Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)
1900-01-18 / 5. szám
XXXIi. évfolyam Szaímár, 1900. csütörtök, jaruár hó 18. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZ ATM ABMEGY El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. í * ! ^ v 'v - 1 r \ SgéBíi avre Előfizetési ár: 4 Irt.. — Félévre 2 Irt. — Negve.lévr. Egyes példány ara 10 kr. SZERK .^ísZTÓSEO : Rikóczy-utcza 9 sz. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a 1 egjutánvosabb árban közöltéinek ! Irt.. KIADÓHIVATAL: Rlikóczy-utcza 9. sz. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő fii ndeanemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. tlyilttér sora IO kr.- -4 Jan. 2i-én Marosán Kornél áll. isk. igazg. Hogy kezelje a kis gazda méhesét, hogy az jövedelmező legyen? Jan. 28-án : Szövetkezzék a gazda is, ha boldogulni akar. Nagy-Károlyban a városháza tanács termében d. u. 3 -4-ig : Január 21. és Jan. 28. Bodnár Gáspár kép. tan. a szövetkezetekről általában. Csen gerben az iskola helyiségében d. | u. 5—6 óra közt: Január 20. Kovács Bálint vm. állatorvos. 1 Az állattenyésztésről általában. Hogy képződtek ; a fajták ? Január 21. d. u. 2—3 óra közt Kovács Bá- ! lint vm. állatorvos. Az állategészségügy. Állat- vásárokról. Hiri pen január hó 26-án d. u. 5 órakor Poszvék Nándor g. e. titkár a szövetkezetekről. Az előadások ingyenesek s azokon az ösz- szes érdeklődőket szívesen látja a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület. 1 ■ »agarm^TH.mCTgafc.'.vj.if.- rseaajagasiagggaan.-gaotjitw-w»!?;:» : --*tc3ffla.nrre----aoua^niTT» | Gazdasági Előadások közelebbi programmja: A Szatmármegyei Gazd. Egyesület által a földm. miniszter ur támogatásával rendezett téli népies gazd. előadások közelebbi programmja a következő: Szatmárnémetiben a nómetii iskola tanácstermében minden szerdán és szombaton d. u. 5—6 óráig: Jan. 20. Poszvék Nándor g. e. titkár a fogyasztási és értékesitósi szövetkezetekről. Január 24. Kovács Bálint vm. állatorvos. Az állattenyésztésről általában. Hogy képződ- ; tek a fajták ? Január 27. Kovács Bálint vm. állatorvos, j A vemhes állatok használata és gondozása, az I újszülött állatok gondozása és felnevelése. Szatmárhegyen az iskola helyiségében d. e. 11—12 óra közt: Január 21-én és Január 28-án Jablonszky György kér. szőlészeti és bor. felügyelő a szőlőművelésről. Ar.-Megyesen az iskola helyiségében d. e. 11—12 óra közt: Sikkasztok. Egy uj társadalom keletkezett a társadalomban, egy uj állam az államban, egy uj osztály a mi kasztrendszerünkben: a sikkasztok társadalma, a szalonbetyárok állo- dalma, a gavallér gazemberek osztálya. Hatalmas imponáló tábor, mely a maga arczátlanságával és vakmerőségével megté- lemliti a becsületes embereket. Voltak eddig is sikkasztok; az öröklött bűn, hajlam, a nyomor vagy a rósz társaság eddig is évente sok embert rávitt arra, hogy eltulajdonítsa a mások értékét s a közvagyont, — de eddig nem volt járvány, nem volt divat a sikkasztás. Manapság már nem csupán szórványos esetekkel találkozunk, hanem egy elharapózott szokással állunk szemben, azzal a szokással, hogy az emberek egy nagy része nem szokott különbséget tenni a maga és más pénze között. Annyira jutottunk már, hogy senki sem lehet bizonyos a maga tulajdonának birtoklásában, senki sem tarthatja biztosítottnak a vagyonát, ha az árvaszéknél, vagy banknál, vagy bármely testületeknél van; mert a sikkasztok titkos szövetkezetének egy tagja mindenütt ott lehet s az előtt nem bir szent- , séggel az árvák gyámolitó pénze s a sze- i gények utolsó alamizsna-garasa. Úgy látszik az a nézet uralkodik, hogy a közvagyonból lopni, valamely pénztárból sikkasztani, vagy pláne az államnak pénzét ■eltüntetni, nem olyan közönséges bűn, mint valakiről lelopni a kabátját. Mert az utóbbi időben épen a közvagyon, az állam pénze s a pénztárakban elhelyezett összegek valóságos zsákmánytárgyát képezik. Ugyan van-e vidék, van-e megye, melynek közvagyona ne szenvedett volna e lelketlen harácsolok hadától s van-e törvény- hatóság, melynek tekintélyét ne szállította volna alább egy gazembernek a vakmerő bűne ? Egy-egy Írnok, diurnista, könyvelő vagy Vasárnap délután. Irta: Marosán János. Messze-messze, távol a nagy város immár nagyon is kellemetlen zajától óhajtott sokat szenvedő lelkének nyugalmat keresni a szépségéről széles körben ismert Horrtl Amália, özv. nemes Horrtl Kamilnó bájos leánya. Beteg volt Amália, nagy beteg. A lelkiismeret furdalása emésztette napról-napra, üldözte mindenfelé, nyugtot nem lelt magának sehol. Ha leült valahová egy sötét alakot látott folyton maga előtt, borzasztó volt az alak: melle keresztüllőve, a sebből sugár alakban szőkellt a vér, az alak nyöszörgött valamit, érthetetlen szavakat, melyekből csak egy szót lehetett megérteni: Amália .. . Iszonyú látvány, borzasztó álom, mely elől menekülnie kellett a leánynak bármerre is. Ha tengereket kellene áthajózni, ha égig nyúló begyeket kell átmászni vagy mérföldeket gyalogolni, de e borzasztó betegségtől megkell me- nekeduie bármi áron. El, el innen e nagy városból, hol betegségének csirája gyökeret vert lelkében, hol a remélt boldogságot megkapta, de el is veszette . . . Az anya szomorúan nézte leánya borzasztó lelki betegségét, segíteni akart rajta s e czélból azt tanácsolta Amáliának, hogy hagyják ott a fővárost, költözzenek le a buzgói kastétyba. Buzgó jómesszire feküdt a fővárostól, hol nemes Horrtl Kamillnak nagykiterjedésü birtoka volt s rajta pompás kastély emelkedett, mely a 1 kornak inegfelelőleg kényelmesen volt berendezve. El is utaztak Buzgóra azzal a szándékkal, hogy itt majd a magány, a néma csendesség, a friss s üde levegő, a parkban csicsergő dalos madarak megkönyörülnek szenvedő leányán s visszaadják elvesztett lelki nyugalmát. Amália a kastélyban csak egy szobát foglalt le a maga részére, melynek ablakai a park felé nyíltak. Mindig egyedül óhajtott lenni, nem volt szabad senkinek bemenni hozzá, csak édes anyjának s neki is csak egyszer-egyszer, ha isszonyu fájdalmai közt majd össze nemroskadt a szerencsétlen. A leány néha-néha kisétált a 'parkba s mohón szivta tüdőjébe a park illatos és friss levegőjét, mely látszólag némileg üdítően hatott reá. Ilyenkoi szomorúan nézte a viruló fákat, a parkot átmetsző csörgedező kis patakot. Maga elé bámulva hallgatta a madarak szebbnél-szebb énekét. Irigy volt mindenre, a mi virult élt és boldogult, látva az ö hervadását, érezve az ő lelki betegségét. Vasárnap délután volt. Az idő őszfelé járt. A fák kezdték hullatni leveleiket, a madarak sem énekeltek már oly elragadóan, a levegő is kezdett hülni. Amália egyedül volt szobájában, a parkfelé nyitó egyik ablak mellett hintaszékébe hátradőlve olvasgatott. Soha se rajongott a regények vagy színdarabok olvasása után, de kétségbeesése közepette mindenhez képes volt hozzáfogni. Sardou „Fedorá“-ját tartotta kezében. Egy kis ideje csak, hogy elővette, olvasgatott majd megint hátradőlve mélyen gondolkozott, majd újra folytatta az olvasást, mit csakhamar félbeszakított s megint gondokba merült. A szobában félhomály uralkodott. Oly csend volt, mint egy sírboltban, a néma melankolikus csendet csak a falon függő ingó óra szomorú ke- tyegése szakította meg. Amália már nem olvasott, újra mély gondokba temetkezett. Gondolkozott sokáig-sokáig. Végre—talán akaratlanul szegény — meglöré a komoly csendet s beszélt magában egyedül. Igen jól emlékszem, akkor is vasárnap délután volt, gyönyörű, szép vasárnap délután, melyet emlékemből örökre ki akartam törölni, hogy nyoma se maradjon s ime annál inkább emlékszem vissza reá . . . Igen, Dezső unokafivéremmel jött ő . . . Szép volt, nyúlánk magas, szőke baja, aran}’-sárga bajusza, rajta minden ruhadarab a legutolsó divat szerint készítve, megjelenése, modora, kifogástalan elegáncziája, minden mozdulata elárulta, hogy ő báró Tarlay. Bemutatta Dezső : „Kedves Ámáli, bemutatom neked kedves barátomat Tarlay Zoltán báró urat.“ Igen, igy volt, határozottan jól emlékszem .. . Aztán . . . HANGVERSENY! A Honvéd Sörcsarnokban vasárnap f. hó 21-én és minden vasárnap este a Honvéd-zenekar hangversenyezik. Meghívó A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. évi január hó 17-ére hirdetett igazgató választmányi ülése egybeeső terminus folytán megtartható nem volt, ennélfogva e gyűlés ugyanazon tárgysorozattal folyó lió 24-én d. e. 11 órakor Szatmaron a városháza tanácstermében fog meg- tariatni. Amidőn ezt az érdekeltek szives tudomására hozni szerencsém van, az igazgató választmány tagjait e gyűlésre meghívom Sárköz, 1900. január 17. Br. Vécsey József ■á e. elnök.
