Szamos, 1900. március (32. évfolyam, 17-25. szám)
1900-03-18 / 22. szám
fejében több, mint 70 millió forint bevétele van az államnak, melyet senki mással nem fizettetnek meg a korcsmárosok, mint épen a fogyasztó közönséggel, melynek itt Kell és lehet megtakarítást eszközölni saját háztartásában. Ha csupán az állam ennyi bévé telt szerez, lehet gondolni mennyi pénz vándorol a polgárok szebeiből a korcsmáro- sokéba, kiknek adót, lakbért, saját íentartá- sukat, jövedelmüket vételárat is be kell az eladott italba számítani D: úgy van a magyar néppel, hogy a gyufán spórol és nem ott, ahol lehetne és kellene. Polgártársam válasza egy cseppet sem győz meg engem és azt hiszem sok mást sem a városi takarékpénztár eszméjének egészséges voltáról. Nem nyom a latban semmit sem, hogy azt a bizonyos kérelmet, melyben a városi takarékpénztár felállítása kéretik, az ipartársulatok és 1591 po’gár irta is alá, mert jól tudjuk, hogy az ilyen aláírásokra mindig találni embereket s nem kell hozzá csak egy naiv agy és az eszme igazságának lát szata s mindjárt eziekre megy az aláírók száma. Különben is, ami jogos és méltányos, még nem mindig gazdaságilag czélravezető is. Megengedem, hogy polgártársam többet tapasztalt, mint én, s épen ezért tudni fogja, hogy sok esetben bizonyos közczélokra vonatkozó szállításokból csak azért esnek ki a magyar iparosok, mert nem képesek elég jó árut szolgáltatni, a megrendelők kénytelenek ahhoz az annyira gyűlölt osztrákhoz fordulni, ahol az iparoktatás mégis magasabb színvonalon áll, ahol a népnevelés jobb eredményt mutat fel. Bizonyára e téren is többet szerezhétnének iparosaink, mint egy felállítandó pénztárral. Lehet, hogy mindezek, amiket elmondottam, nem tetszhettek polgártársamnak az altala felállítani szándékolt városi takarék- pénztár elvetésénél. Neki ezen bajok elenyészően csekélyeknek tűnhetnek fel, de én úgy látom, hogy sokkal többet lehet e bajok megszüntetése által elérni, mint holmi takarékpénztár lelállitási ideával, melynek előnyeit egy szóval sem mutatta ki a tárgyilagos czikkiró Hogy ki volt közöttünk tárgyilagos és ki nem, azt bárki is megítélheti Polgártársam nyílt levele 3 részből áll: 1. személyeskedésből, 2. roszakaratu ferdítésekből, vagy ha jobban tetszik, tudatlanságból, 3. Csomay képviselő feldicséréséből. Már e tartalomból is kitűnik az ő tárgyilagossága. De nézzük tovább. Ő azt hiszi, hogy ha álarezban sértő megjegyzést ereszt világgá, ezzel a városi takarékpénztárnak, mely mindent pótol s melyet nem pótol semmi, már minden jó oldalát kimutatta s már mindenki csak azt várja, mikor nyújthatja be ajánlatát az u| takarékpénztárhoz, mikor mondhatja (el kölcsönét a többi pénzintézeteknél, melyek elég kegyetlenek a hasznot zsebre vágni s nem a polgárok közt szétosztani. Czikkemben felsorolt társadalmi bajok megszüntetését a városi takarékpénztár eszméjénél többre becsülvén, csak természetes, hogy azokkal és nem a városi takarékpénztár idő- és czélszerütlen voltával foglalkoztam. Ha polgártársam az általam felhozottakat elhagyandónak ítéli, akkor ebből csak az látszik, hogy engem vagy nem értett, vagy félremagyarázott. Alaposan és nagyon téved czikkiró végül, ha azt hiszi, hogy a Kriványok és Steinbergerek esetei csak olyan elszigetelt jelenségek. Hogy csak a közelmúltból említsek nehányat ott van az Éliási esete Egerben, a kisczelli, a lembergi és sok más sparcassa | tragikus esete. Nem lehetetlen, hogy épen a felállítani szándékolt takarékpénztárt is fogja érni ez a baleset, mely ellen még nem lehet biztosítani és ezt elmondhatjuk anélkül is. hogy minden pénzintézeti tisztviselőt görbe szemmel nézni vagy gyanúsítani legtávolabbról is szándékunkban lett volna. Polgártársam is ugyanazon czél felé I akar törekedni, mint én; csakhogy mig ő a ! városi takarékpénztárnak kizárólagos privilégiumot ad az iparés kereskedelmi élet pangásának megszüntetésére addig én a városi takarékpénztár felállításának éppen nem tulajdonítok fontosságot, sőt azt a mai viszonyok között teljesen károsnak tartom. (Budapest, márcz. 14.) Dr. Nagy Elek. Színház. A baba. Az operetté irodalom egy újabb gyöngyével kedveskedett a director vasárnap és hétfőn, amikor Audran operettjét hozta színre. Igaz ugyan, hogy a Népszínházban ezelőtt 3 évvel adták először és bizony azóta már sok idő múlt, és sok más rósz Operette dominált, — de végre is jó szívvel vesszük, hogy valahára mégis csak megszületett nálunk is „Ababa“. Akiismeri az „Üdvöske“ és a „Celestin apó1 muzsikáját azelőtt „A baba“ nem uj. A genialis zeneköltő minden eredetiségével, a dallamok végtelen bájával a hangszerelés utánozhatatlan raffinmentja ival ismét lebilincseli egész lelkünket. Ez a zene úgy belopózik az ember szivébe, hogy i nem tudunk édes hatása alól szabadulni. Pedig I Audran muzsikája nem vadászik a nagyhatásra, mert minden melódia maga a természetes egyszerűség és a forma is, melyben kifejezést nyer és oly végtelenül egyszerit, de annál tartalma- , sabb és magvasabb. A libretto sem rossz, bár a legnagyobb képtelenségek történnek és csak az a csoda, hogy ilyen szövegre tudott a költő ilyen zenét szerezni. A darab előadásánál a komoly zenei interpretáción kívül egyedül a kiállításon van a fősuly. A második felvonás szintere egy nagyhírű mester műterme, melyben élő, beszélő és éneklő babákat, nagyszerű auto- | matákat és gépeket kell alkalmazni, — külön- j ben az illúziónak vége! A Népszínház termé- i szetesen ezreket költött erre, a mi színházunk sajnos nem költött, mert nem költhetett. Ekkora szegénységet azonban nem képzeltünk. Három statiszta és a sülyesztőn fel- és leszálló egy kardalnok képezték a műterem berendezését és ezen már alig javíthatott a felvonás végén kü- ! lönben elég ügyesen összeállított, görögtüzes tableau. A szereplők a vasárnapi előadás alkal- | mával nagy buzgósággal működtek, a hétfői előadáson azonban színtelenül és minden kedv nélkül játszottak. A czimszerepet Feledi Boriska kreálta igen ügyesen és minden tudásával. A baba mozdulatokat már ismerjük „Hoffman meséiből“. az előadott énekszámokat különösen a 3-ik felvonás bájos terczett keringőjét gyöngyö- rüen adta elő és nagy tetszést aratott még a babatánczczal is, melyet különbön sokkal gyor- j sabb tempóban kell tánczolni. Taruay Leona (Lancelot) eltekintve attól az illúziót rontó művelettől, hogy partnereit nyílt színen utasítja rendre és helyre, — nagy buzgósággal játszotta az ártatlan kis novicziust és szépen énekelte dalait, azonban a baba kupié, melyet a babával duettben énekel, nem megy. Hilarius mester szerepét Kömley játszotta, — jól, de tudná jobban is. A szerep igen hálás, csak tanulmányozni és kidolgozni kellene. Dicsérettel emeljük ki Táborit és Fényesyt, akik perfekt alakítást nyújtanak. Érczkövy a Maximin atya egy pár énekszámát igen szépen énekli. A zenekar, amelytől legtöbbet várunk, sokszor nem tudja azt a sok bájos motívumot érvényre juttatni. Ilyen operettben miért nem játszik a zenekar első hegedűse ? A premieren nagy közönség nem volt, a második előadáson még kevesebb és ennek oka csak az, hogy a Márkus esték a közönséget kimerítették. Kedden „N ipoieo.i öcs im,“ bohózat került szilire fél helyárakkal és fél ház előtt. Szerda i) a társulat komi kajának, Latabár- nénak jutalomjáátékául a „Gfyirnesi vadvirág“ adatott kevés számú közönség elit*. A jutalma zandó szép bakérkoszorut és szalagos levélbori- | tókot kapott, amely utóbbibau a tisztelők csengő pénzben felváltott tiszteletüket, nyújtották át a kiváló színésznőnek. Az előadás elég jó volt. — Kömley ismét hangos kifejezést adott a pisz- ' szegők elleni haragjának Csütörtökön .Petőfi Sándor“ ez. szinmü adatott márezius 15 ének emlékére. A czimsze- repben Simon szépen szavalt. Pénteken a „Görög rabszolgáit adták kilenczedszer ez idényben. HÍRROVAT. * Hegedűs Sándor miniszter Szatmáron. Hegedűs Sándor, miniszter, mint a helybeli ev. ref. főgimnázium fentartótestületi elnöke 15-én az esteli gyorsvonattal érkezett városunkba. A vasúti állomáson még 9 óra előtt több ezerre menő közönség várta a vonat megérkezését. Az állomás előtti tért siirii kocsitábor foglalta el, melyek az impozáns villanófénynél érdekes látványt nyujtottak. A vonat megérkeztével az állomás bejárójától kezdve a közönség szép rendben tartott eleven sorfalat, melynek belső j területén, a váróteremben a fogadó bizottság foglalt helyet. A miniszter a vouatról gróf Hu- \gonnai Béla főispán, Vértessy Géza és Mándy Lajos mini°zteri osztálytanácsosok s Holláu j Sándor miniszteri fogalmazó, valamint a debre- czeni áll. vasúti üzletvezetősóg kíséretében a közönség harsány éljenzése között szállott ki. A minisztert először dr. Farkas Antal, az ev. ref. főgimn. igazgatótanácsi elnöke üdvözölte, rövid, de igen meleghangú beszéddel, melyet Hegedűs Sándor miniszter látható ólóuk tetszéssel fogadott s rövid válaszában kifejezte, hogy nemcsak kötelességből, de szive sugallatát követve jött ide, hogy elnöki kötelességének ele- ! get tegyen. Ezután gróf Hugonnai Béla, főispán üdvözölte a minisztert a város törvényhatósága nevében. A közvetlen érzelemtől áthatott beszédre a miniszter hasonló melegséggel válaszolt s válaszában azon reményének adott kifejezést, hogy itt időzése alatt szerzendö tapasztalatainak ő maga is, de bizonyára a város is hasznát veendi. A minisztert hosszú kocsisor kisórte a villamos fényárban úszó Attila-utczán végig a városházán berendezett lakására; fél 10 órakor a törvényhatóság által a Társaskörben rendezett J banketten jelent meg, hol a város mintegy 150 teritékü estebédet adott a miniszter tiszteletére. Az első felköszöntöt gróf Hugonnai Béla főispán mondta a miniszterre. A főispán eszmékben gazdag lendületes beszédére a miniszter köz vétlen melegséggel hatalmas éljenzés és taps kíséretében válaszolt. Ezután Nagy László alispán emelt poharat s Szatmármegye nevében üdvözölte a minisztert. A kedélyes estebód éjfólután végződött. * Küldöttségek tisztelgése Hegedűs Sándor miniszternél. Pénteken délelőtt 9 órától fél 11-ig a következő küldöttségek tisztelegtek a miniszternél: Meszlenyi Gyula püspök és a káptalan. Szatmárvármegye törvényhatósága. A rom. kath. egyház. A szatmári és n -bányai ev. ref. egyházmegyék, a szatmári és németi ev. ref. egyházak. A szatmári gör. kath. egyház, j A németi gör. kath. egyház. Az izraelita hitközség. Dandárparancsnokság. Cs. és kir. közös ! hadsereg és a m. kir. hoiiv idség. Kir. törvény- 1 szék, járásbíróság és ügyészség. Ügyvédi kamara. A. rom. kath. főgymnásium. Az ev. ref. | főgymnásium Kir. tanfelügyelősóg és az elemi iskolák igazgatói. Kataszteri felmérési felügyelőség. Széchenyi társulat. Pénzintézetek. Vármegyei gazdasági egyesület. A kereskedelmi testület. Gőztéglagyár. A posta- és táviróhiva- tal képviseletében Augusztiny János főnök. A fehérgyarmati iparosok kőre, Luby Géza orsz. képviselő vezetésével. A szatmári iparosok hitelszövetkezete. Nikolics S'.eréna urhölgy, a dobrács apáti szövőipar képviseletében. Iparos ifjúsági kör. Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatósága- A miniszter valamennyi küldöttséget igen szívélyesen fogadta s a küldöttségek a miniszter elfogadó terméből látható örömmel távoztak A köldöttsógek fogadása után a miniszter Meszlenyi Gyula püspöknél, posztó- és gyapjúszövet üzletébe szerezhetjük meg. hol hazai gyapjúszövetek is dús választékban találhatók. Weisz Gyula Ruháinkat legújabb divat szerint, a legolcsóbb szabott árak mellett
