Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-18 / 14. szám
XXXIi. évfolyam Szatmár, 1900. vasárnap, február hó 18. 14-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ár: 1 SZERK -SZTŐSÉG : RAkóczy-utcza 9 az. Sgész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt. j KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. az. Egyes példány ára IO kr. I Mondeaneniü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában özetemlók. I HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Az érem másik oldala, Előre látható volt, hogy Ugrón Gábornak a kath. kongresszuson elmondott beszéde a különböző vallásfelekezetek feszültségi állapotába olyan szikrát fog dobni, mely eleven erejével tehet ugyan jó szolgálatot a kath. autonómia ügyének, de semmi esetre sem a felekezetek közti békés viszony ápolásának. Laptársunk a „Heti Szemle“ legközelebbi számának „Ugrón Gábor“ ez. vezérczikkében a maga ultramontán álláspontjához képpest magasztalja Ugront a kongresszuson elmondott beszédéért; megvádolja városunk sza badelvüpárti választó közönségét, a miért ily férfiút lerúgott a politikai élet színpadáról s -ezzel Szatmár azt erte el, hogy többé már nem vehetik komolyan az elvi harezok viharai között, stb. s bizonyára városunk kat- hólikus közvéleményére utal, midőn fölemlíti, hogy tömegesen küldtek üdvözlő táviratokat Ugronnak, — még Szatmárról is, mely bukásának gyászos emlékű szintere. Azt hiszszük, hogy nem lesz érdektelen, ha közölni fogunk az Ugrón beszédére nézve egy, a Heti Szemlé-vel ellenkező álláspontot is, hogy az éremnek másik oldalát is bemutatva, az elfogulatlan olvasó ítéletét könnyebben megalkothassa. Dr. Tüdős István „Ugrón ál-igazságai“ ez. czikkében*) foglalkozik a szóban forgó beszéddel. Czikke elején rámutat arra az elvi és gyakorlati képtelenségre, mely a kath. hierarchikus szervezetbe profán elemet *) Sárospataki Lapok 7. sz. akar bevinni, aztán Ugrón azon tenden- cziájára, hogy a csirában levő magyar centrumpárt zászlóját bontogassa. Mi csak a czikk czáfoló részét közöljük a következőkben : Al-igazság gyanánt kell vennünk Ugronnak mindjárt azt a teljesen alanyi természetű állítását, hogy közpályán, még a függetlenségi 4.8-as párt : kebelében is szenvednie kellett azért, mert kathóli- kusnak vallotta magát . . . Szenvedéseinek rajzát nem adta : de az ellen bizonyára tiltakozik minden volt s jelenlegi tagja az igaz értelemben J vett magyar függetlenségi pártnak, bogy a párt 1 kebelében a felekezetisóg, a vallás valakire hátrány lett volna, vagy az lenne. Vájjon az országos szabadelvű párt kebelében nem sokkal nagyobb szenvedéseknek kellett álávetniök magukat a protestánsoknak, mert ott esetleg több a rom. kath ? . . . Nem, nem igazság ez, hanem igazság az, hogy nem szabadelvű r. kath. volt Ugrón a pártja körében sem, a miről fényesen tanúskodik, de reá árnyat vetve az egyházpolitikai vita ! nem r. kát., hanem klerikális volta miatt szenvedett, ha szenvedett s megérdemelte, mert a klerikálismus mindannak tagadása, amit általános jónak, üdvösnfek nevezünk ! Ál-igazság Ugronnál, hogy „a protestánsok s ezek szövetségesei kezébe megy át e hatalom és befolyás.“ Hol van s minóinii az a hatalom és befolyás, a melylyel rendelkezünk ? Miben s mi által nyilatkozik meg hatalmunk s befolyásunk ? Anyagi vagy szellemi téren ? Amott a vallás csak nem nyom a latban, hogy a föld többet teremjen, ha muukánk nem volt szorgalmas, — emitt meg vájjon nem látja-e Ugrón, hogy a r. katholikusoknak előnyt nyújtóztak az állami hivatalok betöltésénél is ? Vezetők vagyunk ? . . . vájjon a szellemtől elvitatható-e az átható erő ? Mi csináltunk e felekezeti pártot itt és ott ? Minekünk van-e parlamenti pártunk, vagy a római kathólikusoknak ? . . . Üres, tartalom nélküli állítás ez, a melyet igazság gyanánt csak az hirdethet, a ki klerikális szemüvegen néz s csak az fogadhat el, a kinek megtompult az érzéke a való felismeréséhez. Igazság gyanánt hirdette Ugrón a kongresszuson, hogy a r. kathólicismus ma a gyávaság korszakában van, a melyet a bátorság korának kell felváltania . . . Kicsoda hallucinál közöttünk ? Mi é protestánsok, a kik nem bátorságát, de vakmerőségét látjuk, halljuk s tapasztaljuk minden téren a r. katholicismusnak, vagy Ugrón, a ki gyávának látja Zichy Nándort is, Majláth püspököt is, Molnár Jánost is, Hornigot is s velők együtt annyi, de annyi sokat, egész nagy tömeget ? . . . Mi a gyávaság ? vallásos tekintetben ez ismeretlen fogalom. Ugrón szerint van, holott fogalmi képtelenség az „- cclesia militans“ mellett Talán a gályákra, vagy legalább javítóintézetbe akarna minden protestánst küldeni, hogy a bátorságot mutogassák a klerikálisok ? Talán az lesz a bátorság jele, hogy a bevett vallásfelekezetek czim ellen is harczot indítsanak ? Vagy éppen az kell a bátorsághoz, hogy kultur-harcz legyen ? . . . Csak a vak nem látja, hogy a feiekezeti-harczot Ugrón és társai egész erejükből folytatják! Persze tagadni kell, bár a had-intéző szerepet jászsza, s mindez „ad ma- jarem glóriám fallaciae“ történik ! Igazságként hirdeti, hogy a r, kath. egyházban szabadságnak kell lenni az autonómia keretében ! . . . Vájjon igaz hitü r. katholikus-e Ugrón ? . . . Nekünk úgy tetszik, hogy nem ismeri a saját egyháza elveit sem ! Bizonyára tudja, hogy mi az az „unbedingte Unterwerfung11 a politikai életben : nos, hát a r. kathólicismus- ban is az érvényesül, még pedig teljes mértékben, mert ott, a hol vallás erkölcsi tekintetben a fides historica et traditionális érvényesül, a hol „absoluta obedientiá“-t követelnek a hivőtői, megtagadtatva vele emberi .voltát, ott szabadAnyámnak. Meglásd majd leszek boldog ón is, Csak peroznyi ez a sorvadás, A fájdalom pihenni 1 ér meg, Rám is vár még feltámadás. Tudom, hisz folyton érzi lelkem, Valaki ól — ki tudja, merre? Telkemmel régen összeolvadt, Annak a titkos, drága lelke. Szelíden simogatod főmet, Öledben nyugszom jó anyám, Ott elfelejtem ifjúságom. Nem látom bús ravatalán, Homályos ködbe lebben által Hátam mögött az árnyak árnya, Előttem fel-fel csillan enyhén A boldogság aranysugára. Fiad nem lesz mindig mogorva, Nem tart soká e küzdelem; Egy csöndes házikóba viszlek, Ott élünk szépen, kettesen. Ott nem zavar meg semmi minket Legfeljebb egy-egy biís pacsirta S én álmodozva hallgatom meg Édes, nagyon hű karjaidba’. Eszembe jut majd : él valaki, Valaki messze vár reám, Egy olyan tiszta, szép leányka Minő te voltál jó anyám. Megkérdem a te jó szivedtől: Elhozhatom-e kebeledre? Mily boldogok leszünk mi édes, Ha hármunknak egy lesz a lelke. S igy éldegélünk békességben, Dallal kelünk, dal lesz imánk, Szebben nyit majd a fán a bimbó, Ha közelében lesz tanyánk. Ő majd felolvassa Petőfit, Te varrogatsz kis ingecskóket S én mintha szentegyházba volnék Imázva nézem ezt a képet. Ne félts hát engem jó anyácskám, Még lesz, eljö a pillanat, Mikor a boldogság kertjében Egy rózsa nekünk felhasad . . . Mert él valaki messze, messze, Ki rám gondol mindig mikép te, Két angyal tiszta, drága lelke Véd engem minden bajba, vészbe. Dal egy képes levelezőlapról. Mi megvigasztalt oh! de gyakran, Ha a reménység elhagyott: Előveszem kis imakönyvem, Azt az édes, képes lapot. ___ Az t a kis sort. mint szent képet Lázasan ajkamra teszem S imádkozom, legyen megáldva A ki elküldte ezt nekem! Emésztő égő csókjaimtól Bizony már nagyon megfakult, A betűk is úgy elmosódtak, Mindegyik egy egy könybe fűlt. Nem is csuda, hisz más se látja, Titokba, hogyha könnyezem. Legyen megáldva mind a sírig, A ki elküldte ezt nekem. Mi mindenre is tanitott meg, Ha annyi bánat rám szakadt, Mikor egyedül én zokogtam, A nevető, kék ég alatt. Könyümön át mikép szivárvány Ragyogott enyhén, fényesen ! Legyen megáldva mind a sírig, A ki elküldte ezt nekem. S ki fáradtan, ha csendes este Alomra hajtom fejemet, Párnám alá becsusztatom a Kis képes-édes levelet. S az álom édes szent varázsa Feléled árva lelkemen ! . . . Legyen megáldva mind a sírig Aki elküldte ezt nekem. Fliesz Henrik. Ä modern thearapiában az orvosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között különösen a maga nemében páratlan ferencz József keserű vizet ajánlják. A Ferencz József keseriiviz már huszonöt év óta van használatban s eo-v családban sem szabadna annak hiánvozni.
