Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)
1899-11-19 / 93. szám
XXXi. évfolyam Szalmar. 189 nap, november hó 19, 93-ile jzám. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap és csütörtökön. A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: iC^ész évre 4 frt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre 1 trt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK ^fcZTŐSÉtt : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákéczy utcza 9. sz. itl n den nemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Iegjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő Nyílttér sora 10 kr. Követendő példa. Valóban figyelemre méltó szabályrendeletet bocsátott ki Szeged város polgármestere. Megtiltja szigorúan a i 5 even aluli gyermekeknek a korcsmába való menetelt, íme, az első lépés, hogy ezen felette fontos társadalmi kérdésünk a megvalósuláshoz közeledjék. Régi óhajunk ez, de sajnos, korunkban ily eszmék mindig a mindennapiság korlátáin belül mozognak s a fölé soha sem emelkedhetnek. Ily égető intézkedést nemcsak Szeged varosának, hanem minden városnak is magáévá kell tenni s azt törvényileg szabályozni, miként az külföldön már régóta megvan. Ugyan mire vannak elöljáróink ? Nem arra, hogy őrködjenek a polgárok erkölcse, jóléte boldogsága felett, melyekre nézve minden szükséges lépést meg kell tenniök ? Különösen ily fontos kérdésben, mely szemmel látható: mennyi bajnak okozója, kútfeje, forrása. Mily romboló hatású a fejlődő gyermekre a szeszes ital élvezése, mely egészséges talajra talál ott! Ezért én egészen a szülőkre háritom a felelősséget, mert közvetlenül ők vannak hivatva gyermekeiket őrizni, oktatni, nevelni. S igy e bajok orvoslására ez illetékes hatóságok intézkedése hézagos volna, ha e hé1 zagot a szülők nem pótolnák. A szülőknek együttesen kell müködniök a hatósággal! Nem szükséges hoszasabban fejtegetnem az alkohol élvezésének a gyermekeknél tapasztalt káros hatását: de tgyet-mást fel kell hoznom példaadásul a szülőknek, kik gyerekeket nevelnek a hazának, meg hasznos, tevékeny polgárokat. Az alkohol izgatóan hat az idegrendszerre, az életműködést megbénítja, sőt gyakran az őrjöngésig is emelkedhetik; másrészt tétlenségbe, tunyaságba sülyeszti az élvezőt. — Visszariasztja a komoly munkától, az idő helyes felhasználásától Az akaraterő megszünésévél, teljes elvesztésével a dolog- talanság lép előtérbe, melynek természetes kifolyása jellemgyengeség, mely manap a fejlődő ifjúságnál feltűnő módon es oly nagy mértékben nyilvánul Már pedig kérdezzük: mi a gyermekek nevelésében a legfontosabb teendőnk, mint a jeilem kellő kiképzése Ez nyújtja az előre törő ifjúnak azon biztos eszközt, melylyel az élet vissontagságaival megküzdeni képes. A hol nincs jellem, ott kellő bátorságunk sincs a sors csapásait elviselni A jellemnélküli ember gyorsan hanyatlik, gyávaságában összeomlik, elégedetlen és boldogtalan lesz élete egész folyamatában, vágyai szenvedélyei gonosz tettekre ragadják, a legrosz- szabb, a legszenvedélyesebb lehet, s igy nemcsak önmaguknak, hanem a családnak, polgártársaiknak, sőt az egész társadalomnak, a haza kárára, terhére válnak. Jaj annak a nemzetnek, mely becstelen fiakat nevel ! A história kérlelhetlen szigorral bizonyítja, hogy az államok hanyatlása mindig akkor kezdődött, mikor jellem nélküli emberek vergődtek az uralomra. Az ilyenek nem tisztelik mások meggyőződését, nem engedik érvényre juttatni mások véleményét. Mi mindennek okozója még az alkohol ! Napról-napra láthatjuk, hallhatjuk olvashatjuk, hogy a törvénybe Üköző cselekmények, bűntettek nagy része a méregölő gyilkoló ital hatásának tulhjdonitható. S van ezen mit csodálkoznunk ? Ha mindeddig ennek meggátlására nem történt semmi intézkedés, s maguk a szülők is oly hanyagul fogják fel kötelességüket, a nevelést. Most megvan erre az első lépés. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterünk egyik legutóbbi parlamenti beszédében kifejtett tervezetével megadta ennek az impulzust, melyszerint a kormány a nép lelkének nemesbítésére népkönyvtárakat óhajt felállítani. Igazán szükségünk van erre, hogy a hazafias szellemet, a testvéri szeretetet, kötelességérzetet, a józan és tisztes életet — a korcsmái és dorbézoló élet helyett — előmozdítsuk, hogy a müvelséget, tanulást, fel - világosodottságot gyarapitsuk. A népkönyvtárak átfogják formálni az Még egy triumvirátus. „Nem hittem hogy le ne késsünk, most már elő is kereshetjük a snapszos üveget, mit szóltok hozzá?“ Szinte feleslegesnek tartom mondani, hogy ez a monolog a Kolozsvárról Budapestre induló személy vonat egyik, modern kényelemmel berendezett, harmad osztályú kocsijában hangzott el a mi triumvirátusunk egyikének ajkairól. Hogyan kerültünk mi oda ? A dolog úgy történt, hogy a mi kedves barátunk, a kivel még a múlt évben együtt laktunk a kolozsvári református theologián, felszabadulván a tudományos pályán domináló szellemi gondoktól, hogy veszteségét ellensúlyozza, hogy anyagi gondjait növelje, menyasszonynak való után nézett. Mivel pedig a mi barátunk nagyon jó, nagyon komoly fiú (tessék komolyan venni) csakhamar talált is egy kedves, szende kis leányt a Szilágyság egyik falujában. Az ö boldog jegyváltásukra igyekeztünk mi hárman, mint egy kis rósz a meghívott egészből. Kellemes utunkról, a triumvirátus viselt dolgairól szeretnék most beszámolni. Megkezdett mesém fonalán ott állottam meg, a mint Kolozsvárról elindultunk s úgy indulok tovább, a mint vonatunkkal megállottunk Csúcsán, a honnan szekérrel voltunk további- tandók. Igen! szekérrel, de hol van a szekér? Természetesen azt, mint általában minden előre megrendelt szekeret, nem láttuk sehol. A miljmn derült volt az ég, épen oly ború kezdett a mi arezunkon végig vonulni. Egyikünk azt is rebesgette, hogy csúnyán be vagyunk csapva. De „borúra derű.“ Egyszerre csak feltűnik egy mosolygó alak a közeli kocsma felől, a ki aztán kételyeinket végképen eloszlatta, keresvén egy nehány fiatal urat, kiket neki a Szilágyság N. falujába kell szekereztetni, ha akarják, ha nem! Természetesen akartuk, hiszen mi voltunk a várva vártak. Csakhamar útban voltunk. Én egy protek- cziós helyhez jutottam, oda ültem az öreg mellé. Csakhamar eszméket cseréltünk. Legelső kérdésem természetesen az volt, hogy mikor érünk N. faluba, milyen messze is van az ide ? „Ott lehetünk este öt órára, — válaszolt az öreg mert bizony ide N. falu 52 kilométerre van !“ Bizonyos bámulattal néztem az öregre, a kin az ut fáradalmai alig jelentkeztek, eltekintve azon réveteg tekintetektől, melyeknek oka csakhamar világos lett előttem. Alig haladtunk ugyanis nehány kilométert, mikor lovaink egy utszéli rozoga ház előtt minden szó nélkül megállapodtak. A ház egy düledező korcsma volt, a miről kétféleképen is meggyőződtem. Egyik az öreg, hozzánk mtózett bölcs mondása vala: „No tudom, hogy az urak még ilyen szilva pálinkát nem ittak, mint a, milyet itt mérnek !“ A másik meggyőző ok már természetesen személyes tapasztalaton alapult. Most már tisztában voltam a réveteg tekintet okával is, következtetésem egészen helyesnek bizonyult, mert képzeljék csak az öreg lovai minden korcsma előtt szónélkül állapodtak meg. Mindhárman bámultuk a dressirozás eme zsenijét és szónélkül fizettük a porcziók árát. Utunk azonban ilyen zsebbe vágó epizódokat kivéve nagyon kellemes volt. Fenségesen ragyogott az azúr kék égről a nap. Egy szellő sem mozdult, egy sárguló levél se zörrent Jókai tolla kellene hozzá, hogy le Írjam érdekesen és gyönyörködtetön azt a megkapó szinpompát a mit a sárguló hulló erdők mutattak. A mi utunk pedig ezek között vezetett. Hegyre fői, hegyről le. Minden kanyarulatnál más és más kilátás, uj völgyekre, rejtett hegymélyedósekbe, a melyek fenekén a csörgő patak sárga elhullott leveleket sodor. Ezt az ünnepélyes természet-haldokl ’ st szekerünk zakatolásán kívül nem zavarja más, csak a harkályok serege. Itt is, ott is hallik az egyforma kopogás a hatalmas tölgyek ágairól ; olykor felhangzik a zöld harkály kaczagása, melyet aztán háromszorosan adnak vissza a láthatárt koszoruzó hegyek. Szótlanul néztük e fenséges haláltusáját a természetnek. Ilyenkor gyorsan telik az idő. Észre sem vettük, hogy lalu, falu után maradt el, szinte sajnáltuk, hogyjutunk végére értünk, mikor egy magas hegy tetőről a tágas völgyben megpillantottuk N. falut.
