Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)

1900-01-28 / 8. szám

X X X11. évfolyam

Szakmar. 1900, vasárnap, január hó 28,

ne* 1,

,\ V \ ' /

V 8-ik szám.

SZAMOS.

'/egyes tartalmú lap. — Megjelenik'vasárnap es csütörtökön.

A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár: ! SZERK ísZTŐSÉG : Rákóczy-utcza 9 sz.

évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

ELyyöS példány ára IC kr. I ndeuEeuiü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés zneilett a I egjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után kr. bélyegilleték fizetendő.

Ny ■ Ittér sora 10 kr.

A stréber.

Társadalmi életünk egészséges szervezete mar régóta meg van mételyezve. — A létért való küzdelemben a gyarló emberek titáni harczot vívnak egymással. Minden egyes egyén arra törekedik, hogy felszínre jöjjön. Nem válogatnak az eszközökben, hanem megragadjak a kínálkozó alkalmat, hogy „én“-jöknek érvényt szerezzenek Ezen számtalan eszközök közül kiragadok egyet a mindennapi életből. Íme Röntgen-féle x sugarak segítségével ez ilyen.

Van-e kiállhatatlanabb valami az üres, ész és értelem nélküli beszédnél ?

Sajnos, de tapasztaljuk, hogy a mai szédelgő világban soKat adnak a könnyen hivő emberek oly egyénekre, kik a természettől egyébbel nincsenek megáldva, mint egy jó adag beszélő képességgel.

Nem egyszer, mint szonokok hírében, máskor, mint olvasott, okos, tanult emberek hírében állanak, pedig csak szájhősök. Sok nadrágot szakgattak el az iskolai padokon, tömérdek iskolai port nyelhettek, de nem emelkedtek egy bizonyos állás azon magaslatára, hogy a valódi közvélemény előtt, mint müveit, tudományosan képzett, határozott elvű és szigorú jellemű egyéneknek elismertetnének.

Befejezetlen egyének, műveltség, tisztelet -- es nem egyszer állás — hiányában

és gyakran fényes polczon; „krakkelerek,“ kik soha nincsenek másokkal — de magokkal legkevésbé — megelégedve.

És épen ezen elégedetlenség szüli aztán kiállhatatlan s majdnem elviselh.teilen modorukat. Ha ily egyénből véletlenül egy alárendelt kis hivatulnokocsKa lesz, csak addig ismeri a tisztesség és a hivatali kötelesség elveit, mig meg nem melegedett. Később még (önöké fölé is emelkedik s képzelt tu- dákosságát a kiállhatatl inságig viszi.

Ha pedig az ilyen fajta ember egy kis vagyonnal is bir, mit nem saját erejéből szerzett, hanem öröklött vagy felesége révén kapott, lelfuvalkodott büszkeséggel hordja fejéh mint a ki el akarja a világgal hitetni, hogy csak az ő szava igaz és döntő, mert hisz v virilista, megyebizottsági tag, sőt mi több, olykor az alispánnal is kezet fog.

És ha e kreatúrák egyike vagy másika a protekczió lajtorjáján, véletlenül, vezérszerepet tud magának kivívni, (a mi manapság nem tartozik a lehetetlenségek közé) — jaj annak a halandónak, kinek ő lesz főnöke, vagy ki az ő vetélytársa lesz. Ellentmondást nem tűrő zsarnoki „hallgass“ szavára borulj le nyomorult férge e földnek — ki embertárs nevet viselsz — s nyaldosó a veled egy képre teremtettnek talpát . . .

Minden oly eszmének vagy netáni újításnak, a mi nem az ő agyából, illetőleg szájából került ki, — határozott ellensége,

habár maga is leikéből (ha ugyan van) meg van győződve, hogy a felmerült eszme egészséges és sok követőre fog találni; nyugtalan bolygó lelke előbb nem talai megnyugvást, mig az egészséges eszme elejtenie, bensejében pedig örvend és azon tudat, hogy ő mily hatalmas és befolyásos ember, elnyomja benne ama nemesebb érzést, mely azt súgja, hogy nemtelenül cselekedett.

Ilyen embereket legjobb kerülni, mert veszedelmesebbek a veszett ebnél. (M)

Magyar nyelv a gkath. egyházban.

Eme nagy fontossággal biró kérdésben megindult országos áram hullámai a magyar ( állam külön nemzetiségű polgárainak egészséges | érzülete által képezett tereken ma már oly óriási arányokban csapnak szét, melyek a reak- ! tiónáriusok által eléje hurczult fanatizmusok I gátjait könnyedén söprik és csapják keresztül. Hogy e mozgalom mily fontossággal es mily jogosultsággal bírhat ma, megítélhető abból, hogy ezen kérdéssel a haladás alsóbb-fokán állott boldog emlékű apáink már nehány évti- ! zeddel ezelőtt is nem kevesebb érdeklődéssel foglalkoztak, ami kitűnik többek közt megboldogult atyámnak Beniczky Elek volt nagyváradi egybázmegyi gkath. lelkésznek e tárgyban 1868. évben tett s nyilvánosan is tárgyalt nyilatkozatából, melyből kiemelem a következőket : „Rövid nyilatkozatom az, hogy csakis vallásos örömmel fogadhatja minden óhitű keleti szertartási! keresztény kebel tisztelt H.-Dorog városa közönségének azon óhaja, nyilatkozatát, hogy egy keleti szertartásu kath. magyar, jku

A kalikó után.

— Dialog. —

Irta: Marosán János.

Elza : (egyedül van a szobában, egy karos székben ül és siránkozva beszél) És még az a csúnya azt akarja, hogy szeressem, hogy az övé legyek, hogy lemondjak drága kanári madaraimról, czizeimről, mert ő ki nem állhatja, hogy mindezektől vógkóp búcsút vegyek? Nem (állva) és nem és százszor is nem! Nem fogom szeretni többé, nem leszek az övé soha, soha. Képzeljék kérem, ez a csúnya Sanyi, azaz hogy -—jaj, majd elárultam magam — ez a Hótváry Sándor a múltkori kaliko-bálon csak nyolez tourba vitt. Hát mondják kérem, n.,m feltűnő kevés ? Persze vitt másokat is; nem állhatta ki, hogy meg ne tánczoltassa: Virágb Aunuskát, Pál Rózsikát, Derótby Leonát, stbit., kiket annyira dicsért itt nekem, hogy túl vagyok vele. No hiszen csak jöjjön ide még egyszer, lássam meg a szemem előtt. Vájjon mit is fogok csinálni vele ? (Gondolkozik.) Hát, hát . . . kiadom az útját és punktum. (Leül újra.)

Sándor : (Belép, elegánsan köszön.) Csókolom kis kezét Elza kisasszony, hogy van, hogy van a kalikó után? (Kezet akar csókolni Elzának, ki nem engedi.)

Elza : Uram, valóban kár volt engem most zavarni csendes magányomban, megkímélhetett volna (végig nézi Sándort) érti uram ? (Felkel a székről.)

Sándor: (Nevetve.) Ah, pompás, nagyszerűen adja, kitünően. Hallja, Elza, maga pálya- tévesztett. Magácskában egy . . . egy naiva veszett el. Hahaha ! No látom, hogy igen jó kedve Van és ennek ón örülök legjobban, legalább nem j fogunk újra veszekedni.

E.: (Megvetőleg.) Menjen innen, maga csúnya, maga kiállhatatlan, Don Juan és pedig a

i legrosszabb fajtából. Magával Hótváry ur nem beszélek többé soha, de soha. (Mérgesen toppant a lábával.) Érti ?

S.: Igen ... az az hogy nem.

E.: Hát megmagyarázom mindjárt. Maga Don Juan.

S. : Ezer bocsánat, Elza nagj'sám tévedni méltóztatik. Becses . . . azaz, hogy szerény nevem Hétváry Sándor, nem Don Juan.

E.: És bét leányba szerelmes egyszerre ugy-e ?

S.: Nem, csak egybe,

E. : És ha szabad tudnom, ki az a boldog ? S. : Aki kérdi.

E, : (Félre.) A kígyó. (Fenn.) Maga szokott hízelegni is Hétváry ur és egyszer-egyszer füllenteni is.

S.: (Félre.) Igaza van. (Fenn.) Bocsánat kisasszony, kegyed átcsap a sértegetések határtalan terére. Utóbbi megjegyzését kénytelen va- ! gyök határozottan visszautasítani és engedjen meg, de az ilyen megjegyzések egy kifogástalan 1 múltú fiatal ember reputácziójára nézve, különösen akkor, ha az előbbi kegyed által koczkáz- tatni mert becses megjegyzése a nyilvánosságra

is eljut, igenis az kisasszony reám nézve, az ón hírnevemre . . .

E.: (Közbevág.) No-no-no no-no Sándor ur egy kissé lassabban, lassaban.

S.: Nem lehet kisasszony, ez mégis sok ez ... ez .. .

E. : De Sándor ur!

S.: (Félre.) Obó már lejebb adja, már Sándor ur vagyok. (Fenn.) Bocsánat Nagysám de remélni merem, hogy amióta nagyrabecsült házuk küszöbét átléptem és amióta vagyok szeren • esés kegyedókhez járni, nemkülönben amióta reám virradt az a nagy nap, amióta elértem ama boldog pillanatot (sóhajt) óh, hogy kegyedet, a jóságos angyalt szerethetem, imádhatom, csodál hatom, azóta az ón viselkedésem kifogástalan, de bitóm, hogy kegyed kisasszony velem a szerencsétlen, a boldogtalan Hétváry Sándorral . . .

E.: De Sándor, az Istenért!

S.: (Félre.) Még lejebb adja, már csak Sándor ; haladunk. (Fenn.) Igen a szerencsétlen, a boldogtalan Hótváry Sándorral, ki kegyedet imádja, forrón szereti, csodálja angyali szépségét és . . .

E.: (Elérzókenyülve.) Sanyi, hisz én nem mondtam semmit — én . . .

S. : (Félre ) Rendben vagyunk, már Sanyi lettem. (Fenn.) Nem mondott semmit? Hát kimondta az elóbb, hogy Don Juan vagyok? Kimondta, hogy tudok hizelegni és jól füllenteni ?

E. : (Zavarban.) Én? . én?... (Félre.) Jaj Istenem, hogy vágjam ki magam ? (Fenn) Sanyi én nem mondtam ... az az hogyha mond-