Szamos, 1900. március (32. évfolyam, 17-25. szám)
1900-03-25 / 24. szám
XXXII. évfolyam Szaímár, 1900. vasárnap, márczius hó 25. 24-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ' zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. A világbéke és a sajtó. A Bánffy-uralom végéhez hasonló parlamenti afférek, melyek legutóbbi napokban a közvéleményt foglalkoztatták, izgatták s a pailamentarizmus békéjét és tekintélyét újból veszelyeztetni kezdték, iassan-lassan lecsillapodtak : szélcsend állott be a politikában. A hírlapok már nem tölthetik hasábjaikat az irgalmas afférek sorozatával. írni azonban minden nap kell valamit s innen van, hogy némely túlzó lap a szabadelvű párt részéről készülő Széli-ellenes obstrukcziót emleget Mindebből azonban mi sem igaz; a politikában szélcsend állott be s azok a szónokok, kik a földművelésügyi tárcza költség- vetése alkalmával szólásra jelentkeztek, szükségképpen tették, mert földmivelés-ügyünk, agrárpolitikánk sokkal betegebb, semhogy ahhoz szóvita ne térjen. Mikor az izgalmak lecsillapodtak s a kedélyek ismét nyugodtabbak lettek, falusi magányát, hol az utóbbi időben távol a politikai élettől tölti napjait: Apponyi Albert, elhagyja s a nemzet ékesszólója és l.'gszim- patikusabb nagy politikusa előáll: kezében a béke olajággal. Csendesen, visszavonultan élt eberhardi magányában, mig a magyar parlament sajnálatos afférjei és botrányai dúltak, nagy tudását és képességét azért egy pillanatra sem vonta el a közügyektől, melyeknek ő immár egy negyed század óta kiváló bajnoka. Átengedve magát falusi magánya csendjének, egy nagy eszme villant át éles agyán s miután ezt alaposan megvitatta magában: felrándult az ország szivébe, hogy terveit az ilétékes körökkel tudassa s őket a nemes ügynek megnyerje. A béke jegyében, oiaiággal a kezében, a tavaszthozó virággal szivében jött ismét közénk Apponyi Albert gróf Eberhardi virágkertje olajláinak békés illatát terjeszteni mindenfelé: a világbéke érdekében jött közreműködni a mi büszkeségünk, a legnagyobb magyar ékesszóló, kit a külföld is épen úgy j körülvett csodálatának szeretetével, mint mi magyarok. Amit röviddel ezelőtt a hágai világbéke nemzetközi tanácskozásai alkalmával — felvetett egy eszmét, mely ott általános tetszéssel fogadtatott s ez a nemzetközi zsitrnalisz- tlkai egyesülés a világbéke érdekében. Aki ismeri a sajtót, annak fenhatóságát és hatalmát, a közvélemény szellemi kinyi- latkoztatóját minden müveit államban, az csakhamar be fogja látni, hogy az eszme nagyszabású és legméltóbb, eddig üdvösebb nem létező: a világbéke érdekében. Érthető érdeklődéssel nézhet tehát mindenki Apponyi nagy terveinek kivitele elé. Persze a kivitel nem éppen könnyű, de mivel Apponyi a magasztos eszme magvalósításának eszközeit a szellemi erők képviselőiben keresi, úgy a siker valószínűnek látszik. Ha gróf Apponyi Albertnek sikerül vala ez eszméjét csak egy fél évvel előbb diadalra juttatni, úgy talán nem következett volna be ezer meg ezer ember pusztítása, megöle- tése és koldussá tétele : az irtózatos angolbúr mészárlás. Derestye György Miklós. A halálbüntetés végrehajtása és a lelki állapot. Ez a czime annak az értekezésnek, melyet csolnokosi Cholnoky Imre irt és adott ki legközelebbről Szatmáron. A 23 lapra terjedő értekezés előbb a halálbüntetés problematikus jogára igyekszik vetni egy pillantást, s előre megjelöli álláspontját, midőn a halálbüntetést mint az egj'ón physikai és morális életét egy’ aránt érintő cselekményt a kísérletezés körébői kizárandónak tartja. Az erkölcsi lét ugyanis is1 teni kinyilatkoztatáson alapulván s czélja a tö' kéletesbülés és boldogitás lévén, a bűncselekmények megtorlásában is az erkölcs nemesbítésére alkalmas utat-módot kell egyengetni. S mennél finomultabb valamely nép erkölcsi élete, annál inkább törekszik erre, úgy hogy valamely nép büntető kódexe méltán tekinthető a műveltsége fokmérőjének is. A halálbüntetés azért sem tökéleEgy kuruez asszony. — Irta: Veil István. — Sötét csillagos éjszaka . . . Rákóczy a Tisza túlsó partján táborozott, mig a labancz sereg a császári sereggel szövetkezve már Fűzes-Abony felé járt. Az őrtüzek már itt-ott égtek, a tábor pihent. Csak a fejedelem volt ébren sátorában. Nagy tervekkel foglalkozott. De im egy poros alak lép be két testőr kíséretében. Megáll % sátor ajtajánál, meghajtja fejét. A fejedelem int neki. — Mi hir Diósy szógám ? kérdi Rákóczy. — Nagyságos fejedelem ! (Akkor még a fejedelem is nagyságos volt.) A császári sereg egy napi járásra van. Olyan nagy a tömege, hogy mértföldre zeng alatta a föld. Olyan csata lesz ebből nagyságos fejedelem, hogy az én paraszteszem belefájdulna, ha csak elképzelni is akarnám . . . Sokan vannak, rettenetes mód sokan . . . — Jól van szógám. — Mehetsz. Készüljünk. Bercsényi és Bezerédy hadnagyaimat hívjátok ide tüstént. Rövid idő múltán együtt van az egész tanács. Rakodczay hadnagy feláll s kérést intéz a tanácshoz : — Nemes és vitézlö fejedelem, nemkülömben vitéz atyafiaim! Nem szivem kívánsága szerint, bár de kénytelen kelletlen be kell vallanom, hogy hivséges asszonyom Fóti Erzsébet a csaták zajába óhajt követni. Vitéz fejedelem, engedd meg tehát . . . — Az asszonyod tűzhelynél maradjon — mond a fejedelem. — Nem asszonyokról beszélünk most, hűséges szógám, de nagy dolgokkal kell most foglalkoznunk . . . Rákóczy szózattal fordult vezéreihez, lelkűkre kötvén az önfeláldozást, a haza ügyét. Azok újra felesküdtek és a tanácskozás után Mária Boldogasszonyhoz fordultak, hogy védje meg a szabadság zászlaját. Rakodczay ifjú feleségéhez lovagolt, a ki Poroszlón lakott. Elmondta, hogy a fejedelem nem engedi az asszonj-okat a csaták zajába. — Hát azt hisezd — kiáltott a nő, — hogy el tudnálak hagyni a veszélyben ? És ón nyugton lehetnék itthon, mig te szembe szállsz ezer halállal ? Tudok-é élni nélküled ? Én szeretném, ha az Isten úgy akarja, ott akarok lenni végső perczednél. Inkább elesem én is veled egj'ütt, semhogy nélküled éljek és viseljem az özvegyi fátyolt. Rakodczay hadnagy csak nézte, nézte szerető nejének szépséges tekintetét, melyből kiáradt a lelkesedés, a hitvesi szeretet, önfeláldozás. A kemény lovag térdre esett a felesége előtt s csókokkal borította, kezét, arczát, szemeit. — Feküdj le nyoszolyádba ; pihenj édesem. En pedig mielőtt nyugodni terek, jelentést teszek a fejedelemnek. Elbúcsúzott nejétől; de ebbe a búcsozásba a fájdalom, bánat s keserűség vegyült . . . Rakodczay hadnagy ezután lóra kapván elvágtatott . . . Pirosló hajnal derengett a láthatáron, mit nehéz, sürü köd fátyolozott. Az ell nség a sürü ködfátyol leple alatt majdnem észrevétlenül közeledett, de készen várta ám Rákóczy tábora. Délfeló már csatarendben állottak és a harezosok arczáu már ott égett a lelkesedés tüze. A harczi lárma mindinkább terjed. Végre felhangzik a nehezen várt kiáltás.- Vitézek ! Fegyverre ! Rákóczy hangja az s mielőtt a csatát megkezdette volna, lelkesítő beszédet mond katonáihoz, imát rebeg Mária Boldogasszony trónusához, háromszor megcsókolja azt a zászlót, melyre arany betűkkel van rá Írva : „a hazáért a hasa szabadságáért'. De im, porfelhő kerekedik s fehér lovon, sebes vágtatva egy asszony jón karddal a kezében. Zöld selyem ruhájával játszik a szellő. Oda vágtat egész előre, a hol a vezérek és tisztek állanak. A lelkesedés moraja zúg végig az ifjú és öreg harezosokon. posztó- és gyapjúszövet üzletében szerezhetjük meg. hol hazai gyapjúszövetek is dús választékban találhatók. Weisz Gyula Ruháinkat legújabb divat szerint, a legolcsóbb szabott árak mellett
