Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)

1900-01-28 / 8. szám

püspökség és ezzel kapcsolatban a keleti egyházi szertartásnak magyar nyJveni létesítése Magyarországban eszközöltessék. — Ez volt óhaja Megváltónknak, ki a nemzetek várakozása volt, — ez volt isteni mesterünk parancsa, midőn apostolait küldte az egész világra hirdetni minden nemzeteknek az égből lehozott tanát, nyelvek tudásával is megajándékozván őket, isteni mesterüknek teljesítették parancsát apostolai, hirdetvén az evangéliumot minden nemzeteknek, ugyanezt követték az apostolok utódai is. Szent Miklós püspök nem tettel teljesítette ezt ? ki igen sok nemzeteket téritett a keresztény hitre, kit nem is neveztek előbbi nevéről, hanem Nikolaus — görögül —- mely annyit tesz vincens gentes — magyarul nemzeteket győző — ezen nagy püspök miud a keleti, mind a nyugati egyházban mai napig nagy tiszteletben van, — avagy nem ezen apostoli bnzgóságnak köszönheti e. minden nemzet keresztényi hitét? Üdvözítőnk parancsából minden nemzetnek maga nyelvén hirdettetett az isteni ige, maga nyel vén taníttatott minden nemzet dicsérni Istent. Csakis igy terjedhetett a kér. vallás az egész világon, méltányos joga van tehát minden nemzetnek követelni, hogy azoii nyelven hirdettes- sók neki Isten igéje, azon nyelven dicsőítse az Istent, melyet ért és tud e jógától megfosztani egy nemzetet sem lehet, ezt tenni a természet törvényével ellenkezik.“

Áttérve ezután annak a fejtegetésére, hogy a magyar liturgia behozatala az egyh. törvények szellemével semellenkezik, igy folytatja : „Ezen óhajtás legkevésbé sem injuriál más felekezetiknek vagy nemzetiségüeknek, nert nincsen ezáltal megsértve a vallásos lelkiismeret, sőt tág mezeje, széles alkalma adatik mindenkinek keresni az igazságot és azt követni az apostoloknak mon data szerint: omnia probate, et quae sunt me- liora, tenete“ — Nyilatkozatát e szavakkal zárja be: „Ezen csekély nyilatkozatomnak kifejezésé vei és a H.-Dorog városában ápril 16-án tartandó T. gyülósbeni felolvasásával és jegyzökönyvbeni beigtatásával megbízom és felhatalmazom T. Sz. H.-Dorog városi főjegyző urat, keresztényi és hazafiul üdvözletem mellett maradok. Szent- Miklóson, ápr. 11-én 1868. Beniczky Elek s. k. szent.-miktósi gkath. lelkész.1'

Ha már az 1868-ik évben is ily elveket vallott egy gkath. lelkész, mennyivel nyíltabban mennyivel több és bensőbb vágygyal kívánhatjuk mi ma azt:, hogy lelkünk benső világának tápláléka a hit, azon a nyelven közöltessék velünk, melyet érteni tudunk, melyet a puha anyai ölben ringó gyerekre lemosolygó anyai ajakról tanultunk el; boldogíthat-e bennünket más mint az, a mi iránt fogékonyak tudunk lenui — és lehetünk e fogékonyak az iránt, a mit nem értünk ?

Ma már az elfogultság — fanatizmus, egy értelmű a korlátoltsággal, — nem nevezhető gorombaságnak, ha azt is mondom, hogy butasággal, mert a rohamos, minden téren léptekkel tartó korszellem mellett mind ama dolgok me lyek vele egyenlően haladni nem képesek, elmaradnak, vagy magukkal rántják s az előre haladó kornak emberei az ily akadályokat vagy magúkat rántják, vagy eldobják maguktól.

Nekem és velem együtt minden egészséges felfogású hitrokonaimnak mint édes hazánk a a magyar állam hü fiainak nem lehet jelszava más, mint az : „Haladni a korral !“

Szatmár Németi 190<>. január 23.

Beniczky István.

Színház.

Hétfőn féihelyárakkal „Ripp Van Vinkleu adatott szép számú közönség előtt, sikerült előadásban. Az est hősei természetesen a kedves kis műkedvelők voltak. Kaptak is virágcsokrot és czukorkákat. Kifogástalan alakítást nyújtott Erczkövy Ripp szerepében úgy énekével, mint játékával. Szép alakjával és gyönyörű énekével ja szellem szerepében S'.egedy Zelma rászolgált a sok tapsra Kedve-' volt Tarnay és Feledi is Kömley Derrit polgármester szerepében szintén jó volt.

Kedden a „Kurucz für fang“ adatott másodszor, kevés közönség előtt.

Szerdán hatodszor került szilire az „ Arany kakas" zsúfolt ház előtt, jó. előadásban.

Csütörtökön a kolozsvári színház derék komikusának, Megyerinek énekes bohózata az „Özvegy kitasszonv“ került színre majdnem üres ház előtt. Nem is vesztett semmit az, aki az előadáson nem volt jelen ; — mert sok képtelenség kerül színre manazság, de ezek között aligha nem az első helyen áll ez a bohózat. — Cselek vén v nincs benne, az alakok érdeknélküliek, komikuma a legtöbb esetben erőltetett s legfeljebb helyzeti furcsaságaival ér el pillanatnyi hatást. Igazán erős tehetségekre van szükség, hogy a darab egy estén át is hasson s maga a szerző is, ki különben az ország első komikusai közé tartozik, nehezen tudta egykor megmenteni darabját. — A mi az előadást illeti, arról legfeljebb a darabhoz mérten szólhatnánk. Kitűnő alakítást végzett Tábori, jók vobak Simon, Gulyás és Morvay, szépen énekelt Feledi s ezzel befejezhetjük az elszámolást. Nagyobb szerepe volt még Kömleynek. 0 azonban oly túlzásokba engedte magát ragadtatni, hogy a sok excentricitás között is az ő alakítása kivált s a legtöbb helyen valósággal bántó volt. Fájdalom a karzat teljesen üres volt s igy ezek az extemporizálások és túlzások hatástalanul maradtak s legfeljebb visszatetszést szültek.

HÍRROVAT.

Az 1899. év lejártával fölkérjük a mélyen tisztelt vidéki előfizetőinket, hoiy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek.

* Személyi hir. Meszlényi Gyula püspök tegnap reggel a gyorsvonattal Budapestre utazott, hogy a püspöki tanácskozmányokon és az autonómiai tárgyalásokon részt vegyen — Gróf Hugounai Béla főispán f. hó 25 én N.-Károlyba érkezett s a keddi rendkívüli vármegyei közgyűlésen elnökölni fog.

* Kinevezés. Stancz János az osztrák ma- j gyár bank itteni fiókintézetéuek tisztviselője a I miskolezi fiókintézet fönökhelyettessévé neveztető', t ki.

* Anyaköuyvvezetői kinevezés. Szatmár- vármegye török-falusi anyakönyvi kerületbe Kozma János h. körjegyzőt, a nagy-dobosiba

! Görömbey Zoltán h. körjegyzőt, a dobraiba j Nagy József tanítót anyakönyvvezetőkké ne- jvezte ki^a belügyminiszter.

* Áthelyezések. Bodoki Hentor Zoltán m. kir. honvéd főhadnagy és Vic;-enty Ödön had' nagy N.-Károlyból Szatmárra, Bruck Jenő hon- j véd százados pedig Szatmárról Nagy-Károlyba helyeztettek át.

* A kath. kaszinó február 4-én a Czeczil- gylet helyiségében énekkel és zenével egybekötött felolvasó estélyt rendez. Felolvasni, fognak Ferenczy János és Hámon Róbert. Énekelni

i fognak Ékkel Lajos és Mondik Endre. Zongo- j rázni fog Kende Rózsika kisasszony IV. éves képezdésznö.

* Jótékonyság. Heinrich Viktor fürdötu

; lajdonos a nőegylet árvaházában gondozott gyer- j mekek részére, a téli idény alatt ingyen fürdő- jegyet adott. — Fazekas Endre fodrász a folyó évre kötelezte magát, hogy a uőegyleti árvagyermekeket ingyen fogja nyírni. —- Mindkettő igen szép és nemes tett, mely nem szorul dicséretre.

* A szatinár-németi ev. ref. felsőbb leányiskola tanárkara f. évi február 2-án a városi színházban jótókonyczélu, tánczczal egybekötött előadást rendez. Műsora a következő : 1. MenI delssohn. Nyitány. Szentiványi éji álom. Elő- j adja a m. kir. honvéd zenekar. — 2. Schubert. Nagy ábránd. Négykézre zongorázzak: Wodianer i Olga k. a. és Kovács Leo ur. — 3. Gastaldon j olasz románcz. — Lányi Ernő. „Legújabb nép- ■ dalok.“ Énekli Érczkövi Károly ur. Zongorán ; kiséri Kovács Leo ur. — 4. J. S. Svendsep.

1 Románcz. Mazurka Popper Dávidtól. Gordonkán, zongorakisérettel előadják: Mándy Bertalanná úrnő és Mándy Bertalan ur. — 5. J o 1 á n t a. Vígjáték egy felvonásban, Herczegh Ferencztől. Súgó: Koós György ur. Személyek : Margit —

tam is, hát azt hiszem, hogy van benne egy kis igazam te kópé.

S. : (Félre.) Ohó már te? (Fenn.) Ugyan.? Es ha megengeded kérdezni, miben van az a parányi atomja az igazságodnak ?

E.: Remélem tudod, észrevettem, hogy a kalikó-bálon mennyire udvarolgattál a te általad annyira istenitett bájos tánezosnőknek Vi rág Annuskának, Pál Rózsikénak, Deréthy Leonénak stbinek. annyira tetted a szépet nekik, h°gy igazán feltűnő volt már.

S.: Te roppant képzelődő vagy Elza és tudod, hogy a képzelődés igen veszedelmes betegség.

E.: Nem, nem képzelődöm, jól, igen jól láttam mindentS. : Megbocsáss, de akár tánczközben, akár más alkalommal egy fiatalembernek kötelessége egy nőt szórakoztatni.

E.: Igen de ez udvariasságnak te nagyon is erős kifejezést °dtál.

S. : Tévedsz Elza, de meg aztán vegyük megfordítva az esetet. Hát te?

E. : I n? . . . én? Az ... az egészen más.

S. : Te egészen más ? No hát én is egészen más vág) ok.

E.: (Bosszankodva.) Eh, veletek férfiakkal, különösen pedig pedig vei d az ember szépen nem beszélgethet. Kénytelen vagyok mindig veszekedni.

S.: (Félre.) Ez nem rossz. (Fenn.) Igazad van Elza, ti, nők, rendesen megkezditek a ku- rucz-világot, nekünk férfiaknak pedig — már csupa udvariasságból is — kötelességünk folytatni. Mert ha nem szólnánk semmit, a mikor

becses nyelveteknek peregni méltóztatik, hát kipukkannátok a méregtől.

E : Nem úgy van. Ti férfiak, ti vagjdok az oka mindennek, mert ti mindig csináltok valamit, mindig keresitek az alkalmat, hogy minket a végletekig felbosszantsatok. Aztán ha ilyenkor merészelünk valamit felhozni mentségünkre, vagytok oly kegyetlenek azt hárpiásko dásnak nevezni. Pedig mikor mi nők a legindulatosabbak vagyunk, mindig reátok gondolunk, mikor legmérgesebben beszélünk, ti irántatok, méltatlanok iránt táplált határtalan jó indulatunkból teszszük.

S. : Oh mily kegy, mily jóindulat! Légy nyugodt Elza, hogy van sok, igen igen sok férfi, ki ezer örömmel lemondana a kegyről e nagy kitüntetésről. (Félre.) Jól megmondtam neki.

E : Igen, mindazok, kik annak nagy értékét nem tudják felfogni. És te Sándor ? Te is kész vagy lemondani ?

S.; (Félre.) Meg vagyok fogva. Hogy vágom ki magam ? (Fenn.) Én ? . . . én ? Hát tudod Elzám én az ily nagyon is kényes nő- és férfi jogi kérdéseknél rendesen semleges pontra helyezkedem már nagyon szolid és csendes természetemnél fogva is. (Félre.) H la Istennek túl vagyok rajta.

E.: Remélni merem is, hogy e nézeten fogsz maradni mindig.

S. : Óh igen Elza, igen.

E.: Mert a mi jogaink szentek és meg- szakithatlanok.

S.: Óh igen Elza, igen.

E.: Nos?

S. í Megbocsáss, de a kalikó-bálon te is

I feltűnően sokat diskuráltál tánczközben meg j más alkalommal is Bányász Laczival, Rétivel, Csatlós Palival, még az öreg Kerekessel is.

E.: Ah! Barátom ők is csak kötelességü- j két végezték, szórakoztattak, mint te tetted tán- czosnőiddel. Nos?

S. : (Félre.) ügy kell nekem, miért járt a szám. (Fenn ) Szent a béke !

E. : Óh még nem szent.

S : Kérj bocsánatot !

E : Én? No ez szép.

S. : Igen, mert te nő vagy és tiétek az elsőség mindenben

E.: ügy van, de most az egyszer kivételesen neked adom az elsőségemet.

S.: (Félre.) Mit csináljak ? Isten neki. (Fenn.) Hisz te Elza meg se sértettél.

E. : Te sem.

S. : Hisz te olyan jó vagy.

E.: Te is.

S. : Engedd, hogy öleljelek meg.

E : Megengedem. (Megölelik egymást.)

S.: Mily fenségesen mulattunk a kalikón.

E. : Óh mily gyönyörűen tánczoltuk azt az uj keringőt. Tudod ?

S.: Óh igen. Ezt ugyebár ? (A keringőt fütyöli.)

E.: Ez . . . ez . . . ez . . . Hogy is vittél csak ? (Keringőznek.)

S.; Öröm az élet.

E : Ah ! Boldogság az élet!

(Függöny.)