Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)
1899-11-19 / 93. szám
apát, at gyermekét, — ki látván atyjat a komoly munkában — követni fogja őr. S ekkor a munkás, ha be fogja látni a könyvtárak nemesbitő hatását, örömmel fogja gyermekét is odavinni s buzdítani fogja, hogy szabad idejében hasznos, testet-lelket tápláló, edző dolgokkal, ismereteinek tágításával foglalkozzék. Ez jelenkorunk feladata, midőn nem egyeseknek kell cselekedniük, hanem az egész nemzetnek, hogy a népnevelésre irányuló intézkedések testet öltsenek, mert csak igy bizonyíthatja be a nemzet önmaga iránti szeretetét, csak igy lesz egyenes az ut, melyen a népkönyvtárakat, hazánk jövőjének szigorú biztosítása, hazánk fennállása, a nép műveltsége, józan élete, nyomorának enyhítése czéljaból-íelállithatjuk. Erre irányulnak Darányi miniszter és Szeged város polgármesterének óhajai! De mig szivünkön nem viseljük a nép ügyét s annak helyesebb irányba terelését, addig lehetetlen lépést tartanunk a külfölddel Szülőhöz, apához, anyához szólunk: neveljenek gyermekeket, ifjakat! Hadd szokjék a gyermek zsenge korában a tisztes élethez s ne akarjon idő előtt mások felett uralkodni. Hajoljon meg az ifjú szülője, elöljárósága előtt, becsülje meg embertársait! Erre kell törekednünk, mert miként a delejes erő a vastűre, éppen úgy hat az okos, leinőtt vezető az ifjúra, és pedig annál fokozottabb mértékben, minél következetesebbek és szigorúbbak vagyunk az elkövetett hibák és szabálytalanságok iránt. Csakis munkás, józan férfiakra van szükségünk mindnyájunknak, ilyeneket kell nevelnünk a hazának ! E maroknyi nemzet csak úgy lehet igazán nagygyá, hatalmassá, csak úgy varázsolhatja vissza régi, fényes dicsőségét, ha gyermekei közelismerést vívnak ki maguknak, ha együttes áldozattal, vállvetve iparkodnak a haza ügyét, a haza jóllétét előbbre vinni! A vili; órákról. A mult napol7 _ _ ^gy szakértő műegyetemi tanár a villamos órákról nyilatkozott. A tanár a legújabb és állitólag a legbiztosabb szerkezettel készitett órákból saját lakásán hármat felállittatott és ezek egyenlő áramfogyasztásnál d heti idő elteltével különfólekópen jelzettek, de sokkal többet, mint a fogyasztás volt. — Hat heti távollátében pedig, miután lakását elzárta és semmi fogyasztás nem volt, az órák mégis fogyasztást mutattak. — Ennélfogva még eddig megbízható pontos óra nincsen. Daczára, hogy ez köztudomású dolog, a város a helybeni fogyasztók részére több száz órát megrendelt és a fogyasztók kényszerítve lesznek ezen megbízhatatlan órákat vagy drágán megfizetni, vagy pedig ezekért dús kama tokát fizetni. Nem czólszerübb lett volna-e, ha a város kiszámította volna : hogy tökekamatra és törlesztésre egy evben ennyi, és koptatási dij fejében ennyi és ennyi kell: és ezen évi többletet a fogyasztók kezött felosztva meghagyta volna az átalány rendszert? Azt mondják, hogy az órarendszer igazságosabb, a mit ón elfogadok, ha biztos óra lenne, de ilyen ez ideig nem létezik. Érvül szintén felhozták, hogy több fogyasztó visszaélt, azaz több áramot elfogyasztott, mint a mennyiért fizetett. — Kérdem én, hogy történhetett ez? Csakúgy, hogy eddig semmiféle ellenőrzés nem volt; amit pedig igen könnyen lehetett volna gyakori és meglepő vizsgálatok által eszközöltetni. Furcsa, hogy egy pár ember miatt és mert a vezetőség részéről egy bizonyos non curamus elv uralkodott, lakóijának a fogyasztók ! Engedelmet kérek, de ez nem igazságos dolog. Velem együtt számosán csakúgy engedtük a villamos bevezetést, hogy biztosítottak bennünket az általány rendszerről. Hogy jutunk most ahhoz, hogy most megbízhatatlan órákat vegyünk? — Ezen eljárást sport nyelven úgy hívják : beugratás! Mi fog történni, ha velem eg3'ütt számosán látni fogják, hogy a fogyasztási dij túlságos nagy és erre az órákat visszaadva a villamos fogyasztást beszüntetik ? Ezen esetben nagy része az óráknak, mint holt tőke valami raktárban fog heverni és romlani ; a fogyasztás ismét a minimumra le fog szállam és a varos e tekintetben jobban fog károsodni, mintha az általány dijakat felemelte volna ! A villamos világítás ne legyen luxus világítás, hanem legyen olyan, hogy mint másutt, a legszegényebb ember is ezt használhassa, a mi már tübiziousági tekintető d is kívánatos volna. Ezeket mind meg kellett volna fontolni, mielőtt az órákat megrendelték ; — de még most sem késő ! Kovács Leó. *) A Kovács I eo ur czikkét csupán a felszólalás kiizéulekú jellegénél fogva adjuk közre, nierr, magunk a vi‘- lammérö órák egyöntetű alkalmazása mellett foglalunk állást. T. ezikkiióval abban egyetértünk, hogy az órák outossága nem mindig teljesen megbízható, s egyes esetekben némi csekély kulönbözetet mulathatnak, de a fogyasztónak módjában áll ezt ellenőrizni akkép, hogy egyenlő időközökben az áramfogyasztás mennjiségét összehasonlíthatja s ha a legkisebb küloubözetet találja is. az órái. a czég a szerződés szerinti felelősségénél fogva köteles kifogástalan pontos órav.l kicserélni. Szerk. Színház. Szerdán Kömley Gyula első felléptével Moser kedves vigjátéka „A könyvtárnok“ került színre. A darab ügyesen szőtt cselekvénye, ór- dekfeszitö bonyodalma, sikerült megoldása, jóízű humora s kitűnő alakjai kiválóan alkalmas tényezői a sikernek s megfelelő előadásban nagy hatásra képesítik. Ezúttal az előadás nem mondható sikerültnek. Tájékozatlanság, t apogatódzás és felületesség a külsőkben, voltak karakterisz- tikonjai a mai előadásnak, s egészében azt a benyomást keltette, mintha a darab hirtelen lett volna előrántva. A szereplők között Novák Irén ismoretes kedvessége, bájos naivsága ezúttal teljesen hatástalan maradt. Kömley — mint Hóhért — kitűnő alakítást mutatott be s jói esett látnunk a törekvést az ő részéről, melylyel a darab előnyeit felszínen tartani ig} ekezett; de hasztalan. Sokkal ismertebb az ő tehettsége a közönség előtt semhogy hosszasabb dicséretre s/.orulna, igy ezúttal csak azt konstatáljuk, hogy valóban dicséretes dolog volt az ő szerződtetése s nyereség úgy a közönség, mint a társulat részére. Elég jó volt még Tábori is Macdonald szerepében s gyakorlott játéka elég k/zvetlen és természetes alakításban nyert kifejezést. Az előadás gyengeségeit ellensúlyozta némileg a zenekar játéka s valóban ritka élvezetet nyújtott egyik tagjának — Kichternek — igazi művésziességgel s bámulatos technikával előadott felvonás- 1 közi szólója. Csütörtökön „Szép Heléna“ adatott kevés í számú közönség előtt. Offenbach e kedves ze- néjü darabja ezúttal nem ért el valami nagy hatast, a minek legfőbb okai a szereplők nagymérvű s épen nem találó extemporizálásai s ki- rivó túlzásai voltak. Csak azt vagyunk bátrak az ilyen extemporizálásokra megjegyezni, hogy a mellett, hogy Ízetlenek, még más szempontból is kifogás alá esnek s az lehet következménye, hogy igen s ikan — gyerekeikre való tekintetből — kénytelenek lesznek távol tartani magukat a színháztól. Az úgyis eléggé kifejező pikantériákat felesleges még fokozni, de épen Lassan ereszkedtünk alá a meredek hegy-, tetőről, még egy rövid félóra s kezet szoritha- , tunk a mi barátunkkal. Kedves emlékek juttatják most is eszembe I N. falut, a hol minket a jól evő és ivó triumvirátust, olyan ritka igazi magyar vendégszeretettel fogadtak. Kétszeresen kellett gratulálnunk a mi barátunknak, első sorban szép jegy-eséhez s aztán a páratlan gazdasszonyhoz — leendő anyósához. Tanúja voltam e kedves család körében két szép ünnepélyének, egyik volt a mi barátunk jegyváltása, a másik a családfő, a mi szives házigazdánk 25 éves tanitói jubileuma, mikor is a kedélyes vacsorát, majdnem reggelig tartó táncz követte, hol N. falu és a környék szépei mulattak velünk. Három napig időztünk N. faluban. Negyed nap korán reggel utrakeltünk a mi kedves barátunk paróchiája felé. (Pardon ! elfeledtem megmondani, hogy a mi barátunk kálvinista pap !) Fuvarosunk ismét a már bemutatott öreg vala és igy a szép vidék szemlélhetésén kívül más egyéb javakban is részesültünk. Késő este érkeztünk utazásunk utolsó stá- cziójára M -ba. Két napig maradtunk itten, barátunknak garcon lakásán, a hol kedves kis húgának voltaik vendégei. t Láttam már sok paróchiát. Volt mindenik- nek valami nevezetessége. Volt ennek is. El is árulom, hogy micsoda. Fehér falán egy papír darab fölött ide-oda himbálózott egy rövid zsinór. Jobban szemügyre véve láttam, hogy a mi kedves barátunk időjósával van dolgom. Az időjós mondhatom meglepett s azt hiszem pontosan be is válik, olvasóim is megkísérthetik. Mint legelső kelléket kell előre bocsátanom, hogy az időjós a szabadban függesztendő fel. A papírra pedig ez írandó : „Ha a zsinór száraz : szép idő.“ — „Ha a zsinór nedves : esö.u — „Ha a zsinór ide-oda lóbálózik: szél.“ — „Ha a zsinór majd nedves, majd száraz : változó.“ = „Ha a zsinór kemény: fagy.“ Megbámultam a csodálatos találmányt s látván, hogy oda künn szép idő van, biztosra vettem, hogy a zsinór száraz. M.-ban megismerkedtünk a falusi kántor úrral, a kit különben mindenki tanár urnák titulált s igy mi is. Megismerkedtünk később még egy nőtlen földes úrral, a belsőség nagyságos patronusával. Ismerkedésünk pedig úgy történt, hogy a a nagyságos ur — a tauár ur értesítése alapján — megtudta, hogy micsoda nevezetes vendégekre lehet kilátása s a lelkére kötötte a tanár urna*, hogy mindenképen meggátolja azt, ha netalán nem akarnók tiszteletünket tenni. (Természetesen ez eszünk ágában sem volt.) Egyidejűleg egy levelet Íratott a tanár úrral a szom széd faluba a czigány zenekar (Vagy kör!) után s aztán a jól végzett munka befejeztével „fece- runt magnum áldomás,“ a mi egy pár palaczk harmincz éves borocska után néhány poüár konyakból állott, a mitől aztán úgy a nagyságos urat, mint a tanár urat kilelte a hideg. (A tanár urat ugyan inkább a meleg.) Ennek legelső következménye az lett, hogy délután, mikor a tanár ur vizitjét visszaadtuk, (falun ez a szokás, a helybeli viziteli meg először az idegent) ő még mindég a poharazás hatása alatt állott, jobban mondva feküdt, még pedig mozdulatlanul egy hatalmas dunna alatt. Sajnálkozva hagytuk oda, mint harczkóp- telent. S estére kelvén az idő, huztunk, mint a vadkacsa, a nagyságos ur háza tájékára, hol kilátásba vala helyezve mind ama gyönyör, a melyet a tauár ur már majdnem kipihent. Nyájas kutya ugatás fogadott bennünket. Valami tizenöt darab borjú nagyságú kutyácska fogta közre kicsiny seregünket, félelmesen elő villogó fogaival megremegtetve éhező és főképen szomjazó lelkeinket. Erélyesen hátrálva rövid ideig tartó biztonságba helyeztük magunkat. Az ám csak rövid ideig! Ugyanis, mint már említettem, a nagyságos urat erősen gyötörte a hideg, a ki is aztán a tisztelgésünket bejelentő inastól azt üzente ki. hogy most nem fogad, jöjjünk máskor. Hosszú orral megkezdtük az aaabasist az összes szolgaszemélyzet fedezete és éktelen ku- tyazsivaly közepette. r
