Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)
1900-01-25 / 7. szám
enged. t. i. hogy nyelvünk istentiszteleti nyelv legyen A mi mozgalmunknál jogosabbat elképzelni sem lehet. De törekvésünket ezenkívül hathatósan támogatja a hitélet emelésének szempontja is. Megczáfolhatatlan tény ugyanis, hogy minél jobban érti az ember hivő vallásának istentiszteletét, annál jobban képes ellenállni a vallástalanság, a hitközönyösség kísértéseinek ; már pedig a görög rítus szerint csak úgy érti meg a hivő az istentiszteletet, ha az az ő anyanyelvén végeztetik. Minden egyes nemzet, mely a keleti egyházba tért, megtalálta a keleti rítusban és fegyelemben e harcznak törvényes eszközeit. csak mi nem bírjuk megtalálni, s kénytelenek vagyunk az ezer évvel ezelőtt magunkba beolvasztott pannon és marahán szlávok nyelvén énekelni és korrespondeálni botrányos kiejtéssel minden megértés nélkül! Nem akarjuk mi egyik nemzetiséget sem nyelvétől megfosztani, nem akarjuk más nyelvű hittestvéreink templomaiba nyelvünket beerőszakolni, mivelhogy a szabadság nemzete vagyunk. Csak azt kérjük, a miket ők, ruthén és román testvéreink, a maguk számára már bírnak, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ha a római szt. szék felvilágosittatik, épugy fogja kérésünket teljesíteni, mint a hogy századokkal ezelőtt a szláv és román nyelvvel s e században az arab nyelvvel cselekedte. Szóban és írásban fogjuk védelmezni jogainkat, mert hiszen már csaknem egy évszázad elmúlt, hogy hol egészben, hol részlegesen őseink nyelvét bevittük az Isten hazába azon tudatban, hogy azt onnan soha többé ki nem bocsájtjuk. Nem tehetünk és nem is teszünk másként, mert nem akartunk és nem akarunk más egyebek lenni, mint gör. katholikus magyarok. Hazafias üdvözlettel: Egy magyar gör. katholikus. Gazdasági előadások. Szatmárnémetiben a szövetkezetekről tartott előadások befejeztettek; a németi gazdák felbuzdulva keresik a módozatokat a szövetkezéshez. Amint a hangulatból kivehető, a tejszö- vetkezec megalakítása iránt felébredt kedv mellett még nagyobb hévvel óhajtanak egy gazdák hitelszövetkezetét. Ha érik az ügy, valószínűleg mindkettő rövid idő alatt megalakul. Aranyos Hegyesen is folynak az előadások a helyi viszonyokhoz mérten' szép számú hall-1 gatóság előtt. Marosán Kornél áll. isk. igazgató j e hó 28-án végzi be 6-ik előadását, mely után Jablonszky György bor. felügyelő fogja hallga- j tóságát a pinczeszövetkezetek alakítása, s a szőlő felújítását előmozdító törvények felől tá- j jékoztatni. Nagy-Károly ban újabban fogy az érdeklő- i dés. A hallgatóság száma apad. Ily körűimé- j nyék közt szinte kívánatos már, hogy Bodnár Gáspár képezdei tanár vonzó előadásai segítse- í nek felrázni a szokatlan számú előadásoktól! szinte fáradni kezdő n.-károlyi gazdákat. Miután a hallgatóság száma érdekében I j minden el lect követve, s e tekintetben kecsegtető Ígéreteket kaptunk, reméljük, hogy^ ügyünk ismét lendülni fog. Különben megvagyunk győződve', hogy a | földművelésügyi miniszter ur által oly melegen felkarolt ügy a felkért hatóságok részéről is kellő méltánylásban és támogatásban részesül. Elkedvetlenítő jelentéseket kapunk a Szat- márhegyről, éppen onnan, hol az előadások tisztán a szőlőművelés tárgyából a legaútenti- j kusabb szakember, a bor. felügyelő által az j ottani gazdák felfogása és igényeihez mért alak-1 j ban tartatnak. Bár a múlt évben tapasztalt indolentia j után különösen felkértük az ottani elöljáróság! támogatását, ennek daczára már az első elő adás, amelyre Szatmárról is többen érdeklődve rándultak ki, részvétlenség miatt megtartható j j nem volt.. E lehangoló körülmény kedvező visszaható-j sáliak kell tulajdonítanunk, hogy* a második j előadásra sokan, sőt kevesen a harmadik elődadásra is jelentek meg. A negyedik előadást | 1 azonban ismét nem lehetett megtartani, való- jszinüleg azért, mert ugyanarra az időre fsleke zeti beszámoló gyűlés volt hirdetve. A Szatmárhegynek a közügy érdekében mindenesetre szívesen meghozza az előadó aj kiutazás fáradságával járó áldozatot, ha ered-; ményt remél. Nem nagyon buzdító azonban, ha a szatmárhegyi lakosság részéről felmerülhető j . olyan nemtörődömségre lehet az előadó elké- j szülve, melyek a kirándulást czéltalanná tehe- j ! tik. — Az előadásokat a szatmárhegyi első sorban vinczellérnépre rá oktrojálni szándékunk nincs. Ha akár ők, akár akik velük rendelkezhetnek, szükségesnek nem tartják,' ugv keresünk ! ez előadásokra alkalmasabb talajt. De kousta- ! tálni akarjuk, hogy a mi igyekezetünkön nem j múlik, ha vármegyénk szőlőgazdaságainak ieg- j fontosabb részét képező Szatmárhegyünköu a népies szakismeretek terjesztését ezélzó törekvéseinket kárbaveszett fáradtságnak látva az előadásokat ott kénytelenek leszünk beszüntetni. Reméljük, hogy a múlt vasárnapi szomorú érdektelenség nagyobb figyelemre fogja indítani a Szatmárhegyieket s az irányadó körök módot fognak lelni összehozni a hallgatóságot ismét, mert hogy összehozni lehet, mutatta a második előadás sikere P. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület január hó 24-én tartott igazgató választmányi üléséből. ü már másodízben hirdetett ülés végre mégis megtartható volt. Nem jelentek meg sokan, de épp azok, kiket leggyakrabban látunk ott, hol az Egylet érdekei komoly, megfontolt határozatot igényelnek. Domahidy Sándor alelnök vezetése mellett a zöld asztalhoz ültek : Kölcsey Antal, bér. Kovács Jenő, Pethö György, Szeöke Barna, Szo- boszlay Sándor, Szuhányi Lajos ig. választmányi tagok és Poszvék Nándor titkár. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét, majd őszinte köszönettel vették tudomásul Br. Vécse}' József elnök az egylet újévi üdvözletére küldött meleghangú válaszát. A nagy számú miniszteri leiratok közt több kiváló érdekes és fontos ügy nyert elintézést. A minisztérium által rendszeresítendő törvényhatósági munkás közvetítőül az Egylet titkárának, Poszvék Nándornak kinevezését hozza az Egylet javaslatba. A vámtarifára vonatkozó adatok megállapítására Luby Béla. bér. Kovács Jenő, Pethö Györg3', Szeöke Barna és a titkárból álló bizottságot jelölték ki azzal az utasítással, hogy f. hó 31-én tartandó bizottsági ülésen tárgyalják meg a kérdést. A Gazd. Egyes. Orsz. Szövetségének nagygyűléséről megküldött jegyzőkönyv tudomásul vétele mellett a gazdák biztositó szövetkezetének ügyét beható megbeszélés tárgyává tették. Tudomásul vették az Első Magyar Általános Biztosító társaság ügyében a titkár eddigi munkálatait s ez alapon az ügy végleges eldöntése végett Domahidy Sándor, dr. Böszörményi Emil, Pethö György és Poszvék Nándort, mint bizottságot küldték ki. A f. évi lóverseny támogatására a Lovar- egylet által 300, az Urlo vasok Szövetkezete által megszavazott 500 korona segélyt köszönettel vették tudomásul. A pénztár megvizsgálására kiküldettek : Domahidy Sándor, Dr. Keresztszeghy Lajos és Poszvék Nándor titkár. Uj tagul felvétetett 5 rendes és 4 évdijas tag, viszont .töröltetett elhalálozás folytán 2 rendes s kilépés folytán 1 évidijas tag. Végre az apai állami ism. iskola kérvénj'e tárgyaltatott s részére 50 drb szőlő oltvány lett kiutalva. P. Színház. Szombáton Hegyesi Mari negyedik felléptével Szigligeti régi jó népszínművét a Czigányt adták elő. A vendég művésznő ezúttal szépszin- ínüben mutatta be magát drámai erejének ra- gyogó művészetével, vonzó egyéniségének bájos megjelenésével. Rózsi czigányleány szerelmi fenségében, harmadik felvonásbeli nagy jelenetében, midőn csalódásában elméje megzavarodik, tökéletes alakítást élvezhetett a közönség, mely féle recsegéssel hajtogatta a jövőre gondolva, hogy ezzel a rektorral átok nehezedik a falura, mert akinek olyan csúf a pofája, annak az erkölcse sem külömb. Szó a mi szó, furcsa ábrázatja is volt Vastag urnák. Neve és testi növés.; kaczajt-fakásztó ellentétben állottak, mert Vastag urigen vékony volt. Arc^a sovány és himlőhelyes s ezen sovány arezbói emelkedett ki hatalmas orra, büszkén nézve le az alatta elterülő örökre kopasz térségre (nem volt bajusza.). Ez az orr nagyságra elütött a másfajta becsületes növésű orroktól, azonfelül megvolt az a különös jó túl .jdonsága, hogy száraz időben a hegye kékes volt, nedves időben a töve megveresedett. Ezért előbbi prin- czipálisánál orra a gazdasági életben számot tevő tényező volt; idöjóslásra használták, most csak az ö orrát nézték s annak milyenségétől függött, hogy minemü munkába fogjanak. Nem csoda, ha most is ezen orron akadt meg a vénasszonyok tekintete. De bezzeg a menyecskék egyebet vettek észre Vastag urnái, azt a karbunkulusként ragyogó két sötét szemet, melylyel épen most kacsintott az Örzse asszonyra. Ez a kacsintás azonban csak Eva-a Imája lett a menyecskék közt, mindenik magának akarta tulajdonítani, a miből rettentő vihar volt keletkezendő. A kisbiró végre is azzal hütötte le a fel forrtyant asszonyhadat, hogy a rektor engemnéz, téged lát, azaz bandzsi s így nem kacsintott senkire. Valóban Vastag ur az első meg koczkáztatott kacsintás után nagyon sűrűén pis- logatott. A minek oka az, hogy épen akkor, ami dön Örzse asszonyra kacsintott V. Nagy András uram igen erősen rátanált nézni s e nézésben annyi mindent látott az ál-rektor ur, hogy jónak vélte az esetleges bajok kikerülése szempontjából jobb szemével minden igaz ok nélkül egj'et-egyet hunyorítani, hogy igy abba a téves hitbe ringassa el V. Nagy András uramat, hogy nem kacsintás akart az lenni az Örzse asszonyra mert az az álrektor urnái csak szépséghiba. Vastag ur pedig nyugodtan bár, de nem tétlenül ült az asztal főn s busán rágta a szűnni nem akaró túrós lepényeket és csuszákat, melyek zsirbau és töpörtyüben bővelkedöbbek va- lának mindazoknál, melyek valaha a Kárpátok- tól-Adriáig készültek. Nem is“sejtve azon csávát, melybe került, ö még olyan múlt századi ember, akik nem tudnak sejteni, csak enni. Ép ezen nagy nyugalma volt oka annak a szóváltásnak, mely az asztal végen keletkezett. A hol is a falu kurátora kijelentette, hogy ő neki ez a rektor nem kell, nem tud ez még beszólni se, hát akkor hogy tudná Agosfalva leendő oszlopait m vélni. Ki tudja mire fejlődött volna a vita, ha Csorvás biró ur „uram-uram rector uram szállók az úrhoz“ szokásos szóllásformával a higgadtság medrébe nem tereli a kiáradt kedélyeket,. Vastag ur a megszóllitásra, kissé felrebben a tányérján viruló pulykaczomb mellől, de úgy gondolko zik, hogy a derék biró ur inspectort akart mondani a rektor helyett. Majd tovább folytatja beszédjét a biró ur: „a világ ür egyetlen régiójának sincs olyan falva, mint ez a miénk, a hol az emberi szív legbenső kamarájában székelő érzemóny annyira vergálna a rektor felé (inspector gondolja Vastag ur) mint nálunk. Mik a ; falu elöljárósága, kik e díszes traktamentumra egybegyülekeztünk, fel tudjuk fogalmazni, hogy nagy azon teher mivoltja, ami a rektor urra (inspector gondolja Vastag ur) oueráltatik, de ■ hát ígérjük, hogy e teher substineáiásával sege- ! delmezzük a rektor urat (Vatag ur idegesen mozgolódik) kiben hozzánk hasonlatos magyar-embert Etánk, aki tudandja azon officiumot, melyet a hazáért véghez kell vinni, mert hiszen ezért szól úgy a vers : „Áldjon meg a sors Verjen meg aki teremtett Itt élned halnod kell!“ A t. ez. elöljáróság helyeslő fejbólingatás- sal fogadta a nagy gonddal készített „szózatot“ csak a fólszemü suszter, ki az ajtó félnél álldogált, találja furcsának a köszöntő végső sorait. Ő azt nem igy hallotta valamikor, amikor a szemét kilőtték, s az ágyuk dörögtek, de nem szól, jobban tudják az okosok Vastag ur úgy ráfelejt-
