajára legyenek. Ennek a városnak a levegője már úgy is büzhödt a sok kaftános pálinkaméréstől s ezért kérdi a h. polgármester úrtól, van-e tudomása a saját hitrokonaik által is veszedelmesnek felismert eme tömeges be­vándorlásról és szándókozik-e az ily foglalkozás nélküli népség eltolonczoltatása iránt az erélyes intézkedéseket azonnal megtenni ? A polgármesterhelyettes ur nyomban kije­lentette, hogy a jelzett tömeges bevándorlásról hivatalos tudomása nincs; azonban a rendőrség utján intézkedni fog, hogy hasonló esetek a jö­vőben elő ne forduljanak. M á t r a y Lajos szerkesztő urnák tárgyha­sonlóságnál fogva még az ellen is volt kifogása, hogy az úgynevezett bócheriskolában a talmud tanulók nem magyar nyelven nyerik az okta­megakadályozni, akkor a mikor az erő és hatalom a kezünkben lenni látszik. Sajnos csak látszik! . . . mert valóban még most sincs kezünkben, hanem azért te­hetségünk szerint „munkálkodjunk mig nap­pal vagyon, mert el jő az éjszaka.“ Sikerrel csak úgy és akkor lehetett te­lepíteni és virágzó községeket létre hozni, amint és a mikor a szatmári békekötés után, egyes főuraink itt és Tolna megyében, el­néptelenedett birtokaikon, úgy szólva pénz nélkül eszközölték a telepítést. A birtokos adta a földet és a telepítés­hez szükséges anyagot, a telepes pedig adta az ö munkaerejét, mely aránylag csekély és kevés értékű volt. II en telepítést ma már nem lehet csi­nálni, de azt igen, hogy például a telepes a föld árát 50 év alatt letörlesztvén, az saját tulajdonává válik. De hát erről a megörökítésről é; annak módozatáról a memorandum sem beszél, de másrészt a városnak sincs hatalmába indo­kolatlanul ilyen nagy birtokot elidegeníteni, s a memorandum Írójának sem lett volna czéljával összeegyeztethető, hogy ilyen tervvel a város kedvét a telepítéstől elvegye. Hiszen a tervezőnek czélja az, hogy a városnak la­kosait, adófizető népségét vagy ezer ember­rel szaporítsa, továbbá, hogy az 5 ezer hold­ból illő jövedelmet húzzon a város és végül, hogy a város iparosainak vevő közönségét egy ezerrel szaporítsa. Haszonbérleti rendszerű telepítéssel az alig lehetséges. Tehetné azonban a város azt, ha azon szép jövőjű birtokából, reális és kellő hasz­not akarna huzni, hogy azon 5 ezer holdon saját rég'ébe gazdálkodjék, s úgy szólván uradalmi gazdálkodást űzne. Két évig természetesen csak a már ad­dig kultur képessé tett földeknek venné hasz­nát a város, t. i. mig a földek a tuskótól megszabadhatnának; a milyenek tudtom­mal a Körtvélyes egy része, a Kőmeszeg stb. Két év múlva 100 ezer frt felszerelési költséggel saját régiében való gazdálkodás mellett, holdanként csak 8 frt tiszta hasznot számítva is 40 ezer forint jövedelem volna biztosítható a város részére, a melyből csak tást; ennek orvoslása végett a kir. tanfeliigye- lősóget megkerestetni kéri. Oh fájdalom ! ebben a hivatkozott hatóság mit sem tehet, mert az oktatási nyelvnek sza­bad választását engedi meg a magyar nemzeti­ségi lovagias törvény! A lefolyt jelenetből tanulságul azonban Arany Jancsi bácsival mindenesetre el lehet !zengeni : Rósz időket élünk, Rósz csillagok járnak ; Isten óvja kaftánoktól A mi Sebajdánkat! íj! A husvágási szabályrendelet némely sza­kaszának módosítása iránt beterjesztett tanácsi javaslat élénk megvitatásra szolgáltatott alkalmat. Az uj módosítás kimondja ugyanis, hogy úgy a városban, mint Szatmárhegyen csak oly marhának húsa adható el, a mely előzőleg állat orvosilag és rendőrileg megvizsgálva van. Ezek szerint a falvakról a marhahúsnak városunkban és a Hegyen szórványosan diva­tozó behozatala korlátozva lesz, mert a hús- csempészek a kívánt előfeltételeket igazolni nem képesek. Dr. Keresztszeghy Lajos ur sürü fej­szecsapásokkal ostromolta a mészárosokat, a kik a húsfogyasztás terén nálunk teljes egyedáru- í ságot gyakorolnak. Ideje volna a szabad ver­senynek ebben a tekintetben is tért engedni, hogy a közönség olcsóbb húshoz jusson, és igy a túlzott húsárak leveressenek. Látja, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents