Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-25 / 16. szám
XXXIi. évfolyam Szatmar. 1900. vasárnap, február ho 25. 16-ik szánt. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A1» 9üu 11 26 Előfizetési ár: Sgétti 8»re 4 írt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévi-. I rrt. Egyes példány ara 10 kr. SZERK -ISZTŐSÉG : Ráköczy-utcza 9 sz. KI A DÓHIVATAL: Ráhéczy-utcza 9. sz fíl nde^ii.tímü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában tizeiendók. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés. mellett a Iezjutányoaal.b árban közöltéinek. Minden beiktatás után se kr. bélyenilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. A hazafias románok. A napokban a napilapok hírül hozták hogy Nagy-Váradon mozgalom indult meg, melynek czélja a hazafias román elemeket egyesíteni s összetartásukat szervezni mindenütt, ahol erre tér és alkalom kínálkozik. A felvetett eszme nagyon szép s óhajtandó lenne, hogy mielőbb testet is öltsön. A dolog azonban véleményem szerint nem kis feladat. Éhez első sorban önzetlen, buzgó és fáradhatlak vezető elemek, másodsorban pedig áldozatra is kész hazafias román intelli- gentiára van szükség. A hazafias intelligens elem, akár tömörül egyesületbe, vagy mondjuk a divatosabb kifejezéssel: ligába, akár nem, csak hazafias marad az. így önmagáért ligába lépni felesleges fáradság. De nem felesleges, sőt óriási fontosságú tényezővé válhatik akkor, ha a létesítendő hazafias liga czélul tűzi ki a román ajkú nép lelett való őrködést. Ha nem tűrné meg, hogy a békés természetű s munkás román paraszt népet, mely hála Istennek még távol áll a modern társadalmi betegségektől is, mindennapiasságában zavarják, zaklassák, sőt bátran mondom ne zsarolják finom, mézes mázos szavakkal s fényes, de talmi arany értékű czélokkal a hívatlan és saját boldogulásukért küzdő nemzetiségi vigéczek. Aki e nehéz feladatra vállalkozik, méltó elismerésre számíthat, nemcsak a müveit társadalomtól, hanem saját véreitől is. - A nemrég múlt időben, midőn az ország egy részében minden követ megmozgattak a fizetett népbolonditók, hogy a társadalmi rendet megbontsák, hogy legyen mivel kérkedni megbízóik és a világ előtt, táborukban volt elég olyan elem, kiknek neveit is ide írhatnám, — a legfelsőbb foktól kezdve a legalsóig minden rangban, akik ma átkozzák azt a perczet, melyben e sikamlós térre léptek. Tönkretették hitelüket, jövőjüket, de ami legtöbb — vak buzgalmukban tönkre tették számtalan olyan család anyagi jótélét, j melyért soha sem lógja felmenteni a legtöredelmesebb mea culpa sem. Hogy a román intelligentia egy részében van túlzott idealismus, tagrdhatatlan. S hogy ezt át akarják szuggerálni a népre is, önként következik, de nem járhat veszedelemmel. Azok csak maradjanak az ő ide- alismusok mellett. A nép pedig az ő egyszerűségében elég érett árra, hogy megkülönböztesse. kinek Tigyjen el, mit nem. A baj abban rejlik, hogy a józan íelíogást és érzelmeket sokszor erőszakos módon igyekeznek átgyurni és torz bálványnyá átalakítani A hazafias románságnak nem lehet nemesebb missziója, mint e kísérleteknek ellene állani s örökre azokat lehetetlenné tenni. De ezen fő fontosságú s politikai vonatkozású kérdésen kívül, mily tere kínálkozik a hazafias románságnak, hol erőit és hazafias buzgalmát a saját vérei és a társadalom javára kamatoztatná? Nem mutatok ujjal rá, hiszen mindn. á- jan tudjuk, hogy a románság legnagyobb része gazdaságilag majdnem ott áll, ahol a beregi ruthének. — A sok gomba módra keletkezett s könnyen hitelező fiókpénzintézetek s egyéb körülmények annyira kiszipolyozták anyagi erejét, csupa hazafiasságból, hogy most már, testvér ide, testvér oda, csak a betáblázás járhatja! — Kérdem már most: hogy azok a begyüit kamat feleslegek, mily alakban íordittattak hát román nemzeti czélokra? Abban a szebeni román leányiskolában, melynek czéljaira minden hitel után bizonyos %-ot vontak le a szat- mármegyei románoktól, hány idevaló leány helyeztetett el? Egy szóval a személyes hitel már kiapadt. Most következik a sor az amúgy is kevés és nem nagy értékű ingatlan elpocsé- kolására Ezzel szemben a románok közül tett-e eddig valaki csak egy lépést is, mely ter- mékenyitőleg hatna a paraszt román nép gazdasági viszonyaira? Megmenteni, ami még van, tanítani és szoktatni a népet munkásságra, józanságra és takarékossságra, bármily értelemben a leghazafiasabb cselekedet lenne. Kulturailag sem tapasztalunk semmi örvendetes dolgot. Menjünk p. o. megyénkben végig a nyelv határon s azt fogjuk tapasztalni, hogy a nyelv határon alul alig kell valakit kényszeríteni az iskolába járásra. Mig azon felül, hol a románság lakik, ha Párisi apróságok. Irta és a kath. kaszinó f. hó 18-iki estélyén felolvasta: Dr. Vida Sándor. (Folytatás) Különösen észrevehető azonban a piszkosság a szükebb, apró boltokkal megtömött utczák- ban, melyekben a kereskedés javarészt az utczán folyik. Ide rakják ki a tulajdonosok üzleteik feletartalmát ; végtelen mennyiségű és minőségű áruikat: divatczikkeket és játékokat, ruhane- müeket ép úgy, mint élelmi szereket; még a mészárosok is a mérték szerint előre feldarabolt húsféléket, s mindezek hulladékai lépésről-lépósre az ember iábai alá kerülnek. Hozzájárul még az ilyen helyekről soh’sem hiányzó apró vendéglők illata, melyek egyetlen teremből állanak, hol együtt van vendégszoba és konyha. Ez utóbbi épen a bejárati részt foglalja el, s kiszolgál az uiczára is, hol szintén sistereg a sok étel különösen a francziák kedvelt eledele a pomme-frit: a hosszúkás szeletekre vagdalt s „vajban“ fel- fujatott burgonya. A zsirt t. i. ép úgy, mint Németországban, a főzésnél nem alkalmazzák, hanem csak kenyérre kenve nyalánkság gyanánt eszik ; helyette vajat, faggyúból előállított margarint és olajat használnak. Nem lesz tán érdektelen néhány szóval megemliteni a német és franczia konyha különbségét, mely élénk világot vet a franczia inyencz- ségre a német egyszerűséggel szemben. A német családnak, még a vagyonosabbnak asztalára sem kerül egész héten át egyóbb, mint rántott vagy hamis leves (a hús leves ismeretlen), főzelék benne főtt hússal és fekete kávé. Kenyeret vagy épen nem, vagy csak keveset fogyasztanak ; ennek helyét a főtt burgonya pótolja, mely egyetlen ebédről sem maradhat el. A vacsorát rendesen hideg étel képezi. — A francziának de- jeuner-je is, diner-je is négy-öt-hat fogásból áll, melyek közül ritkán hiányzik a csiga, osztriga, s más eféle ránk nézve gourmand ételek, minthogy ezek ott egészen közönséges dolgok. — Az étrendben nekem magyarnak legfeltűnőbb volt, j hogy a teljesen üres főzelék mindiga pecsenye után jön s olajjal készítve a francziák számára j mint egy delicatesse-t képez. A franczia a némettől eltérőleg mindenhez, még a tésztához is eszik kenyeret. A legtöbb vendéglőben a fizetés nem ä la carte, hanem ä la menu, azaz általá ban történik s egy ebéd vagy vacsora ára másfél és három korona között váltakozik. Koránt sincs tehát az a drágaság, mely annyi embert elriaszt Paris megtekintésétől. — Ugyanez áll a lakás viszonyokra is, daczára, hogy a franczia fővárosban minden gargon — ember: idegenek, diákok, hivatalnokok szállodákban laknak, a magán lakások hónapos szobái ismeretlenek. — Én és úti társam egy másodemeleti két ablakos utczai szobát bírtunk s fizettünk egy napra fe- jenkint másfél keronát. Ezen aráuylagos olcsóságra jegyezte meg egyik ismerősöm, hogy tán nagyon messze laktam a központtól. Feleletem az hogy Párisban tulajdonképein középpontról beszélni nem lehet, mert minden része úgy fel van díszítve nevezetességekkel, óriási arányokat és a stil tökéletességeit egyesitő középületekkel, müintézetekkel, mesés gazdagságú múzeumokkal, kitünően gondozott parkokkal, hogy az idegen lépósről-lópésre kénytelen megái lani s bámulatának kifejezést adni. Paloták és műkincsek, melyek magukban képesek volnának egy-egy várost, illetőleg múzeumot híressé és látogatottá tenni, itt tömegben vannak és majdnem kópzelhetetlen értéket képviselnek. A louvre, a franczia renaissance építészet büszkesége, egy század munkájának alkotása, s a legkiválóbb férfiaknak rajta elhelyezett szobrai a franczia históriának kőben való megtestesülését képezik. Szobor és képtára oly gazdag és teljes, hogy ha a benne tartalmazótokon kívül az összes e nemű müvek elvesznének, magának a louvrenak gyűjteményeiből meg lehetne írni a fesztészet és szobrászat történetét a legrégibb időktől napjainkig. Berendezése a tudósok és művészek hosszú sorozatának fényes tehetségeire utal, különösen azon elv érvényesítése által, mely a művészek fejlődésének feltüntetésében és a tervek stilizálásé-
