Szamos, 1900. március (32. évfolyam, 17-25. szám)

1900-03-18 / 22. szám

Domahidy Ferencssny, főispánnál tett látogatást s Hermán Mihály beteg polgármesterünkhöz küldött látogató jegyet.

Hegedűs Sándor miniszter a reform, főgimnáziumban A küldöttségek fogadása után a miniszter dr. Farkas Antal igazgató tanácsos gróf Hugonnay Béla főispán, Kölcsey Antal, dr. Hantz Jenő és Mátray Lajos fent- tartótestületi tagok kíséretében 11 órakor jelent meg a ref főgimnáziumban A főgimnázium ifjúsága félkörbe állitva katonás üdvözlettel s harsány éljenzéssel fogadta a minisztert. A főgimnáziumi tanári kar élén Borsos Benő igazgató a minisztert a következő szavakkal fogadfa ; „Nagyméltóságú Minister Ur! Mélyen tisztelt fentartótestületi elnök urunk ! Orömünnepet ül ma szerény tanintézetünk, midőn fentartó testületünknek — a körülmények miatt — majdnem két éven át betöltetlenül állott elnöki székében hazánk egyik legkiválóbb protestáns nagyságát szerencsés üdvözölhetni Nagyméltóságod mélyen tisztelt személyében. Ha az emlékezet lobogó fáklyájának világánál csak egy futó pillantást vetünk ezen, a reformátióval majdnem egyidő- ben keletkezett intézet régi nagy múltjába, világosan áll előttünk, hogy fentartóink igyekezete minden időben oda irányult, hogy ennek fő kormányzása az igazi protestáns erényekben fénylő és a múzsák hajlékában szelíd szívvel gyönyörködő nagy férfiak kezébe tétessék le. Ott látjuk e fáklya világánál a gazdag érdemeikben halhatatlanná lett Bethleneket, Rliédeieket, Bánffiakat, Wesselényieket és számos nagynevű kegyes pártfogóinkat, kiknek áldozatos gyámo litása mellett ezen intézet hajdan főiskolai rangra em ehetett s mint ilyen, nagyidőkön keresztül féuylett és virágzott. Az elődöktől örökölt s a gyakorlat álfa' megszentelt ezen hagyományt követve irányította lépteit a jelenlegi fentartótestület is s a jóra irányuló nemes szándékokat titkon istápoló Gondviselés olyan jól- tevőleg munkálkodott most is reánk nézve, hogy Erdély szép fővárosának, kincses Kolozsvárnak egyik legdrágább kincsét sa hazai protestantizmusnak egyik legkimagaslóbb büszkeségét üdvözölhetjük hódoló tisztelettel a betöltött elnöki székben. Tanári testületünk és a gondjaira bízott tanuló ifjúság a maga részéről is lélekemelő örömmel ragadta meg ezen várva várt, intóze tünk életében kiváló jelentőségű kedves pillanatot, hogy megjelenvén Nagy méltóságod kegyes szilié előtt, kifejezést adjon szívből jövő igaz érzelmeinek. Exempla trahunt, mondja az ismert proverbium. Melyek tehát azon sarkeré nyék, melyeknek első sorban kell jellemezni egy jóravaló tanári kart s egy reményekre jogosító tanuló ifjúságot ? A lángoló hazaszeretet, az igazi, benső vallásos érzület és a kitartó, eredményes munkálkodás. Boldogoknak, oh sokszor boldogoknak érezzük magunkat tanárok és tanítványok egyaránt, midőn ezen sarkerényeknek a nagy magasságból a mi kicsinyeké boly gonkhoz — e szerény tanintézethez — leszállót! igazi megtestesülését közelebbről vallhatjuk magunkénak és áldott tevékenysége jótékony melegét közelebbről élvezhetjük. Ilyen fényes, ilyen ragyogó példa állván előttünk, Nagymélt. nagyra becsült személyében, megaczólozódik a mi erőnk a további munkálkodásra, melynek végczélja: édes magyar hazánknak tehetségünkhöz képest való boldogitása és legdrágább kincsünknek, szent vallásunknak hűséges, gondos ápolása. Ezen önként előtörő, őszinte, igaz érzelmek boldogitó hatása alatt hál t adva jó Istenünknek, hogy Nagy méltóságod hoz vezérelte a mi utainkat s a magunk részéről is hódoló köszönetét mondva Nagyméltoságodnak, hogy' tanintézetünket ily magas kitüntetésben kegyeskedett részesíteni: esdö fohász száll mindnyájunk ajkairól a Min denhatóhoz, kérve, hogy adjon az ő gazdag ke- gy elméből Nagyméltóságodnak erőt, jó egészséget és kitartást továbbra is önzetlen, nemes munkálkodásához; tartsa meg drága életét soká, soká, édes hazánk, szentegyházunk és közelebbről ezen tanintézet ügyeinek elöbbvite- lére, felvirágoztatására s nagyrabecsült kedves családjának állandó boldogitására!“ A háromszoros éljenzéssel kisért szavakra a miniszter rövid de igen hatásos beszédben fejezte ki, hogy7 örömmel jelent meg ez intézet falai között ; szólott a tanári karhoz, szólott az ifjúsághoz, lelkűkbe vésve a haza és egyház iránti kötelességüket.

* A ref. főgimnázium fentartótestületi közgyűlése Mikor Hegedűs Sándor miniszter az egyháztanács termébe lépett, a fentartó testület tagjai, kik impozáns számban jelentek meg ez alkalommal, a minisztert szűnni nem akaró

20q teritékü ebéd volt. A meghívottak már helyüket mind elfoglalták, midőn Hegedűs Sándor miniszter a honvéd zenekar Rákóczy indulója mellett harsány éljenzések között lépett be a terembe Az első pohárköszöntőt a miniszter mondta Őfelségére a királyra. A megindító és lelkesítő momentumokban gazdag beszédet, valamint a honvéd zenekar által játszott nemzeti Hymnuszt a közönség felállva hallgatta végig. A felköszöntök sora ezzel megnyittatván, dr. Farkas Antal emelt poharat a ref. főgimn. fen- tartótestülete nevében, dr. Chorin Ferencz Szat- márváros képviselője a törvény'hatóság nevében szépen jellemezve azt a pályát, melyet a miniszter közéleti tevékenysége különböző ágai- j bari eddig is annyi dicsőséggel megfutott. Nagy László alispán a szatmármegy'ei törvényhatóság j nevében emelt poharat, jellemzően domborítva ki a munkának és becsületnek azt a két alapit- ; ványát, melyrnt a miniszter mint eszményeit követve jutott e díszes állásba. V arga Lajos, majtisi ref. lelkész a szatmári egyházmegye ue- vében mondott szépen átgondolt beszédet, mig Rácz István, helybeli ref. lelkész az egyház nevében mondott meleghangú üdvözletei'. R a t- kovszky Pál kir. kath. főgimn. igazgató a miniszter egykori nevelői működéséből indult ki s találóan vont párhuzamot a miniszter egyéniségében s kormányzási rendszerében most is megnydlatkozó humánus elvei között. Borsos Benő ref. főgimn. igazgató szólott ezután a ref. főgimnázium tanári kara nevében általános tét szés között. Antal Dániel a kereskedők nevében, K. ótai Lajos pedig az iparosok nevében mondtak közvetlen melegségtől áthatolt szava- kát. Ezután Galba Lajos, törvényszéki elnök mondott beszédet melyben Hegedűs Sándornó kegyelmes asszonyt éltette hatalmas éljenzések között. Amint Galba Lajos, törvényszéki elnök beszédét befejezte, Hegedűs Sándor miniszter állott fel s beszólt mély csendben a humor azon derűjével, mely a zseniális szellemek sajátja. Engedjenek meg uraim, mondá, tovább már ki nem állhatom, hogy a meleg fogadtatást meg ne köszönjem. Elmondta aztán a miniszter, hogy 27 óv óta van papucskormány alatt s ez az első eset, hogy7 gyönge egészségi állapotára való hivatkozással neje és orvosa ellenzése daczára is megjelent közöttünk; ez őt máskorra is biztosítani fogja, mert érzi, hogy Szatmáron teljesen meggyógyult. Reflektál a miniszteri állást megelőző előkószültségére hangoztatott szavakra. Nem tartja szerénytelenségnek, ha a felszólalóknak igazat ad, mert sokat tapasztalt. Ismeretes az a közmondás, hogy akinek az isten hivatalt ad, képességet is ad hozzá. Ö azonban nem a haza kárán akar experimentálni. Mint kereskedelmi minszter mindig a való mérlegelésével igyekszik ítéletét megalkotni; elve az, hogy ne legyen több a kirakatban, mint a mennyi ván a boltban. Mint ipariügyi miniszter a jó iparos példáját igyekszik követni, ki nem fog addig a munkába, mi? szer-zámait jól nem ismeri; neki is feladata, hogy kipuhatolja azokat a módokat és eszközöket, melyek a biztos siker felé vezérelnek. Jóllehet, itt mint fentartó testületi elnök jelent meg, nagy öröme csak fokozódott, midőn e meleg fogadtatásból részt kórt magának a város és a megye, valamint a különböző felekezetek is, ami bizonyára a köztük levő egyetértésről tanúskodik Mégegyszer megköszöni a szives fogadtatást. Az éljenzés és tapssal kísért beszéd után dr. Hantz Jenő, ref. főgimn. tanár állott fel s előbb a miniszter közvetlen kíséretében megjelent Vórtessy Géza, Máudy Lajos miniszteri tanácsosokra és Hollán Sándor miniszt. fogalmazóra, majd a miniszier kíséretéhez csatlakozott összes jelenlevőkre ürített poharat. — A diszebód étlapja a következő volt: Fekete leves consuméval, ragout leves. — Fogas, kecsege, tok tartármártással. — Bélszín kör izve. — Almás-, crémes-, debrec’.eni beles.

— Kappan, pulyka salátával, befőtte .— Vegyes torta. — Fagylalt és parfait. — Gyümölcs, sajt.

— Fekete kávé. —- Italok: uj bor savanyuvizzel, ó bor, fehér és vörös, chartreuse. — Ebéd után 5 órakor a miniszter a Neuschloss-féle gőzfürósz telepet, a szatmári gőzmalmot, s a vasúti uj indóházat és raktár helyiségeket tekintette meg.

A miniszter esti 7 órakor az egybegyült nagv közönség lelkes éljenzése között szállott fel kíséretével a szalonkocsiba.

* Irodalmi gyűlés. A Szatmár egyházmegyei irodalmi kör a múlt vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyik kiváló érdekes pontja volt, hogy dr. Steinberger Ferenczet, a körnek volt alelnökét, nagy lelkesedéssel diszs lelkes éljenzéssel fogadták. Jelen voltak: gróf- Hugonnai Béla főispán, ki a miniszter ittlétének minden mozzanatában részt vett, Kováts

. Béla kir. tanfelügyelő, Nagy László alispán, t Szentiványi Árpád, Luby Géza orsz. gyűlési- képviselők, Bencsik István a n.-bányai, Biki t j Károly7 a szatmári egyházmegye esperesei, me- -Jgyénk számos notabilitása, az egyházmegyei lel- tj készek igen tekintélyes száma stb. A mint ami- í í niszter az elnöki széket elfoglalta, dr. Farkas ! Antal a fentartótestület igazgatótanácsi elnöke- lendületes beszédben üdvözölte ez állásában a- minisztert, mire Hegedűs Sándor miniszter kö- ; rülbelöl a következő tartalmú beszédet mondta: ; Midőn meghallotta a hivó szózatot, jóllehet azok 1 ismeretlen ajkakról hangzottak felé, s melyek

azt a benső erkölcsi parancsot hirdették, hogy7 i az elnöki széket elfogadja, ennek elfogadásában i egy perczig sem habozott. (Lelkes éljenzés.) Nem ; dicsekvésképen hozza ezt fel, de azt tartja, hogy mindnyájunknak példát kell adnunk úgy a je- i len, mint a jövő nemzedéknek a kötelességek ; teljesítésében. Miként az Ur nemcsak akkor han- ■ goztatja hivó szózatát: Hol vagy Adám ? —midőn a bűnös lelkiismeret megszólalását várja, hanem akkor is, midőn kötelességet kell telje siteni, ő meghallotta a kötelességre hivó szózatot s azt mondta: Itt vagyok! Érzi, hogy a hivó szózat követése kettős kötelességet jelent számára, mert nem lehet senkisem oly magas állásban, hogy egyháza iránti kötelességét megtagadhatná, ellenkezőleg még fokozottabb hálát kell éreznie amaz erőforrás iránt, melyből e föl- emelkedésre az erőt merítette. Ennélfogva úgy fogja fel ez állást, mely nem megtiszteltetés, hanem kötelesség, munka, melyet teljesítenie kell, s ezt annyival is inkább teljesíti, mert különösen jelenlegi állásában nem szabad hozzáférnie ama gondolatnak, hogy kötelességét nem teljesiti. E tér az, melyen leginkább érezzük a Krisztusi tan eyyenlősitési hatását, melyen a kultúrát oly összhangban kell egyeztetnünk a hitélet követelményeivel, hogy abban is példát adjunk arra, hogy az egyház eszményi befolyása alól senki sem emaucipálhatja magát. Olyan téren működik ugyan, melyen az anyagi haladás feltételeivel kell foglalkoznia, de ha az anyagiakban kitart, ezt egyedül annak az erőnek köszönheti, melyet egyháza hitéből merített. E főgimnázium vezetésének kötelességére is ezen elve, ezen meggyőződése alapján vállalkozott. Beszédét igy végzó: „Ezenelvem, meggyőződésem, hitem és legjobb törekvésem szerint fogok kötelességemben eljárni. Isten engem úgy í segéljen.1- A miniszter, bensőséggel teljes s min-j den szavában az erős hit magasztos nyilatkozásáról tanúskodó beszédét a fentartó testület oly lelkesedő éljenzéssel fogadta, a milyen az egyház tanácstermében még sohasem hangzott fel.

S ezzel a miniszter, mint elnök, az ülés tárgyalását megkezdette. Először egyházkerületi közgyűlésnek a tanügyi bizottság szervezésére vonatkozó határozata, majd u. a. közgyűlésnek a | gimnáziumi felügyelő nyugdijára vonatkozó ha j tározata tárgyaltatott, melyet a fentartótestület azzal a hozzáadással fogadott el, hogy jövőre í az ilv határozatoknak a fentartótestületekkel j leendő eloleges közlését óhajtja. Nagyobb esz- 1 mecserére az egyházkerület az a határozata nyújtott alkalmat, melyszeriut a fentartótestü- letnek egy a főgimnázium belrendtartására vonatkozó határozata küldetett 1 újabb tárgyalásra. A fentartó testület dr. Farkas Antal, Borsos Benő és ifj. Böszörményi Sándor tagok hozzászólásai után egyhangúlag a már korábban is elfoglalt alapon határozott, egynémely olyan módositvány elfogadásával, melyet a szatmári egyháztanács is elfogadásra ajánlott. E módositvány szerint kimondta a fentartó testület, hogy a jelenlegi tagok jogainak épségben hagyásával ezután a nem protestáns tagok csupán tanácskozási joggal birhatnak. Dr. Farkas ^ntal ig. tanácsi elnök tárgysorozaton kívül kérte a minisztert, hogy a főgimnázium építkezésére az államtól szerződésileg megajánlott 30 ezer írt. segélynek kölcsönkópen való felvételét segítse elő. Elnök a pénzügyi helyzet legelső kedvezőbb fordultával szives közreműködését megígérvén, az ülést 3/4 1 órakor berekesztette. Ezután a miniszter a főgimnázium tanszertárát s egyéb helyiségeit tekintette meg, s a főgimnázium tanárkarától szívélyesen vett búcsút. Ugyanekkor az ifjúság fiumei útjáról is értesült s a főgim náziumot ez oldalról is szives figyelméről bizto- , sitotta.

* Diszebéd Hegedűs Sándor miniszter tiszteletére Délután 2 órakor a Társaskörben