Szamos, 1900. február (32. évfolyam, 9-16. szám)
1900-02-18 / 14. szám
ságról nem lehet beszélni! Vagy ha szabadságot követel és sürget: az semminek másnak az érdekében nem történhetik, mint az amúgy is, teljes szabadsággal uralkodó, föltét'en hatalmat gyakorló hierarchia érdekében ! Nunc venio ad maximam fallaciam ! Ugrón követeli a r. kath. alapok és alapítványok kiadását, uetn különben a r. kath. iskolák kiadását is ! . . Csak úgy egyszerűen : követeli! Kicsoda nem ismer rá e követelőben az ultramontánra, a ki a magyar állam vagyonát ki akarja csikarni ? Hol s mikor igazolta Ugrón azt, hogy az alapok s alapítványok a r. katli. egyház tulajdonai ? Hol s mikor bizonyította be azt, hogy a r. kath. egyház főpapjai kezén levő birtokok nem államiak ? ! Nem tudunk róla, bogy ez irányban úttörő s teljes igazságot deritő munkát végzett volna akár Ugrón, akár ultramontán társai, hanem azt igenis tudjuk, bogy a boldog emlékű Orbán József igazolta ezeknek állami eredetét s természetét — azt is tudjuk, h gy a magyar kormány hivatalos nyilatkozata szerint azoknak állami természetéhez szó sem fér ! . . . Követelem ! ... mi jogon, mi alapon ? . . . S hogy a fallácia még nagyobb legyen, e kérdésre ezt mondja : azon az alapon, a melyen a protestánsok ezelőtt TOO évvel vissza kapták alapjaikat s alapítványaikat, — Ecce homo ! íme az ember, a ki nem átallja a történelmi igazságot klerikális mázba vonni s a magyar állam hatalmát is romba dönteni „ad majoréin glóriám ultra montanismi.“ E ponton lehetetlen ránemmut atni arra, hogy a magyar r. kathólikus egyház autonómiai kong- ressusának egyetlen egy tagja sem volt, a kiben a lélek megmozdult volna a haza érdekében. Egyetlen egy tagja sem volt, a ki a történelmi igazság védelmére csak egy szót is emelt volna. S nem volt senki, a ki a magyar Protestantismus igazságát előtérbe állította volna, rámutatva arra, hogy őseink 110 esztendővel ezelőtt, csak azt nyerték vissza az 1790/91-iki XXVI-dik törvényczikkben, a mit a vallás, a lelkiismereti szabadság érdekében századokkal előbb törvényben biztosítottak, véres verejtékkel s vérhulla- tással szereztek, de az idők folyamán a klérus elragadott, megtagadott az emberiség, a magyar állam örök szégyenére. Mert örök szégyene az a mi hazai múltúnknak, hogy itt e földön volt idő, a mikor a vallás, a lelkiismereti szabadság rabbilincsbe volt verve ! . . . S miféle r. kath. iskolák kiadását követeli ? . . . Eláll a dolgokkal ismerősnek az esze, hogy ilyen állítás szállhat el egy u. n. törvényhozónak az ajkairól ! Ál igazsága végül Ugronnak az, hogy a r kathólikus szellem fejlesztése az iskolákban lehetet lenné van téve. Hol ? talán a kir. kathólikus gim náziumokban ? talán a szigorúan vett állami intézetekben, a melyekben a protestáns hittaná rok mintegy csak türetnek ? talán a szerzetesi iskolákban, vagy éppen az apáczák által vezeDal. Körül csikós a zsebkendőm, Özvegy asszony a szeretőm ! Ki egyszer, mig észrevettem, Elrabolta ifjú szivem. Elrabolta ! . . de jól tette, Ha az övét itt feledte ; Mert igy nála feltalálom, Üdvösségem ! Boldogságom ! tett iskolákban ? . . . Hát nem tudja azt Ugrón, hogy az állami iskolákra nekünk protestánsoknak van jogos panaszunk, hogy azok határozo- tan r. kathólikus jellegűek r Vagy nem tudja azt, hogy a türelmes r. kathólikusok iskoláiba nem szabad a protestáns hittanárnak a lábát betennie ? Ezek az igazságok s nem azok, a miket Ugrón állít ! Ne vegye túlzásnak senki, ha mi úgy gondolkozunk, hogy Ugrón Gábornak kongressusi beszédét úgy tekintjük, mint élesen hangzó riadót ellenünk, protestánsok ellen. Szánalomra méltó felekezeti állapotainkról tesz bizonyságot az a beszéd, a melyben a g}Tülölet szól ellenünk, a kik e hazában más vallásuak merünk lenni s nem az egyedül üdvözítő egyház hivei. E mellett szól az a nagy tetszés, a melylyel az egész kongressus fogadta a beszédet, a miből nyilván kitetszik, hogy az ellenünk való harczban mindnyájan szövetkeznek ott a túlsó táborban. Egy, csak egy érdek uralkodik ott: a kle rus hatalmának növelése. Ezzel szemben a mi érdekünk csak egy lehet: vallásunk által is oltalmazni e hazát! Halljuk meg a túloldal csatakiáltását mindnyájan s kiizdjünk az álprófóták ellen. Városi közgyűlés. Borús napok , . . Borús napok, gyötrő éjjelek, A boldogság nem jár véletek. Keblemben a remény romjaim, Sóhajokot szülnek gondjaim ! . . . Nehéz gondjaim, Kózám pedig szeret — beszélte, Kék nefelejts, drága emléke. De koszorúnk legszebb virágát, Az irigyek tépik, szaggatják ! . . . Széjjel szaggatják. Tépett virág; fosztott koszorú! Miattatok szivem szomorú. — A könnyem is titkon megered, Hogy galambom vélem nem lehet! Enyém sem lehet. B. Szabó Károly. Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága f. é. február hó 12 én közgyűlést tartott, a mely igen népes s a tárgysorozatban foglalt tárgyak között sok érdekes volt. A közgyűlés megnyitása után a polgármesteri havi jelentés olvastatott fel, a mely kimerítően foglalkozik azon nevezetesebb eseményekkel, a melyek az előző hónapban intézkedés tárgyát képezték. így nevezetesen bejelenti, hogy a róm. kath plébánia székbetöltése ügyében a püspökséget megkereste s onnan azon választ kapta, hogy miután a plébánia az alapitó levél értelmében a káptalanhoz csatoltatott s a plébániai szék kanonokkal töltendő be, tekintve, hogy a két utóbbi esetben a betöltésénél eltérő gyakorlat követtetett, a vallás- és közokt. mi- i niszteriumhoz az eredeti állapot visszaállítása j iránt felterjesztést tett. Ez értesítés folytán értekezletet hivott össze; a melynek megállapodásához képest külön előterjesztést adott be a közgyűléshez s ez alább fog tárgyaltatni. Továbbá bejelenti, hogy a városi ovoda egyesület az ovoda helyiségeit tarthatatlannak jelezve uj ovoda építését kérte, mely ügyben az intézkedések folyamatban vannak. A lövölde ügyében a belügyminiszter véglegesen döntött s a hatóságnak a lögyakorlatok betiltása iránt hozott határozatát helybenhagyta. A Szatmár—erdödi helyi érdékü vasút, részvénytársaság megalakult s a villamos vasútra az épitési engedély megadatott. Végül bejelenti, hogy a szatmári hatar tagosítását a birtokosok nagy többsége megszavazta A közgyűlés a polgármesteri jelentést tu domásul vette. A napirendre tűzött, tárgyak között két miniszteri leirat volt, az egyik az 190U. évi köz költségelőirányzatot, a másik az 1898. évi gyámpénztári mérleget hagyta jóvá. A közgyűlés a leiratokat tudomásul vette. A polgármesternek a róm. kath. plebánosi állás betöltése iránt beadott előterjesztését elfogadta s annak értelmében a vallás és közoktatási minisztériumhoz felterjesztést intéz az iránt, hogy mielőtt a plébániai szók és a káptalan közötti viszony felett döntene, a törvény- hatóságot is hallgassa meg; kifejezvén azon j óhajtását, hogy a rk. felekezet népesedési viszonyai a plébániai szék önálló betöltését teszik kívánatossá. Következett akiadói állás betöltése, a melyre a közgyűlés közfelkiáltással Koós Gábor első osztályú Írnokot választotta meg. Az ily módon | megüresedett I. osztályú irnoki állásra Matkó József II. oszt. írnok 57 szavazattal, ennek helyére pedig Berki István dijnok 34 szavazattal lettek megválasztva. A városi tanács előterjesztései közül kiemelendő a gr. Majláth-féle hasonszenvi korház alapítványi ügye, melyben a miniszter tudatja, hogy az alapítványt, a gr. Majláth család által Perbenyiken létesített hasonszenvi kórháznak ítélte oda, mert a végrendeletben a hasonszenvi korház helyéül Szatmár határozottan kijelölve nincsen s a város által jelenleg fentartott kórház hasonszenvi kórháznak nem tekinthető. Azonban tekintettel arra, hogy az alapitó levélben Szatmár is említve van, hajlandó az alapítvány kamataiból bizonyos összeget átengedni, ha a város a törvénynek megfelelő kórházat épit és berendez. A közgyűlés a leiratra kijelentette, hogy az egész alapítványi összegnek megfelelő hasonszenvi korház felállítása iránt korábban tett ajánlatát visszavonja s a belügyminisztériumhoz felterjesztést tesz az iránt, hogy az alapítvány kamataiból mily összeget juttat a városnak. Egyébiránt igényét az egész alapítványi tőke iránt fenntartja a esetleg peres utón is érvényesíti. A szatmár—erdődi helyi érdekű vasút részére megajánlott 190.009 korona a rt. megalakulása folytán esedékessé válván a közgyűlés ennek fedezéséül a regale jövedelemből befolyt összeget jelölte ki s a hiányzó részt pedig pz erdő vételárból veszi kölcsön, mely az állam által adandó italmérési jutalékból fog kamataival együtt visszafizettetni. Ezek után több kisebb jelentősegű ügy tárgyaltatott, a melyeket a közgyűlés részint tudomásul vett részint a tanács előterjesztése szerint fogadott el. így a tiszti ügyésznek a perek állásáról, a polgármester helyettesnek a közpónztár és a vámhivatal megvizsgálásáról beadott jelentéseit tudomásul vette. A közgyá ni és a főkapitányi hivatalhoz egy egy dijnokuak hat hónapra leendő felvételét engedélyezte. Továbbá a földmivelési miniszterhez felterjesztést tesz az iránt, hogy a várost a munkás közvetítés szervezése alól mentse fel, mert városunkban a munkás kereslet és kínálat kiegyenlítésre talál. Perency János tűzoltó főparancsnok állásáról lemondván, a közgyűlés a lemondást elfogadta s ezzel egyidejűleg az önkéntes tűzoltó egyesület ajánlatára Nádpataky Gusztávot megválasztotta s a tanácsot megbízta, hogy tőle a hivatalos esküt vegye ki. Nem csekély fontossággal bir Mátray Lajos biz. tag. indítványa, melyben a törvényhozás kéressék fői arra, hogy az újonnan telepített szőlők bizonyos fogyasztási adómentességben részesittesenek. A közgt’ülés az indítványt elfogadta s az országgyűléshez megfelelő törvény alkotása iránt feliratot intéz és az összes törvényhatóságokat hasonszellemü felirat küldésére kéri föl. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület részére a f évben rendezendő lóversenyre a közgyűlés 800 koronát megszavazott. A méntelephez szükséges tűzoltói szereket' a tűzoltó őrtanyáról rendelte kiadatni. A villarnvilágitási berendezés kibővítését teljesítő egyesült villamossági részvénytársaság részére a közgyűlés második fizetési részletül 30000 koronát utalványozott. A városi ovoda építése ügyében kiküldött bizottság előterjesztésére a közgyűlés kimondotta, hogy az ovoda egyesület 39000 koronát tevő vagyonának felajánlása mellett a vallás és közoktatási minisztériumhoz felterjesztést tesz az iránt, hogy itt állami ovodát állítson fel s abban óvóul első sorban a jelenlegi óvót alkalmazza. Másrészről pedig a mérnököt utasítsa, j l10gy 160 gyermek befogadására alkalmas ovoda épületről készítsen tervet és költségvetést. A városi rendőrök és hivatalszolgák részére megszavazott korpótlékra nézve a közgyűlés j kimondotta, hogy az a rendes fizetésbe be nem számítható s nymgdijjogosultsággal egybekötve nincsen. A házilag kezelt italmérés 1899. évi számadását. a közgyűlés tudomásul vette s kimondotta, hogy az italméróst továbbra is fentartja, mert az ebből befolyó pár ezer korona jövedelemre a pénztárnak szüksége van s a közönség érdeke megkívánja, hogyra a versenynyel szemben jó itallal láttassák el. A közpónztárnak az év elején felmerülő kiadásai fedezésére a közgyűlés' 43400 korona pőthitelt engedélyezett. A németi ev. ref. egyház kérelmére Saja Sándor kántor-tanitó betegsége folytán a helyettes részére a közgyűlés 240 koronát utalványozott, azonban kijelentette, hogy azt, mint segélyt adja s jövőre felekezeti czélokra többé semmit sem ad. A legelőbérek és az erdei tűzifa árak iránt az erdész és gazdasági tanácsos jáltal beadott javaslatot a közgyűlés elfogadta s a tanácsot megbízta, hogy a tűzifa árusítása iránt czólsze- rübb módról gondoskodjék. Ismeretes azon felháborodás, a mely a vasúti tisztviselők között támadt, a midőn a törvényhatóságok egy közigazgatási bírósági hatá- j rozat folytán a vasúti alkalmazottakat községi
