Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)
1900-01-25 / 7. szám
XXXIi. évfolyam Szaímar, 1900. csütörtök, jaruár hó 25. 7-ií szAi. SZAMOS. vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. * Előfizetési ár: Ejtési étre 4 Irt. — félévre 2 Irt. — Negyedévre I irt. Egyes példány ara 10 kr. Gazdasági Előadások közelebbi programmja: A Szatmármegyei Gazd. Egyesület által a íölclm. miniszter ur támogatásával rendezett téli népies gazd. előadások közelebbi programmja a következő : S z a t m á r-N ómetiben a németii iskola tanácstermében minden szerdán és szombaton d. u. 5 — 6 óráig: Január 27. Kovács Bálint vin. állatorvos. A vemhes állatok használata és gondozása, az újszülött állatok gondozása és felnevelése. bzatmárhegyen az iskola helyiségében d. e. 11—12 óra közt: Január 28-án és Február 2 án Jablonszky György kér. szőlő- szeti és bor. felügyelő a szőlőművelésről. Ar.-M egy esen az iskola helyiségében d. e. 11—12 óra közt: Jan. 28-án Marosán Kornél áll. isk. igazg. Szövetkezzék a gazda is, ha boldogulni akar. Nag y-K á r o 1 y b a n a városháza tanács termében d. u. 3 -4-ig : Jan. 28. Bodnár Gáspár kép. tan. a szövetkezetekről általában. Hi ripen január hó 26-án d. u. 5 órakor Poszvók Nándor g. e. titkár a szövetkezetekről. Az előadások ingyenesek s azokon az ösz- szes érdeklődőket szivesen látja a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. Mit akarunk ? (Levél a szerkesztőhöz.) Azon hazafias meleg lokonszenvre hivatkozva, melyen t. szerkesztő ur b. lapjának f évi 4-ik számában foglalt vezérczik- kében rólunk g. kath. magyarokról és liturgiánk magyarságára irányuló törekvésünkről SZERK -8ZTŐSÉH : Rákóczy-uteza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. M uder.neuiü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. megemlékezett, akkor, a midőn a hazafias sajtó erkölcsi támogatásáért e helyen is kö- szönetemet fejezem ki, szives engedőiméből legyen szabad e mozgalom programmjából egy pár olyan körülményre is kiterjeszkednem, mely nyílt törekvésünket és czélunkal közelebbről is megvilágositni óhajija. Mi, gkath. magyarok azon óhitű magyarok késő unokáinak tudjuk magunkat, kiket részben még a vezérek korszakában és a^óta is az idők áramlatai csatoltak egyházunkhoz s csak a század derekán keletkezett nemzetiségi eszme támasztott főleg ellenségeink sorában kétségeket az iránt, hogy kik és mik vagyunk ? Fájdalom, ma már ott tartunk, hogy e kérdésekre adott azon feleleten,hogy: „orosz?“ vagy „oláh?“ a kérdezett félnek nemcsak vallását, hanem nemzetiségét is értik. Látható tehát, hogy mi áldozatai vagyunk a nemzetiségi eszme által előidézett fogalomzavarnak, mert renegátok vagyunk a ruthének és románok nagy része, befurakodó kémek, a különben is exclusiv magyarság szemében. A vértanuság e neme rosszabb az antik vértanuságnál, mert úgyszólván szunyogcsipéseknek kell áldozatul esnünk. Ellenségeink azt tanácsolják, hogy vá laszszunk vallásunk és nemzetiségünk között: Mi azonban oly törhetetlenül ragaszkodunk ősi hitünkhöz, mint nemzetiségünkhöz, mert az egyháznak van eszköze, hogy megmentsen minket a nehéz választás keserű poharától, s ezen eszköz: a magyar liturgia. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Iegjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után kr. bélyegilleték fizetendő. Ny ilttér sora 10 kr. Történeti tény, hogy a honfog! ilá után a görögszertarlásu kereszténység az ó-szláv liturgiával hazánkban előbb vert gyökeret, mint a latin szertartás. A nyelvi kérdés ez után sem képezett semmi akadályt abban, hogy a megtérített magyarság jelentékeny része megmaradjon az ó-hitben vagy ahhoz utólag csatlakozzék és semmi cétség sem férhet ahhoz,' hogy a görög egyháznak a magyarok közt ősidőktől fogva mindig nagy számban voltak hivei. Felelve tehát arra a kérdésre, hogy- kik vagyunk ? a történelmet és annak szigorú logikáját hivjuk fel tanú bizonyságul, hogy górok hatholikus magyarok vagyunk, nemcsak, mint a politikai magyar nemzet részesei, hanem mint vérszerinti tagjai a magyar fajnak, nem adoptált fiai a magyar nemzetnek, hanem olyanok, a kiknek őseik is époly magyarok voltak, mint mi, az ő késő unokáik. Vannak, igaz, sorainkban szép számmal olyanok is, kiknek őseik ruthének vagy románok voltak, kik most, mint fajunk adoptált fiai büszkén vallják magukat magyaroknak ! de kutassuk-e viszont, hogy hány tősgyökeres magyar hitközség vesztette el az idők során eredeti magyarságát már csak a szláv, illetve a román liturgia befolyása alatt is? Mi, a görög kath. egyháznak vérszerint magyar fiai sem többet sem kevesebbet nem akarunk, mint a mit a római szentszék más nyelvű görög katolikusoknak a görög egyházi fegyelem szerint megengedett és megSzerep-csere. Nagy napra virradt fel Ágasfalva érdemes lakossága. Ma érkezik meg Vastag Gerő & leendő rektor. Bégen várt óhaja teljesül ma Agasfalva minden rendbeli lakójának, főleg pedig a fiatal menyecskéknek és leányoknak. Mert végre valahára jön egy urfóle fiatal ember a faluba s lesz legalább, aki ezentúl a nyalkább menyecskékre rá-rá veti szemét, ba ugyan nem lesz a rektor oly tutyi-mutyi ember, mint az Agárdy gróf ur ispánja, kinek csak a múlt napokban kötöttek útilaput a talpára, mert az istenadtának hajszra állott a keze. A falu apraja-nagyja reggel óta ott álldogál Varga Nagy András uram kapuja előtt, mert hát. mint a falu legtehetősebb gazdáját őt érte a szerencse, hogy becsületes házánál megvendégelhesse a rektor urat. A belső házban már takarosau meg is van terítve a bosz- szu asztal, mely körül azonban még mindég talál igazitni valót az Örzse asszony V. Nagy András uram hűtős felesége. A gazda ki kitekint az utczára, nem jön-e a disz küldöttség, mely a közeli állomásra ment a rektorért, s nyugtalankodva kérdezgeti magától, hogy nem lett e valami baja a díszes bandériumnak. Ej dehogy is lett! A mint a fkül- döttség, melynek feje és szónokja Csorvás Áron a falu bírája — kikanyarodott az országutra, oly sebesen útnak eredt, hogy a biró ur alig gondolhatta át mondandó mondókáját, már az „Üstökös“ csárda elé értek „De itt már betérjünk,“ hangzott a szép szó a biró ur ajkáról, s a diszküldöttség be is tért egy kis nyakolajra, s addig foglalkoztak a „folyó-ügyek“ rendezésével, hogy épen akkor érkeztek az állomásra, a mikor már a masina is megjött. A nagy zajban a biró ur úgy elvesztette a fejét, hogy a mondókából egy árva kukkottse tudott. Nem is volt rá szükség, mert épen előttök kérdezte egy vézna, sárga csizmás ur, a hordártól, hogy nemlátott-e itt egy fogatot Agasfalvárói. A bírónak se kellett több, bele kapaszkodott az utolsó szóba s tovább folj’tatta „de biz van itt kérem alásan három fogat, nem egy, hiszen mi jöttünk az ur elébe.“ Az újonnan érkezett, kit szintén Vastagnak hívtak — egészen meglepődött, a mint a meglehetős higiénikus állapotban levő atyafiakat s a három felczifrázott szekeret meglátta. Egész utón azon gondolkozott, mégis nagy ur az az Agárdy gróf, hogy egy gazdatisztért ily díszes bandériumot küld. S hogy meggyőződjék misze rint jó helyen jár e, megkérdezte a bírótól, hogy mi a neve az Ágosfalvi földesurnak. A biró mivel hirtelen nem tudta a nevet kibökni, csak azt felelte: „se nem vizsla, se nem juhász, se nem kopó, de kutyának kutya.“ Ebből aztán megtudta Vastag ur, hogy Gróf Agárdyról van szó s igy jó helyen jár. Varga Nagy Andrásnál pedig ezalatt volt sürgés, lótás, futás. Mindenki elsőnek akarta látni a rektort, kiről látatlanban elhitték, hogy csak szép lehet. De minő csalódás, midőn egy vékony, sima képű, nagy orrú ember száll le a szekérről. V. Nagy András uram is megjegyezte, hogy ennek az embernek nincs semmi tudós ábrázatja, de hát ba már itt van, szivesen kell látni. Vastag ur csak hüledezett, hogy miért hozták egy paraszt házhoz, a mikor ő tulajdonkép gróf Agárdy leendő gazdatisztje. Amint azonban a gazdától megtudta, hogy a gróf ur nagyon büszke a falusiakhoz, nem is egy valláson vannak, mert ő kigyelme kalb., hogy nem is a faluba lakik, hanem ide egy „kutya ugatásnyira,“ s csak azért mondják ágosfalvi lakosnak, mert a birtoka e falu határában van, Vastag ur megnyugodott, hogy itt igy szokás, biztosan a falusiak vendégelik meg az ispánt, mint a gróf zsellérei. Bekerültek a belső házba, hol már ekkor helyet foglalt a falu elöl járósága, kivéve a tiszteletest, ki csak a napokban temette el anyósát s igy a gyász tartotta vissza. Oda künn pedig megkezdődött a szólás sza- pulás az asszonyok között. „Ej de isten csúfja az eszemadta!“ „Micsoda orra van, mint egy jól megnőtt hópehely irumpli.“ Különösen a falu érdemekben megőszült bábája — kiben egyszerre egy tigris és egy szarka lelke bujt bele —- veit, erős ellenzéki, valóságos tigrisi dühvei és szarka
