Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)

1899-11-19 / 93. szám

apát, at gyermekét, — ki látván atyjat a komoly munkában — követni fogja őr. S ekkor a munkás, ha be fogja látni a könyv­tárak nemesbitő hatását, örömmel fogja gyer­mekét is odavinni s buzdítani fogja, hogy szabad idejében hasznos, testet-lelket tápláló, edző dolgokkal, ismereteinek tágításával fog­lalkozzék. Ez jelenkorunk feladata, midőn nem egyeseknek kell cselekedniük, hanem az egész nemzetnek, hogy a népnevelésre irá­nyuló intézkedések testet öltsenek, mert csak igy bizonyíthatja be a nemzet önmaga iránti szeretetét, csak igy lesz egyenes az ut, me­lyen a népkönyvtárakat, hazánk jövőjének szigorú biztosítása, hazánk fennállása, a nép műveltsége, józan élete, nyomorának enyhí­tése czéljaból-íelállithatjuk. Erre irányulnak Darányi miniszter és Szeged város polgármesterének óhajai! De mig szivünkön nem viseljük a nép ügyét s annak helyesebb irányba terelését, addig lehetetlen lépést tartanunk a külfölddel Szülőhöz, apához, anyához szólunk: neveljenek gyermekeket, ifjakat! Hadd szok­jék a gyermek zsenge korában a tisztes élet­hez s ne akarjon idő előtt mások felett ural­kodni. Hajoljon meg az ifjú szülője, elöljáró­sága előtt, becsülje meg embertársait! Erre kell törekednünk, mert miként a delejes erő a vastűre, éppen úgy hat az okos, leinőtt vezető az ifjúra, és pedig annál fokozottabb mértékben, minél következetesebbek és szi­gorúbbak vagyunk az elkövetett hibák és szabálytalanságok iránt. Csakis munkás, józan férfiakra van szükségünk mindnyájunknak, ilyeneket kell nevelnünk a hazának ! E maroknyi nemzet csak úgy lehet igazán nagygyá, hatalmassá, csak úgy va­rázsolhatja vissza régi, fényes dicsőségét, ha gyermekei közelismerést vívnak ki maguk­nak, ha együttes áldozattal, vállvetve ipar­kodnak a haza ügyét, a haza jóllétét előbbre vinni! A vili; órákról. A mult napol7 _ _ ^gy szakértő műegyetemi tanár a villamos órákról nyilatkozott. A tanár a legújabb és állitólag a legbizto­sabb szerkezettel készitett órákból saját lakásán hármat felállittatott és ezek egyenlő áramfo­gyasztásnál d heti idő elteltével különfólekópen jelzettek, de sokkal többet, mint a fogyasztás volt. — Hat heti távollátében pedig, miután la­kását elzárta és semmi fogyasztás nem volt, az órák mégis fogyasztást mutattak. — Ennélfogva még eddig megbízható pontos óra nincsen. Daczára, hogy ez köztudomású dolog, a város a helybeni fogyasztók részére több száz órát megrendelt és a fogyasztók kényszerítve lesznek ezen megbízhatatlan órákat vagy drá­gán megfizetni, vagy pedig ezekért dús kama tokát fizetni. Nem czólszerübb lett volna-e, ha a város kiszámította volna : hogy tökekamatra és tör­lesztésre egy evben ennyi, és koptatási dij fe­jében ennyi és ennyi kell: és ezen évi többletet a fogyasztók kezött felosztva meghagyta volna az átalány rendszert? Azt mondják, hogy az órarendszer igazsá­gosabb, a mit ón elfogadok, ha biztos óra lenne, de ilyen ez ideig nem létezik. Érvül szintén felhozták, hogy több fogyasztó visszaélt, azaz több áramot elfogyasztott, mint a mennyiért fizetett. — Kérdem én, hogy tör­ténhetett ez? Csakúgy, hogy eddig semmi­féle ellenőrzés nem volt; amit pedig igen könnyen lehetett volna gyakori és meg­lepő vizsgálatok által eszközöltetni. Furcsa, hogy egy pár ember miatt és mert a vezetőség ré­széről egy bizonyos non curamus elv uralkodott, lakóijának a fogyasztók ! Engedelmet kérek, de ez nem igazságos dolog. Velem együtt számosán csakúgy engedtük a villamos bevezetést, hogy biztosítottak ben­nünket az általány rendszerről. Hogy jutunk most ahhoz, hogy most megbízhatatlan órákat vegyünk? — Ezen eljárást sport nyel­ven úgy hívják : beugratás! Mi fog történni, ha velem eg3'ütt számo­sán látni fogják, hogy a fogyasztási dij túlsá­gos nagy és erre az órákat visszaadva a villamos fogyasztást beszüntetik ? Ezen esetben nagy ré­sze az óráknak, mint holt tőke valami raktár­ban fog heverni és romlani ; a fogyasztás ismét a minimumra le fog szállam és a varos e tekin­tetben jobban fog károsodni, mintha az általány dijakat felemelte volna ! A villamos világítás ne legyen luxus vilá­gítás, hanem legyen olyan, hogy mint másutt, a legszegényebb ember is ezt használhassa, a mi már tübiziousági tekintető d is kívánatos volna. Ezeket mind meg kellett volna fontolni, mielőtt az órákat megrendelték ; — de még most sem késő ! Kovács Leó. *) A Kovács I eo ur czikkét csupán a felszólalás kiizéulekú jellegénél fogva adjuk közre, nierr, magunk a vi‘- lammérö órák egyöntetű alkalmazása mellett foglalunk állást. T. ezikkiióval abban egyetértünk, hogy az órák outossága nem mindig teljesen megbízható, s egyes esetekben némi csekély kulönbözetet mulathatnak, de a fogyasztónak mód­jában áll ezt ellenőrizni akkép, hogy egyenlő időközökben az áramfogyasztás mennjiségét összehasonlíthatja s ha a legkisebb küloubözetet találja is. az órái. a czég a szerző­dés szerinti felelősségénél fogva köteles kifogástalan pontos órav.l kicserélni. Szerk. Színház. Szerdán Kömley Gyula első felléptével Moser kedves vigjátéka „A könyvtárnok“ került színre. A darab ügyesen szőtt cselekvénye, ór- dekfeszitö bonyodalma, sikerült megoldása, jó­ízű humora s kitűnő alakjai kiválóan alkalmas tényezői a sikernek s megfelelő előadásban nagy hatásra képesítik. Ezúttal az előadás nem mond­ható sikerültnek. Tájékozatlanság, t apogatódzás és felületesség a külsőkben, voltak karakterisz- tikonjai a mai előadásnak, s egészében azt a benyomást keltette, mintha a darab hirtelen lett volna előrántva. A szereplők között Novák Irén ismoretes kedvessége, bájos naivsága ezúttal teljesen hatástalan maradt. Kömley — mint Hó­hért — kitűnő alakítást mutatott be s jói esett látnunk a törekvést az ő részéről, melylyel a darab előnyeit felszínen tartani ig} ekezett; de hasztalan. Sokkal ismertebb az ő tehettsége a közönség előtt semhogy hosszasabb dicséretre s/.orulna, igy ezúttal csak azt konstatáljuk, hogy valóban dicséretes dolog volt az ő szerződtetése s nye­reség úgy a közönség, mint a társulat részére. Elég jó volt még Tábori is Macdonald szerepé­ben s gyakorlott játéka elég k/zvetlen és ter­mészetes alakításban nyert kifejezést. Az előadás gyengeségeit ellensúlyozta némileg a zenekar játéka s valóban ritka élvezetet nyújtott egyik tagjának — Kichternek — igazi művésziesség­gel s bámulatos technikával előadott felvonás- 1 közi szólója. Csütörtökön „Szép Heléna“ adatott kevés í számú közönség előtt. Offenbach e kedves ze- néjü darabja ezúttal nem ért el valami nagy hatast, a minek legfőbb okai a szereplők nagy­mérvű s épen nem találó extemporizálásai s ki- rivó túlzásai voltak. Csak azt vagyunk bátrak az ilyen extemporizálásokra megjegyezni, hogy a mellett, hogy Ízetlenek, még más szempont­ból is kifogás alá esnek s az lehet következ­ménye, hogy igen s ikan — gyerekeikre való tekintetből — kénytelenek lesznek távol tartani magukat a színháztól. Az úgyis eléggé kifejező pikantériákat felesleges még fokozni, de épen Lassan ereszkedtünk alá a meredek hegy-, tetőről, még egy rövid félóra s kezet szoritha- , tunk a mi barátunkkal. Kedves emlékek juttatják most is eszembe I N. falut, a hol minket a jól evő és ivó trium­virátust, olyan ritka igazi magyar vendégszere­tettel fogadtak. Kétszeresen kellett gratulálnunk a mi barátunknak, első sorban szép jegy-eséhez s aztán a páratlan gazdasszonyhoz — leendő anyósához. Tanúja voltam e kedves család körében két szép ünnepélyének, egyik volt a mi barátunk jegyváltása, a másik a családfő, a mi szives házigazdánk 25 éves tanitói jubileuma, mikor is a kedélyes vacsorát, majdnem reggelig tartó táncz követte, hol N. falu és a környék szépei mulattak velünk. Három napig időztünk N. faluban. Negyed nap korán reggel utrakeltünk a mi kedves ba­rátunk paróchiája felé. (Pardon ! elfeledtem meg­mondani, hogy a mi barátunk kálvinista pap !) Fuvarosunk ismét a már bemutatott öreg vala és igy a szép vidék szemlélhetésén kívül más egyéb javakban is részesültünk. Késő este érkeztünk utazásunk utolsó stá- cziójára M -ba. Két napig maradtunk itten, barátunknak garcon lakásán, a hol kedves kis húgának vol­taik vendégei. t Láttam már sok paróchiát. Volt mindenik- nek valami nevezetessége. Volt ennek is. El is árulom, hogy micsoda. Fehér falán egy papír darab fölött ide-oda himbálózott egy rövid zsi­nór. Jobban szemügyre véve láttam, hogy a mi kedves barátunk időjósával van dolgom. Az idő­jós mondhatom meglepett s azt hiszem ponto­san be is válik, olvasóim is megkísérthetik. Mint legelső kelléket kell előre bocsátanom, hogy az időjós a szabadban függesztendő fel. A papírra pedig ez írandó : „Ha a zsinór száraz : szép idő.“ — „Ha a zsinór nedves : esö.u — „Ha a zsinór ide-oda lóbálózik: szél.“ — „Ha a zsinór majd nedves, majd száraz : változó.“ = „Ha a zsinór kemény: fagy.“ Megbámultam a csodálatos találmányt s látván, hogy oda künn szép idő van, biztosra vettem, hogy a zsinór száraz. M.-ban megismerkedtünk a falusi kántor úrral, a kit különben mindenki tanár urnák titulált s igy mi is. Megismerkedtünk később még egy nőtlen földes úrral, a belsőség nagysá­gos patronusával. Ismerkedésünk pedig úgy történt, hogy a a nagyságos ur — a tauár ur értesítése alapján — megtudta, hogy micsoda nevezetes vendé­gekre lehet kilátása s a lelkére kötötte a tanár urna*, hogy mindenképen meggátolja azt, ha netalán nem akarnók tiszteletünket tenni. (Ter­mészetesen ez eszünk ágában sem volt.) Egyide­jűleg egy levelet Íratott a tanár úrral a szom széd faluba a czigány zenekar (Vagy kör!) után s aztán a jól végzett munka befejeztével „fece- runt magnum áldomás,“ a mi egy pár palaczk harmincz éves borocska után néhány poüár ko­nyakból állott, a mitől aztán úgy a nagyságos urat, mint a tanár urat kilelte a hideg. (A ta­nár urat ugyan inkább a meleg.) Ennek legelső következménye az lett, hogy délután, mikor a tanár ur vizitjét visszaadtuk, (falun ez a szokás, a helybeli viziteli meg először az idegent) ő még mindég a poharazás hatása alatt állott, jobban mondva feküdt, még pedig mozdulatla­nul egy hatalmas dunna alatt. Sajnálkozva hagytuk oda, mint harczkóp- telent. S estére kelvén az idő, huztunk, mint a vadkacsa, a nagyságos ur háza tájékára, hol kilátásba vala helyezve mind ama gyönyör, a melyet a tauár ur már majdnem kipihent. Nyájas kutya ugatás fogadott bennünket. Valami tizenöt darab borjú nagyságú kutyácska fogta közre kicsiny seregünket, félelmesen elő villogó fogaival megremegtetve éhező és főké­pen szomjazó lelkeinket. Erélyesen hátrálva rö­vid ideig tartó biztonságba helyeztük magunkat. Az ám csak rövid ideig! Ugyanis, mint már említettem, a nagyságos urat erősen gyötörte a hideg, a ki is aztán a tisztelgésünket bejelentő inastól azt üzente ki. hogy most nem fogad, jöjjünk máskor. Hosszú orral megkezdtük az aaabasist az összes szolgaszemélyzet fedezete és éktelen ku- tyazsivaly közepette. r

Next

/
Thumbnails
Contents