Szamos, 1900. április (32. évfolyam, 26-34. szám)
1900-04-15 / 30. szám
a 100 ezer forint törlesztésére szükséges 5 százalék volna levonandó. Nagyobb t. i. 5<)0 holdas parczellákba ki adva, nem lehetne biztosan többre számítani, mint 25 ezer forintra. Mig a szóban levő tervezet javaslata szerint a 20 holdas telepesek által első 10 évben csak 15 ezer forintnyi jövedelem mutatkoznék, ha ugyan egyáltalán behajtható lenne. Még nem beszéltünk arról sem, hogy a körülbelül 240 drb. épületnek fenn tartása, időnkinti reparátiója kit terhelne, pedig ez oly fontos kérdés, mely vagy a város jövedelmét apasztaná, vagy pedig a haszonbérlő telepes lábáról húzná le a csizmát. A Rózsa Károly ur által felvetett eszme — nem tagadom — altruistikus, nemes emberbaráti szeretetre mutat, s látszik, hogy úgy a város, mint morális testület iránt melegen érez, az iparosok ügyéért pedig lelkesedve küzd, s a memorandumhoz csatolt térkép szerint a dolog különösnek és tetszetősnek látszik, s mindenesetre elég érdekes arra, hogy komoly emberek foglakozzanak vele, de sajnálva kell kijelentenem, hogy az szerény véleményem szerint úgy kivihetetlen, mint azt az előbbiekben számszerűleg be is bizonyítottam. (Vége.) Ki legyen a plébános? Nem volt szándékom ma az egész közvéleményt foglalkoztató kérdéshez hozzá szólani, mert reméltem, hogy ez a fontos ügy, a hívek, akiknek lelki érdeke, kívánsága, ó ajtása legelső sorban veendő ügyeimbe s akiket a döntésben, mert mindenek felett róluk van szó, feltétlenül elhatározó szerep illet, megelégedésére fog eldülni. Mivel azonban látom, hogy a püspök kanonok plébánost akar kinevezni, a város, a hivek ellenzése mellett is, elmondok egyet-mást a mit részint én magam tapasztalatomból, részint nálam még öregebb emberek elbeszéléséből tudok. A szatmári egyház megyében összesen 6 kanonoki hely van, ezzel szemben bizonyosan sok pap áll, a kik között azonban csekély kivétellel a nagy concurenczia miatt a 60-as évek előtt senki sem lett kanonokká. Tehát öreg emberek, a mikor már czélt érnek, a kik érdemekben gazdagok lehetnek ugyan, de újabbak szerzésére, előre törekvésre többé nem gondolnak, mert hiszen belölök nagyobb ember a praxis szerint általában nem lesz, sőt inkább afáradamészárosok, a mit egyébiránt nem irigyel tőlük, szaporodnak . . . gyarapodnak ... és mindez a közönség rovására a köztük fennálló kartellnek eredménye. Ezen egyesült erő ellen meg kell uyitni a védekezés természetes útját. A h. polgármester ur előadta, hogy a húsnak jelzett módon való elárusitását egyenesen a közegészségügy követelményei sürgetik és másrészt az a körülmény, hogy a város által nagy költséggel ópitett közvágóhíd járadéka évenként megtérüljön, a melyhez a falusi mészárosok épen nem járulnának. Különben is a húsárak felcsigázása elleu van egy hatalmas eszköz a közönség kezében: a próbavágatás, melyből azonban egy alkalommal az tűnt ki, hogy a mészárosok olcsóbban árulnak, mint a hogyan közönséges körülmények között lehetne ! (Elénk derültség.) Heinrich Viktor ur abban a nézetben van, hogy ha Budapesten a verseny szempontjából megengedik az idegen hús behozatalát, azt itt is engedélyezni kell Dr. Kelemen Samu ur szerint a javaslat olyan, mint a kancsal mészáros ; nem oda néz, a hova üt. Úgy látja, hogy a mészárosok kartellje fojtó gyűrűként kulcsolódik a közönség nyakára és a Tanács most e javaslattal a fogyasztók fejére üt, hogy meg ne sántuljanak. Indítványozza, hogy a módosítás terve tanulmányozás végett adassék vissza a Tanácsnak. C s o m ay Imre ur ritkán van abban a helyzetben, hogy a h. polgármester úrral egyetértsen; azonban nőst egyetért. (Zajos derültség.) lom után nyugalomra vágynak és helyesen sőt jogosan ; a franczia 50 éves korában megy penzióba, más ember a 60 óv előtt. Ehhez járul az öreg korral járó testi gyöngeség, akaraterő pusztulás, elkedvetlenedós, a társadalmi izgatottsággal járó munkától való irtózás. Kivánatos-é, hogy egy ilyen ur álljon élére a szatmári előkelő, fényes plébániának, a hol a felekezetközi kényes viszonyok, a város nagy intelligencziája, immár felcsigázott kívánsága egy egészen fiatal ambiciózus, lelkes, törekvő, agilis, müveit, a helyi társadalomnak személyi, egyéni kiválóságaival imponálni tudó, buzgó, a hívekkel bizalmasan, szeretettel, állandóan foglalkozó embert kivánnak. Egy kanonoktól a fen- nebbieket nem várhatni. Itt van pl. Pelikán kanonok-plébános, kit a város soha meg nem választott, mert az utolsó választott plébános Linczy prépost volt egy félszázaddal ezelőtt, hanem a püspök az elnyomatás szomorú idejében, a mikor a visszaélések, a törvénytelen erőszakosságok, jogtalanságok vígan burjánzottak hazánkban, a hivek és a város nyakára reá kényszeritett, a minek áldásos következménye sohasem volt, mert a püspöknek nem a harcz, a gyülölség, hanem a béke, közérdek és szeretet magvait kell hintegetnie. Ez akkor megmehetett a Bach korszak átkos idejében, ma már a mikor jog, törvény uralko dik ez nem mehet. Pelikán egy évtizedig törvényellenesen adminisztrálta a plébániát. Ez az öreg ur közismert alakja volt a városnak az ő Ripsz kutj'á- jával, kedvenczével, a melynek képét elpusztulása után szobájában őrizte és órákig kesergett előtte. Egyszer megtörtént, hogy Ripsz eltévedt ebéd előtt és a káplánok, a kik egyike Páskuj volt, addig nem ebédeltek mig Ripsz elő nem került. Jött Haas püspök. Pelikán meghalt. Haast sokan félre ismerték, de bizonyos az, hogy a közügyet a hivek vallási érdekeit lelki szükségleteit mindenek fölé helyezte. O rögtön belátta azt, hogy plébános itt kanonok többé nem lehet, mert a lelki ügy gondozása, az iskola, társadalom, közügy ma már nem annyit kivánnak a paptól, mint az egyházmegye alapításakor. Látta, hogy a létező állapotok tarthatatlanok, erről meggyőzte a káptalant, mely ünnepélyes okiratban, melyre a város majd hivatkozhatik, melynek a püspöki levéltárban léteznie kell, a plébániáról lemondott, csak azt kötvén ki, a mi természetes, hogy a legfelsőbb kegyur, de nem a római pápa, mert nálunk vannak püspökök, apátok a kikről Róma sohasem hall, hozzá járuljon. Haas püspököt azonban kora halála ennek megszerzésében meggátolta. Következett Biró püspök az egyházmegye szülöttje és jóságos atyja, a kit város papsága gyöngéden szeretett, a ki a békét egyetértést Mindenki tudja, hogy olcsó húsnak hig a leve ; azért a közegészségügy érdeke és a közvágóhíd költségeinek szempontjából pártolja a beterjesztett javaslatot. Különben, ha dr. Kelemen urnák annyira a szivén fekszik a húsárak leszállítása, figyelmébe ajánlja a gabelladijak mérséklését. (Élénk tetszés.) Van azonban a mészárosok túlkapásai ellen a város kezében még egy másik nagy eszköz: a lóhus kimérésének engedélyezése. (Általános derültség.) (Majd az angol-bur háborúból a Roberts lord döglött lovait ide hozatjuk!) Végül Daróczy Endre ur ellenezte a javaslatot s miután a h. polgármester ur azt is mételten igen sikeresen megvódelmezte, a többség változatlanul el is fogadta. * Az árvaszók terhére megrendelt uj tüzmen- tes szekrény árát a közgyűlés kiutalványozta ; minthogy azonban kitűnt, hogy a kérdésés műtárgy nem honi gyártmány, dr. Kelemen bizottsági tag ur a hazai ipar támogatása szempontjából óvakodásra kéri a közgyűlést az effajta vásárlásoktól. Csatlakozom a szónok ur nézetéhez még abban az esetben is, ha ily termékei, mint éppen a bevásárlott szekrény, a magyar iparnak nincsenek is! Még pedig azon okból, hogy a Papakosz- ták idegenek s a honi gyártmányok feltörésével bizonyára nehezebben fognak megismerkedni ! 1001. hirdette s a kit mindenki szívből megsiratott. Biró, kanonok volt a lemondás idejében s ö is helyesnek sőt természetesnek találta az állapotot s azt fentartotta, fentartani kívánta ! Hiszen Páskuj installálva is volt. Jött Schlauch pöspök s mikor Jandrisics választására került a sor a püspök a hivek a város oly kétségen felül állónak tartották a létező viszonyokat, hogy a régi összekapcsolt rozoga időszakra vagy az újból való összekapcsolásra még álmában sem gondolt senki. Aztán akkor már 3-szor választott a város, mely vál. jogait máig fenntartotta, erről soha le nem mondott, nem is mondhatott le, mert ha a terhek viselését tőle megkövetelik, jogait se kobozzák el, először Wagnert, aztán Páskujt, utánna Jandrisicsot választotta. Egy félszázados, kipróbált, jónak bizonyult joggyakorlat után, egy régi tarthatatlannak kijelentett állapotra vissza térni, hogy is juthat még eszébe is valakinek ? Maga a minisztérium is ha oly szörnyűségnek, törvénytelenségnek, kárhozatosnak látta volna a fennálló gyakorlatot bizonyára sietett volna a rendelkezéssel és nem irta volna, hogy netaláni panaszig ő nem ítél vagyis, ha nektek megfelelő, jó, tartsátok fenn továbbra is. És ha törésre kerülne is a dolog, bár a káptalan egy előbbi határozatot vissza nem vonhat, azt hisszük, de nem is áll érdekében vállaira újabb terhet venni, az elválasztásnak az előbbiek után okvetlenül be kell következnie. A káptalan teendői annyira felszaporodtak, hogy e teendők mindegyike egész embert követel. íme: egy kanonok, püspöki helynök, ki a püspök helyettese, távoliét, vagy betegség esetén, a másik egyházmegyei tanfelügyelő, a harmadik az alapítványi pénztár főnöke, a negyedik az apáczák nagy tartományának főnöke, az ötödik a papnevelde kormányzója, hatodik a püspöki uradalomnak kormányzója. Tehát mind a hatnak meg van a maga teendője, a melyet ha lelkiismeretesen be akar tölteni egyébb hivatalra nem vállalkozhatik. Eeltéve, hogy mind egészséges, a mi mint tudjuk, ki vau zárva, mert öregek s az utóbbi időben is két kanonok éveken át templomba sem járt. Már most ki lesz hát közülök a plébános? A plébánosnak nemcsak a névet kell viselnie s aztán a káplánok végezzenek mindent a mi divatos felfogás a papoknál. A plébános dolgozzék, vezessen, irányt adjon reprezentáljon, ott legyen mindenütt a hivek között a nyájjal, nem pedig köhögve, jajgatva, vagy nagy ur módjára otthon üljön. Akkor, mikor a többi felekezetek a legkitűnőbb erőket halásszák egyházaik élére, a katholikusok öreg emberekkel kísérleteznek, a kik megunva a dicsőséget pár hónap múlva vissza vonulnak és egy másiknak adják át helyüket. Ebbe a katholikus hivek Szatmáron bele nem nyugodhatnak. A püspök pedig ha szivén viseli a hivek lelki javát a város eddig zavartalanul fennálló felekezetközi békéjét, ha akarja a közmegelégedést, közmegnyugvást látni, hiszem, hogy az egész város örömére bölcsen úgy fogja megoldani a kérdést, hogy mint eddig meghirdeti a pályázatot s a városnak a pályázókban való válogatáshoz módot nyújt. Hadd válasszon a város ezúttal is, a személyes kérdést teljesen háttérbe szorítva, az egész egyházmegyéből pályázók közöl, válassza a legméltóbbat, legrátermettebet, mert a szatmári plébánia, Szatmár városa ilyen papot megérdemel. Egy katholikus. Felhívás. A dalegyesület választmánya a következő felhívást küldte szét az ország dalegyleteihez : Tekintetes választmány! Szeretett Dalos Testvérek! A Szatmár-németi Dalegyesület 25 éves fennállásának örömünuepét üli! Ünnepe lesz ez a magyar dalnak, mely szívből jő és szívhez szói, mely a szív húrjaival hatalmába veszi minden gondo'kodásunkat, felébreszti legszebb érzelmeinket, nemesíti erkölcseinket, tét trees munkára — a magyar cultura terjesztésére — buzdít és lelkesít. Dal fekteti bölcsőbe a gyermeket, dal kíséri sírba az aggastyánt; dalra hévül az ifjú, dal fokozza munka közben a fiérfi. hanyatló erejét; a dal hatalma hősöket szül, a magyar dal a magyar nép története, jelene és reménye. E magasztos érzelmet ápolta negyedszázadon át a Szatmár németi dalegyesület első sor
