Szamos, 1900. április (32. évfolyam, 26-34. szám)

1900-04-01 / 26. szám

olcsóbbá lenni. S ha a szállítási vállalatok, melyek amúgy is túlnyomóan az állam kezében vannak, egyenesen veszteséget fognak ennek a révén szenvedni, ez nem lesz oly baj, mintha a malomipar tovább haladva a han atlás ösvényén, végre is csődöt lesz kénytelen mondani. A malmok évtizedek óta lolyton újból meg újból kérelmezik a szállítási dijak leszállítását. A kormánv tényleg több ízben igen jelentékeny fuvardíj reduk- cziókat engedélyezett.

De ha látjuk, hogy ez még mindig nem elég, ha látjuk, hogy másképen nem segíthetünk a malomiparon, ne engedjük veszni s ne riadjunk vissza attól a nagy áldozattól, amelyre, ez az iparág valóban érdemes.

F. M.

Színház.

Márczius 22-én csütörtökön a „Baba“ került. negyedszer színre. Haladás helyett visszafejlődést tapasztaltunk ez előadásnál. Különösen a szerep uemtudása egyeseknél, főleg Kölniéinél, nagyban lerontotta a darabbal eddig elért hatást, amelyet csak Feledi és Kömleiné ügyes játéka és énekszámai voltak képesek megmenteni. Latabárné valamit engedhetne túlzásaiból.

Pénteken az „Aranykakas“-t nézte végig félhelyárakkal elég szép számú közönség, a melyet jóizü nevetésben tartott egész este Tábori kitűnő alakítása s játéka. Érczkövi és Kömleiné is szokott otthoniassággal játszottak s jó kedvvel ismételték meg a harmadik felvonásban a „Rettecskén“ refrainü éneket.

Szombaton jutalomjátéka volt társulatunk egyik legügyesebb férfi tagjának, Kömleinek, a kiről — eltekintve a szerepe tanulásában rendesen tanusitott lanyhaságától — mindig a legjobb véleményben voltunk. Nem egy szerepe van, amelylyel utánozhatlan, majdnem művészi alakítást nyújtott. S a közönség és a kritika nem is volt soha iránta hálátlan, mindig megadta neki azt, ami őt érdemszerint megillette. Annál hálátlanabbnak bizonyult ő a válás pillanatában, amikor sokat ígérő reclámmal s nagy port felverve jutalomjátékául egy olyan darabot választott, a mely legjobb esetben is czirkuszba való. „Gyürkövics Aron aus Püspökladány“ a czime az érdemes darabnak, a czimszerepben a szerzővel, Feld Mátyással, aki a jutalmazandó iránti szívességből jött le a fővárosbői creálni szerzeményét. Kritikát mondanunk a darabról nem lehet, mert az kritikán aluli és tartalma semmi, — pikantéria, badars'g tölti meg a darabot, a mely sárga földig tapossa a jó Ízlést. A nézőteret majdnem zsúfolásig megtöltötte a közönség, a melynek nagy része dühöngött a bosszúságtól, a melyet ez este végig kellett szenvedniük. — Müizlósü direktor ur s igen tisztelt

ssinügyi bizottság ! hát a jutalomjáték megválasztásánál nincs semmi beleszólásuk, korlátlan s ellenőrizhetlen joga ez a jutalmazandónak ? Ha igen, hát ezen segíteni kell, mert a színház és színészek vannak a közönségért s nem meg fordítva. Elvégre a színpadnak első sorban ue- mes czélja van s csak e czél szem előtt tartása mellett szabad más czélra is felhasználni.

Vasárnap fáradhatlan igazgatónk, kiváló díszletekkel „Az ember tragédiáiá“-t hozta színre. Gyönyörű volt a negyedik képben a Splinix ; a franczia forradalomnál a Marseilleset nagy lelkesedéssel énekelte a kar s hozzácsatlakoztak a társulat elsőrendű tagjai is. Rakodczay kifogástalan művészettel alakította Luczifert Ádámot Morvay, Évát Arday Ida nagy gonddal játszották. Általában az egész előadás egyike volt az idényben előadott drámai előadások közül a legjobbaknak. Az előadást félház nézte végig.

Hétfőn a „Granadai éji szállás“ t másodszor adták még sokkal élvezetesebb előadásban, mint először. Szomorú, hogy7 ez a bájos zenójii kifogástalanul szilire hozott, jól betanult darab csak félházat tudott összehozni. De ez a kis közönség aztán igazán élvezett. Feledi és Erczküvi tiszta, csengő énekükkel, játékukkal felülmúlták önmagukat. A kar is jobb volt, mint a múltkor. A zenekarról most is csak szépet s jót mondhatunk.

Kedden Prém Józsefnek „Vándormadár“ czimii pályanyerte.s vigjátéka került szilire először, talán utoljára, csekély közönség előtt, vontatott, rossz előadásban. — A darab silánysága nem érdemli meg a fáradságot, hogy7 azzal érdemlege en foglalkozzuk. a. direktor dicsérettel fáradozik még a színi évad végén is, hogy uj darab előadásával közönséget vonzzon a színházba, de ez a tragikus helyzetekből vígjátékká fany’aritott újdonság nem érdemli meg a színészek fáradságát sem. a kik talán tudva értve ezt, nem is igen erőltették meg magukat a szerep megtanulásában. Nem tudui mi okból lett e darab pályanyertes, mert az bizonyos, hogy7 a deszkákon nem állja meg helyét; pedig ez a fokmérője egy darab sikerének s jóságának. A darab tartalmáról jobb, ha nem is szólunk, rendkívül untatná a közönséget. A szereplőkről édes kevés jót mondhatunk. Kömley a súgót érthető okból majd kihúzta odújából. Simon tragédiában képzelte magát; hatalmas pathosával kétséget keltett a közönségben, hogy vájjon nem más darabból deklamál. Egyedül talán Novák Irént emelhetjük ki dicsérettel, aki igyekezett némi életet önteni a holt darabba.

Szerdán Hervó bájos zenéjü „LUi“-jében gyönyörködött kis számú közönség. Feledi és Erczkövi, mint mindig, ezúttal is kitüntették magukat. Művészi énekükért s játékukért a zajos taps nem maradt el. A többi szereplők is jól játszottak.

HÍRROVAT.

A negyedév lejártával fölkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, ho^y hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek.

* Személyi hir. Vukovics János, m. kir. honvéd ezredes, dandárparancsnok má.czius 27-én foglalta el uj állomását városunkban. — Előbbi állomás helye Eszék volt. Üdvözöljük !

* Kinevezés. Meszléuyi Gyula püspök, az összes tanitónőkópző intézetek igazgatójává Hámon József apát-kanonokot nevezte ki.

* Dalestély. A férfi dalegyesület f. évi április hó 23 án a pártoló tagok részére tagil- letményes dalestélyt rendez. Áz idő rövidségére és a közbeeső ünnepekre való tekintettel felkérjük a működ i tagokat, hogy a próbákat szorgalmasan látogassák, mert az a közönség, amely a legutóbbi sikeres dalestély alkalmával lelkesedésének oly szép tantijeiét adta, méltán elvárja, hogy az előadás kellő műélvezetben részesítse .

* Hir egy barátunkról. Örömmel értesülünk, hogy Losouczi Endre H M. Vásárhelyi ev. ref. helyettes lelkészt, Kunágotai tekintélyes egyház egyhaugulag lelkészül meghívta. Mindenkor szives örömmel veszünk tudomást arról, midőn városunk fiai közül valaki különösen idegen vidéken kiemelkedik. Ez a most hírül adott esemény annál inkább fontos, mert a jeles pap pusztán érdemei által emelkedett a közbizalom válán minden befolyás nélkül, egyedül a híveknek szeretető által. Örömmel csatlakozunk ez alkalomból az üdvözlök sorába s óhajtjuk, hogy a fiatal, tehetséges lelkipásztor uj othonában megtalálja mind azt a boldogságot és örömet, a melyre igazán érdemes !

* Királyi kinevezés. Hehelein Károly ungvári plebáuost, nyug. főgimnáziumi igazgatót a király a szatmári székes káptalan kano- nokjává nevezte ki E kinevezés hírét bizonyára örömmel fogadja mindenki, aki Hehelein Károdnak városunkban eltöltött s szép elismerésre méltó pályafutására emlékezik.

* A Kossuth-kertben tervezett kád és gőzfürdő építésére beadott ajánlatok felett a mérnök és az építkezési bizottság meghallgatása után a városi tanács határozott s az ajánlatok közül a Hirsch Miklósét fogadta el mint legolcsóbbat, vagyis 60719 k. 12 fill, ajánlati összeggel. Azonban kikötötte, hogy a vízvezeték, fürdő, csatorna és központi gőzfűtés berendezést csak oly szakértő czóggel végezteti, amelyet a tanács ily munkálat végrehajtására legjobbnak talál. Továbbá az építkezés tartamára a közgyűlés egy ahhoz értő felügyelőt vá-. laszt, kinek dijait a vállalkozó fogja az építési alapból fedezni.

* Jubileum. A helybeli férfi, dalegyesület fennállásának 25 éves emlékünnepét ez óv közepén tartja meg. — E részben az egyesület választmánya végleges megállapodásra jutott s az ünnepély napjait junius 29. 30. és

lók már, mert immár oly helyzetbe jutott, hogy bizony ha még sokáig igy tart az állapot, ő tiltott útra tér. Eszretóróse már késő volt, mert e naptól fogva jobban udvarolt akarata ellenére is s arra a tudatra jött, hogy ő szerelmes lett Telkessynébe: ez végtelenül bántotta és boszantotta. Hogy azonban tiltott útra ne térjen, egyik legjobb barátjának bizalmával vissza ne éljen, szóval bensőbb szerelmi viszonyt ne folytasson Telkessynével, elhatározta, hogy megválik a családtól s a következő hó elejétől nem reflektál többé Telkessyék ellátására. Az orvost ily körülmények között fura lelki állapotok gyötörték, egészen bus lett, mi feltűnt Telkessyéknek is — Egy alkalommal a midőn újra csak ketten voltak odahaza az orvos és Telkessy ur felessége, az utóbbi látta, hogy az orvos még mindig busul, kórdó :

— Doktor ur miért oly lehangolt, hanem venné alkalmatlanságnak kérdésem ?

— Beteg vagyok Nagyságos asszonyom egy pár nap óta.

— És miért nem gyógyítja magát doktor ur?

— Talán nem veszedelmes a betegségem, asszonyom, s igy remélem, múló baj az egész.

— Én előttem olyan furcsa az, doktor ur, hogy ha az orvos beteg, jegyzó meg nevetve a szép asszony.

— Sajnos nag\ ságos asszonyom, de igy van, nem tehetek róla.

— Bocsássa meg orvos ur Éva leányának kíváncsiságát, de igazán úgy bánt engem, hogy oly levert, azt hiszem csak titkolódzik. Ugy-e igazam van ? Mondja !

— Igaza van nagyságos asszonyom, de nem nyilat.kozhatom, nem engedi becsületem, hogy kegyedet megsértsem, mert ha az igazat megmondanám, nagyságos asszonyom sértve éreznó magát.

— Sokkal jobbau tisztelem, becsülöm önt, minthogy azt gondolnám, hogy akarva bántson, ha pedig felhatalmazom a nyilatkozatra, nem szándékosan sért meg. Nos szóljon doktor ur !

— Az a lekötelező, lebilincselő, nyájas és kedves modora, asszonyom, melyet velem szemben tanusitott a mióta kedves családjuk körében időzöm, egészen kivettek normális gondolkozásomból. Feltettem magamba, hogy szivem titkáról senkinek nem szólok és a következő hó elején, bármennyire is fájjon lelkemnek, kegyedéitől megválók és kérem azt nag37ságos asszonyom tudomásul venni és Árpádnak is majd tudtára hozom én.

—- Nem, nem, azt nemfogja tenni doktor ur! Nem engedem me r. Lássa orvos ur — kérem ne Ítéljen el — férjem oly ember, hogy egy nő, ha minden lehetőt is megpróbál, nem szeretheti, hideg közönyössége, tapintatlan modora oly tulajdonságai, hogy egy nőt, különösen engem,

kit erőszakoltak hozzá, nem hogy megnyerne, hanem elidegenít. Ily napjaim vannak nekem, uram, már öt éve. Áz ön idejövetele reám nézve i valóságos megmentés vo t.

Áz orvost óriási zavarba hozta Telkessynó.

I Nem szólt semmit, felállt helyéről és forró kézcsókkal jelzé, hogy Telkessy ur felesége gjmzött.

! Rabja, lett, rendelkezzék vele! Tényleg úgy is lett, az orvos megmaradt Telkessyóknél továbra is. Á szerelmi viszony, mely Veress és Telkessynó között létrejött, napról-napra annyira fokozódott, hogy az orvos most már mellőzve minden utógondolatot, rideg, jelleintelen számítást^ azt ajánlotta a szép asszonynak, kit most már egészen szeretett, hogy ha csakugyan nem szereti az urát, váljon el és válás után azonnal egybekelnek. — De az asszonyka — nem tudni miért — hallani sem akart erről. Telkessynó eme gondolkozási módja feltűnt az orvosnak és aggasztotta is, de bízott a jövőben.

Telkessyék sokat jártak a bálokon, kirándulásokon, jourokon és az orvos mint családtag — sehonnan sem hiányzott. Persze kezdtek suttogni a rossz nyelvek. Csodálatos a dologban az, hogy mindezekről a férj tudott legkevesebbet.

A gróf azonban nemsokára áthelyezte Telkessyt egy másik uradalomba a szerelmesek legnagyobb meglepetésére, mi végzetessé vált az orvos és Telkessy ur felesége szerelmi viszo-